Falvak Dolgozó Népe, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-28 / 13. (1346.) szám

Arad megyében ütemesen halad a tavasziak vetése FELELET - TAVASZI HÍVÁSOKRA Ez már nem a készülődés. Nem is a főpróba. Komoly­ buzgón árad a meleg ragyogás, s folyik a tavasz­­eleji színjáték. S a nagy kellékes nem hagyott ki belőle semmit. Hiá­ba testünkben a vissza-visszajáró ernyedtség, derűre hangol a fény , hunyorgó árnyékos szemünk be­csuknánk inkább, hogy csak a bő­rünket simogassák a sugarak, de kacagó visszfényét látni akarja ben­ne az aranyos kékség, s a hívásra szólni kell. Mikor ébredőn nyúj­tózni készül a fűszál, kötelező re­zonanciaként nyújtózkodnunk ne­künk is, s lezárnunk a bágyadás csábításait. Nem lehet ennyi szép hívásnak nemet mondani.. . Ötödik napja, első vasárnapja van a tavasznak. Menni kell. És tenni, ígér a rügy, s ígér a bátor­talan levél, ígér a kelő zöld. Hát önmagunktól, önmagunkért, önma­gunknak — míg ősi törvények sze­rint mégis csak örök párhuzamos­ságokban vagyunk évszakokkal — mit ígérünk?... Fa, fa tudja köte­lességét, éppen mi ne tudnánk? Érmelléki folklórnapra visz a kocsi. Ünnepélyre. Hát azok az is­kolások, akiknek lapát, ásó van a kezében és felsorakoztak tőlünk jobbra az út mentén, nem lesznek ott velünk? Csemetét sorakoztat­nak — az első tavaszi vasárnap dé­­lelőttön, Érbogyoszló határában va­gyunk. Mondja később, tíz perc múlva Budár Sándor a néptanács elnöke : 2000 nyárfát kell elültet­niük a napokban az útszélek­re, gödrök környékére, ahol már vá­lyogot vetettek és a mélyebb fek­vésű, nedvesebb faluközi területek­re. Vagy 40—50 tanuló van most ott kint, ötödikesek, nyolcadikosok. Feleletül — a tavaszi hívásokra, Albison, ahová vendégül jöttünk — folklór ünnepre — szokatlanul mozgalmas kép fogad. Nem a kultúrházban — ott csak délután lesz látnivaló, hallanivaló —, ha­nem a főutcán. Lapátoló férfiak kétoldalt — készítik az „ágyát“ a kövesútnak. Fogatok zörögnek, hordják a földet az út szélére — az árkok mentére. Negyven lovas­szekér sürög-forog, 70 ember for­gatja a szerszámot. Az elnök éppen várja a teherkocsikat, amelyek fo­lyami követ hordanak ide, vala­honnan Mezőtelek mellől, a Sebes- Körös medréből. Az autószállítási vállalat margittai telepe 20 jármű­vet adott erre a napra segítségül, mindegyik 2­2 fuvart bonyolít le. Albis Bogyoszlóhoz tartozik, egy kilométer a távolság a két falu kö­zött. Évtizedes szükség már, hogy mindig járható út kösse össze őket. Három évi önkéntes hozzájárulását erre a célra szavazta a község. Térülnek-fordulnak az autók, zö­rögnek a fogatok, lapátok, ásók csi­korognak a köveken. Leráztál­ ma­gukról a bágyadást az emberek. Feleletül a tavaszi hívásokra. SZÁRHEGYI GYULA ul­em véletlen az, hogy hazánk je­lenlegi fejlődési szakaszában mind­inkább előtérbe kerül a gazdasági­­társadalmi tevékenység vezetésének kérdése. Köztudomású, a dialektikus és történelmi materialista filozófia logikájából falvad az a tény, hogy minden társadalmi rendnek, a tár­sadalom minden fejlődési szakaszá­nak bizonyos szervezési és vezetési forma felel meg. Ezek szerint ma­gától értetődő volt akkor, amikor dolgozó népünk a szocialista építés új, minőségileg magasabb szakaszá­ba, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének korszaká­ba lépett, hogy pártunk megvizs­gálta a gazdasági-társadalmi élet szervezésének és vezetésének kér­déseit is, amelyek megoldásától nem kevesebb függött, és függ ma is, mint ragyogó országépítő párt­programunk megvalósítása. Az első lépéseket e téren az RKP 1967-es Országos Konferenciája tette meg, amelyeket újabb és újabb intézkedések követtek. Azóta a kommunisták különböző szintű fórumai több ízben is elemezték a gazdasági-társadalmi tevékenység szervezésének és vezetésének bonyo­lult problémáját, aminek köszön­hetően pártunk főtitkára az RKP tavalyi Országos Konferenciáján már bejelenthette, hogy a gazdaság átszervezése nagy vonalakban befe­jeződött, és megfelel országunk je­lenlegi fejlődési szakaszának, ugyan­akkor azonban meg kell állapítania azt is, hogy „még számos hiányos­ság mutatkozik, a leghatározottab­ban kell cselekedni a gazdasági egységek jó működése érdekében, a tudományos vezetés biztosításáért a gazdaság minden szintjén“. A sza­vakat már akkor is tettek követ­ték : a párt és az ál­­fim tevékeny­ségének bizonyos egybefonására, az átfedések és párhuzamosságok megszüntetésére történtek intézke­dések, amelyek a későbbiekben nagyszerűen bizonyították, hogy AZ ELMÚLT HÉT AZ ORSZÁGBAN egyszerűbb tisztviselő apparátussal, a vezetés közvetlenebbé tételével nő a gazdasági élet hatékonysága. Az elmúlt napokban, az RKP KB legutóbbi plenáris ülése dokumen­tumainak szellemében újabb in­tenzív akció bontakozott ki, amely­nek fő célja az adminisztratív ap­parátus csökkentése, egyszerűsí­tése, a vezetés közvetlenebbé és ha­tékonyabbá tétele. Az államigazga­tás központi szerveinek, az összes fő vállalatok, gazdasági és társa­dalmi egységek tevékenységének javítására foganatosított intézkedé­sekkel pártunk — mint azt Nicolae Ceauşescu elvtárs a Romániai Kom­munista Diákok Egyesületei Szö­vetségének IX. konferenciáján el­hangzott beszédében hangsúlyozta — közelebb akarja vinni a veze­tést az alapegységekhez, meg akar szüntetni egyes közbeeső láncsze­meket, a szakember­ erőket pedig nagyobb mértékben a termelés felé irányítani, vagyis oda, ahol végső fokon eldől gazdaságunk általános fejlesztésének sorsa. A folyamatban levő akció során ugyanakkor csök­kentik a tisztviselői apparátust, a­­mellyel együtt kizárnak számos olyan bürokratikus tevékenységet, amely akadályozza a társadalom ál­talános haladását. Mint láthatjuk, bonyolult és ne­héz, de mindenképpen szükséges in­tézkedésekről van szó, amelyeket megkövetel végső célunk, a szo­cialista, majd azt követően a kom­munista társadalom felépítése is. Ennek kivitelezéséhez elengedhe­tetlenül szükséges azonban a jól­­szer­vezett, rugalmas államappará­tus. Nem ülhetünk tehát ölhetett kézzel akkor, amikor — amint arra pártunk főtitkára a már említett beszédében is figyelmeztetett —„bi­zonyos bürokratikus formák ki­­hangsúlyozódásának most tapasztal­ható jelenségei végső fokon erősen akadályozzák általános politikánk megvalósítását (...) Ezért a bürok­ratikus apparátus csökkentése, egy­szerűsítése, a néptömegekhez való közeledés egyik feltétele annak, hogy ez az állami apparátus ne sza­­kadhasson el a tömegektől, ne fe­ledhesse, hogy a feladata a népet szolgáink­, mindig­ a­ nép szolgtd­atá­­ban áll. ufí.j­ü —» ( BIHARI JANOS « bogV VILÁG PROLETAR­AI, EGYESÜLJETEK I 13. (1316.,) szám­a MEGJELENIK HETENKÉNT • 13. oldal, ára 25 .wal • 1973. március 38., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal BUCUREŞTI PIAŢA SCINTED nr. 1. Tel : 13­ 52-93. Előfize­téseket felvesznek a postahiva­talok és levélkézbesítők. Előfize­­tési díj negyedévre 3 lej, fél évre 6 lej, egy évre 12 lej. FIÓKSZERKESZTŐSÉGEINK: Kolozsvár, Piaţa Libertăţii 31 szánt. Tel : 22244, Brassó, Horea u. 22 szám. Tel : 21283, Nagyvá­rad , Decebal 4., Tel : 31015 SEGÍT MAGÁN CSANÁLOS Ki tudja, hány falusi gyermek testi ügyessége vagy éppen tehetsé­ge rekedt meg észrevétlenül, csak azért, mert a testneveléshez, mint iskolai tantárgyhoz, nem voltak meg a szükéges feltételek, felszerelések. A legkisebb iskolában is mondják, mert mindenütt érvényes követel­mény : komolyan kell venni a tor­naórát, egyenrangú tantárgyként kell kezelni a testnevelést a többi é­­vel, nem lehet, mondjuk elmaradt természet­rajz-leckék ,,behozására“ használni. Vagy éppen fát hordázni a gyermekekkel, mondván : az is testmozgás. Az igazság, a követel­mény hangoztatása szép... De ha szétnézünk, hogy falun hány helyen van rendesen, vagy legalább úgy­­ahogy felszerelt, berendezett torna­terem, akk­or eléggé szomorú hely­zetkép alakul ki. Ez a szükséglet még az új iskolákból is kimaradt. Már a tervezésnél, a típusok kiala­kításánál. Az iskolaudvaron lehet labdázni, hógolyózni, járni lábujj­hegyen vagy sarkon, futni különbö­zőképp, ha szép az idő — nincs sár, hó —, de bordásfalra mászni, s azon hasizom-fejlesztő gyakori molyt vé­gezni... Láttam az egyik faluban, hogy szükségmegoldásként a gyer­mekeket tornaórára a kultúrotthon­­ba vezényelték. De még a már min­denre felhasználható­­ kultúrottho­­nokban sem lehet éppen bordásfa­lat építeni... Hogy nézne, ki ? A Szatmár megyei Csa­n­áloson 1964-ben épült fel a 8 tantermes emeletes iskola. Már akkor kérték, hogy legyen benne tornaterem is. Nem hagyták jóvá. Pedig azt a többletet kibírta volna a gazdag község. S végeredményben a hely­beliek maguk fektetik bele az ilyes­mibe a pénzt, a munkát... Szeren­csére nem mondtak le róla. Készül. Hátul az udvaron, Lude­scher János igazgató megmutatta a vörösben ál­ló épületet : 10x18 méteres a torna­terem, lesz hozzá öltöző, külön a fiúknak, külön a lányoknak, ugyan­így mosdó is külön-külön. Ugyaneb­ben az épületben kap helyet két műhelyterem is, egymás fölött. A következő tanévnál már használni akarnak mindent. Miből tellett erre ? A tanulók 1970 óta, az őszi gyakorlati munká­kon 3300 munkanapot teljesítettek a termelőszövetkezetben. Segítettek a terménybetakarításnál, szűrésnél, gyü­mölcsszedésnél. S itt a munk­a­­norma értéke több mint harminc lej. Az elvégzett munkanormák ér­téke : 100 000 lej körül van. Ez az iskolát illeti. Rendelkezik továbbá a szülőbizottság is vagy 30 000 lejjel. A különböző rendezvényekből, s ab­ból, amit az iskolai kert hozott, amelynek területéről minden évben két termést vesznek le. A termelő­szövetkezet felajánlotta segítségét. Ha már előbb nem ismerték be a szükségét mások — segít önmagán C­sanálos... Sz. Gy. LAPUNK TARTALMÁBÓL • Gyarmath János : „Há­tul“, a Bugát-tetőn túl • Hajas István : Asszonyok fóruma. Bár kalligrafikusan címzett meghívót kaptak... • Zágoni Attila : Sok hűhó semmiért • Gy. Szabó Gyula : Miért nincs tábla ?

Next