Famunkás, 1948 (56/48. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

2 Karácsony a szakszervezetben Vidám gyermekkacagással ünnepelte szakszervezetünk a szeretet ünnepét. Szakszervezetünk Nőbizottsága de­cember 20-án rendezte karácsonyi gyermek­ délutánját, ahol a gyermekek finom kakaót, brióst és egy-egy kis csomagot kaptak ajándékba. A csillogó karácsonyfa megörven­deztette a sok apróságot és amikor el­kezdődött a bábszínház, egyszerre megtelt a terem vidámsággal, csengő kacagással. A bábukkal együtt énekelt a gyereksereg és a szülök egy pilla­natra megfeledkeztek a hétköznapi gondokról, egy pillanatra újból gyer­mekek lettek és önfeledten együtt ne­vettek a kis emberkékkel. Ha a mű­sor még olyan hosszú lett volna, a gyermekeknek akkor is kevés lett volna. Romlatlan kis lelkük szereti a mesét. Tágranyílt szervnel nézik a be­szélő állatokat, örülnek, hogy a jó el­nyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését, örülnek ennek és mi velük együtt örülünk, hogy legalább a mesé­ben így van. A Nőbizottság mindent elkövetett, hogy a sok kis­gyermek jól érezze magát. Ezúton is köszönetet mondok a Nőbizottság tagjainak odaadó mun­kájukért és remélem, hogy a jövőben is eredményes munkát fognak vé­gezni. A Szakszervezeti Tanács Nőbizott­sága képviseletében Kádár Róbert új elvtársnő, IX. ker. elöljáró vett részt az ünnepségen, örömmel látta, hogy a famunkások gyermekeiről milyen szeretettel gondoskodnak a Nőbizott­ság tagjai. Köszönetet mondok szakszerveze­tünk központi vezetőségének, hogy megértő támogatásukkal lehetővé tet­ték, hogy a szeretet ünnepén megör­vendeztethessük a nagy famunkás­­családhoz tartozó gyermekeket. Vég­ül, de nem utolsó sorban megkö­szönöm az OMTK üzemi bizottságának segítségét, hogy a gyermekeknek uzsonnát adhattunk és köszönetet mondok mindazoknak, akik hozzájá­rultak ahhoz, hogy széppé tegyük a gyermekek karácsonyát. H. M. Egy üzemi karácsony A nagykanizsai Hungária kefegyár bensőséges karácsonyfa ünnepség kere­tében osztotta ki az ott dolgozó mun­kások gyermekei között karácsonyi ajándékait. Az ünnepélyen megjelentek az MKP képviseletében Geröly elvtárs, a helyi szervezet titkára, Hegedűs elv­társ a SzdP titkára és szakszervezetünk helyi csoportja képviseletében, Krímmel Gyula szaktárs. Az ünnepélyt a Himnusz eléneklésé­­vel nyitották meg, azt követően Reit­­hoffer szaktárs üdvözölte a megj­­ente­ket. Az énekszámokkal és szavalatok­kal tarkított kultúrműsor után Krím­mel Gyula szaktárs üdvözölte szakszer­vezetünk nevében a gyár munkásait ■üzemi bizottságát és tulajdonosát. Ki­­hangsúlyozta azt a különbséget, amel a mostani és az elmúlt 25 év alatti ka­­ácsonyok között mu­tatkozik. A múlt­ban elképzelhetetlen lett volna, hogy munkaadó és munkás közösen rendez­zenek egy ilyen karácsonyi ünnepélyt Az ünnepély keretében mintegy 160 darab játékot osztottak szét a munkás­gyermekek között. A kis munkáscse­­meték boldogan vették át az ajándéko­kat, örömmel mutogatták pajtásaiknak és szüleiknek. Az ajándékok szétosztása után a vállalat megvendégelte a meg­jelenteket és a gyermeksereget. A kiosztott ajándéktárgyakat az üzem munkásai a­ saját pihenő­idejük alatt készítették el, a szükséges anyagokat viszont a vállalat ingyen bocsátotta rendelkezésükre. ■Szülök és gyermekek megelégedetten távoztak az üzemből, szívükben egy szép karácsony emlékével. 1 Diktátor Szaktérs! Láttad már Chaplin: Diktátor c. filmjét? Ha nem láttad, nézd meg és meg­érted, hogy miért nem engedték a német fasisztákkal paktáló haza­­ánylók­ ezt a filmet a magyar nép elé. FA MUNKÁS Akik élnek a jogokkal és akik visszaélnek »Kollektív szerződés, mely egyrészről a Magyar­­Gyáriparosok Országos Szö­vetségének Faipari Szakosztálya, to­­vábbá az Ipartestületek Országos Köz­pontja és a Kisiparosok Országos Sza­badszervezete mint munkáltatói, más­részről a Magyar Famunkások Orszá­gos Szabad Szakszervezete, mint munka,­vállalói érdekképviselet között a mai na­pon a következőkben jött létre.« ... Ez a kollektív szerződés bevezető szövege és a végén ott van az összes faipari munkáltatói érdekképviseletek­nek aláírása, szakszervezetünkével egyetemben. A kollektív szerződés, tehát az ipari munkások és a munkáltatók szerződése, amely nemcsak a munkabéreket szabá­­lyozza, hanem a dolgozók jogait is. Ezek a jogok, hogy csak a legfonto­sabbakat említsük: a fizetett szabad­ság, a fizetett ünnepek, a fizetett ebéd­idő és az adóterhek, valamint a társa­dalombiztosítási terhek áthárítása a munkáltatókra, a munkásság szempont­jából a gazdasági élet fokozatos meg­erősítésével egyre inkább értékesebbé válnak. A pénzügyi viszonyok stabili­­zálódásával mindezek a vívmányok, a múlttal szemben, már anyagiakban is mind­­kézzelfoghatóbb formában érvé­­nyesülnek a dolgozók felé. A gyakor­lati élet, amely a legjobb tanítómester, a dolgozókat mindjobban rávezeti arra, hogy a kollektív szerződés minden pontja voltaképpen a munkabérek reál­értékét emeli, azok a bérnek szerves részét képezik és a dolgozók jobb meg­élhetését biztosítják. A munkásságnak tehát egyre több érdeke fűződik a kollektív szerződésben biztosított jogoknak, valamint a dolgo­­zók érdekében hozott egyéb törvényes rendelkezéseknek a gyakorlatban való érvényesítéséhez. Nem ez a helyzet azonban a munkáltatóknál, akik részé­ről egyre sűrűbben tapasztaljuk az akadékoskodást, a jogok teljesítését il­letően. Szakszervezetünk irodáját az utóbbi hónapokban tagjaink tömege ke­­reste fel panaszügyekkel (nagyon he­lyesen) és kérték segítségünket a já­randóságaik érvényesítéséhez. A leg­gyakoribb panaszok a következők vol­tak, amelyekkel hozzánk fordultak: nem fizették meg a szabadságot, a fize­­tett ünnepeket, a karácsonyi segélyt, nem kapják a fizetett ebédidőt, a túl­óraszázalékot, sem az OTI-ba, sem a családi pénztárba nem jelentették be és mindezek tetejébe felmondás nélkül akarják elbocsátani őket. Egyes munkáltatók már valósággal hírhedtté váltak ezen a téren. Ezek azok a bizonyos »jószívű«, kollektívet túlfizetők, akik állandóan uszítanak a szakszervezetek ellen, akik így játsszák ki a dolgozóikat, így okoznak súlyos zavart és nyugtalanságot nemcsak a faiparban, hanem az egész gazdasági életben. Szakszervezetünk részéről eddig is a legnagyobb eréllyel igyekeztünk az egyes munkáltatóknak ezt a törekvését megakadályozni. Az új kollektív szer­ződés életbelépésével ezt fokozottabb mértékben tehetjük majd, mert a 15.500,*1947. számú kormányrendelet a kollektív szerződést be nem tartókkal szemben szigorú szankciókat tartalmaz. Természetesen nem akarunk egyolda­lúak lenni. Jól tudjuk, és ezt meg kell mondanunk, hogy a munkásság sorai­ban is vannak, akik igyekeznek az el­­ért eredményeket lekicsinyelni és a maguk részére többet követelni, akik a kollektív szerződésben biztosított, vagy egyéb jogokkal kapcsolatosan megkísérlik a visszaélést. Ezek azok, akik öntudatlanul is segítségére van­nak a reakció ügynökeinek akkor, ami­kor jogtalan követelésekre biztatják a dolgozókat, táplálják a­­szakszervezet­­ellenes hangulatot és ezáltal­­kárára vannak önmaguknak és dolgozó tár­saiknak. Ilyen törekvéssel is találkoz­tunk már sok esetben, ezzel szemben megfelelő éberségre és helytállásra van szükség minden dolgozó részéről. Mindezek ellenére azonban megálla­píthatjuk, hogy a faipari üzemekben semmilyen reakciós támadás nem tud­ja már megbontani az öntudatos szer­­vezett famunkások egységét. Szakszer­vezetünk minden esetben helytállt és az össz szakszervezetek erejével kihar­colt jogokat az egyes dolgozók részére is biztosítja mindenféle visszaélési kí­sérlettel szemben. .__ ) Ennek eredményeképpen a faipari üzemek nagy részében már zavartala­­nul érvényesülnek a dolgozók jogai, a faipari dolgozók­ élnek vele és megbe­csülik azokat. Huber Lajos A Nőbizottság munkája Az új esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre, adjunk számot arról, hogy mit végeztünk. Részt vettün­k a drágaság elleni küz­delemben, mert mi, nők éreztük első­sorban a magas árak nyomasztó ter­hét, hiszen a mi gondunk a háztartás. Nekünk kell beosztani a kis keresetet, hogy a család ne szenvedjen semmiben sem hiányt. Megértettük, hogy a ma­­gasabb bér csak inflációhoz vezetne, amiből egyszer már alaposan kivettük a részünket és ezért az árak letörését, a feketézők és csempészek példás meg­büntetését követeltük. Segítségére siettünk hazatérő hadi­fogoly szaktársainknak. Gyűjtést indí­tottunk és minden hazatérő hadifogoly­nak 50 forint gyorssegélyt nyújtottunk, hogy átsegítsük a­­kezdet nehézségein. Táncestélyt rendeztünk a »Siess, Adj, Segíts« akció javára, amely akció hi­­vatva van segítséget nyújtani a tüdő­betegeknek, hazatérő hadifoglyoknak, azoknak, akik legjobban rászorulnak a segítségre. Vendégül láttuk és megajándékoztuk rokkant szaktársainkat, akik évtizede­ken keresztül harcos tagjai voltak szakszervezetünknek és akik ma csen­des szemlélői a mi küzdelmünknek, a mi munkánknak. Megható és kedves volt ez a családi ünnepség, ahol a je­len fejezte ki háláját a múltnak és úgy éreztük, hogy az egész nagy famunkás, család szeretete veszi körül a munká­ban megrokkant, elaggott szaktársain­kat. Példaként állnak ők előttünk, megkezdett munkájukat továbbfolytat­juk mindaddig, amíg célhoz nem érünk. Nem feledkeztünk meg a gyermekek­ről sem, a jövő reménységeiről. Báb­színházzal és uzsonnával tettünk emlé­­kezetessé számukra néhány órát. Mi is szívesen emlékezünk a gyermekdélutá­nokra, mert jóleső érzés volt részünkre látni a sok mosolygó gyermeket, hal­­lani boldog nevetésüket. Nem hanyagoltuk el magunkat sem. Igyekeztünk ismereteinket bővíteni, ta­nulni, hogy fejlődjünk. Orvosi előadá­­sokat hallgattunk, hogy megismerjük testi berendezésünket, a faiparban gyakran előforduló betegségeket, hogy ezek ismeretében megelőzhessük a bajt. Szükségünk van egészségünkre, mert csak így tudunk jó munkát végezni. Helyesírási tanfolyamon is részt vet­­tünk, hogy pótoljuk azt, amit rajtunk kívül álló okokból elmulasztottunk. Tudjuk jól, hogy tanulni sohasem késő, hogy a tudás hatalom és mi igyekezni fogunk e hatalom birtokába jutni. Hallgattunk különféle előadásokat, politikai beszámolókat és megtanultuk, hogy mindenben van politika, hogy nekünk, nőknek is kell politizálni, de arra mindig ügyelnünk kell, hogy he­lyesen politizáljunk. A nőknek egy­­emberként kell a munkásosztály mellé állni és részt venni a béke, a boldogabb jövő kivívásában. Most, az új esztendő kezdetén újult erővel látunk neki a munkának, mert tudjuk, hogy sok és komoly feladato­kat kell elvégeznünk. A november 30-i I. Országos Nőkonferencia programmot adott, utat mutatott és mi ezen az úton fogunk haladni. M­egteremtjük a dolgozó nők egységét ,és arra törek­szünk, hogy a férfiaknak valóban egyenrangú társai legyünk, hogy ve­lük együtt építsünk és dolgozzunk a magunk és gyermekeink jobb jövő­jéért. Horváth Margit 1948 január Tömegsport írta: AHATÓ EMIL DR. az Országos Sportorvosi Intézet igazgató-főor­vosa. Ha a tömegsport kifejezést hasz­náljuk, úgy ezt a versenysporttól való megkülönböztetés céljából tesz­­szü­k. A versenysport a kevesek sportja, mert versenyre testi és lelki­­tulajdonságaik, életkörülményeik és életfelfogásuknál fogva csak ke­vesen alkalmasak. A tömeg­sportra általában minden egészségeű ember alkalmas, fontos, hogy­­ezt felis­merve, tényleg tömegek vegyenek részt benne. A tömegsport helyett munkássportot, szakszervezeti spor­tot is mondanak, mert újabban a munkástömegekkel legközvetlenebb kapcsolatban lévő intézmények vet­ték — nagyon helyesen — kezükbe a sport irányítását. Aminthogy az épülő demokráciá­ban megváltozott a tömeg szerepe és jelentősége, úgy változik a tö­megsport célja és jellege is A mi­­litarista szolgálatra vadó­s előkészí­­tés és a szabad időt, figyelmmet, ener­giát és lelkesedést a munkásosztály problémáitól elvonó szórakoztatás helyébe az egészségvédelemnek, a m­unkaképesség fokozásának, a testi és lelki egészségszint emelésének problémái kerültek. A fokozott testi erő, a feljavított tüdő- és szívmű­ködés, az ügyesség, a utózgé­kony­­ság beidegződése a munkaképessé­­get, a munkakedvet, az önbizalmat és az életkedvet fokozza. Az erős, egészséges ember többet, könnyeb­ben és szívesebben dolgozik. Eze­k a szempontok vezetik a szakszerveze­teket, amikor a tömegsport irányí­tását a kezükbe veszik és ezért ál­lanak le szívesen munkájukkal a sportorvosok a szakszervezetek mellé.­­ Miben áll ez a sportorvosi munka? A tömegsportban résztvenni alka­­róknak kívánságát, esetleges vonzó­dását egyik-másik sporthoz figye­lembe véve, alkatát, korát, életvi­szonyait — lakás, táplálkozás, szak­ma, kereset, munkahely, munkaidő —■­ és egészségi állapotát mérlegelve tanáccsal látja el a hozzáfordulót arra nézve, hogy melyik az a sport, amelynek segítségével a fentvázolt célt előreláthatóan elérheti. Ezután, is rendelkezésére áll a sportolók­nak, észrevételeit, panaszait figye­­lembe véve, különféle vizsgálati esz­közökkel és módszerekkel a sport hatását időközi vizsgálatokkal ellen­őrzi. Különösen azokra a sportokra akarja a dolgozók figyelmét fordí­tani, amelyek a legkevesebb károso­dással járnak. Elég veszélyt rejt az ipari munka, sok százezer munkaóra vész kárba az ipari sérülések foly­tán, ne szaporítsuk ezt még a sport­sérülésekkel is. Az úszás, a kézilab­da, a kosárlabda, a kötélhúzás, a gimnasztika felelnek meg ebből a szempontból leginkább célunknak. Az idősebbek egészségszint­jét lég­ző gyakorl­atok­kal, gimn­aszti­kával, szabadgyakorlatokkal, turisztikával emeli a sportorvoslás. A foglalko­zásuknál fogva gyengébb felső­test­nek a súlyemelésnek, evezésnek, birkózásnak, szertornának az illető egyén képességeinek megfelelő mér­tékével segít a sportorvoslás. A­ gyenge alsótestűek részére a gya­loglás, futás, labdajátékok, korcso­lyázás, sí, gimnasztika, a kerékpár a megfelelő kiegyenlítő sport. A foglalkozás ártalmait sporttal, testgyakorlatokkal ellensúlyozni a tömegsport mozgalom egyik vezér­elve, ebben találkozik a szakszerve­zeteknek és sportorvosoknak felfo­gása és ezért remélhető, hogy közös munkájuk eredménye hamarosan megmutatkozik. Megállító A kárpitos és paplanos munká­sok 1948 február 7-én, fél 8 órai kezdettel reggelig tartó műsoros bált rendeznek, amelyre minden kárpi­tos és paplanos szaktársat, valamint kedves hozzátartozóját meghívunk és szeretettel várunk. RENDEZŐSEH

Next