Falvak Dolgozó Népe - Falvak Népe, 1989 (45. évfolyam, 1-50. szám - 1. évfolyam, 1-2. szám)
1989-07-01 / 26. (2171.) szám
NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) kell, a nép szabad és független jövőjét. Hangsúlyoznunk kell Horia, Cloşca és Crişan forradalmának jelentőségét a XVIII. század végén. Tudor Vladimirescu forradalmát 1821-ben, a polgári-demokratikus forradalmat 1848-ban.Ezek megkülönböztetett fontosságú szerepet töltöttek be a román nemzet és az egységes román nemzeti állam fejlődésében és kialakulásában, az idegen uralom ellen a teljes nemzeti függetlenségért vívott harcban. (Erőteljes, hosszas taps.) Nem érthetjük meg jól a román társadalom fejlődésének jelenlegi stádiumát, anélkül, hogy ne világítanánk rá a Fejedelemségek egyesülésének jelentőségére, ami 1859- ben történt Cuza vezetésével és új momentumot jelzett a román nép évezredes történetében, megnyitotta hazánk modern fejlődésének útját. Mint ahogyan a leghatározottabban hangsúlyoznunk kell a függetlenség kikiáltását és a függetlenségi háborút 1877— 1878-ban, amely megszüntette a függőséget az Oszmán Birodalomtól, újabb fontos momentumot képezve nemzetünk és népünk fejlődésében. Úgyszintén a legerélyesebben hangsúlyoznunk kell Erdély Romániával történt 1918. évi egyesülésének történelmi jelentőségét és az egységes nemzeti állam megalakulását. Ez megteremtette a feltételeket nemzetünk, a termelőerők és a nép általános fejlettségi szintje fejlődéséhez.Élénk és hosszas taps.) Hazánk egész története azoknak a súlyos harcoknak az eredménye, melyeket fegyverrel a kézben az idegen uralom ellen, a haladásért, a szabadságért és a függetlenségért vívtak a néptömegek, az egész nép, nemzetünk, a gazdasági-társadalmi haladás igazi megalkotója. (Hatalmas, hosszas taps.) Való igaz, hogy hazánk fejlődését mindezekben a történelmi szakaszokban hátráltatta az idegen birodalmak évszázadokra kiterjedő uralma; Románia kapitalista fejlődésre aló rátérésével együtt pedig, a múlt század második felében az idegen tőke és monopóliumok behatolása országunkban, amelyek egészen az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalomig uralták és fosztogatták az ország kincseit. Amint a múlt év novemberi nagy demokratikus fórumon tartott expozéban megjegyeztem, Románia éppen az idegen monopóliumok és tőke uralma miatt maradt továbbbra is gyengén fejlett ország, népünk életszínvonala ezért maradt igen alacsony, miközben csupán a tőkés fejlődés évei során az imperialista monopóliumok több mint 100 milliárd dollárt harácsoltak össze Romániából. Mindezek következtében a román nép, miként Eminescu írta, „szegény maradt szegény országban“. Hangsúlyozni kell a pártban és az egész néppel sorra kerülő egész vitában az 1944. évi társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom, ama forradalom döntő szerepét, amely végérvényesen felszámolta az imperialista uralmat, megnyitotta az igazi függetlenség felé vezető utat, megteremtette a feltételeket arra, hogy a nép saját belátása szerint, minden külső beavatkozástól mentesen építhesse jövőjét. 1944. augusztus 23. után a román hadsereg, az egész néppel együtt, a szovjet hadsereg oldalán hősi harcokat vívott a haza teljes felszabadításáért a hitlerista és horthysta hadseregek alól, majd Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria felszabadításáért, egészen a hitlerista Németország feletti végleges győzelemig. Ugyanakkor az országban forradalmi harcok folytak az ország demokratikus fejlődéséért és az új társadalmi rend építésére való rátérésért. Ebben a rövid időszakban létrejött a munkásosztály egysége és a munkásosztály egységes pártja, megerősödött az összes hazafias, demokratikus erők, az egész nép egysége, létrejöttek a szükségesfeltételek a szocializmus sikeres építésére való rátéréshez. A szocialista építés 40 esztendeje során és különösen az 1965-ben lezajlott IX. pártkongresszus után a román nép — dicsőséges kommunista pártunk vezetésével — több történelmi szakaszt tett meg, s a gazdasági-társadalmi fejlettség, az általános civilizáció olyan szintjére jutott, amilyenre nem érkezhetett el több százéves periódusában — amit külön hangsúlyoznék — a tőkés fejlődés egész időszakában. Mindezek a vitathatatlan tények erejével bizonyítják, hogy csakis a tőkés kizsákmányolás és elnyomás, az idegen uralom felszámolásával és egy új társadalmi rend, a szocializmus építésére való rátéréssel egyidejűleg váltak lehetővé hazánk általános fejlődésének e nagyszerű megvalósításai, a termelőerők erőteljes növekedése, az iparé több mint 135-szörösen, amiből 120-szoros a növekedés a IX. pártkongresszust követően, a mezőgazdasági termelés több mint 10-szeresen, amiből 6-szoros a növekedés a IX. kongresszus után, továbbá a nemzeti jövedelem több mint 40-szeres gyarapodása, amiből 33-szoros a növekedés ugyanabban a IX. pártkongresszus utáni időszakban. Méltán állapíthatjuk meg, hogy mind a XIV. kongreszszusra szóló irányelvprogram, mind pedig a tézisek részletesen taglalják minden téren a termelőerők erőteljes fejlődését, az állóalapok, a lakásépítkezés és más kulturális létesítmények építése erőteljes növekedését, amelyek gyökeresen átalakították hazánk arculatát, az egész nemzet általános életszínvonalát. Miként a plenáris ülésen elfogadott dokumentumok joggal hangsúlyozzák, kétségtelen, hogy voltak nehézségek, meg kellett küzdenünk számos fogyatékossággal, bizonyos időszakban visszaélések történtek, megsértették a szocialista törvényességet, de kommunista pártunk, főleg a IX. kongresszus után, levonta a szükséges következtetéseket és intézkedéseket fogadott el ezeknek az állapotoknak a végérvényes felszámolására, arra, hogy ilyen törvénytelenségek soha többé ne fordulhassanak elő. Megtörténtek a szükséges intézkedések a forradalmi munkásdemokrácia erőteljes fejlesztése érdekében, új demokratikus keretek jöttek létre. Ezek biztosítják az egész nép cselekvő részvételét szabad és független, szocialista és kommunista jövője tudatos építésében. (Erőteljes, hosszas taps.) Mit lehet mondani és mit kell nyomatékosan hangsúlyoznunk most, amikor megvonjuk a szocialista építés eddigi útjának mérlegét, amikor jogos büszkeséggel szemléljük, milyen magas szintre érkezett ma Románia, amely gyengén fejlett országból a tudomány, a technika és általában az emberi megismerés legújabb vívmányai alapján a fejlődés teljében levő ipari-agrárországgá vált? Elmondhatjuk, s határozottan hangsúlyoznunk kell, hogy csakis a szocializmus biztosította nemzetünk e nagyszerű és csodálatos megvalósításait. (Erőteljes, hosszan tartó taps.) Mint amiként általában ki kell domborítani, hogy a szocializmus bebizonyította erejét és életképességét, s azt, hogy az emberiségnek a szabadság, a jólét, az egyenlőség és a béke jegyében fogant jövőjét képviseli. (Élénk taps.) Megvalósításaink, a szocializmus általános fejlődésébenaratott sikerek alapján határozottan állást kell foglalnunk minden olyan próbálkozással szemben, amelynek célja a szocializmust rágalmazni. Véleményünk szerint a szocializmus fejlődésének tökéletesítésével kapcsolatos törekvés a különböző országokban nem a szocializmus erejének a tagadása vagy lebecsülése álláspontjáról, hanem az egész emberiség jövőjét képviselő szocializmus ereje és felsőbbrendűsége kinyilvánításának álláspontjáról kell hogy megvalósuljon. Határozottan vissza kell verni a reakciós, imperialista körök próbálkozásait a szocializmus megingatására, és a szocializmus rágalmazására, hiszen ezek nyilvánvaló célja fékezni — legalábbis késleltetni — egy vagy más formában a népek útját vagy előmenetelét az elnyomás és az egyenlőtlenség felszámolása, egy igazabb és jobb világ felé. Erőteljesen hangsúlyoznunk kell, hogy csakis a szocializmus biztosítja a népek számára a feltételeket az elmaradottság, a szegénység felszámolásához, az igazi gazdasági-társadalmi függetlenséghez, a jóléthez és a boldogsághoz, a tartós békéhez, a világ öszszes népei közötti együttműködéshez. (Erőteljes, hosszas taps.) A pártban és az egész néppel folytatandó viták során határozottan hangsúlyozni kell annak a fontosságát, hogy a társadalmi fejlődés általános törvényeit, a tudományos szocializmus elveit minden ország feltételeinek és realitásainak megfelelően kell alkalmazni. Abból a tényből kiindulva, hogy a szocializmus országról országra különböző feltételek között valósul meg, hogy nincsenek sablonok és „minták“, állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a szocializmus csak a tudományos szocializmus elvei alapján épülhet, csak az egyenlőtlenségek és az ember ember általi elnyomásának felszámolása, új termelési viszonyok, igazi társadalmi igazságosság megteremtése útján valósulhat meg. Ugyanakkor erőteljesen ki kell domborítanunk a termelőeszközök szocialista tulajdonának alapvető, döntő szerepét; azt a tényt, hogy az új társadalmi rend megteremtése szempontjából az egész nép tulajdona és a szövetkezeti tulajdon az egyik létfontosságú követelmény. Ez objektíve megköveteli, hogy állandóan munkálkodjunk a szocialista tulajdon erősítésén és fejlesztésén, azon, hogy tökéletesítsük azokat az eszközöket, amelyekkel a dolgozók munkaközösségei jól gazdálkodhatnak vele. A főbb termelőeszközök magántulajdona, a társadalomnak antagonisztikus osztályokra, elnyomókra és elnyomottakra való tagolódása tulajdonképpen áthágja a természet és a társadalmi fejlődés objektív törvényeit, az erőszakosságból és az erőből adódik. Maga a társadalmi fejlődés, a tudományos, a technikai haladás követelte meg a nagyipar kiépülését, a közösen végzett társadalmi munkát, amint az élet mutatja, csakis a nagy mezőgazdasági tulajdon biztosítja a szükséges feltételeket a termelőerők szüntelen fejlődéséhez. Amit a szocializmusnak meg kell valósítania, az az, hogy a magán termelőeszközöket felszámolja, és ezeket átadja igazi birtokosainak , a munkásságnak, az értelmiségnek; a földet a parasztság kezébe helyezze a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a nagy szocialista tulajdon keretében. (Folytatása a 4. oldalon) Falvak Dolgozó Népe 3