Falvak Népe, 1946 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1946-01-13 / 1. szám
Az egyetlen kivezető írt írtás Kurkó Gyárfás, a MNSas országos elnök© Nyolc hónapja, hogy kolozsvári lakos lettem, de az igazi kolozsvári Magyar Népi Szövetség csak most vált ismeretessé előttem. A napokban egyik kerületi szervezetünk gyűlésére hívtak meg. Nehezen szakítottam időt, de Mezei Lajos, aki több évtizedes harcosa a magyar népi demokráciának, elmondta, hogy a Hóstátba kell menni, ahol a gyűlést „táblázással“ hívják össze. Palas táblával? Nem, magyarázta meg, hanem faragott táblával. Egy ív papírra írják a gyűlés helyét, pontos kezdetét, anyagát és a szónokok nevét. A meghívót két díszes deszkalap közé teszik és körútra indítják. Minden gazda egy házzal tovább viszi, így a tábla rövid órák alatt az egész falut, vagy városrészt bejárja... Mire megérkeztünk, a kerületi székház nagytermében alig tudtunk az asztalhoz furakodni. Derék kisgazda elnökünk a maga, majd a mi mondókáink után felszólalásra hívta fel a kisgazdákat. Jelentkeztek is tömötten és egyik értékes felszólalás a másikat követte. Már az első felszólaló olyan gazdag és termékeny kérdéseket vetett fel, hogy e helyen többel nem is foglalkozhatnék. Például: „Miért van, hogy amíg más államokban a háborús bűnösöket halálra ítélik, nálunk az utcán sétálnak, feketéznek és szabotálnak? Helyes volna-e, hogy a magyar munkások is a Népi Szövetségbe jöjjenek s hogy lehetne együtt dolgozni velük, amikor éppen magyar munkásokból álló csoportok vizsgálják a gazdák piacra szállított termékeit és sokszor el is veszik? A munkások 8 órát dolgoznak s jobban élnek, mint a kisgazdák, akik kezdve az 5 éves családtagtól a 15 éves öregekig kora reggeltől késő estig a legnehezebb munkát végzik. S ha egy pár csizmára, vagy szerszámra van szüksége a gazdának, egész évi termését kell odaadnia, nem is szólva arról, hogy nincsen tár, patkóvas és szeg." Nem is kell mondani, hogy falun is vannak munkások, iparosok, értelmiségi dolgozók s így a hóstáti gyűlésről sem hiányzott az éhező tanító, az 50—100 ezer lej havi fizetésű munkás, a nyugdíj nélküli nyugdíjas, a nyersanyag hiánya miatt pihenni kényszerült iparos és az áruhiánnyal küzködő kereskedő. Ezek nyomban válaszoltak és ügyes fejtegetéssel értették meg, hogy a munkások, iparosok és becsületes városi dolgozók helyzet© sem könnyebb. Nagy érdeklődéssel figyeltem a vitát és az a gondolat futott át rajtam, hogy szüleim földmívesek , nyolc testvérem közül jutott földműves, munkás, iparos és pap is. Majd az, hogy én is voltam földműves is, munkás is és kisiparos is. Aztán egy fájdalmas pillanatot éltem át újra. Két hónappal ezelőtt Nagybudapest városi sportcsarnokában voltam egy hatalmas népgyűlésen, ahová azért hívtak meg a munkásság vezetői hogy mint vendég szólaljak fel. A gyűlésen Rajk László székely származású tanár elnökölt, aki ma a Nemzeti Főtanács tagja, amely az államfői jogokat gyakorolja Ott volt Rákosi Mátyás, munkásvezér, miniszterelnökhelyettes is... Százezernyi sápadt, beesett arcú munkás és munkásnő jött el a gyűlésre, félbehagyva egy időre a nép és. Hazaáruló fasiszták okozta romok eltakarítását. Az ország gazdasági helyzetéről és a közellátásról volt szó. A szónokokat elkeseredett hangok szakították félbe: „Fegyvert kérünk a falusi gazdák ellen, mert ki akarnak éheztetni!“ Vezetőik türelmese® magyarázták meg, hogy nem a falusi kisgazdák okai az éhínségnek, hanem azok, akik a pesti kávéházakban egész napokat suttognak el összedugott fejjel és ma magukat kisgazdáknak nevezik. Ezek a felelősek minden mai nyomorúságért, szerencsétlenségért, így van ez nálunk is! S ebből a szerencsétlenségből csak egy kivezető út van: a termelés fokozása falun és városon, földön és gyárban, hogy a piacot elláthassuk áruval s akkor maguktól esnek le az árak és tűnnek el a lelketlen feketézők, akik ezt a szerencsétlenséget felidézték a most is kihasználják, miközben a becsületes földműves, sminkás és értelmiségi dolgozók a világ felépítésén fáradozunk hául . 1944 jannuár ISI. évfolyam# * 1. szál FALVAK-VIÉPE A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK LAPJA