Falvak Dolgozó Népe, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-27 / 39. (1320.) szám
Minden erőt a termények betakarítására! ESŐBEN SEM ÁLL LE A MUNKA Szép csendesen, ahogyan a nóta mondja, ám annál kitartóbban esik az eső. Minden szürke. Napsugarak itt ma nem bújnak elő, az bizonyos, a felhőtakaróról látszik ez, melyből csak hull, hull a permet. Nincs hát értelme valami jobbra várni, az emberekért küldeni kell a teherkocsikat. A kukoricaföldek, ahova jókor reggel kimentek, eléggé messzire vannak, ne kelljen gyalog hazajönniük, bőrig áznának. Az intézkedés elnöki, alku ház nincsen, a teherkocsik nyomban indulnak a kukoricaföldek irányába. Útirányomtól magam is eltérek, s már csak azért is visszafordulok fedél alá húzódni, mert jelezték : Suttyák elnök is „beszorult“ éppen az irodájába, természetesen ő is az eső miatt. Alighogy beszédbe elegyedünk, benyit az egyik sofőr : a kapott feladatot nem tudták teljesíteni. Kimentek ők a kukoricaföldekre, hogyne, azonnal indultak, ahogy megkapták az elnök üzenetét, de az emberek nem hajlandók onnan bejönni. Azt mondják, „ha esik, az éppen szárvágásra való idő, hagyjuk őket, majd hazajönnek, amikor jónak látják...“ Tudom én azt régről, mennyire szorgalmas gazdaemberek voltak mindig is a tornyaiak, nem szaladtak azok soha hasa a határról akármilyen kis záporok miatt. De ilyen nekisimult esőzésben azért magángazda korukban se áztatták magukat. Jobb híján különféle adatokban böngészgetek az irodán, azokból próbálok összefüggésekre lelni, mégis mi köti ezeket az embereket ilyen időiben is a mezőhöz? Az érdeke? Mindenekelőtt az érdek, természetesen. De tán nem egészen csak az. Hanem a méltóság is. Tény, hogy Tornyán végre az az uralkodó közfelfogás : nemcsak károd, hanem szégyened is, ha a közösben nem csináltad meg a dolgodat pontosan, jól, a maga idejében. Jegyezgetem azokat a vállalásokat, amelyek a három idei nagyjelentőségű esemény — az Országos Pártkonferencia, Augusztus 23 és a Köztársaság kikiáltásának évfordulója — jegyében fogalmazódtak. Van ezekben jócskán pluszmázsákra, tonnákra, vagonokra vonatkozó számadat. De a számjegyeken túl : jobb munkával termelni még többet ! — ez talán a leglényege a tornyai vállalásoknak. S e vállalások megvalósulása? Adatokat idézhetnénk, rengeteg adatot. De mert a számok ridegek, megpróbálom szavakkal érzékeltetni. S hogy mennyire fűtötte őket a vállalások becsületes teljesítésének a vágya ? Ezért tudták (a környéken legelsőnek) idejében letermelni, felmunkálni és be is szállítani a 130 hektár kendert; olyan minőségűre megtermelni az egészet, hogy az átvevő 10 százalékos felárban premizálja őket. Ezért tudták közben a kenderföldet már felszántani, kiváló magágyat készíteni ott a búzának, annak a búzának, amelyről a magvizsgáló hivatalos szerv bulletinje 99,99 százalékos tisztaságot és csíraképességet, úgyszintén kiváló fajsúlyszámot mutatott ki. Ezért voltak képesek a tornyaiak ama valóságos „csodatevésre“, hogy tudniillik egy eredetileg 750 ezer lejes költségűre tervezett építkezés kivitelezésénél 725 ezer lejt megtakarítsanak, vagyis belekerüljön nekik összesen csupán 25 ezer lejbe. Hogy lehet ez ? Úgy, hogy a saját erősor- TARR ISTVÁN (Folytatása a 2. oldalon) LAPUNK TARTALMÁBÓL * Balogh József : Az aranyháromsság • Hajas István: Kátyúba jutat» szerződéskötések • Boros János : Zsombolyai ősz • Csőke Péter : Aki nem a Nobel-dijért dolgozik... • Zágoni Attila : Érvel a határ • Bianu : A mezőgazdasági házi gépgyártás termékeinek gazdag választéka VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! 39. (1330.) szánt • MEGJELENIK HETENKÉNT • 12 oldal, ára 25 iránt • 1972. szeptember 29. szerda S28. Országszerte meg kell gyorsítani a kukorica betakarítását. A termelőszövetkezetekben még csak alig 15,százalékát gyűjtötték be a fontos növénynek Szerkesztőség és Kiadóhivatal BUCUREŞTI. PIAŢA SCINTEII Nr. 1. Tel : 18—52—92. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj negyedévre 3 lej, fél évre 0 lej, egy évre 12 lej. FIÓKSZERKESZTŐSÉGEINK : Kolozsvár, Piaja Libertăţii 31 szám. Tel : 22244. Brassó, Horea u. 22 szám. Tel : 21 283. Az elmúlt hét az országban Az elmúlt hét kiemelkedő eseménye volt Ion Gheorghe Maurer elvtárs 70. születésnapjának megünneplése. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaág Államtanácsa, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa ez alkalommal forró elvtársi üdvözletét tolmácsolta az ünnepeltnek, kifejezésre juttatva azt a nagyfokú tiszteletet és nagyrabecsülést, amelyet iránta a párt és az egész nép tanúsít a forradalmi mozgalomban kifejtett hosszas és eredményes tevékenységéért, azért az elszántságért és lelkesedésért, amelylyel életét nemzetünk nemes szabadság- és haladáseszményei szolgálatába állította. Románia felvirágoztatása és haladása ügyének szentelte. Ion Gheorghe Maurert a „Románia Szocialista Köztársaság Hőse“ címmel tüntették ki. A magas kitüntetést Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára, az Államtanács elnöke adta át az ünnepeltnek. ★ A földműves ember klasszikus, magával az ősi mesterséggel egyidős munkaeszközei — a sarló, a kasza, a kapa, a gereblye, s a többiek — már-már csatát vesztettek. Századunk takarodót fúj nekik : csendes zizzenésüket, suhanásukat egyre inkább a gépek dübörgése váltja fel. Az új, a mezőgazdaságot forradalmasító gépseregek felvonulása azonban nem volt, de még ma sem egyszerű díszszemle : ipar és földművelés együttműködésének hatalmas erőpróbája, amelynek során a régit csupán lépésről lépésre, a műszaki intelligencia újabb és újabb erőfeszítéseivel lehet kiszorítani. Gondoljunk csak arra, hogy az egyszerű kaszasuhintás, vagy kapavágás „leutánzása“ milyen bonyolult feladatok elé állították a konstruktőröket ! Hány csavar, tengely, áttétel meg miegyéb fel- és kitalálására volt szükség, hogy megszülessen a kaszáló, kapáló embert helyettesítő gép! De szükség volt rá, és megszületett, s születik, tökéletesedik ma is. Mert a mi célunk is az, amint azt pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs a fővárosi Herăstrău tó partján levő pavilonban megrendezett, a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériumnak alárendelt vállalatokban házilag előállított mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek kiállításán tett látogatása során és kijelentette: „odáig kell jutnunk, hogy a búzaaratásnál csak a mezőgépészek csapata dolgozzék. És ugyanígy más mezei növényeknél is. „Nem könnyű feladat ez, de nem is megoldhatatlan — ezt bizonyította maga a megtekintett kiállítás is (amelynek részletes bemutatására lapunk szakmellékletében kerül sor — a szerk. megj.), amelynek 7000 négyzetméternyi felületén 700 mezőgazdasági és élelmiszeripari gép volt látható. S ne feledjük, ezek a gabonafélék és ipari növények termesztésében, tartósításában, elraktározásában és értékesítésében használt gépek, a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztési munkálatok gépesítésére használt felszerelések, a gyümölcs- és zöldségosztályozó, valamint állattenyésztési gépek, öntözőberendezések és talajjavításban használt szerkezetek nem az országos, sőt külföldi hírnevű mammutüzemekben, hanem a mezőgazdasági gépgyártó, és -javító egységekben készültek, amelyek az elmúlt években egyre nagyobb szerepet játszanak a mezőgazdaság és állattenyésztés gépesítési fokának emelésében. De ki tudná jobban a földművesnél, hány munkamozdulatát nem „utánozták“ még le, hány tevékenységi területen nem született meg még az a gép, amely helyettesíteni tudja hozzáértő két kezét ? Számtalan ilyen munkaterület, munkafázis létezik még. Erre hívta fel a géptervezők figyelmét pártunk főtitkára is. S mindezt azért, hogy a mezőgazdaság gyorsabb fejlődésével, hatékonyabbá tételével, a termelés fokozásával növeljük az egész nemzetgazdaság fejlődési ütemét, ami elengedhetetlen feltétele az életszínvonal állandó emelésének. GYARMATH JÁNOS