Falvak Népe, 1991 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-20 / 16. (70.) szám
„Kelj fel bennünk és járj, PETŐFI SÁ Petőfi Sándor élete, halála és költészete a szabadsággal s a szabadság követelésével-kiharcolásával fonódott össze. Történelmünk utóbbi másfél századában mindig rá is hivatkoztak, valahányszor ezt a szellemet kellett ébren tartani. És mikor nem kellett? Petőfitől azt is megtanulhattuk, hogy a sorsdöntő kérdéseket nem elhallgatni, hanem kimondani kell — világosan megfogalmazni, mert így könnyebben eligazodhatunk a világ és a saját bizonytalankodásunk útvesztőiben. Az élesen megfogalma A zsarnokság olyan, mint a rák: ha nem vágják ki idejében, az egész testben elburjánzik, hatalomra kerül az egészséges sejtekben is fájdalmat okoz, élő tetemmé sorvasztja birodalmát, s végül önmagát issírba rántja. A társadalom életképesebb az egyes embernél, e rákfene hatásait mégis csak hosszú idő alatt tudja kiizzadni magából. De minden olyan próbálkozás, a amely a szabadság jegyében fogant, ezt a célt szolgálja, hogy kigyógyítsa a társadalmat ama rákfenéből. Művelődési egyesületeink működése e próbálkozások közé tartozik. 1990 tavaszán Fehéregyházán és Segesváron megszületett a PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET létrehozásának gondolata. Az első szabad Petőfi-ünnepségeken — 1990. július 29-én —már a nagy nyilvánosság előtt is elhangozhatott a felhívás az egyesület megalakításának a segélyezésére. Az alakuló közgyűlésre november 18-án került sor a fehéregyházi református parókián. Ezt követte a jogi elismertetés: december elején hivatalosan is bejegyezték és elismerték az egyesület működését, s ezt követően már csak a fehéregyházi helyhatóság folytatta korábbi gáncsoskodásait, ami egyes kérdésekben, sajnos, erősebbnek bizonyult a segesvári bíróság pozitív állásfoglalásánál is. Az egyesület működését a legsúlyosabban korlátozza a helyhatóságnak az a döntése, amellyel visszavonta a Fehéregyházán felépítendő Petőfi-ház tervének az engedélyezését. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület célkitűzései a következők: a Petőfi hagyományok felkutatása, ápolása; a költőre vonatkozó adatok gyűjtése, ilyen irányú kutatások támogatása; a fehéregyházi Petőfi emlékmúzeum anyagozott, döntés elé állító kérdés megszégyenít, bátorít, mozgósít. Rabok legyünk vagy szabadok?“ — kérdezi Petőfi, s vajon ki és milyen ember az, aki a rabságot választja? A választás belső tett. Eldöntöm magamban, hogy én mit akarok. Döntésemmel én is hozzájárulok — mégha parányi mértékben is — a dolgok ilyen vagy olyan alakulásához. A rabságot az emberi természet salakja élteti. A gondolkozás és az önérzet hiánya, a szolgalelkűség és a hatalomnak való hízelgés talpnyalókat és zsarnokokat teremt ... nak felújítása és kibővítése; a néphagyományban élő Petőfi-legendák gyűjtése, kiadása; kulturális rendezvények szervezése (kórustalálkozók, szavalóversenyek, irodalmi vetélkedők, irodalmi kirándulások Petőfi nyomában); a rendezvények megtartásához nélkülözhetetlen Petőfi Sándor művelődési otthon felépítése Fehéregyházán. Kós Károly egykori tervei alapján; Petőfi öszszes költeményeinek illusztrált kiadása; művészeti-irodalmi alkotótábor létesítése; időszaki kiadványok megjelentetése; kapcsolatteremtés és együttműködés más, hasonló hazai és külföldi művelődési egyesületekkel. Hosszas előkészületek és kilincselések után most április 6-án az egyesület végre megtarthatta első rendes közgyűlését Segesváron, az Eminescu-teremben. E fontos és bensőséges alkalomra 300 személy gyűlt össze Erdélyből, de jöttek Bukarestből és Kiskörösről is. A felszólalások rendjén Kányádi Sándor még egyszer tudatosította,, hogy a világirodalom kifejezésnek Goethe volt a megalkotója, a világszabadság első kimondója pedig Petőfi Sándor. „Remélem, — mondta a költő —, hogy az unokáink unokái is büszkék lesznek arra, hogy a Petőfi Sándor nevét felvevő egyesület itt, Segesváron és Feháregyházán is létrejött. Petőfi a szabadságért írt, élt és halt, a világszabadság volt az eszménye, nem a mi szégyenünk, hogy az Ispán-kútrrál levő szobrának aszemét kiverték, akárcsak az élő Sütő Andrásét Most az összmagyarság legbensőségesebb, legközérdekűbb összejövetelén vagyunk jelen. Ez az egyesület lesz a legfontosabb tömörülés a magyarság életében, ami ugyanakkor szolgálni fogja azt, amire nagyon áhítoztunk: a megbékélést.“ Kányádi Sándor szavai azt a gondolatot is tartalmazták, hogy a megbékélés nem jelenthet meghunyászkodást. Ebben a szellemben beszélt Gábos Dezső fehéregyházi tanár is, az egyesület létrehozásának kezdeményezője és elnöke, akit a mostani közgyűlés egyhangúlag bízott meg e teendők további végzésével. ..Nagyon vigyázunk Petőfi szellemére. Ragaszkodunk hozzá, s azon leszünk, hogy mindenki megismerje benne a szabadság költőjét, mindazokét, akik tiszteletben tartják a mások szabadságát is. Én hiszem, hogy Petőfi szavai ma is érvényesek: „Saját váruk tavába futnak a szabadságnak ellenségei“. A találkozón az egyesület alapszabályzatának megvitatása, munkatervének elemzése s a vezetőség megválasztása mellett Petőfi-versek is elhangzottak, a felszólalásokból pedig művelőtén életünk számos jelenségére felfigyelhettünk. Lőrinczi Gyula, a bukaresti Petőfi Művelődési Társaság elnöke elmondta, hogy az ez év február 23-án megalakult és április 3-án jogi személyként iktatott bukaresti egyesületet a mindennapi élet szükséglete hozta létre: az Ady-líceum működésével kapcsolatos gondok, a tanügyi problémák megoldása, a Bukarestben élő magyarság kulturális életének a megszervezése. A szebeni Petőfi-kör üdvözletét Fazekas József tolmácsolta; ez a kör 1959 óta működik az ottani magyar iskola keretében, az 1989-es események után pedig kiterjedt az egész városra. A dicsőszentmártoni, Sipos Domokos művelődési egyesület elnöke a kollektív tagság kérdését vetette fel; javaslatiára ez is bekerült az alapszabályzatba, s ennek alapján a dicsőszentmártoni egyesület, majd a székelyudvarhelyi és a balánbányai kultúrszervezetek kollektív tagként léptek be a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületbe. Ugyanígy felvételét kérte Takács István elnöke révén a kiskőrösi Petőfi Egyesület is. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság részéről Fülöp Géza beszélt. Fülöp Dénes, a makkfalvi Wesselényi Társaság elnöke azt hangsúlyozta, hogy ez a mostani alkalom az összefogás és együtthaladás lehetőségét kínálja nekünk. A hozzászólók továbbépítették ezt a gondolatot, itt is, ott is alakuló művelődési egyesületeinknek tudniuk keell egymásról, s amiben csak lehet, segíteniük kell egymást. Nagy szükség volna egy olyan szerveződésre, amely összekapcsolja ezeket az intézményeket hálózati, információ-átadási szinten. Ehhez pedig egy olyan időszaki kiadvány kellene, amely fórumot biztosít az információcseréhez, az elszigeteltség felszámolásához. Mindez azt szolgálná, hogy a hagyományainkra épülő korszerű műveltség minden érdekelt területre, a szórványvidékekre is eljusson, mert csak így állhatunk helyet a jövő társadalmában . .. A segesvári találkozó a fehéregyházi Petőfi-emlékmű megkoszorúzásával végződött. A csokrok és a koszorúk legszebbikét a botfalusi cukorgyár RMDSzszervezetének képviselői, Bodor Gábor és B. Hídi Ilonka hozták. máthé Dénes FOSZTÓ A. ZOLTÁN felvételei Kányádi Sándor: FEKETE-PIROS leíró költemény, melyet szereztem a kolozsvári Malomárok és Telefonpalota közti járdaszigetről az ezerkilencszázhatvanas-hetvenes esztendőkben csütörtök és vasárnap délutánonként. Fekete-piros csütörtök és vasárnap délután — amikor kimenős a lány — fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Akár a kéz, ha ökölbe kékül. Zeneszó énekszó nélkül. Egy pár lány, két pár lány fekete pios fekete táncot jár. Kolozsvári telefonház, száz az ablak, egyen sincs rács, ki-be jár a világ rajta, de azt senki nem láthatja. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. A magnó surrog így, amikor hangtalan másol. Sír a csizma, sír a szédítő tánctól, tatár öröm, magyar bánat, megszöktették a rózsámat. Ha megnyerte, hadd vigye! Fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Mintha tutajon, billegőn, járnak süllyedő háztetőn, alámerülő szigeten, úszó koporsófödélen. Fejük fölött neonág, csupa világ a világ! Ecet ég a lámpában, ecet ég a lámpában. Anyám, anyám édesanyám, gondot mért nem viselsz reám? Föl-föllobban egy-egy dallam — amit talán csak én, a botfüle hallhatok, akiben kézzel-lábbal mutogatnak a dallamok —, föl-föllobban egy-egy dallam, s mint a gyetya a huzatban, kialszik. Szamos partján mandulafa virágzik, fekete-piros fekete táncot jár a járda szöglete. Körbe-körbe majd pörögve majd verődve le a földre föl az égre szembenézve sose félre: egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. Honnan járják, honnan hozták, honnan e mozdulat-ország? Szétlőtt várak piacáról, csűrföldjéről, még a sátor vagy a jurta tüze mellől röptette föl a csípők, a csuklók, térdek katapultja? Vagy régebbről, húszezerből? Még a nyelv előtti ködből teremti újra — az ösztön? Akár a szemek mandula — metszését az anyaméh szent laboratóriuma? Honnan járják, honnan hozták? Honnan e mozdulat-ország? S milyen titkos adó-vevők fogják, folyton sugározván, az egyazon vér és velő hullámhosszán? Akár a szemek mandula- Zeneszó, énekszó nélkül. Egy pár lány, két pár lány fekete-piros fekete táncot jár. A magnó surrog így. S amit ha visszajátszol: Koporsó és Megváltó-jászol. A Falvak Népe Budapesti és kolozsvári gyermek-néptáncosok Lapunk 14-es számában a kolozsvári BOGÁNCS néptáncegyüttessel ismerkedhettek meg olvasóink. A Brassai líceum táncosai április 4-én a budapesti BARTÓK-néptáncegyüttes gyermekcsoportjával tartottak közös előadást a kolozsvári Állami Magyar Színházban. Hadd tegyük hozzá, hogy telt ház előtt és vastaps kíséretében, ami a közös fellépés sikerén túl népi kultúránk összetartó és megtartó erejéről tanúskodott ez alkalommal is. A budapesti Bartók táncegyüttes 1958-ban alakult a vegyipari dolgozók szakszervezetének a támogatásával. A 60-as évek elején Tímár Sándor irányítása alatt ez az együttes a magyarországi néptánc és táncházmozgalom egyik meghatározó műhelye lett. A Bartók táncegyüttes a magyar népi tánc hiteles megismerését és bemutatását tűzte ki céljául. Ehhez nagy segítséget nyújtott Martin György is, az európai színvonalra emelkedett néptánckutatás kiemelkedő egyénisége. A 70-es évektől az együttes tagjai sorra felkeresték Erdély különböző tájegységeit, hogy élőben tekinthessék meg az itteni magyarság tánchagyományát Ennek továbbéltetése szellemében neveli Teszáry Miklós a Bartók-néptáncegyüttes öt-hat évvel ezelőtt alakult gyermekcsoportját is. Kolozsvári előadásában a budapesti együttes előbb a Szeged környéki katolikusok pünkösdölőjét mutatta be, majd hazai fiataljainkkal közösen járták el a tatrangi egyes és négyes boricát. Ez után a régi stílusú táncokban gazdag Somogy megyéből való üveges, kanász, seprűstánc és ugrás következett, majd a Bogáncs együttes kalotaszegi táncainak tapsolhattunk. Az előadás egyik kivételesen szép száma volt a Kolozsváron szolgáló széki leányokra emlékező „Édesanyám, mért is szültél“ című öszszeállítás. (Ennek kapcsán idézzük fel Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét.) A rábaközi Kóny falu körverbunkja, majd a pusztafalusi leányjáték, sarkantyús csárdás és friss csárdás után a két együttes széki magyart, sűrű és ritka tempót, lassút, csárdást és hét lépést táncolt, Berkő Judit és Speier Anna pedig somogyi népdalokat énekelt, aztán a Bodonkúton gyűjtött táncok következtek, majd a zenekar palatkai táncdallamokat muzsikált. Láthattunk karikázót a Felvidék nyugati részéről, amit a mátyusföldi Martoson böjti időszakban táncolnak a lányok. A fiúk meg a magyarózdi Jakab József pontozóját mutatták be. A műsor zárószámában a két együttes felcsíki táncokkal búcsúzott el a lelkes közönségtől, de a nézőtér vastapsa még jó negyedóráig vissza-visszahívta a színpadra a táncosokat. TOLNA ÉVA és TASZÁRY MIKLÓS elemisekből és középiskolásokból álló együttesei igazán kitettek magukért. Műsoruk majdnem teljes egészében átfogta a magyar nyelvterület népi kultúráját, és azt a tudatot erősítette meg bennünk, hogy a határok válaszfalai felett egyek vágunk, összetartozunk. máthé Dénes