Famunkás, 1945 (45. évfolyam, 9. szám)
1945-09-01 / 9. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A két munkáspárt egymnmnnkoneset a demokrácia létkérdése MAGYAR FAMUNKÁSOK ORSZÁGOT SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖ Z L V N Y E A munkásegységről Ma, amikor a gyakorlati élet a legkülönbözőbb területeken minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az egyetlen helyes és követhető út az ország összes demokratikus erőinek az összefogása az ország újjáépítésének minél gyorsabb elvégzésére, közhelynek látszik a munkásegység fontosságáról beszélni. Vannak azonban jelenségek, amelyek ezt szükségessé teszik. Nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy még ma is akadnak a munkásosztály soraiban olyanok, akik a választások kérdésének napirendre kerülésével elérkezettnek látják az í-tőt saját politikai pecsenyéjüknek a megsütésére. Nem tudjuk véletlennek elfogadni azt, hogy ugyanezek az elmúlt huszonhat év reakciós és fasiszta rendszereinek vezetőivel mindenkor megtalálták az együttműködés lehetőségét. Kiket csak akkor toltak félre mint a kicsavart citromot, amikor már mint feszültséglevezető szelepek szükségtelenné váltak. Ennek a ténynek a megállapításából nem kívánunk messzebbmenő következtetéseket levonni. Egy azonban bizonyos: ha valakik ma, amikor az építőerők legszélesebb rétegeinek az összefogására van szükség, ha csak rövid időre is, a jelen esetben a választások tartamára, a dolgozók gyakorlatban jól bevált harcos egységének a megbontására törekszenek, akarva nem akarva a reakció szekértolóivá válnak. Vigyázat, mert akik a tűzzel játszanak, hamar megégethetik magukat ! Ilyen nagy horderejű kérdésnél sohasem a jó vagy rossz szándék, hanem az eredmény a döntő. Márpedig, hogy a munkásság egységének megbontása mit eredményezhetne, azt a múltban a saját bőrünkön tapasztalhattuk. A magyar munkásegység ugyanúgy, mint a fasiszták által leigázolt többi államokban, a háború vérzivatarában erősödött meg. Drága árat kellett fizetnünk ennek az egységnek a hiányáért. A legjobbjainknak bitón és náci vagy nyilas bitangok fegyvergolyói által kellett elpusztulnak azért, hogy a munkásegység szükségességét ne csak az öntudatosabb munkásrétegek, hanem az egész magyar munkásosztály megértse. E fölött a munkásegység fölött, amelyért ilyen drága árat kellett fizetnünk, mindannyiunknak teljes éberséggel kell őrködnünk és a körmére ütünk mindenkivel, aki ezt nem megerősíteni, hanem gyöngíteni akarja. Az a munka, amit ennek az egységnek a nevében eddig elvégeztünk, vívta ki a környező demokratikus államoknak, élükön a Szovjetunióval, országunk részére nemcsak az elismerést, hanem a jóindulatú támogatást is. Az, hogy a romok eltakarításán túl ma már komoly újjáépítési munka folyik és ebben az ország mind szélesebb rétegei kapcsolódnak bele, az, hogy a fiatal demokrácia különböző szervei kezdenek megerősödni és kielégítőbben működni, hogy a reakciót, amelynek sikerült a demokrácia különböző szerveibe beférkőzni, mind nagyobb mértékben vissza tudtuk szorítani, elsősorban a munkásság egységének, másodsorban az erre felépülő nemzeti összefogásnak köszönhetjük. Tudjuk jól, hogy ez az együttműködés még közel sem kielégítő, különösen vidéken, ahol a szociáldemokraták és kommunisták a munkásegység kiépítése helyett nem ritkán egymás ellen hadakoznak, amivel természetesen a hely- i ■ beli reakciósok malmára hajtják a vizet. Felszólítjuk a vidéki szakszervezeti csoportjaink vezetőségeit, hogy ezeknek a káros kilengéseknek a lehető legrövidebb idő alatt igyekezzenek véget vetni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem az végez a munkásság és az ország szempontjából hasznos munkát, aki pártpolitikai rövidlátásával a széthúzás magvát hinti el. Hanem az, aki a saját területén, a dolgozók minél szélesebb rétegeinek harci egységben való összefogásán munkálkodik, amivel tevékenyen hozzájárul a munkás, a paraszt és értelmiségi rétegek egységének a megteremtéséhez. Sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy ez az a hármas alappillér, amelyre a népi demokratikus Magyarország épülete időtállóan felépíthető. Ha ezt a feladatot jól végezzük el, jöhet akármilyen vihar, a magyar demokráciának ártani többé nem tud. RÓKA PÁL. — Köszöntjük vendégeinket! Mi, szervezett famunkások, őszinte szeretettel és proletár szívünk teljes melegével köszöntjük a nagy szovjet nép országunkba érkező szakszervezeti küldötteit! Történelmi dátumként fog ez a látogatás nemcsak a magyar munkásmozgalom, hanem országunk történetében is szerepelni. A nagylelkűségnek és testvéri szeretetnek olyan megnyilatkozásával állunk itt szemben, amilyet, valljuk meg őszintén, a közelmúltban tanúsított magatartásunkkal nem nagyon érdemeltünk ki. Ugyanaz a szovjet nép, melynek hadseregével fegyverrel a kézben, mint ellenség állottunk szemben a fasiszta rablóhordák oldalán és dicsőséges hadseregének hatalmas véráldozatokat hozva kellett legyőznie bennünket azért, hogy felszabadíthasson a német bitangok és nyilas bérencek elnyomása alól. Most mégis legjobb fiait, szakszervezeteinek vezetőit küldi hozzánk látogatóba. Ennek a látogatásnak kis- és belpolitikai szempontból felbecsülhetetlen a jelentősége. Külpolitikai vonatkozásban időben is jókor jön ez a látogatás, mert a közelmúltban a magyar demokratikus berendezkedéssel kapcsolatban nem a legmegnyugtatóbb kijelentések hangzottak el nyugat felől. De talán még ennél is nagyobb a belpolitikai jelentősége, mert a gyermekbetegségekben szenvedő demokráciánk megerősítése és lerombolt országunk újjáépítése hasznos gyakorlati tanácsaik alapján gyorsabban lesz megvalósítható. El kell azonkívül sajátítanunk orosz elvtársainktól azt a határtalan lelkesedést és minden nehézséget leküzdő akaraterőt, amellyel az egész világ népét bámulatba ejtették. Ezekre a felbecsülhetetlen értékű tulajdonságokra igen nagy szükségünk lesz a még hátralévő munkánk elvégzésénél. Mi, magyar famunkások, hálatelt szívvel mondunk köszönetet a szovjet népnek és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak azért a nagylelkűségért, amelyet országunk népével szemben tanúsítottak, bebizonyítva azt a régi tételt, hogy csak az igazán nagyok tudnak igazán nagylelkűek is lenni." Ugyanakkor proletárbecsülettel fogadjuk, hogy az előlegezett bizalomra nem fogunk méltatlanoknak bizonyulni és a ránk váró nehéz feladatokat fizikai és szellemi újjáépítést a lehető legrövidebb idő alatt el fogjuk végezni. Arra kérjük orosz elvtársainkat, hogy ebben a nehéz munkánkban gyakorlati tapasztalataikból leszűrt tanácsaikkal legyenek a segítségünkre. E pár sorban elmondottak szellemében még egyszer köszöntjük a szovjet szakszervezetek hozzánk érkező képviselőit abban a reményben, hogy ez a látogatás a már fennálló testvéri kapcsolataink megszilárdítását és kimélyítését fogja eredményezni. .. Az üzemi bizottságok feladata a faiparban Az üzemi bizottság a felszabadulás és a demokratikus átalakulás óta teljesen új intézmény a magyar ipari életben, így a faiparban is. Szerepét, feladatát és jelentőségét azonban nem szabad összetéveszteni a szakszervezeti bizalmi férfirendszerrel. Vonatkozik ez azokra az üzemekre és műhelyekre is, ahol a munkavállalók száma 20-nál kevesebb. Itt bizalmit vagy bizalmiakat kell választani, hatáskörük ezeknek is ugyanaz, mint az üzemi bizottságoknak. A múltban a bizalmi férfinak és a bizalmi férfitestületnek csupán a szervezkedés ereje adott sokszor nem lebecsülendő jelentőséget, ma az üzemi bizottságok törvényes rendelettel életrehívott szervei az új magyar demokratikus gazdasági életnek. Az üzemi bizottságoknak és bizalmaiknak tehát a régen gyakorlatban volt bizalmi teendőkön messze túlmenő feladataik vannak. Hogy szaktársaink tisztán lássanak ebben a kérdésben, mindenkinek meg kell értenie, hogy a munkásság tökéletesen megváltozott helyzetben van. A magyar munkásosztály felszabadult a politikai elnyomás alól, politikai nézeteit szabadon vallhatja és jogait szabadon gyakorolhatja. A politikai demokrácia azonban egyedül nem elegendő, szükség van a gazdasági demokrácia biztosítékaira is. A szakszervezet ezután már nemcsak a bérkérdés vonalán képviseli a munkásosztály érdekeit, hanem figyelemmel az országos problémák megoldására, a termelés vonaláról is beleszólást és ellenőrzést gyakorol a gazdasági életben. Az üzemi bizottságok teljesítik ezt a feladatot, tehát amellett, hogy az üzemi bizottság törvényes alapokon nyugszik, munkáját a szakszervezeti mozgalom osztályöntudatos célkitűzése határozza meg. Ennek folytán az üzemi bizottságoknak történelmi jelentőségük van a magyar ipari termelés újjáépítésében. A faipari üzemi bizottságokra is hatalmas feladat vár a maguk területén. Elsősorban is biztosítani kell a kollektív szerződés határozatainak a betartását nemcsak a munkaviszonyra vonatkozóan, hanem a bérmegállapodásra is. El kell hárítani az egyes emberek gáncsoskodását, legyen az akár munkáltató vagy munkás. Figyelmüket az újjáépítés és a termelés fokozásának sorsdöntő megoldására kell összpontosítaniok. Hatásukat a termelés irányításában is érvényesíteniök kell. Hogy ez az újjáépítéssel kapcsolatban többek között miben nyilvánulhat meg, arra jó példa a következő : a középületek, kórházak, iskolák stb. helyreállítási munkáinál rengeteg asztalosmunkára van szükség. A közületek ezt a munkát, jobb megoldás híján, rezsivállalatba kénytelenek kiadni. A dolog természetéből adódik, hogy ebben az esetben a munkáltatónak nem érdeke a munka gyors befejezése, sőt. Viszont az országban mindenkinek az érdekeit szolgálja, hogy ez minél hamarább elkészüljön, már csak az egyre fenyegetőbben közeledő tél miatt is. De van ennek egy másik oldala is. A közületek anyagi teherviselése, az ország mai