Famunkás, 1945 (45. évfolyam, 9. szám)

1945-09-01 / 9. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A két munkáspárt egymnmnnkonese­t a demokrácia létkérdése MAGYAR FAMUNKÁSOK ORSZÁGOT SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK H­IVATALOS K­Ö Z L V N Y E A munkásegységről Ma, amikor a gyakorlati élet a leg­különbözőbb területeken minden két­séget kizáróan igazolja, hogy az egyet­len helyes és követhető út az ország összes demokratikus erőinek az össze­fogása az ország újjáépítésének minél gyorsabb elvégzésére, közhelynek lát­szik a munkásegység fontosságáról beszélni. Vannak azonban jelenségek, amelyek ezt szükségessé teszik. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy még ma is akadnak a munkásosztály soraiban olyanok, akik a választások kérdésének napirendre kerülésével elérkezettnek látják az í-tőt saját politikai pecsenyéjüknek a megsütésére. Nem tudjuk véletlennek elfogadni azt, hogy ugyanezek az el­múlt huszonhat év reakciós és fasiszta rendszereinek vezetőivel mindenkor megtalálták az együttműködés lehető­ségét. Kiket csak akkor toltak félre mint a kicsavart citromot, amikor már mint feszültséglevezető szelepek szük­ségtelenné váltak. Ennek a ténynek a megállapításá­ból nem kívánunk messzebbmenő kö­vetkeztetéseket levonni. Egy azonban bizonyos: ha valakik ma, amikor az építőerők legszélesebb rétegeinek az összefogására van szükség, ha csak rövid időre is, a jelen esetben a válasz­tások tartamára, a dolgozók gyakor­latban jól bevált harcos egységének a megbontására törekszenek, akarva nem akarva a reakció szekértolóivá válnak. Vigyázat, m­ert akik a tűzzel játszanak, hamar megégethetik magu­kat ! Ilyen nagy horderejű kérdésnél sohasem a jó vagy rossz szándék, hanem az eredmény a döntő. Már­pedig, hogy a munkásság egységének megbontása mit eredményezhetne, azt a múltban a saját bőrünkön tapasztal­hattuk. A magyar munkásegység ugyanúgy, mint a fasiszták által le­igázolt többi államokban, a háború vérzivatarában erősödött meg. Drága árat kellett fizetnünk ennek az egy­ségnek a hiányáért. A leg­jobbjaink­nak bitón és náci vagy nyilas bitangok fegyvergolyói által kellett elpusztul­nak azért, hogy a munkásegység szükségességét ne csak az öntudato­­sabb munkásrétegek, hanem az egész magyar munkásosztály megértse. E fölött a munkásegység fölött, amelyért ilyen drága árat kellett fizetnünk, mindannyiunknak teljes éberséggel kell őrködnünk és a körmére ütünk mindenkivel, aki ezt nem megerősí­teni, hanem gyöngíteni akarja. Az a munka, amit ennek az egységnek a nevében eddig elvégeztünk, vívta ki a környező demokratikus államoknak, élükön a Szovjetunióval, országunk részére nemcsak az elismerést, hanem a jóindulatú támogatást is. Az, hogy a romok eltakarításán túl m­a már ko­moly újjáépítési munka folyik és ebben az ország mind szélesebb rétegei kap­csolódnak bele, az, hogy a fiatal de­mokrácia különböző szervei kezdenek megerősödni és kielégítőbben mű­ködni, hogy a reakciót, amelynek sike­rült a­ demokrácia különböző szer­veibe beférkőzni, mind nagyobb mér­tékben vissza tudtuk szorítani, első­sorban a munkásság egységének, má­sodsorban az erre felépülő nemzeti összefogásnak köszönhetjük. Tudjuk jól, hogy ez az együttműködés még közel sem kielégítő, különösen vidé­ken, ahol a szociáldemokraták és kom­munisták a munkásegység kiépítése helyett nem ritkán egymás ellen hada­koznak, amivel természetesen a hely-­­ i ■ beli reakciósok malmára hajtják a vizet. Felszólítjuk a vidéki szakszervezeti csoportjaink vezetőségeit, hogy ezek­nek a káros kilengéseknek a lehető legrövidebb idő alatt igyekezzenek vé­get vetni. Nem szabad szem elől té­veszteni, hogy nem az végez a mun­kásság és az ország szempontjából hasznos munkát, aki pártpolitikai rö­vidlátásával a széthúzás m­agvát hinti el. Hanem az, aki a saját területén, a dolgozók minél szélesebb rétegeinek harci egységben való összefogásán munkálkodik, amivel tevékenyen hoz­zájárul a munkás, a paraszt és ér­telmiségi rétegek egységének a meg­teremtéséhez. Sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy ez az a hármas alappillér, amelyre a népi demokra­tikus Magyarország épülete időtállóan felépíthető. Ha ezt a feladatot jól végezzük el, jöhet akármilyen vihar, a magyar demokráciának ártani többé nem tud. RÓKA PÁL. — Köszöntjük vendégeinket! Mi, szervezett famunkások, őszinte szeretettel és proletár szívünk teljes melegével köszöntjük a nagy szovjet nép országunkba érkező szakszervezeti küldötteit! Történelmi dátumként fog ez a látogatás nemcsak a magyar munkásmozgalom, hanem országunk történetében is szerepelni. A nagy­lelkűségnek és testvéri szeretetnek olyan megnyilatkozásával állunk itt szemben, amilyet, valljuk meg őszin­tén, a közelmúltban tanúsított maga­tartásunkkal nem nagyon érdemel­tünk ki. Ugyanaz a szovjet nép, mely­nek hadseregével fegyverrel a kézben, mint ellenség állottunk szemben a fasiszta rablóhordák oldalán és dicső­séges hadseregének hatalmas véráldo­zatokat hozva kellett legyőznie ben­nünket azért, hogy felszabadíthasson a német bitangok és nyilas bérencek elnyomása alól. Most mégis legjobb fiait, szakszervezeteinek vezetőit küldi hozzánk látogatóba. Ennek a láto­gatásnak kis- és belpolitikai szempont­ból felbecsülhetetlen a jelentősége. Kül­politikai vonatkozásban időben is jó­kor jön ez a látogatás, mert a közel­múltban a magyar demokratikus be­rendezkedéssel kapcsolatban nem a legmegnyugtatóbb kijelentések hang­zottak el nyugat felől. De talán még ennél is nagyobb a belpolitikai jelen­tősége, mert a gyermekbetegségekben szenvedő demokráciánk megerősítése és lerombolt országunk újjáépítése hasznos gyakorlati tanácsaik alapján gyorsabban lesz megvalósítható. El kell azonkívül sajátítanunk orosz elvtársainktól azt a határtalan lelke­sedést és minden nehézséget leküzdő akaraterőt, amellyel az egész világ népét bámulatba ejtették. Ezekre a felbecsülhetetlen értékű tulajdonsá­gokra igen nagy szükségünk lesz a még hátralévő munkánk elvégzésénél. Mi, magyar famunkások, hálatelt szív­vel mondunk köszönetet a szovjet népnek és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak azért a nagylelkűségért, amelyet országunk népével szemben tanúsítottak, bebizonyítva azt a régi tételt, hogy csak az igazán nagyok tudnak­ igazán nagylelkűek is lenni." Ugyanakkor proletárbecsülettel fo­gadjuk, hogy az előlegezett bizalomra nem fogunk méltatlanoknak bizo­nyulni és a ránk váró nehéz feladato­kat fizikai és szellemi újjáépítést a lehető legrövidebb idő alatt el fogjuk végezni. Arra kérjük orosz elvtársain­kat, hogy ebben a nehéz munkánkban gyakorlati tapasztalataikból leszűrt tanácsaikkal legyenek a segítségünkre. E pár sorban elmondottak szelle­mében még egyszer köszöntjük a szov­jet szakszervezetek hozzánk érkező képviselőit abban a reményben, hogy ez a látogatás a már fennálló testvéri kapcsolataink megszilárdítását és ki­mélyítését fogja eredményezni. .. Az üzemi bizottságok feladata a faiparban Az üzemi bizottság a felszabadulás és a demokratikus átalakulás óta tel­jesen új intézmény a magyar ipari életben, így a faiparban is. Szerepét, feladatát és jelentőségét azonban nem szabad összetéveszteni a szakszerve­zeti bizalmi férfirendszerrel. Vonatko­zik ez azokra az üzemekre és műhe­lyekre is, ahol a munkavállalók száma 20-nál kevesebb. Itt bizalmit vagy bizalmiakat kell választani, hatáskörük ezeknek is ugyanaz, mint az üzemi bi­zottságoknak. A múltban a bizalmi férfi­nak és a bizalmi férfitestületnek csu­pán a szervezkedés ereje adott sokszor nem lebecsülendő jelentőséget, ma az üzemi bizottságok törvényes rendelet­tel életrehívott szervei az új magyar demokratikus gazdasági életnek. Az üzemi bizottságoknak és bizalmaiknak tehát a régen gyakorlatban volt bizalmi teendőkön messze túlmenő feladataik vannak. Hogy szaktársaink tisztán lássanak ebben a kérdésben, mindenkinek meg kell értenie, hogy a munkásság töké­letesen megváltozott helyzetben van. A magyar munkásosztály felszabadult a politikai elnyomás alól,­ politikai né­zeteit szabadon vallhatja és jogait szabadon gyakorolhatja. A politikai demokrácia azonban egyedül nem ele­gendő, szükség van a gazdasági demo­krácia biztosítékaira is. A szakszervezet ezután már nemcsak a bérkérdés vonalán képviseli a munkásosztály érdekeit, hanem figyelemmel az orszá­gos problémák megoldására, a termelés vonaláról is beleszólást és ellenőrzést gyakorol a gazdasági életben. Az üzemi bizottságok teljesítik ezt a feladatot, tehát amellett, hogy az üzemi bizott­ság törvényes alapokon nyugszik, mun­káját a szakszervezeti mozgalom osz­tályöntudatos célkitűzése határozza meg. Ennek folytán az üzemi bizottsá­goknak történelmi jelentőségük van a magyar ipari termelés újjáépítésében. A faipari üzemi bizottságokra is hatalmas feladat vár a maguk terü­letén. Elsősorban is biztosítani kell a kollektív szerződés határozatainak a be­tartását nemcsak a munkaviszonyra vonatkozóan, hanem a bérmegállapo­dásra is. El kell hárítani az egyes em­berek gáncsoskodását, legyen az akár munkáltató vagy munkás. Figyelmü­ket az újjáépítés és a termelés fokozá­sának sorsdöntő megoldására kell össz­­pontosítaniok. Hatásukat a termelés irányításában is érvényesíteniök kell. Hogy ez az újjáépítéssel kapcsolatban többek kö­zött miben nyilvánulhat meg, arra jó példa a következő : a középületek, kórházak, iskolák stb. helyreállítási munkáinál rengeteg asztalosmunkára van szükség. A közületek ezt a mun­kát, jobb megoldás híján, rezsiválla­latba kénytelenek kiadni. A dolog ter­mészetéből adódik, hogy ebben az esetben a munkáltatónak nem érdeke a munka gyors befejezése, sőt. Viszont az országban mindenkinek az érdekeit szolgálja, hogy ez minél hamarább elkészüljön, már csak az egyre fenye­getőbben közeledő tél miatt is. De van ennek egy másik oldala is. A közületek anyagi teherviselése, az ország mai

Next