Famunkás, 1947 (47. évfolyam, 1-10. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Múlt, jelen, jövő! A Magyar osztályharcos munkásmozgalom több mint félévszázados múltjában sok hősi kiállást állapíthatunk meg. Az 1914-es háború előtti időszakban • feudális Magyarország kormányai Minden eszközzel akadályozni akarták az osztálytudatos munkásmozgalom felfejlődését. Börtön, tolonckocsi és egyéb üldözések ellenére is komoly tényezővé fejlődött akkoriban a szocialista munkásmozgalom. Az 1919-es forradalom bukása után újból nehéz idők következtek a magyar szocialista mozgalomra. A Horthy-reakció nem ismert határt a szocialisták üldözésében. És ezeknek a nehézségeknek dacára az öntudatos munkásság harcolt a 8 órai munkaidő törvényes rendezéséért és egyéb, a munkásság helyzetét javító követelésekért. Ebben a küzdelemben élen jártak a fam munkástömegek. de nem szabad elfelejtenünk a magyar munkásmozgalomnak, illetve a szakszervezeti mozgalomnak leghősibb korszakát, a felszabadulás előtti időket. 1942 tavaszán szakszervezetünk harcos baloldali szárnyát a magyar gestapó elhurcolta, akik közül Frank Ignác és Forgács István még ma sem tért vissza. 1944 március 19-én német fasiszta haderők szállták meg az országot, s az akkor alakult Sztójay-kormány feloszlatta a Szociáldemokrata Pártot és betiltotta a munkásság egyetlen politikai napilapját, a Népszavát. Azokban a napokban jelentkezett a fasiszta munkásszer▼ezét, a Nemzeti Munkaközpont vezetősége és felszólította a szabad szakszervezetek vezetőit, hogy olvadjanak be a Nemzeti Munkaközpontba, mivel a Sztójay-kormánynak az a szándéka, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Népszava betiltása után, a szocialista szakszervezeteket is betiltsa. Szervezeteink akkori vezetői a helyzetet megtárgyalva, elutasították a Nemzeti Munkaközpont felhívásáta csatlakozásra és kijelentették, hogy a szabad szakszervezetek függetlenségét, cselekvési szabadságát nem adják fel. Az első hetekben súlyos csapás érte a Vasmunkás Szövetség székházában levő szervezeteket, így közöttük a mi szövetségünket is azzal, hogy a német Gestapo heteken át megszállva tartotta a vasmunkások székházát. A mi szövetségünk vezetősége a szállító munkások helyiségében tartotta ekkor az összejöveteleit és a befizetéseket. Majd, amikor a Vasmunkás Szövetség székházának helyiségeit a Gestapo kiürítette, ismét ott folytattuk szervezeti életünket. A Sztójay-kormánynak 1944 nyarán minden törekvése az volt, hogy a munkásközvetítéseket a szabad szakszervezetektől elvegye és hogy az összes munkásszervezeteket egy csúcsszervezetbe (munkáskamarába, vagy munkakamarába) tömörítse, amelyben vezető szerepet szánt a fasiszta Nemzeti Munkaközpontnak. Elvtársaink szembeszálltak ezzel a törekvéssel és kijelentették, hogy a szakszervezeteink függetlenségét nem hajlandók feladni. Későbbi időben, 1944 november 3-án súlyos csapás érte szakszervezeteinket, mivel száznál több szakszervezeti vezetőt elhurcolt a Gestapo, majd pedig november 28-án csendőrkülönítmény zárta körül a Vasmunkás Otthont és onnan több elvtársat, közöttük Kabók Lajost és Karácson Sándort elhurcolták. Az elhurcoltak közül nagyon kevesen kerültek haza. Áldozatai lelltek a fasiszta terrornak. E nagy véráldozatok dacára sem akadt sorainkban áruló, vállaltuk a legsúlyosabb üldözést is, hogy a szabad szakszervezetek szocialista eszméjét tisztán átmentsük a felszabadulás idejére. A felszabadulás után újból feléledtek a szakszervezetek és vállalták a szervezetekben tömörült tömegekkel együtt, hogy a háború következtében beálló pusztulásból kiemeljék az országot és minden erejük megfeszítésével elindították az életet. A munkás, a dolgozó osztály volt az első a nemzeti közösségben, aki vállalta a nélkülözést és lemondást, teljesítette kötelességét, hogy mint szabad ember építhesse az új demokratikus és szocialista Magyarországot. Az infláció idejében is a dolgozó osztály vállalta a legnagyobb áldozatot és boldogok voltunk, hogy 1946 augusztus 1 ével a kormány stabil pénzt hozott és megszabadította a dolgozó osztályt az inflációs időszak nyomorúságától. A pénznek újból komoly vásárlóértéke van. De azt látjuk, hogy nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy megküzdjünk azokkal az erőkkel, amelyek a forint értékét le akarják rontani. Ebben a küzdelemben a munkásság egyetért a kormánnyal, várja azonban, hogy olyan intézkedések történjenek, amelyek kizárják a spekulációs és forintrontó törekvéseket A szakszervezetek ma döntő tényezői az országnak, de nem szabad elhízni magunkat. Erőnk tudata még nem jelenti azt hogy a munkásság a szocialista célkitűzéseit harcok nélkül elérheti. A sorsunk kezünkben van és ha minden dolgozó, így a famunkás szaktársaink is felismerve osztályhelyzetüket, teljesítik kötelességüket, akkor hamarabb érünk célhoz, hogy a mindanynyiunk által követelt új társadalmi rendet kialakítsuk. Erre kötelez bennünket a múlt tradíciója és mártírjaink emléke, hogy ma, amikor a szervezkedés szabadsága minden munkás számára biztosítva van, éljen ezzel a lehetőséggel és erősítse táborunkat BECHTLER PÉTER 1947 január Világ proletárjaiAz eddigieknél boldogabb újévet egyesüljetek! kívánunk szakszervezetünk tagjainak és az egész dolgozó magyar népnek MAGYAR FAMUNKÁSOK ORSZÁGOS SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK 1979 Új esztendő küszöbén A kereskedelmi és iparvállalatok év végén általában mérleget szoktak készíteni és annak figyelembevételével készítik elő a következő üzleti év terveit- Ebben a pilanatban ezt kell nekünnk is tenni. A magyar demokrácia az 1946-os esztendőben igen értékes eredményeket ért el. A köztársasági államforma törvénybe iktatása, a háborús bűnösök felelősségrevonása, a stabilizáció megvalósítása, lerombolt hídjaink egy részének újjáépítése, de nem utolsó sorban a mezőgazdasági és ipari termelés vonalán elért kiváló teljesítményeink mind a magyar demokrácia életrevalóságát igazolják. Nem lenne teljes a kép, nem lenne a valóságnak megfelelő a mérleg, ha demokráciánk hiányosságaira nem mutatnánk rá. Az első és legfontosabb kérdés ilyen szempontból a reakció elleni harc erőtlensége, illetve elhranyaulása,ült a harc központi kérdése a magyar demokráciának, egyrészt azért, mert az összes megoldásra váró feladatok, köztük a drágaság letörése és a széles dolgozó néprétegek életszínvonalának emelése, ennek a harcnak az eredményességétől függ, másrészt a reakció szemtelen erőszakoskodása veszélyezteti az ország külpolitikai érdekeit. »Borba«, a Jugoszláv Kommunista Párt központi sajtóorgánumai, a jugoszláv nép legkedveltebb lapja, hoszszú cikkben foglalkozik »A magyar demokrácia harca a reakció ellen« cím alatt belpolitikai helyzetünkkel. A cikk írója többek között megállapítja, hogy a Kisgazdapárt a reakciósok menedékhelyévé vált és ezek az elemek mindenáron lehetetlenné akarják tenni a magyar demokrácia megerősödését és fejlődését. A cikk külpolitikai vonatkozásban közli, hogy a Kisgazdapárt jobboldali elemei azt is megkísérlik,hogy me'’"Nehezítsék Magyarország külpolitikai helyzetét, fáradhatatlanul áskálódnak az új Jugoszlávia demokrácája ellen. Ez a cikk komoly figyelmeztetés a Kisgazdapárt demokratái, de ezen túlmenően az egész magyar nép felé. »Borba« cikke félreérthetetlenül értésünkre adja, hogy a szomszédos államok világosan látják, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre a demokrácia vértanújának volt pártja, a Kisgazdapárt, a reakció gyűjtőmedencéjévé vált- Ez könynyen külpolitikai elszigetelődést eredményezhet Hiába igyekszik Nagy Ferenc a reakciót csak a Sulyok-pártban keresni, ha pártjának egyik komoly exponense, Kovács Béla azzal fenyegetőzik: »Hogyha a Baloldali Blokk továbbra is kitart követelései mellett, a Független Kisgazdapárt kénytelen lesz frontot nyitni a szocializmus ellen.« Vértessyi Károlynak, az ellenforradalmi gyilkosnak a megszöktetését i« nehéz volna demokratikus cselekedetnek beállítani, ezt pedig nem a Sulyok-párt, hanem a Kisgazdapárt emberei segítették elő. A kultuszminiszteri tárca betöltését felekezeti hovatartozáshoz kötni, úgy beállítva a kérdést, mintha protestáns nem is lehetne demokrata, szintén nem tartjuk a demokrácia védelmének. A magyar dolgozók joggal teszik fel a kérdést, hogy a Kisgazdapárt areakció, vagy a demokrácia érdekeit szolgálja-e a pártközi tárgyalások elhúzásával. Tiszta vizetkell önteni végre a pohárba. Lássuk az ország építőerőihez, akar-e csatlakozni és a magyar demokrácia védelmezőjévé akar-e válni a Kisgazdapárt, vagy pedig a reakció gyűjtő medencéje és a válságok elindítója akar-e továbbra is maradni. A magyar nép emberfeletti áldozatokat hozott a demokratikus Magyarország felépítéséért, az elért eredmények felett éberen őrködik, nem engedi azokat reakciós kakukfiókák által kisajátítani. A Kisgazdapárt demokratikus részének az ország és a magyar nén érdekeit kell szem előtt tartani és kíméletlenül le kell nyesni várjuk rr,n,v^,és fattyúhajtásait. Ebben^ a munkáinkban maguk mellett találják majd az egész dolgozó magyar népet. * Az 1946-os év befejeztével szakszervezeti munkánk rövid áttekintése is szükségszerű. L 1946-os év két részre, oszlik inflációs és a stabilizáció utáni időszakra. Az inflációsidőszak kemény küzdelmet jelentett szakszervezeti kereteink fenntartásáért. A bevételekből csak nehezen tudtuk a kiadásainkat fedezni, de megbirkóztunk a nehézségekkel. Rokkantjaiinak járadékát és az özvegy árvasegélyeket a legnehezebb időben is folyósítottunk, igaz, hogy ezaz infláció esztelen tobzódása következtében sok esetben nem jelentett szaktársaink, vagy hozzátartozóik részére komoly segítséget. Voltak azonban szervezetek, amelyek ebben az időben a legnagyobb jóindulat mellett sem tudták tagjaikat segélyezni. Szakszervezeti életünk pénzgazdálkodás szempontjából tulajdonképpen csak augusztus 1. után kezdődött. Az első időben még azután is mutatkoztak nehézségek, mert az üzemek nagy részében pénzszűke miatt hosszú hetekig csak előlegeket folyósítottak, súlyosbította a helyzetet az elég komoly méretű munkanélküliség, amely nagymértékben éreztette hatását a tagsági díjak befizetésénél. Csak szeptember vége felé alakult ki ilyen szempontból egy viszonylag elfogadható helyzet. Ebből világosan láthatjuk, hogy szakszervezetünk anyagi helyzetének rendezéséhez kb. három hónap állott rendelkezésünkre. Takarékoskodásunk azonban lehetővétette, hogy rokkant tagjaink részére karácsonyra dupla járadékot folyósítsunk, január 1-től pedig 100 százalékkal emeljük az özvegyárvasegélyt és ha egyelőre csak alacsony számszerűséggel is, debevezetjüka munkanélküli szaktársaink segélyezését is. Ugyanakkor komoly összeget fordítottunk a központi szakszervezeti helyiségünk rendbehozatalára is. A faipar jövőévi munkakilátása jónak ígérkezik, ha a nyersanyag beszerzésének kérd鮫» megoldódik, amit a február elején aláírásra kerülő magyar békeszerződés nagy mértékben meg fog könnyíteni. Szakszervezetünk további javulásának lehetőségei adva vannak, ami meg is valósul, ha minden szaktársunk segítségünkre lesz az elvégzendő munkánkban, Róka Pál.