Famunkás, 1947 (47. évfolyam, 1-10. szám)
1947-01-01 / 1. szám
4 -4. Egy szovjet bútorgyárról A cári Oroszországban a lakáskultúra nagyon alacsonyszínvonalon állott, s így európai értelemben vett bútoripar ott nem létezett. Oroszországban nem volt olyan társadalmi réteg, amely lehetővé tete volna a bútoripar fejlődését. Az orosz munkásság és parasztság nyomasztó anyagi helyzete miatt csak a legszükségesebb bútorokat tudta beszerezni magának. A lakásnak csúfolt hajlékuk — melyekben nem volt más, mint egy durván összerótt asztal és egy, vagy két paid — inkább hasonlódkt siralomházhoz, mint rendes szobához. De a polgári réteg sem volt olyan anyagi helyzetben, hogy kellemes és szép lakást tudott volna berendezni magának. Oroszországban valójában csak az arisztokráciának és a burzsoáziának volt lehetősége lakáskultúrára. És ők rengeteg pénzt pazaroltak kastélyaik, palotáik, nyaralóik fényes berendezésre. Lényegében e két társadalmi réteg bútorszükségletének a kielégítése képezte az orosz bútoripar alapját. A Nagy Októberi Forradalom — mely véget vetett Oroszországban a földbirtokosok és tőkések kizsákmányoló uralmának — megsemmisítette az addigi bútoripart is. A bútoriparban tehát teljes csendesség állott be A famunkások nagyrésze a forradalom védelmére sietett, és évekig hősiesen harcoll: az első munkásállamot megsemmisítéssel fenyegető imperialista hadseregek és belső ellenforradalmi csapatok ellen, a másik része pedig visszatért a faluba és földműveléssel foglalkozott. Ez az állapot évekig tartott, de végül, 1921-ben, a fiatal proletár, abarn győztesen került ki az imperialisták és az ellenforradalmárok ellen folytatott hősi harcokból és hozzáfoghatott a majdnem teljesen megsemmisített gazdaságának helyreállításához. Azonban a bútoriprnak, mint nem elsődleges fontosságú iparnak a helyreállítására csak 1925-ben került sor. Az orosz bútoripar helyreállítási folyamatának egyik legfontosabb mozzanata a »Voroeslov«-ról elnevezett moszkvai bútorgyár megszervezője és üzembehelyezése volt. Ugyanis a szovjet bútorgyártás nem haladhatott régi útján. A változott gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően át kellett szervezni a bútorgyártást. Egyrészt számolni kellett a munkásság, a parasztság és a kispolgárság anyagi helyzetével, ízlésével, követelményével, másrészt pedig tartós, célszerű, könnyűszerkezetű stylbútorókát kellett létre hozni. A gyár igazgatósága a Legfőbb Gazdaságii Tunade elnökségével együtt úgy döntött, hogy a gyárat egyszerű, sima, rámás szerkezetű végy larurnéros, maci és fényezett ruha szekrények, kredencek, tálalók éskomódok, kihúzó asztalok, íróasztalok, irodai asztalok és heverék gyártására rendezik be. Ennek alapján részletesen kidolgozták a Liveket, elhelyezték a gépeket, megépítették a hatalmas hatvankamrás faszárítót és speciális szellőztető készülékekkel ,és hálózattal látták el az összes munkatermeket. A gyár 1921-ben 300 munkással és 52 géppel kezdte meg a termelést, azonban a termelési terveknek megfelelően 1930-ban a munkások és hivatalnokok száma elérte a 21a0-at, a gépek száma pedig a 180-at. Sté-ben teljesen befejezték a gyár felszerelését, s ezzel elérte a tervszerinti termelési képességet. Ekkor 3200 munkás, technikus és hivatalnok dolgozott a gyárban és 210 gép működött. Ebben az évben a gyár állandó munkafolyamatban, három váltásos munkarendszer mellet 18.nua tálalót, 43.000 ruha szekrényt, 54.000 komódot, 72.000 kihúzó asztalt, 36.000 íróasztalt, 72.001 irodai asztalt és 38.000 heverőt bocsátók az állam rendelkezésére és ezzel nemcsak teljesítette a termelési tervet, hanem 15 százalékkal túl is haladja. Evvel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a termelés fokozásában a gyár technikai személyzetim kívül nagy szerepe volt a munkásoknak is, akik a legkülönbözőbb technikai ajánlataikkal nagyban hozzájárultak a termelési folyamatok észszerűsítéséhez és a termékek olcsóbbá tételéhez. A gyár 1934-ben a meg-csúásított auilikásztechnikai javaslatokért 45.000 kábel tiszteletdíjat fizetett ki, ami ékes bizonyítéka annak, hogy milyen értéken ajánlatokkal járultak hozzá a munkások a termelés fokozásához. A »Vorosilov« bútorgyár a Szovjetunióban az első olyan gyár, amelynek a termelési folyamata teljes egészében a részletmunkán alapszik s így nagyszámú, kevéssé kvalifikált szakmunkást tud foglalkoztatni a termelésben. A munkások legnagyobb része csoportokban és darabszám dolgozik. A csoportok tagjai fizetésüket az egyinileg teljesített munka alapján kapták, de az utóbbi időben a csoportok rátértek a kereset egyenlő elosztási rendszerére. Nagyon érdekes megjegyezni, hogy az új, egyenlő részesedési rendszer hatása alatt mindentechnikai változás nélkül jelentősen emelkedett úgy a termelés, mint a munkások bére. Míg 1946. év első negyedében a csoporttagok keresete átlag 420 rubelt tett ki, addig a második negyedben, vagyis, amikor áttértek a csoporton belül a kereset egyenlő elosztása rendszerre, az egyes tagok fizetése 475 rubelt tett ki, ami 11 százalék fizetésemelkedésnek felel meg. , , A »Vorosilov gyár« munkássága a sokoldalú üzemi, szakszervezeti és politikai elfoglaltság mellett jelentős kultúrtevékenységet fejt ki. A gyár munkásai és munkásnői szép számmal vesznek részt a drámai körben, az énekkarban, a táncegyüttesben, az irodalmi te képzőművészeti körben, melyeket hivatásos művészek vezetnek. Ezek a művészeti tanulókörök mind a gyár klubjában tartják foglalkozásaikat. A gyár művészei gyakran színielőadásokat rendeznek a klub nyi nézőt befogadó színházában, melyekkel eddig is komoly sikereket értek el. A múlt évben Gorkij »Nap gyermekei« című színművét tél alatt tizenkétszer játszották el ,a különböző gyár munkásainak, mely jelentős sikert mutatott a munka-,színjátszás terén. . . A negyedik ötéves terv szerint a gyárat kibővítik és az 1940 es termelési tervhez viszonyítva 42 százalékkal kell 1950-ig a termelést emelni. E termelési tervteljesítéséhez nem is fér kétség és a »Vorosilov«-ról elnevezett outorgyák munkássága továbbra is megőrzi az Összszövetségi Szakszervezeti Tanácsnak azt a vándor Vörös Zászlóját, melyet 11 év óta kéményen tart kezében. „ Hítelinvilágfi FAMUNKÁS Mit várhatunk a hazai erdőgazdálkodástól Hazánk területének 12,6%-a erdőterület, mely összesen 2,057.100 kat. hold. Ezen erdőkből a földbirtokreform során 1,556.000 kat hold került az állam tulajdonába. Falcook szerint 32,3% tölgy, 61.1% bükk és egyéb lomberdő, eter/ fenyő. Az összes erdőbirtokokon mindössze 60 millió mz élő faállomány található a várható 200 millió m3 helyett. Az élőfaállomány mintegy 70"/-a hiányzik a fasiszta idők rablógazdálkodása következtében. Az erdőkihasználás mindenkor csak az évi növedék erejéig eszközölhető, mert egyébként az erdőségek idővel kipusztulnak. A 60 millió m3 élőfaállományból 40 millió m3 középkorú és idős állomány. Magyarország évi faszükséglete fejadagok alapján: tűzifa 0.5 ürköbmétert számítva 4.500.000 ürköbméter keménymáfa 0.1 köbmétert számítva 900.000 köbméter lágy és fenyőműfa 0.25 köbmétert számítva 2,250.000 köbméter ezzel szemben az erdőgazdaság csupán az alábbi faellátást tudja biztosítani. 60 millió m3 élőfaállományt alapul véve, az évi növelőket 2%-ban számítva a hazai erdőgazdaságból évente 1,200.000 m1 fatömeg vehető ki, ha meg akarjuk az erdőállomány pusztulását akadályozni. Ezen 1200.000 m3 fatömegből 70°/o tűzifa, 30% műfa. Ezek szerint rendelkezésünkre áll: tűzifa 640.000 ürm3 keményműfa 33. 600 m3 lágy és fenyőműfa 23.400 m3 ebből megállapítható a hiány: tűzifából 3.660.000 ürm3 keményműfából 564.000 m3 lágy és fenyőműfából 2.226.000 m3 ez a hiány csak import útján fedezhető. Erdőgazdaságunk fő célja az önellátás megvalósítása kell, hogy legyen és ez 20—30 év alatt nagy részt meg is valósítható, ha 1. minden mezőgazdasági célra csekély hozama miatt nem használható területet az erdőterülettez csaholunk. 2. Át kell térni gyorsan növő fafajok kultiválására, melyek 40 év alatt 3—400 m3 holdankénti fatömeget biztosítanak. 3. A rendelkezésre álló erdőterületeknek kb. 23%-a (486.000 kat. hold) beerdősítendő. Ez az erdősítés kb. 1 millió m3 évi termelési lehetőséget nyújt, tehát sürgősen eszközlendő, mert ez már magában véve anny jelent, hogy 1,200.000 m3 helyett 2,200.000 m3-re lenne az évi hozam fokozható. Fentiekből látható, hogy faellátásunk biztosítása egyelőre csak import útján lehetséges, azonban lombosfából, főleg tölgyből terívett fűrészárut exportálhatunk is, mely faanyag külföldön igen jó ár mellett értékesíthető. Ezen export által fenyőfa, bányafa, tűzifa stb. behozatalának legalább egy részét a befolyó devizákból fedezhetjük. Itt természetesen csak minőségi áruról lehet szó. Ennek elérésére szükséges, hogy a megfelelő, rációnál a beosztás már kezdettől fogva megtörténjék, tehát az erdőkitermeléstől kiindulva mindvégig az exportra irányuló faanyag elszállításáig. Nem szabad megengednünk, hogy egyetlen köbméter olyan lombos faanyag, mely exportra alkalmas s amelyért nemcsak devizát, hanem 13, belföldinél lényegesen magasabb árakat érhetünk el, itthon használtassék fel olyan célokra, mely célok kielégítésére gyengébb minőségű anyagok is alkalmasak. Ezért szükséges, hogyy exportot lebonyolító és kellő szakértelemmel bíró termelők ezen szempont figyelembevételével kellő vágásterületekhez jussanak. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemeknek ezen szempontot figyelembe kell vennie. Folyó évben a vágásterületek felosztásánál oly termelők jutottak kiváló állományokhoz, akik ezen szempontok elbírálására kellő szakértelemmel nem bírnak és olyanok is, akik erdőkitermeléssel egyáltalán nem, vagy alig foglalkoztak s a kitermeléseket szakértelem hiányában kellőképpen levezetni nem tudják, míg meglévő iparvállani fáink (fűrészüzemek) nyersanyag hiánya miatt leállani kénytelenek. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek háza termeléseinél ie feltétlenül szükséges megfelelő a termelés irányítására alkalmas szakemberek beállítása, mert ezen termeléseket vezetők nagy része nemcsak fenti szempontok megállapítására, de a további feldolgozásra kitermelendő műfa beosztására sem bírnak kellő jártassággal. Mittelmann Miksa Levél Békéscsabáról Békéscsaba a Viharsarok központja, az agrárszocialista mozgalmak földje, ahol a múltban a legvadabb csendőrterror sem tudta letörni a munkásmozgalmat. A békéscsabai famunkások is kemény honcokban edződtek meg. Szervezetük egyike, a Famunkások szakszervezete, legrégibb vidéki helyi csoportjainak, amelyet a foaőmunkások szervezetével együtt, minden fasiszta üldözés elenére is, fenntartottak és megvédtek. A helyi csoportban élénk szakszervezeti élet folyik, bár a szervezet munkáját a vidéki városokban tapasztalható munkahiány akadályozza, ez nehéz feladat elé állítja a vezetőséget. Békéscsabának jelentős gyáripari van, nagy textilgyárak, téglagyárak és malmok, de kiterjedt ipari termelésre mutatnak a jól felszerelt középüzemek és kisipari üzemek is, ez vonatkozik a faiparra is. Nagy baj, hogy a négy modernül felszerelt faipari nagyüzemben jelenleg nagyon kevés munkás dolgozik. Ugyanez a helyzet az asztalos kisipari üzemekben is, amelyeknek a száma kb. 80-ra tehető. A kárpitos és bognárszakma teljesen munka nélkül áll. A kádároknak is elmúlt már a szezonja. Építkezés Békéscsabán alra folyik, ilyenformán épületasztalos-munka sincs. A bútormunka még valahogy mozog, új bútorok is készülnek, a munkák jórészét azonban átalakítások és javítások teszik ki. A békéscsabai faipar súlyos helyzetét ugyanúgy mint az ország más területén, elsősorban nyersanyag hiány (fahiány) okozza. Békéscsabán 210 faipari munkás él, akikből kb. 170 az asztalos, a többi egyéb faipari szakmákhoz tartozik. Jelenleg a famunnkások 70 százaléka munka nélkül van. A munkanélküliek alkalmi munkákból élnek, a vidéki élet lehetőségei azok, amelyek átsegítik őket átmeneti nehézségeiken. Ez a helyzet nyugtalanságban tartja a békéscsabai famunkásokat, mert azt hiszik, hogy a vidéki ipari munkásság háttérbe van szorítva a fővárosi és nagyipari centrumok munkásságával szemben. Remélik azonban, hogy ez a helyzet rövidesen megváltozik, sokat várnak a bútorexport megindulásától, különösen a szovjet-magyar faipari bérmunkával kapcsolatos tárgyalásoktól. Most áll megindulás előtt egy nagy ülőbútor gyár, amely ha megfelelő piacait talál, sok famunkást foglalkoztathat. A békéscsabai famunkások maguk is próbáltak sorsukon javítani. A szervezett munkásság áldozatkészségéből megalakult egy faipari termelő szövetkezet, amely jelenleg súlyos helyzetben van. Sok gáncsoskodással kell megküzdeniök, ez iparjog megszerzésével és egyéb kérdésekkel kapcsolatosan. Pénzt, gépi erő- és anyaghiány miatt jelenleg csak négy embert foglalkoztat a szövetkezet. Békéscsabai szaktársainknak azonban nem szegi kedvét az átmeneti nehéz gazdasági helyzet. Vívtak ők már nehezebb harcokat is, megvárdnak győződve, hogy a reakció és a tőkések gáncsoskodása nem tudja megállítani a dolgozókat a népi demokrácia felé vezető úton, erre biztosíték szaktársaink részvétele Bé-kés megye és Békéscsaba politikai és gazdasági irányításában, amelynek élén Keresztes Mihály szaktárs, az asztalosmunkásból lett főispán áll.Békéscsabai szaktársainkból nem halt ki a Vihar starok harcos szelleme, felkészültek a nehéz feladatokra, mert tudják, hogy nem a tőkéseknek, hanem a népnek építik az országot. Huber Lajos 1947 január Karácsony Karácsony a szeretet ünnepe. A sok szenvedés és gyűlölködés után néhány pillanatra kibékülünk a világgal, újra gyermekek leszünk a csillogó karácsonyfa árnyékában, gondtalan, bohó gyermekek, akik kíváncsian lesik, hogy mit hozott az angyal. Felnőttet, gyermeket egyaránt megváltoztat ez az ünnep." Adni akarunk, bármilyen keveset is, átadni, a sok apróság pedig kapni szeretne, álmaik valóraválását várják, de még nem tudják, hogy milyen jó adni, ők még nem hiszik el, hogy az álom legtöbbször álom marad. Szakszervezetünkben az idén karácsonykor, mint egy nagy család, együtt lesznek a szaktársak gyermekei a karácsonyfa alatt. Sokat nélkülöztek a kis apróságok, sok könnycsepp folyt végig arcocskájukon, szeretnénk örömet szerezni, boldog mosolyt varázsolni a sápadt arcokra, ha csak néhány percre is. Minden kis gyermek ajándékot kap, hiszen olyan jók voltak. Adni keveset tudunk, de a legcsekélyebbet is szeretettel adjuk és reméljük, hogy a gyermekekkel együtt a szülőknek is bodog karácsonyuk lesz H. it-