Simonffy Ferenc: Adatok Székkutas jelenéből és múltjából. Történelmi megemlékezés a volt vásárhelyi "Nagypusztáról" (Székkutas, 1972)
I. Adatok a Kutas-puszta feudális és kapitalista kori történetéből
6. Elődeink foglalkozása Községünk lakói az elmúlt évszázadokban területüket legelőként használták, ezért kézenfekvő az, hogy az ősi Kutas lakóinak főfoglalkozása az állattenyésztés volt. E célra kb. 33 000 kat. hold állott rendelkezésünkre, melyet a mindenkori földesuraktól, taksa szerződéssel, majd később úrbér ellenében használhattak. Asszonyaink a szövés-fonást, fehér- és ágyneműk készítését házilag végezték el. Maguk öntötték vagy mártották a gyertyájukat, és olaj vagy zsíros mécseseiket. Maguk főzték a szappant, a pusztán található sziksóval. Házilag elő nem állítható cikkeket a heti piacokon, illetve országos vásárokon szereztek be, mesteremberektől, iparosoktól, piaci árusoktól stb. A gyapjút adta a juh, az édességet és a viaszt a gyertyához a méh. A gazdasági eszközöket és a házi bútorokat kezdetben maguk faragták, sőt járműveiket is (fagöröndös szekér). A szájhagyomány szerint később a vándorló cigány kovácsok dolgoztak nekik [38]. Foglalkoztak elődeink a halászattal is, mert ott volt rendelkezésükre a Kakasszéki-ér vize, a nagy pusztában pedig a Kis- és Nagy Sóstó, valamint a nagy kiterjedésű Fehértó. Szájhagyomány szerint nem egy esetben volt, hogy a Tisza vize, természetesen a szabályozás előtti időkben, nagyon esős tavaszon annyira megduzzadt, hogy községünk területéről az erek nem lefelé vitték a vizet, hanem a Tisza vize nyomult rajtuk keresztül fel, egészen a nagy Fehértóig, és töltötte fel friss halállománnyal. Az akkori halászok, azaz „ficsérek”, a német fischerből (szabadon fordítva) a ma is létező Ficsér-dűlő két oldalán levő ér útján, folyóvizén szállították a felesleges halállományt a városra, piacra. A Ficsér-éri vizek a Kistó-éren keresztül jutottak a nagy Hódtóba, majd azon keresztül a városháza mögötti Hal térre, ahol a város lakói halszükségletüket beszerezhették. Ma ez a tér a Lenin tér nevet viseli. Kutas őslakói a jószágtenyésztésen, halászaton kívül háziiparral is foglalkoztak. Házaikat a hagyomány szerint kalákában, azaz egymást segítve építették. A tetőhöz a fedőanyagot és a tűzrevalót a nád képezte, ezt adta a Kakasszék partja. Gyékényből és sásból készült a 23