Falusi Gazda, 1862. január-március (2. évfolyam 3. félév, 1-13. szám)
1862-01-02 / 1. szám
. A takarékos életmód az , midőn valaki kevesebbet ad ki, mintsem bevesz, s a maradékot tőkésiti , azért hogy a haza szükségein segíthessen. Miután e földön már minden fűszálnak és kövecsnek van tulajdonosa — bármely dolog véghez viteléhez az ernyedetlen munkán kivül,,pénz“ kívántatik. „Koldusok gúnylót se építhetnek, hadakozó szerszámokat nem készíthetnek, szekereket, lovakat nem vásárolhatnak, hanem oda adják magukat a gazdagoknak szolgákul . . . kik lenézik őket, mert egyebet nem érdemelnek“ . . . (Mondja a szent könyv.) Mely nemzetben az értelmiség és hősiesség megvan, iparkodjék józan takarékosság által anyagi vagyonra szert tenni, igy leend helye — a világ első nemzetei között. Nemzetünk — földmivelésre van utalva, hogy fölvirágozhassék e haza! vegyük elő a takarékosságot, igy rendbehozhatjuk még — az ősi jószágot . . . melyet dicső ősök bíztak hű fiakra — hogy lehessen dicső s nagy e szép magyar haza! Tudd meg tehát : ősi vagyon pazarlója! Te vagy a magyarnak gyilkos — sirásója! Ismerd meg magadat, ismerd meg jószágodat! E jelmondatot választá magának hazánk egyik első rangú gazdája. Mióta e jó tanácsot követi, azóta a jó Isten is ötét — minden dolgában elősegíti. Az első része e mondatnak nehezebb, mert valaminek megítélésére — részrehajlatlan szigorú biró kívántatik ... az embernek pediglen megvan e gyengéje! hogy legmagasb személyét — néha túlbecsülje. Nem is föladatunk, hogy a morál e szakából leczkéket adjunk. Mi a jószág (birtok, gazdaságunk) ismeretét illeti, ez már nem oly nehéz dolog. Főkelléke : a helyes számvitel. Nem elég a bevételeket és kiadásokat feljegyezni mert ebből nem láthatjuk az egyes ágak emelkedését vagy hanyatlását, hanem minden gazdasági (üzleti) ágat külön, annak először számítván a befektetett tőkéjét (a föld is tőke), annak kamatját, a rendes költségeket s az adót öszvetézve, kitűnik a „veszteség“ vagy „haszon“. Tudva e szerint melyik ág jövedelmezőbb, azt ápolni, a káros üzleten segíteni vagy abbahagyni kell. így lehet a jószágot megismerni, s annak felvirágzását eszközölni. Miután jószágunk állapotát ismerjük , képesek leszünk annak nyomoraitól lassan lassan megmenekedni. Ilyenek egyike a birtokon fekvő adósság, melyről hazánk egyik első gazdája következőleg nyilatkozik : Földmivelési czikkek. I. Az Isten minden embernek bizonyos életmódot rendelt egyik földmivelő, a másik iparos, míg a harmadik kereskedő stb. De nem csak az emberek, hanem ily formán vannak osztályozva az egyes országok is, amennyiben jövedelmének legnagyobb részét egyik a kereskedésből meriti; — mig a másik az ipartermelés által tartja fenn magát;— és a harmadikban a földmivelés a főbb kereset-ág. Hogy kedves magyar hazánk ez utóbbi osztályba tartozik, azt úgy hiszem mondanunk sem kell. kk Igaz hogy nálunk szintén vannak iparosok és kereskedők, ‘m a legnagyobb szám mégis a földmiveléssel keresi kenye’ fc^azért mondjuk Magyarhont kiválólag földmivelő országnak. i , a ha kedves hazánk földmivelő ország, igen természetes 1 °^ az orszagnak magának, valamint az ország minden * / rtv’a^ azon kell iparkodni, hogy a földmivelés minél +a TMgázik, mert hiszen nemzeti jólétünknek ez legterméke ese alapja és erőforrása ; — és igy ha a földmivelés nálunk virágzik, akkor egész országunk virágzik. Jól tudta ezt a magyar országgyűlés és ezért szabályozta már az 1836-ki diétán a földesurak és jobbágyok közötti viszonyt, különösen pedig a jobbágy- telki birtoklatot , mert igen bölcsen belátta, hogy az ország erejének alapja a földmivelés lévén, a földnépének birtokrendezésével kell megkezdeni azon nagy munkát, mely később az egész ország földmivelésére kiterjedvén, kedves hazánk anyagi ereje egy oly rendületlen alapot nyer, mely alapon, mint a nagy költő mondja : „Bármi vészszel bizton bátran szembe lép.“ A magyar országgyűlés tehát már 1836-ban felfogta népboldogitó hivatását, és elkezdette alapköveit rakogatni azon nemzeti nagy épületnek, melynek legrendületlenebb oszlopai : a birtokképesség, jogegyenlőség, közteherviselés, hivatalképesség stb. — melyeket később az országgyűlés annyi bölcs következetességgel terjesztett lépcsőnként mindig szélesebb és szélesebb alapra. És kik hozták a magyar országgyűlésen ezen atyáskodó bölcs törvényeket? Felelet : Magyarország birtokos nemesei! — mert hiszen azon régi patriarchalis időben még a törvényhozás egyedül csak az ország birtokos nemeseit illette. Barátim, az a nép mely egy negyed századdal ezelőtt ily testvérileg kezdette kiváltságos jogát és birtokát a közjólétre önként megosztani : Isten előtt csak kedves nép lehet, mint a testvériség és jogegyenlőség megtestesült példányképe! Az ország tehát maga a mit tehetett! megtett a földmivelés felvirágzására; — most csak az a kérdés, hogy hát az egyeseknek mit kell tenni ugyan ezen nagy czél elérésére ? — erre azonban majd később mondjuk el igénytelen feleletünket. Nyitrai. Takarmány-növények ismertetése. (Dr. Farkas Mihálytól.) A gazdasági növények sikeres tenyésztése czélszerű trágyázást, vagyis a földnek jó erőben létét föltételezi, ennek alapját pedig a számarányos marhatartás képezi, mely ismét a takarmánytenyésztést teszi szükségessé; s igy bátran a mezei gazdaság felvirágzásának legfőbb tényezőjéül a többé vagy kevésbbé kiterjedt marhatenyésztés tekinthető; — a termőföld elvégre is számos aratás után növelő erejében fogyni fog, s a dús növényzet évről évre mindinkább satnyul; a befektetett munka, mag és költség, csak igen silány kamatokat fog hozni, — s a föld, mely a jólét s vagyonosság egyik legfőbb forrását képezné, nyűg lesz a gazda nyakán; az éhség üti fel rajta tanyáját! Mindezt eltávoztatni, s a földet aranybányává tenni, rajtunk áll; — okszerű gazdaság s azzal karöltve járó marhatenyésztés felvirágoztatja a legsiványabb buczkát is, és kincsforrássá teszi azt : magunk és utódaink számára. Az egyéni jólét a nemzeti vagyonosságnak, s ennek folyományakép a szellemi fölvirágzásnak vetvén meg alapját! — De térjünk át kitűzött tárgyunkra, s lássuk : I Mit értünk tulajdonkép a takarmány nevezete alatt? A felelet rövid : Mindazt, a mi növénnyel élő házi állatainknak tápul, eledelül szolgál; — tágasan véve, nem csak a széna és szalma, hanem az e czélra felhasznált gumók, gyökök, gabnanemek, továbbá olajpogácsa, korpa stb. is ahoz tartozik; azonban mi itt, mint értekezésünk czime is mutatja, csupán csak a szorosan vett takarmányról értekezünk, vagyis azon növényeket ismertetjük, melyek többé kevésbbé kiválólag takarmány kedvéért tenyésztetnek, és tenyészthetők. Szólani fogunk mindenek előtt : az önként vadon tenyésző takarmánynemekről; ezután áttérve a tenyészthető egyes takarmányfajokról, s azok részletes miveléséről, végül megismertetjük mindazon növényeket, melyek a takarmányt értékben többé vagy kevésbbé csökkentik, azt több esetben házi állatainknak élvezhetlenné sőt nem ritkán életök s egészségökre nézve veszélyessé is tehetik.