Famunkás, 1946 (46. évfolyam, 9-12. szám)
1946-09-01 / 9. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! 1946 szeptember» A stabilizáció fmtosula a többtermelés A tőkések és a forint »A magyarországi stabilizáció egyedülálló a tőkéstermelés történelmében« mondotta Varga Jenő elvtárs, augusztus 22-én, a Szakszervezeti és üzemi vezetők nagygyűlésén a Sportcsarnokban. Minden eddigi stabilizáció a földbirtokosok és tőkések érdekeit szolgálta, ez volt az első eset, amikor a stabilizálás a széles dolgozó néprétegek érdekében, a reakciós nagy tőke ellenzésétől kísérve lett végrehajtva. A reakciós tőkések, elsősorban a nagyvállalatok haszonélvezői, nem túlságosan lelkesedtek a stabilizálásért és az új értékálló pénz a forint bevezetéséért. Ebből természetszerűen folyik, hogy még ma is minden rendelkezésükre álló eszközzel a helyzet felborítására törekszenek. Az infláció tobzódása, a munkásság reálbérének nullával egyenlő értéke, üzemeik újjáépítésén túl, óriási hasznot biztosított részükre. Hiba volna azonban ennél a nagy horderejű kérdésnél csak gazdasági szempontokat figyelembe venni. A stabilizálás a gazdasági területen túl, politikai vereséget is jelentett a reakció részére. Szétzúzta, pénzügyi szakértőiknek azt a hazug állítását, hogy Magyarországon még nincsenek meg a stabilizálás alapfeltételei. A kezdet nehézségein ma már túl vagyunk. Az új értékálló magyar pénz, a forint, Európa egyik legjobban alátámasztott pénzegysége. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez egyedül és kizárólag, a magyar dolgozó nép minden várakozást felülmúló áldozatkészségének és munkafegyelmének köszönhető. A két politikai munkáspárt és a szakszervezetek vezetői tudták azt, hogyha sikerül a termelés frontján a dolgozó népi erőket szembe állítani a tőkések szabotáló magatartásával, akkor az inflációt rövid idő alatt le fogjuk gyűrni. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a stabilizálás első ütközeteit megnyertük. Az ellenség azonban még nincs legyőzve, sőt ravasz sakkhúzással a munkásságot akarja a forint megfúrására felhasználni. Gondolkozóba kell, hogy ejtsen minden dolgozót, hogy ugyanazok, akiktől a múltban kemény harccal lehetett csak filléres béremeléseket kikényszeríteni, ma tálcán kínálják a magasabb béreket. A GyOSz urai levelet írnak a Gazdasági Főtanácsnak, melyben bepanaszolják a Szakszervezeteket, hogy túl alacsonyan szabták meg a béreket, sőt hogy teljes legyen a kép, a tőkések idegenkednek az akkord bevezetésétől is. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. A farkas, ha báránybőrbe bújik is, farkas marad, sőt ezáltal még veszélyesebbé válik, mert megtévesztőleg hat. A magyar munkásságnak azonban nem szabad lépremenni, látnia kell azt, hogy a nagytőke újabb inflációra spekulál. Azt akarják, hogyminél több forint kerüljön forgalomba, ugyanakkor a termelés emelésére kísérletet sem tesznek. Vannak a gazdasági életnek törvényszerűségei, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden magyar dolgozónak tisztába kell lenni azzal, hogy a forint értékállóságát csak úgy lehet biztosítani, ha nem kerül belőle több forgalomba, mint amennyi az ország áruforgalmának lebonyolításához feltétlenül szüls éges. Amilyen mértékben emelkedik a termelés javulása következtében az áruforgalom, csak olyan mértékben lehet a forint mennyiségét szaporítani. Ha a termelés növekedése nélkül több pénz kerül forgalomba, az elkerülhetetlenül áremelkedést idéz elő. A munkások közül sokan abban a tévhitbe esnek, hogy minél magasabbra tornásszák a béreket, annál jobb helyzetbe kerülhetnek, holott ezt kizárólag csak a termelés növelésével lehet elérni. Elosztani csak annyit lehet, amennyit az ország termel, nincs olyan ravaszkodás, amivel ezt az íratlan törvényt ki lehet játszani. Nem szabad abba a hibába esni, hogy látszatra magas bérekért kockára tegyük a forint értékállandóságát, és ezzel aláássuk a magyar demokrácia alapját. Ugyanakkor demokráciánk megszilárdítására és a dolgozók helyzetének a megkönnyítésére feltétlenül csökkenteni kell a magángazdaságra súlyos tehertételként nehezedő improduktív elemek számát. A nagyüzemek és bankok tekintélyes része, kétszer annyi tisztviselőt foglalkoztat, mint békében, sőt vannak kisebb vállalatok, ahol a tisztviselők száma megközelíti a dolgozó munkások számát. A közvetítő kereskedelem infláció által felduzzasztott szemétdombján is alapos tisztogatást kell végezni. Az infláció alatt szép számmal jöttek rá arra, hogy a sikolás és seftelés sokkal könnyebb és kifizetőbb, mint a termelő munka. Szegény és kifosztott ország létünkre nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kétszer annyi improduktív elem élősködjün a dolgozó nép nyakán, mint békében. A magyar demokrácia továbbépítése és a munkafegyelem megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen ennek a kérdésnek gyors és radikális megoldása. Sürgős megoldást kell találni a munkanélküliség leküzdésére, illetve a termelésből kiesett munkások megélhetésének biztosítására is. Ezenkívül meg kell akadályozni a további munkáselbocsátásokat, esetleg a munkaidő átmeneti leszállításán keresztül is Mert ha igaz az, hogy a stabilizálást a tőkések ellenére, keményharcokban valósítottuk meg, akkor a forint megvédése és megszilárdítása körüli harcok sem lesznek könnyebbek. Ehhez pedig a munkásság minél masszívabb egysége szükséges. Róka Pál. A kötelező szakszervezeti munkaközvetítés a faiparban A munkásközvetítés a 6490/1945. M. E. rendelet és a 4840/1946. Ip. M. szólúm végrehajtási utasítás alapján kizárólag a Szakszervezetek feladata. Faiparban dolgozó munkást közvetíteni tehát ezentúl csak a Famunkások Szakszervezete munkaközvetítő irodájának van joga. Működési köre kiterjed Nagy-Budapeset, valamint a körülötte levő pestmegyei járások területére is. Vidékien szakmaközi irodák közvetítik a famunkásokat is. A rendelet alapján munkaközvetítőnknek minden erejét és igyekezetét kezdettől fogva arra kell összpontosítani, hogy az eddigi rendszertelenség helyére a faipar dzsungeljében is rendet teremtsen. Az az állapot, ami itt a felszabadulás óta is fennállt, káros volt nemcsak a munkások szociális helyzetére- hanem a termelésre, az ország gazdasági életének az újjáépítésére és a demokratikus átalakulásra is. A rendet azonban csak úgy lehet megvalósítani, ha a törvényes eszközök igénybevételével is keményen felvesszük a küzdelmet a »kilincselés«, a kaputól való alkalmazás utálatos szokása ellen. Lealázó ez elsősorban arra, aki ezt cselekszi, még akkor is, ha kellő öntudat híján az illető ezt nem érzi annak és ugyanakkor súlyosan sérti ez a műhelyben dolgozókat is. Ennek megszüntetésére módot ad a rendelet azáltal, hogy a munkáltatók a szakszervezeti munkaközvetítő megkerülésével nem vehetnek fel munkásokat. Amennyiben ezt bárki áthágná, enyhébb esetben 15 napi elzárással, súlyosabb esetben internálással és az iparűzési jog elvonásával lesz büntetve. A munkaközvetítés betartását, az Üzemi Bizottságoknak és a bizalmiaknak kell biztosítani, de kötelessége ez minden szervezett munkásnak. A kilincselést nem tarthatjuk megengedhetőnek olyan változatban sem, hogy a «•/szakszervezet utólag adja ehhez a munkaközvetítő lapot. Ahhoz azonban, hogy a központosított szakszervezeti munkaközvetítés az új kereteknek és az új feladatoknak megfeeljen, szakszerűen, eredményesen működő és közmegbecsülésbe, álló intézménnyé kell •lennie. Erre törekedni elsősorban kötelességünk és a munkaközvetítéseknél igyekezzünk nemcsak a munkásság, hanem a munkáltató felé is kiérdemelni a bizalmat. A munkástársainkat biztosítani kívánjuk, hogy bizalommal lehetnek a munkaközvetítésünk iránt, mert mindenkit a megfelelő embert, megfelelő helyre elve alapján a jelentkezések sorrendje szerint fogunk munkába közvetíteni. Természetes, ha akadnak majd a munkások között olyanok, akik ezt ki akarják játszani, azokat is az összmmunkásság érdekeinek védelmében a rend betartására fogjuk szorítani. A bizalom megteremtésére tehát súlyt kell helyeznünk a munkáltatók felé is, hiszen már a múltban is az volt a gyakorlat, hogy aki jó és megbízható munkaerőhöz akart jutni, az előbb-utóbb mégis csak a szakszervezeti munkaközvetítőhöz fordult, mert csak onnankaphatott. A munkaközvetítő irodánk működésével kapcsolatban igen fontos szempont még a helyiség kérdése is. Ebben a tekintetben is gondoskodni fogunk arról, hogy ez se képezzen akadályt munkánk elvégzésében. Fontos ez azért is, hogy a munkaközvetítőnkkel a munkások, de a munkáltatók is állandó közvetlen érintkezésben legyenek. A szakszervezeti munkaközvetítő az időnként jelentkező szakmai munkanélküliség elleni küzdelem folytán azonban nem szorítkozhat csak a munkáskereslet és a munkaerőkínálat adminisztrálásáérl, hanem irányító befolyást kell gyakorolnia a munkapiacra is. Az Üzemi Bizottságok és a bizalmiak segítségével meg kell akadályozni a gazdasági életre káros, önkényes elbocsátásokat. Abban az esetben pedig, ha az üzemekben munkáshiány van, azt jelentsék be, hogy a szaktársaink elhelyezését folyamatosan biztosítani tudjuk. A Szakszervezeteknek ilyenformán be kell folynia a termelés és a munkapiac irányításába, így a szakszervezeti munkaközvetítő, mint központi szerv le tudja küzdeni az eddigi zűrzavart. Ezáltal megvalósítható a faipar területén is a munkaerő helyes elosztása, és elejét vehetjük annak, hogy úgy a munkásságra, mint a gazdasági életre káros, nagyobb munkanélküliség támadhasson. Szakszervezeti munkaközvetítőnk új alapokon való működését kétségtelenül nehéz körülmények között kezdi el. Azonban egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy az országot ebbe a súlyos gazdasági helyzetbe a reakció döntötte. A bajok leküzdésének egyik fontos eszköze a demokratikus szakszervezeti munkásközvetítés- ezt a faiparban mindenkinek egyaránt érdeke, sőt, kötelessége elősegíteni. , Huber bajos