Falvak Dolgozó Népe, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-21 / 12. (1345.) szám
HELYTÁLLÁS intha csak előre megfontolt szándékkal, rosszakaratból tenné, az időjárás az utóbbi három esztendőben az egyik megpróbáltatás után a másik elé állítja országunk népét. Hol árvízzel sújt, hol szárazsággal fenyeget, hol hosszú és kitartó esőzésekkel akadályozza a mezei munkát, hogy most legutóbb, az elmúlt héten az ország déli és keleti megyéiben hóviharokkal, hótorlaszokkal zavarja meg életünk megszokott rendjét, tegye próbára a már tavaszra készülő falusi dolgozók, de a városi lakosság türelmét, találékonyságát, tettrekészségét. A mögöttünk maradt hét első napjának hajnalán Moldva és a Duna síkság faival, városai erős szélre, bőséges havazásra ébredtek. Először úgy nézett ki, hogy a távozó tél utolsó feltámadásáról van szó csupán, mindössze maradék dühét pazarolja el a kikelet beköszöntése előtt. Mint kiderült : erejéből többre tellett, sok helyen méteres hóval, annál is magasabb buckákkal és torlaszokkal támadott álmokat. Miközben Temes, Arad, Bihar és Szatmár megyéből tavaszi szántásról-vetésről szóltak a hitek, a déli és keleti megyék sorra, mondhatni percenként jelentették, hogy ez vagy az az útvonal járhatatlanná vált, ilyen és ilyen számú vonat elakadt, harminc, negyven, ötven órája képtelenek a dolgozók elhagyni a gyár területét, de... a termelés pillanatnyi sem szünetel. Mert el kell mondanunk, hogy — akárcsak a nagy árvíz, vagy az őszi esőzések idején — az utolsókat vonagló téllel szerte az országban felvették a harcot, s bár sokáig és sok helyen úgy nézett ki, a hólapátolás, az utak megtisztítása kőműveskelemeni munka, a szorgalom nem lankadt, s végül az eredmények is megmutatkoztak. A lakosság a hóviharok sújtotta vidékeken erejét nem kímélve válaszolt a masszív havazás és hóvihar következményeinek felszámolására alaült központi parancsnokság felhívására, fegyelmezetten, a helyi parancsnokságok utasításainak megfelelően járt el. Az Államtanács a kialakult helyzetet felismerve törvényerejű rendelettel szükségállapotot vezetett be azokban a megyékben, ahol a havazás és a hóvihar veszélyeztette a termelő munka normális menetét, a lakosság élelemmel való ellátását, ahol az esetleges hirtelen felmelegedés és olvadás árvízveszélyt idézhetne elő. Az átgondolt akcióknak, a lakosságnak és a segítségére siető katonaságnak köszönhetően az élet rövid időn belül normális medrébe terelődött : a legfontosabb közlekedési utakat, a vasútvonalakat már a vihar elülése utáni órákban felszabadították, a nagyobb városokban a közlekedés helyreállt, az üzemek és gyárak nyersanyagellátása lényegében folyamatos volt, a lakosság ellátásában különösebb űrök nem voltak észlelhetőek. Dolgozó népünk ezzel ismét bebizonyította : eredményesen tudja felvenni a harcot az országot sújtó természeti csapásokkal szemben is, a terv ütemes teljesítéséről nem mond le a legmostohább körülmények között sem. A hóvihar, akárcsak annak idején az árvíz, ismét tanúsította : egy nép, egy ország előtt nem támadhat elháríthatatlan akadály, ha összefog, a természet vak erői is előbb-utóbb meghátrálnak. BIHARI JÁNOS : A Bukarest-Urziceni országúton a hóvihar idején. Háttérben a behavazott Movilija falu (Nicu Vasile felvétele) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! 12. (1345..) szám • MEGJELENIK HETENKÉNT • 12. oldal, ára 25 .jam • 1973. március 21., szerda smeretes, hogy a világméretű, nemzetközi sportversenyt, melyre a földgolyó minden részéről érkeznek küldöttek, ötkarikás versenynek szokták nevezni, mert az olimpiai zászlón egy-egy karika jelképezi a részt vevő kontinenseket. A címben jelzett négy karika persze nem azt jelenti, hogy valamelyik világrész nem élt, volna részvételi jogával. Egészen másféle, kisebb méretű, mégis — főként mezőgazdasági szempontból — fontos versenyről van szó. Hogy a titkot már most eláruljam : a cím, pontosabban a négy karika, a traktor négy kereke miatt ötlött eszembe. Ezen a versenyen ugyanis (noha hivatalosan gépkezelők olimpiájának nevezték) túlnyomó többségben traktoristák vettek részt, s — mi sem természetesebb — leggyakrabban épp a traktorról esett szó. Elhangzottak persze olyan kérdések is, amelyek például a kombájnok működésére, szerkezetére vonatkoztak, de a beszélgetés, jobban mondva a kérdések és válaszok fonala minduntalan visszakanyarodott a traktorhoz. — Miként lehet szabályozni az olaj nyomását, hogyan kell beállítani a lámpákat, a fénycsóva a növénynek melyik részére kell, hogy essen — efféle kérdések hangzottak el március első vasárnapján a kolozsvári agronómusok házában, és a mintegy hetven IS és 30 év közötti, jobbára traktorista versenyző, akik az mtsz-ek, ámo-k és kísérleti állomások mellett működő mezőgépészeti vállalatok képviselői voltak, igyekeztek pontosan, jól válaszolni. Legalábbis önmaguknak NÉGYKARIKÁS OLIMPIA vagy a mellettük ülőnek, ugyanis a vasárnap délelőtti megyei döntő elméleti próbájára mindössze hat versenyző maradt. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy azok is, kik előző nap a gyakorlati próbákon, vagy már annak előtte úgymond : kiestek, a versenybírák által feltett kérdéseken éppen úgy törték a fejüket, mint az a féltucat társuk, aki a pontokon „szaladt“. Az első helyezett 500 lej, a második 400 lej, a harmadik 300 lej értékű jutalmat kapott. De, hogy minél hasznosabb legyen a négykarikás olimpia, a rendezők , a megyei KISZ, a Mezőgazdasági Igazgatóság és a Szakszervezetek Megyei tanácsa filmvetítéssel egybekötött előadásokról is gondoskodott. Többek között Csép József, a Falusi Ifjak Megyei Tanácsának elnöke és Stănilă Teodor főkutató beszélt, ez utóbbi épp egy égető, falun sokat vitatott kérdésről , a lejtős oldalak megmunkálásáról. A gépkezelők ötödik olimpiája tehát hasznosnak, eredményesnek bizonyult, s ebben egyetértett a kalotaszentkirályi Lovász András, a vajdakamarási Lovász János, a palatkai Juhos Márton és a többi megkérdezett is. Az pedig külső szemlélőnek is tetszetős volt, hogy a „hagyományos“, nemzetközi olimpiáktól eltérően, hol a lelátókon nem aktív sportolók, hanem csak sportrajongók szoronganak, az agronómusok háza „nézőterén“ nem volt egyetlen passzív szemlélő sem, akarva-akaratlanul tovább „futott“ az is, ki nem jutott be a döntőbe : gondolkozott a válaszon, kommentálta a feleleteket, esetleg felvilágosítást kért a zsűritagoktól. Egyszóval, veszteni itt nem lehetett, aki rajthoz állt, kivétel nélkül nyert valamit, s nem is keveset, hisz szakmai tudása gyarapodott. Ez pedig — ha jól utána gondolunk — nemcsak nekik, mindnyájunknak nyereség. AGONI ATTILA „HÁTUL”, a Bugát-tetőn túl föld megbillen, a közeli hegyek lábra kelnek, mármár rád borulnak. Hátamat nekivetem a tornác oszlopának, csak pilláim közt engedem átszüremleni a fényt, amely vad és színes táncot lejt. Majd hirtelen rövidzárlat, minden elfeketedik. — Na, megjárták magukat ott „hátul" ? — dörmög fel barátságosan egy hang. Gazdájának arcvonásait csak nehezen veszem ki az ellenfényben. — Meg — nyögöm ki nehezén kábulatomban. Majd kis szünet után moccanni is alig akaró agyamból kivetem a kérdést : Miért mondják, hogy „hátul"? — Itt, no, ez „elől" — mutat az időközben helyükre telepedett hegyekre —, de ott mögöttük, ahol a kaszátok vannak, meg a legelők, ott már „hátul“ van... „Hátul" — a csikszentgyörgyi ember ezt természetesen, minden mellékgondolat nélkül ejti ki. Egyszerűen csak annyit jelent neki, hogy a hegyek háta mögött. Nekem ez a „hátul“ már a világ vége, ahonnan nincs tovább. Isten háta mögötti helyek. — S hogy volt ? — kíváncsiskodik a hang. Hogy is volt ? Mit is válaszolhatnék erre a kérdésre ? Hogy jó volt ? Igen, jó volt. Szép volt ? Szép. Érdekes volt ? Persze, hogy érdekes. Csínod, Egerszék, Gyürke, Csobános. Már a nevek is érdekesek. De csak nekem. A csikszentgyörgyi embernek aligha. Járt ott eleget. Kaszálni, eldőlni. Ismeri a tájat, az embereket. A Fikákat, Tankokat, Farkasokat. Mit mondhatnék én neki ? Egyelőre csak annyit : — Jó volt... Falusi vasárnap. Csend. A nap sugarai szünet nélkül bombázzák a tájat. A verőfénybe valósággal beleszédül az ember, szeme káprázni kezd. A Szerkesztőség és kiadóhivatal BUCUREŞTI PIAŢA SCINTEU nr. I. Tel : 18—52—92. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj negyedévre 6 lej, fél évre 6 lej, egy évre 12 lej. FIÓKSZERKESZTŐSÉGEINK Kolozsvár, Piaţa Libertăţii 31 szám. Tel : 22244. Brassó, Horea u. 22 szám. Tel : 21283, Nagyvárad , Decebal 4., Tel : 31015 (Folytatása a 3. oldalon)