Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-06 / 1. (1230.) szám
2 MIT VÁR AZ OLVASÓ AZ ÚJ ESZTENDŐBEN? A barátság olyan kötelék, amely mindig őszinteséget, nyíltságot követel. Az igazi „barátság“ mindkét fél érdeme. Az, hogy a Falvak Dolgozó Népe olvasóivá váltunk mégis, főleg hetilapunk érdeme, mert egyszerűségével, valamint változatos és figyelmes témaválasztásával észrevétlen belopakodott otthonunkba, így év elején kíváncsiak voltunk, hogyan nyilatkoznak a lapról legrégibb zerindi olvasói : Ambrus Mihályné : „öregasszony vagyok, esténként már nem folunkvarrunk, hanem az újságot silabizáljuk. Érdekes, sokat tanulhatunk belőle. Legjobban a szülőfalumról szóló dolgok érdekelnek, meg az orvosi tanácsok. Azért mindent elolvasok betűről betűre. Csak azt írnák meg egyszer, hogyan lehetne az öreget megfiatalítani !“ M. Gáli András : „Feleségem, főleg télen, addig le sem fekszik, míg mindent el nem olvas. Egészségvédelem, időjárás, állattenyésztés... — de leginkább a régi szokásokról szóló írások érdeklik. Ismeri a külpolitikát is, nemhiába az a neve a rovat írójának, mint nekem. Ha valami folytatásos írást közölnek, alig várja a következő számot.* A családban mindenki olvas, ötödikes unokája, Irénke a Jóbarát mellé meg megrendelte az FDN-t is : „Jó lenne, ha a gyermekeknek is szerkesztenének egy ici-pici rovatot, rövid mesékkel, népi játékokkal...“ Dávid Mihály : „A negyedik és ötödik oldal tetszik a legjobban. Ezzel kezdem az olvasást. Mit várok 1971-től ? Csak így tovább ! Várom Cseke Péter újabb cikkeit. Világosan ír, bárki megértheti“. Misa bácsi azonban hiányolja a humort, a tréfát, a népi anekdotákat. „Jól jönne a gyógynövények felhasználásával kapcsolatos cikksorozat, de egy-egy keresztrejtvénynyel is megbirkóznék, ha témája Arany vagy Petőfi lenne. Őket jobban ismerem." „Helyeselnénk — jegyzi meg Fazekas Kálmán —, ha a Tisza-síksággal legalább annyit foglalkozna a lap, mint a Székelyfölddel.“ Fentebb őszinteségről, nyíltságról beszéltünk, így vall rólunk és magáról a lap, így beszélnek magukról és az újságról az emberek, így fonódik szorosabbra a Falvak Dolgozó Népe és az olvasók barátsága. CSANÁDI JÁNOS FAZEKAS JÓZSEF A barátság kötelez... HŰSÉG A LAPHOZ Huszonöt esztendeje, hogy rendszeres megrendelője a Falvak Dolgozó Népének. Valósággal hozzánőtt az életéhez, belelopta magát dolgos hétköznapjaiba, szükségletté vált, akár a kenyér. - Hogy mit tartok jónak a lapban ? Hát kérem, erről nagyon sokat lehetne beszélni. Engem leginkább a gazdasági kérdések érdekelnek. Földműves vagyok a kibédi téesz tagja, a lapban pedig jórészt mindent megkapok ami közelebbről érdekel. Szeretem azt, hogy őszintén s tisztán írnak meg mindent. Mert nincs sok értelme takargatni a bajokat, azzal ugyan nem sokra mehetnénk. Aztán az orvosi tanácsok is fájnak. És tetszik, hogy mostanában sokat foglalkoznak a népi dolgokkal. Régebb is voltak ügyes emberek, akik dolgoztak a saját falujukért. Ezt kellene tudatosítani valamiképpen a mai fiatalokban. .. Mintha Marci bácsi készült volna rá, olyan folyékonyan, olyan gátlástalanul beszél. Valóban, ismeri a Falvak Dolgozó Népét, olvassa, kedveli. • És hogy mit szeretnék a laptól ? Szerintem nagyon jó volna, ha legalább félévenként kimutatásszerűen közölnék, hogy például ennyi s ennyi jövedelem után, ennyi s ennyi állat után mennyi adót kell fizetni. Mert nézze, ha elmenyek az önkiszolgáló üzletbe, ott minden árúnak az ára ki van téve, tudom, hogy se több, se kevesebb. Hát tisztán kell lásson az ember... Nincs különösebb hozzátenni valóm. Igény, ami kielégítésre vár. Hogy közelebb kerüljön a lap a faluhoz, hogy több ilyen hű olvasója legyen. RÁDULY JÁNOS FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Év vége a számvetés ideje. A lelkekben is az. Milyen érzelmek és gondolatok tapadhatnak a Falvakolgozó Népéhez ilyenkor az egyszerű falusi olvasó lelkében ? Erre a kérdésre kerestem a választ, mikor bekopogtam Csíkszentgyörgyön Koncsog Albert bácsihoz. Könyv mellől áll fel , az asztalon ott látom a Falvak Dolgozó Népe számait is, szépen egymásra rakva. — Csak az újabbak — magyarázza, öt éve jár, képzelje el, mekkora halom lenne. Tudja, eleinte nem voltunk vele megelégedve. Valahogy... kevés szó esett a mi életünkről. Most vagy két éve egyre javul az újság, el is olvasunk minden cikket a feleségemmel. Már előfizettünk, januártól is járatjuk. Nem tudnánk lemondani róla. Elsőnek a novemberben jelzett változások kerülnek szóba, s ezekhez nagy reményeket fűznek itt is. Albert bácsi, bár még dolgozik is, nyugdíjas , így érthető, ha a nyugdíjemelésről hosszabban beszélgetünk. Hálás az újságnak, amiért — szokásos terjedelmét túllépve — részletesen tájékoztatta mindenről. — Hogy mit olvasok el elsőnek ? Az időjárást. Mindig beválik! Azután nézem, van-e benne „A falu egészségügye". A többire csak ezután kerítek sort. Jó, hogy többet írtak az idén a háztáji gazdálkodásról. Fontos még az, nagyon fontos. De tudja sok mindent nem lehet itt, csíki viszonyok között megvalósítani. Úgyhogy többet kellene gondoljanak miránk. .. Több olyan problémafelvető írást szeretne olvasni Albert bácsi, mint OTT LEHETNE MINDENKI ASZTALÁN... amilyeneket időnként dr. Nagy Miklós tollából kap, örülne, ha íródna ilyen cikk a csíki állattenyésztés kérdéseiről. Mint ahogy a pityókáról íródott is... Majd Hamar Márton cikkét teszi elém a pocokjárásos őszről. („Nagy a baj, láthatta, tanító úr, hiszen maguk is jártak a mezőre őszszel".) Több falusi tárgyú olvasmányt szeretne Albert bácsi. Igaz, szorgalmas kölcsönzője a könyvtárnak, de ott is kevés a „rólunk szóló" könyv. Legjobban az idén az tetszett, hogy néhányszor a mi falunkról is írtak. Háromszor elolvastam a Márton Ferencről szóló cikket ! El is határoztam, hogy most a télen szóba állok erről Márton Mihállyal, a nyugalmazott igazgató úrral. Ő testvéröccse a festőnek és mindenkivel nagyon barátságos, szívesen elbeszélget. Gál Sándort hozza szóba. — Róla is írt a Falvak Dolgozó Népe, de csak pár sort. Miért nem többet ? Ha már kikérték a véleményemet, megmondhatom, jobban kellene ápolni az emlékét ! Itt, a szülőfalujában se mindenki ismeri eléggé. Ezen is segíthet az újság. Ehhez az is kell, hogy az emberek elolvassák az újságot. Sajnos, még kevés házba jut el. Januártól van javulás, de kevésnek érzi Albert bácsi. Megbízható, jó barátjának érzi ezt a lapot és szeretné ott látni mindenki kezében. — Észrevette-e (kérdi tőlem búcsúzáskor), hogy csak olyan van, akinek nem járt soha, de olyan egy sincs, akinek jár és visszamondaná az előfizetést ! RABB JÁNOS tanár, Csíkbánkfalva * Orbán Marci bácsi 60 éves, no de ki hiszi el róla ? Frissen jár-kel most is a faluban, fürgén mozog az emberek között. Pedig folyton a lábára panaszkodik, sokat vesződik vele mostanában, azt mondja, így van ez kérem, valahol ki kell üssön az öregség.Sze ami szó, csak valami újdonságot kell mondani Marci bácsinak, aztán megindul a beszélik záporoznak a kérdései. Mindent a saját tapasztalatainak a mérlegére helyez, mert ugyebár, megméretve válhatik ki az ocsúból az igaz. Most éppen a hűségről beszélgetünk. Arról, hogy milyen jó dolog ismerni egy lapot évtizedeken keresztül, milyen jó dolog kitartani mellette válságos perceiben is, olvasójának maradni minden körülmények között. Nyárádszeredai kívánságok Lassan szán alá érik a hó s a Nyárad is bekörmözik reggelre. Disznótorok, estébe nyúló beszélgetések, tévénézés, olvasás ideje ez falun. És a számvetés ideje is. Mit hozott az elmúlt esztendő ? Mit ígér az új ? Felkerestem a Falvak Dolgozó Népe néhány régi barátját,mondanák el őszintén véleményüket, kívánságaikat lapunk tartalmával kapcsolatban. 1. Imreh Vendeléknél, a nyárádszeredai téesz őrénél, disznótőr utáni hangulat fogad. Teknőben hús, rudakon kolbász, a kályhán olvadó zsír. Rebeka néni két lányával a konyhában forgolódik, Vencel bácsi újságot oltás. Meghitt, családi hangulat. Szinte sajnálom megzavarni. Székkel, friss sülttel, borral kínálnak : „Vegyen csak, van elég." Beszélgetünk az idei termésről, a gazdaságról. Gondokörömök. Végül kirukkolok jövetelem céljával. — Hát erre könnyű felelni — mosolyodik el Vencel bácsi. — Évek óta jár nekünk a lap. Úgy hozzánk nőtt, hogy meg sem tudnánk lenni nélküle. A csütörtököt azért várom, mert érkezik a posta. Jön a friss szám. Igaz, már nem sokat tudok felhasználni a sok értékes tanácsból, amit a lapban olvasok, de ez nem azt jelenti, hogy nem is érdekel. Nagyon sokoldalú lap. A falusi élet minden kérdésével foglalkozik. Dicsérem is eleget. Már sokszor gondoltam arra, hogy megírom a szerkesztőségnek. Csakhát nekem már nehezen megy az írás. Hogy mit szeretnék még olvasni a lapban ? Látja, ez már fogasabb kérdés, mert szinte minden megvan benne, ami engem érdekel. Talán egyegy jó elbeszélést. Igaz, az is van, csak túl ritkán. Pedig mi is szeretjük az irodalmat. — No meg valami jó recepteket. Az is nagyon hiányzik — kapcsolódik a beszélgetésbe Rebeka néni. Eszébe nyúlik a beszélgetés. Sietnem kell. A kapuban utánam szólnak : „Aztán írja meg azt is, hogy minden jót és boldog új évet kívánunk a lap munkatársainak." Kacsó István tanító, szintén régi olvasója a lapnak. — Mit nyújt Önnek, falun élő értelmiséginek, a Falvak Dolgozó Népe ? — érdeklődöm. — Nagyon is sokat — válaszol. — Főként két szempontból. Először is oktató, nevelői munkámban segít sokat. Mezőgazdaságtant tanítok. Számos olyan cikk, tanulmány jelenik meg a lapban, ami szervesen beilleszkedik a tananyagba. Főleg most, hogy az iskolákban bevezetik a gyakorlati oktatást. Jó volna, ha néhány értékes javaslatot közölne a lap az iskolások termelő munkájával, a kísérleti kertek ésszerű, tudományos betelepítésével kapcsolatban. És még egy, szintén szakmai kérdés. Nem ártana többet foglalkozni a falusi szülők nevelési problémáival, a falusi gyermekek pályaválasztásával. Mint magánember nagyon szeretek kertészkedni, méhészkedni. Ilyen irányban is sok hasznos tanácsot kapok a laptól. Ez a második ok, amiért ragaszkodom a laphoz. Szeretném, és azt hiszem ez nemcsak egyéni kérés, ha a lap konkrét módszereket, megoldásokat ismertetne a háztáji gazdaságok kisgépesítésével, nagyobb jövedelmezőségével kapcsolatban. Gondolok itt például háztáji üvegházak felszerelésére, korai zöldségtermesztésre, kisállatok, főleg nyúl, galamb, baromfi és prémállatok tenyésztésére. — Ha már a kívánságoknál tartunk, én is mondanék valamit — mondja Kacsó Margit tanárnő. A háziasszonyok örök problémája lakásuk széppé, otthonossá tétele. Hogyan díszíthetjük olcsón, ízlésesen lakásunkat falun ? Itt főleg a parasztlakásokra gondolok, ahol bizony nagyon elterjedt a giccs. Gondolom néhány gyakorlatilag könnyen megoldható ötlet sokat segítene a bajon. Mi volna, ha a hímzésmintákat eredeti nagyságban közölnék ? így sokkal könnyebb lenne lemásolni őket. Érdemes lenne többet foglalkozni a falusi nők divatjával is. Valahogy olyan szellemben, mint a „Kapun belül" rovat. Csak, ha lehetne, képekkel illusztrálva. Dicséretek, kívánságok. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a falun élő emberek, legyenek földművesek, munkások avagy értelmiségiek, szeretik, értékelik lapunk tevékenységét. Ez sokra kötelez. ÉLTETŐ SÁNDOR 2.