Falusi Vasárnap, 1959 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-04 / 1. szám
A Sierra Maestra trópusi erdőkkel borított magas hegyei között egy szemüveges ügyvéd tanítja célbalőni a partizánokat. A Sierra Maestra a kubai felkelők főhadiszállása, s a 32 éves ügyvéd Fidel Castro, a felkelők vezére. Két évvel ezelőtt egy, a száműzetésből titokban visszatért kis csoport — összesen 81 ember — bevette magát a Sierra Maestra dzsungeleibe, s táborhelyét naponta változtatva, az áthatolhatatlan őserdőből indította meg támadásait a kubai nép véres kezű diktátora, Batista ellen. A 81 embertől megrettent Batista katonáival körülzáratta a hegység nagy területeit, kiköltöztetett vagy kétezer parasztcsaládot, hogy teljesen elzárja őket az emberektől, s repülőbombákkal szóratta meg a vidéket. A mozgalmat azonban nem tudta elfojtani. A húsz évvel ezelőtt őrvezetőből tábornokká „előlépett” diktátor néhány hónap múlva már saját palotájában sem érezte magát biztonságban. Havannában, a „dohánycsászárok” fővárosában, s az amerikai milliomosok kedvelt üdülőhelyén nem múlt el hét, hogy ne robbant volna bomba, jelezve, hogy a felkelők keze elér a Sierra Maestra őserdeiből az ezeregyszáz kilométere levő fővárosba. S a rettenthetetlen felkelők, akiket a kubai nép széles tömegei támogatnak — egyre nagyobb támadásokat indítanak. 1957 őszén a Havannától 250 kilométerre fekvő Cienfuegos haditámaszpont — ha csak néhány órára is — a felkelők kezére került. A város utcáin hullámzó tömeg örömittasan kiáltozta: „Batista megbukott!” Néhány hónap múlva újabb vakmerő támadást indítottak. 200 felkelő meglepetésszerűen elfoglalta a tízezer lakosú Veguitas várost. A harc módszerei sokszor a romantikus, sőt humoros epizódokat sem nélkülözik. Nemrégiben a világlapok riporterei interjúért ostromolták Manuel Fangio világhírű autóversenyzőt. Az újságírók rohama ezúttal nem az „élsportolónak” szólt, hanem annak, hogy a Havannában megrendezett nagy nemzetközi verseny előtt a felkelők elfogták a Grand Prix esélyesét. 36 óra múlva a szabadon engedett Fangio épségben és jókedvűen maga számolt be a lapoknak arról, hogy az „elrablás” a kubai nép tiltakozása volt a nép nyomora és szenvedései árán megrendezett költséges látványosságok ellen. Akik egy évvel ezelőtt adtak hírt a kubai felkelők harcáról, arról számoltak be, hogy a felkelők vörös-fekete zászlaja alatt mintegy ezer partizán harcol. A mai tudósítások azonban már több mint 11 ezer emberről szólnak, s arról is, hogy az ellenük kirendelt katonák sokszor harc nélkül átállnak a felkelők oldalára. A fegyverben álló felkelők viharos szaporodása rávilágít a harc méreteinek óriási növekedésére. Akik akár egy év előtt is inkább hírlapi „szenzációként” számoltak be a kubai felkelők vakmerő akcióiról, ma kénytelenek hangot változtatni. A legnagyobb nyugati hírügynökségek, mint az AP vagy az AFP a legutóbbi napokban arról adtak hírt, hogy Kuba nyolc tartományából ma már hatra kiterjed a felkelés, s a felkelők dr. Manuel Urrutia személyében kinevezték az ellenőrzésük alatt álló területek elnökét, sőt: a közeljövőben megalakul a felkelők kormánya is. A felkelők kezükben tartanak számos vasútvonalat és kikötőit, s ennek azért van különleges jelentősége, mert Kuba nemzeti jövedelmének 85 , 1 százaléka cukorkivitelből származik. Mint a New York Times elkesergi, a felkelők képesek arra, hogy a „cukorkikötők” több mint a felében megakadályozzák a forgalmat, ,s ez a kubai mammut-ültetvényeseket és az amerikai érdekeltségű cukortermelőket „kétségbeejtő helyzetbe hozza”. A kubai nagytőkéseknek máris óriási a vesztesége — s a felkelők nagy diadala —, hogy a novemberi elnökválasztásokon Batista nem is merte jelöltetni magát. Az új elnök, Rivero Rugero azonban még mindig a Batista-klikk „megbízható” emberei közé tartozik. De Kuba népe, a középamerikai szigetvilág „kis Algériája” elszántan folytatja a harcot a győzelemig. Halász Magda kezdetben 81, ma 11 000 partizán áll fegyverben Kuba földjén. Felszerelésük, lőszerük, amit a harcok során zsákmányoltak. De őket segíti a dzsungel áthatolhatatlan rengetege és az amerikaiak támogatta diktatúra minden áldozata: a kubai nép. A képen: Fidel Castro (szemüveggel), a felkelők vezetője, fegyvereseinek kiképzésén Lábhoz támasztott puska és törülköző a nyakban. Íme a „borbély-műhely” a dzsungelbeli főhadiszálláson A végtelen gazdag kubai föld legfontosabb terménye a cukornád. Innen származik a világ cukortermelésének a 20 százaléka, s a cukorból származik az ország nemzeti jövedelmének a 85 százaléka. De azok a munkások, akik a cukornádat aratják (1. kép), ilyen nyomorúságos viskókban laknak (2. kép). És végül két kép a fővárosból, Havannából. A „dohány-császárok” és cukornád ültetvényesek luxusétterme. Az előbbinél jóval szerényebb utcarészlet Színek és képek JlomákiáéM A főváros Nem tudok jobb szavakat találni: Bukarest a lehetőségek városa. És talán még azt, hogy a jövő városa. Tízemeletes paloták tövében egyemeletes és földszintes házak kuporognak, kis templomok lapulnak a modern üzletházak mellett, kicsit hasonlóan a filmekből ismert rohamtempóban épült dél-amerikai városokhoz. Csakhogy itt a tervszerűség legyőzi a régit, a kapitalista építkezés összevisszaságát. A legforgalmasabb utcákon a Calea Victoriei és a Bulevard Magheru a csöpp kis házakat felbontják és a foghíjakat egymás után beépítik. Természetesen hat-nyolcemeletes palotákkal. Egy-két évtized és Bukarest „kinövi magát”. A szaporodó neonfények is arról tanúskodnak, hogy a Népköztársaság fővárosa Román nem marad le nyugatra eső fővárosszomszédai mellett. A Köztársaság téren terpeszkedik az elűzött királyi család egykori palotája. Most a legszebb román képzőművészeti alkotások állandó kiállítása várja ebben az épületben a látogatókat. Iskolások, ploiesti munkások, kolozsvári egyetemisták, faluról jött parasztok adják egymásnak a kilincset. Bukarest egyik nevezetessége a Sztálin parkban levő Falumúzeum. Egyetemisták munkájával épült, ma is fiatalok bővítik. Románia minden tájáról elhoztak ide egy-egy házat a gazdasági felszereléssel együtt, s itt újra felépítették. Az ágyak, az asztalok a szobákban és a székek, de az utolsó fakanál vagy a színben a szánkó — mind eredeti. Moldva, Székelyföld, Munténia, Olténia elevenedik meg a látogató előtt, egész Románia megismerhető itt ezen a néhány holdnyi területen. Külföldön mindig a Hazára gondol az ember, nekem is az jutott eszembe, vajon nálunk nem lehetne — mondjuk Budapesten — hasonló Falumúzeumot létesíteni? Ugyancsak a fiatalság lelkesedésével... A Falumúzeumtól nem messze emelkedik a híres Scintea palota — a sajtókombinát. Tetején a televízió adója, tizenkettedik emeletén hatalmas terasz, ahonnan egész Bukarest áttekinthető. Ebben az épületben készülnek a központi román újságok, hetilapok. A magyar nyelvűek is. Bukarest egyik jellegzetessége a „téli meleg”. A középületekben és a magánlakásokban is mindig kellemes hőmérséklet fogadja az embert. Némelyik helyen még túlságosan is befűtenek, úgyhogy ingujjra kell vetkőzni. Talán sehol a viágon nem kerül a fűtés olyan csekély összegbe, mint Bukarestben — és még jó néhány vidéki városban. Ennek az a magyarázata, hogy gázzal fűtenek. A szobákban ott a cserépkályha, de gáz ég benne. Ebből pedig Romániában annyi van, hogy köbméterekben talán ki sem tudnák fejezni. Bukarest mellett, Bufteában épült fel a román filmváros, Európa egyik legmodernebb filmgyára. A mi öreg „Hunniánknál“ összehasonlíthatatlanul modernebb. A technika minden vívmányát felhasználták a gyár építésénél. A mennyezeteken körbefutó síneken függ az operatőr tetszés szerinti helyre irányítható „kuckója”. Néhány gombnyomásra szobák kulisszái tűnnek el vagy állnak helyre percek alatt. És a laboratóriumokban a legjobb gépek hívják elő és sokszorosítják a filmeket. Buffeálmn eddig jó néhány filmet forgattak, bár az építkezés még nincs befejezve. De a román filmszakemberek véleménye szerint az igazi nagy film még nem s született meg, s egyáltalán nincsenek megelégedve az eddig előírt eredményekkel ... A fővárosban a villamosok, trolibuszok éppen olyan zsúfoltak, mint idehaza Budapesten. Különösen csúcsforgalom idején. Az utcákon, villamosokon gyakran hall az ember magyar szót. Az újságárusoknál a román nyelvű lapok mellett ott az Előre, az Utunk, az Igaz szó, a Dolgozó nő és még jó néhány magyar nyelvű lap. Az újságok rendkívül olcsók, 25 báni a napilapok ára. A mozihelyárak szintén alacsonyak, s éppen ezért állandóan telt házzal játszanak. De a zenés szórakozóhelyeken sem lehet gond a tervteljesítés, mert mint mindenütt a világon, Bukarestben is szeret táncolni a fiatalság. Egy hónap alatt sok helyen megfordultam, sok táncoló párt láttam. ízléstelenül táncolókat azonban egyetlen helyet sem találtam, mint ahogy jampec öltözetű ifjakat sem. Egész Bukarestre egy kedves, csak hosszabb idő után észrevehető szerénység jellemző. Az emberek, a kirakatok, az épületek ezt sugározzák magukból. Aki Bukarestben eltölt néhány hetet, az soha nem felejti el ezeket a kedves embereket, utcákat, ezt a gyorsan növekvő, fejlődő fővárost. Gerő János Új házsorok Bukarestben