Famunkás, 1950 (58/50. évfolyam, 1-17 szám)
1950-01-01 / 1. szám
4 A szocialista bérpolitikánk és az egyenlősítés a munkabér terén A szocializmus gazdasági törvénye a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának rendszeres emelése. Ennek a törvénynek a jellege abból származik, hogy a szocialista állam a dolgozók és parasztok állama és mint ilyen arra törekszik, hogy minden dolgozója számára megteremtse a boldog, örömteli és biztonságos élet feltételeit. »A mi proletár forradalmunk — mondotta Sztálin elvtárs — a világ egyetlen olyan forradalma, amely a népnek nemcsak politikai eredményeket, hanem anyagi eredményeket is fel tudott mutatni. A mi forradalmunk az egyetlen, amely nemcsak összetörte a kapitalizmus bilincseit és szabadságot adott a népnek, hanem meg tudta adni a népnek a jómódú élethez szükséges anyagi feltételeket is. Ebben rejlik forradalmunk ereje és legyőzhetetlensége. Az egyik leghatalmasabb gazdasági tényező, amely a dolgozók életszínvonalát emeli, az a bérpolitika, amely serkenti a dolgozókat a munka minél tökéletesebb megszervezésére, a racionalizálások és újítások bevezetésére, a termékek előállításához szükséges emberi munka lehető legnagyobb mértékben való lecsökkentésére, egyszóval a munka termelékenységének emelésére. Ez a bérpolitikánk, amely a termelékenyebben dolgozó munkások számára nagyobb bért biztosít, a teljesítménybérezés. Bérpolitikánk helyességét bizonyítja az is, hogy míg a kapitalista államokban a munkanélküliség állandóan nő, a dolgozók életszínvonala állandóan csökken, ugyanakkor hazánkban a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonala állandóan emelkedik. Vannak azonban egyesek, akik azt hiszik, hogy a kommunista elvek szerint mindenkinek egyformán kell élnie és igazságtalanság az, ha az egyik dolgozó több fizetést kap, mint a másik. Ez a kommunizmusnak kispolgári, primitív elképzelése. Az egyenósdi odavezet, hogy a tanulatlan munkás nincs érdekelvé abban, hogy szakmunkás váljék belőle és ily módon meg van fosztva az előrehaladás perspektívájától. Különbséget kell tenni szakmunka és segédmunka között, nehéz fizikai és könnyű munka között. Marx és Lenin azt mondták, hogy a szakmunka és nem szakmunka közötti különbség még a szocializmusban is meglesz, még az osztályok megszüntetése után is, hogy ennek a különbségnek csak a kommunizmusban kell eltűnnie ó®, hogy ennek következtében a munkabért még a szocializmusban is a munka arányában, nem pedig a szükségletek arányában kell fizetni. Minthogy a szocialista társadalomban a javak elosztása nem a szükségletek, hanem az elvégzett munka arányában történik, tehát az egyes emberek munkájának hasznossága a társadalomra nézve különböző, tehát a béreknek és a fizetéseknek is különbözőnek kell lennie. Társadalmi kár származna abból, ha az egyenlősítés elvét bevezetnénk, mert megszüntetné az ösztönző erőt a jobb termelés és a magasabb szakképzettség felé. Bértitkárság közleménye Az »Ipari Értesítő« december 11-i számában megjelent az alábbi rendelkezés.« A nehézipari miniszter és a könnyűipari miniszter az alábbi kör rendeletét intézik valamennyi termelési főosztály, ipari központ és készületi vállalat vezetőjéhez: »Az első tényleges katonai szolgálatra bevonult munkavállalók a részükre a 3500/1949. (73.) Korm. számú rendelete 3. §-a alapján folyósított összeget — ha az illető munkavállalók bevonulására bármilyen oknál fogva sor sem került és munkahelyükön azonnal jelentkeztek — visszafizetni nem tartoznak és az még részletekben sem vonható le.« Budapest, 1949 december 8. Marosán György könnyűipari miniszter Zsofinyec Mihály nehézipari miniszter FAMUNKÁS Mit láttunk a finn faipari munkások kongresszusán ? Írta: M. MÁKSZAKON, a Szovjetunió faipari szakszervezete központi tanácsának elnöke A szovjet faipari munkások örömmel fogadták a finn elvtársak meghívását, hogy jelen legyünk az októberben megtartandó rendes szakszervezeti közgyűlésükön. Tudtuk, hogy ez a szakszervezet, amely 25.700 munkást egyesít, a finn munkásosztály egyik harcos csapata. Aktívan támogatta a kenui sztrájkot is. A faipari munkások nemcsak 3,5 millió finn márkát gyűjtöttek a sztrájkolók megsegítésére, de ők maguk is bekapcsolódtak a sztrájkharcba. Ezzel magukra vonták a finnországi központi szakszervezeti szövetség szociáldemokrata vezetőségének haragját, amely kizárta a faipari szakszervezet kötelékéből. A kongresszusi küldöttek választása ez év tavaszán játszódott le. Száztizenkét delegátust választottak, köztük 58 kommunistát és más progresszív harcosokat, ezenkívül 54 szociáldemokratát. A jobboldali szociáldemokraták minden követ megmozgattak, minden eszközt felhasználtak, hogy a kongresszuson túlsúlyba kerüljenek. Amikor nekünk ezeket az eseményeket elmesélték, lehetetlen volt ki nem fejeznünk csodálkozásunkat ezen az eljáráson, amely nyíltan megsérti a szakszervezeti demokrácia elveit. De, mint kiderült, az ilyen fogásokat szeretik a jobboldali szociáldemokraták. Október 16-án a Munkásotthon nagytermében megnyílt a faipari munkások szakszervezetének kongresszusa. Üdvözleteket tolmácsoltak a Szakszervezeti Világszövetség, a szovjet és más küldöttségek képviselői, a különböző társadalmi szervezetek képviselői. Amikor szünet után a küldöttek és a vendégek a terembe igyekeztek, különös látvány fogadta őket. A bejáratnál magas alakok álltak fekete köpenyben és kokárdás sapkával. Rendőrök voltak. Nem az előzőleg kijelölt meghatalmazottak, hanem ezek ellenőrizték a küldöttek és a vendégek belépőjegyeit. Mint kiderült, a rendőrséget a szociáldemokrata frakció hívta a közgyűlésre, hogy ne engedje be a terembe a newlandi kormányzóság 11 delegátusát. Ezektől a delegátusoktól a rendőrség elkobozta a megbízólevelet. Hogy a rendőrség beavatkozása szabálytalan, ezzel mindenki tisztában volt. Arosar, a Szakszervezeti Világszövetség képviselője tiltakozott a hatósági önkény ellen. A nemzetközi építő és faipari szövetség nevében (amely a világszövetség osztálya) tiltakozását jelentette be és határozatot, olvasott fel, amely elítélte a hatósági önkényt, a rendőri beavatkozást pedig a demokrácia és a személyi szabadság megsértésének minősítette. A későbbi események feltárták, mi volt az értelme ennek az egész provokációnak. Csakhamar a szociáldemokrata kongresszusi küldöttek rendőri fedezettel bevonultak a terembe. Megjelent 110 pótdelegátus« és akiket a newlandi kormányzóság delegátusai helyébe behívtak. Az egybegyűltek sebtében választottak három »elnököt« és megpróbálták játszani a kongresszusi munka folytatását. A szándék világos volt: szakadást előidézni a kongresszusban, sőt a szakszervezetben is s a rendőrség segítségével kirekesztem a 11 kommunista küldöttet a kongresszusból és a kongreszszus vezető szerveiből. A küldöttek többsége viharosan adott kifejezést felháborodásának a szociáldemokrata szakszervezeti vezetők bomlasztó ténykedései miatt. Október 18-án a finn nép Demokratikus Szövetségének orgánuma, a »Vapaa sana« újság cikket közölt, amely a szakszervezet VI. kongresszusának a munkájába, a következőket írta: »...Ez volt aztán a látványosság a külföldi vendégeknek! Majd lesz mit mesélniük a skandinávok »igazi demokráciájáról« és a »munkáskormányról«, amely a szakszervezeti szövetségeket, a városi bíróságokat és a rendőrséget irányítja.« A szociáldemokrata szónokok kirohanásokat intéztek a Szakszervezeti Világszövetség és a szovjet szakszervezetek ellen. A kongresszus munkájának befejezte után meglátogattuk az egyik faipari vállalatot, a »Manökeni« furnírgyárat. De az igazgató mindent megtett, hogy ne beszélgethessünk a munkásokkal. Alig hogy a szalagfűrészhez mentünk és néhány kérdést intéztünk az ott álló munkásokhoz, az igazgató és kísérete hirtelen szorosan körülvett bennünket és sietett elvezetni az étterembe. Itt már várt bennünket az előre kioktatott »bizalmi ember«, aki különben semmit sem tudott mondani a munkások életéről. Másnap egy másik vállalatot, a hörgői fűrésztelepet látogattuk meg. A munkások elmondták, hogy átlagos havi keresetük 11—12.000 márka. Holott egy munkáscsalád létminimuma havi 20 ezer márka. Az egyik munkás közölte velünk, hogy csak 1949-ben 38 százalékkal emelkedett a lakbér. Az adók húszszorosan magasabbak, mint a háború előtt voltak. Az üzletekben és a piacokon emelkednek az árak. A finn elvtársaknak meséltünk arról a nagy gondoskodásról, amelyről a szovjet állam és a Szovjetunió szakszervezetei tanúsítanak a dolgozók, többek közt a faipari munkások anyagi helyzetének megjavítása érdekében. A munkások feszült , figyelemmel hallgatták szavainkat. A finn munkás állandóan retteg a holnaptól. Elmondták nekünk, hogy már most 80 ezer munkanélküli van az országban. A vállalkozók gyakran bocsátanak el munkásokat. A finn elvtársak arról beszéltek, hogy minden vágyuk a békés munka, a társadalmi igazság s beszéltek szeretetükről — a béke és a demokrácia támasza — a Szovjetunió iránt. A népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt szocialista Magyarországhoz! Ezekkel a szavakkal fejeződik be a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslata. Jelenti ezen belül az ötéves terv az iparunk soha nem képzelt megerősödését, a mezőgazdaságunk gépesítését, a kulturális színvonalunk fokozódó fejlődését. Megerősítjük honvédségünket is, drága nekünk, dolgozóknak, minden híd, minden üzem, minden új lakás, amit a hároméves tervben felépítettünk. Mi, dolgozók, építjük magunknak a hazát, meg is akarjuk védeni. Nem szabad azonban egy pillanatig sem megfeledkeznünk arról, hogy mi a hároméves tervben felépítettük az országot, az ötéves tervben új országot építünk. Ezt a dicső Vörös Hadseregnek és annak nagy vezérének, Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Mindazt, amivel ma rendelkezünk: szabadság, függetlenség, egyre fokozódó jólét tudata, semmi sem lett volna, ha nem jön segítégünkre a szocializmus országa, a Szovjetunió, ha nem nyújtja baráti kezét és nem segít át bennünket az újjáépítés nehézségein. Az ötéves tervünk 51. §-a tárgyalja a terv fő feladatait, a termelés és beruházás tervét. Az ötéves terv során 50,9 milliárd forint beruházás történik. Tervünkben főfeladatnak tekintjük a nehéz- és gépipar fejlesztését. De jelentős beruházás történik a könnyűipar fejlesztésére is. Ezen belül foglal helyet a faipar 78 millió forint értékű beruházása. Új vegyes faipari üzemeket, új bútorgyárakat, épületasztalos, gyárakat és új lemezárugyárakat kell építeni. Termelésünknek 1934-ben el kell érnie a 969 milliót, ami 1949-hez viszonyítva 78,4% emelkedést jelent. Az 1954. évben az 1949-es évi termelési eredményhez képest lakásbútorból 149 millió forint értékűval többet, épületasztalos gyártmányokból 88,5 millió forint értékű készítménnyel többet kell előállítani. A szocializmus építésének nagy terve az, amelynek példáját az élenjáró, hatalmas Szovjetúnió nyújtotta számunkra. A terv a realitásokra épült, a magyar népgazdaság erőire, a dolgozó nép építő akaratára és mindenekelőtt a Szovjetunió gazdaságának példamutatására. Itt nálunk és a többi népi demokráciákban is, szocializmust építő terv szerint dolgoznak. Az ötéves terv sikeres végrehajtása, miránk, famunkásokra is, fokozottabb feladatokat ró. Szélesítsük és erősítsük a Sztálin elvtárs születésnapjára megindult tömeges munkaversenyt. A faiparban is kialakuló Szlachánov-mozgalmat. Támogassuk munkájukban az egyszerű dolgozókat, akik nem sztahanovisták ugyan, de munkájukat rendszeresen 5—10%-kal túlteljesítik. Zárkózzunk fel mi, famunkás dolgozók is, Pártunk sok harcot megnyert vörös zászlója alá, hogy a mi nagy vezérünkkel, Rákosi elvtárssal, együtt építhessük a jómódú, erős, művelt, szocialista Magyarországot. 1950 január A Központ hivatalos közleményei Újévi köszöntés tagjainkhoz Eredményekben gazdag esztendőit hagytunk magunk után. Az elmúlt évnek néhány, Szakszervezetünkre vonatkozó eseményével igazoljuk bevezető mondatunk állítását. A Famunkások Szakszervezete közel félévszázados fennállása óta törekedett arra, hogy központi székháza legyen, amely kizárólag a fások tulajdonát képezi. Tagjaink áldozatkészsége folytán ezt a törek-vésünket az elmúlt két évben sikeerült megvalósítani. Ma már nemcsak a kibővített központi és fővárosi ügyvitelünk irodái számára, hanem tagjaink használatára is, a mai követelményeknek megfelelő, olyan helyiségek állanak rendelkezé-s sünkre, ahol az egyesületi életünk sokoldalú teendőit elvégezhetjük. A XVII. Szakszervezeti kongres- szusnak az ipari szervezkedésre vo- natkozó határozata az elmúlt évben lett a gyakorlatban végrehajtva. A határozat keresztülvitele a Famunkások Szakszervezetében számokban abban jutott kifejezésre, hogy a Vasasok, Szállítók, Színháziak, stb. szakszervezeteinek át kellett adnunk 3430 tagot. Ezzel szemben a Famunkások Szakszervezete, a Vegyészetiek, Magánalkalmazottak, Mérnökök stb. Szakszervezetektől kapott 1949 tagot, köztük 521 értelmiségit. Az 1487 főnyi tagveszteséget igyekeztünk a még szervezetlen famunkások közül pótolni, amely, mint az alábbi adataink tanúsítják, teljes mértékben sikerült. 1948. év XI. hónapjában tagjaink befizettek 823.225 tagsági járuléékot, ennek alapján számítva a múlt évben 18.709 tagunk volt. 1949. év XI. hónapjában tagjaink befizettek 861.195 tagsági járulékot, amely megfelel 19.572 átlagos taglétszámnak. A decemberi elszámolások ezen adatokat már nem változtatják meg. A faipari dolgozók 100 sázalékos szervezettségét még 2100 szervezetlen famunkás hátráltatja. Azt akarjuk, hogy ez évben már ők is soraink között legyenek. Szakszervezetünk megbízottja részt vett Milánóban ,ezz év július küzepén tartott építő- és faipari dolgozók konferenciáján, ahol ötmillió építő- és faipari munkás képviseletében megalakították az építő- és faipari munkások szakszervezeteinek világszövetségét. Rövid összefoglalásunkban említést teszünk még arról a nagyarányú oktatási tevékenységünkről, amelyet úgy helyi szerveinknél, mint az üzemekben folytatunk azért, hogy tagjainknak úgy az ideológiai, mint általános és szakmai ismereteik gyarapításával a termelés, valamint a Párt és a szakszervezeti mozgalom számára minél több képzett kádereket adhassunk. Lapunk más helyén részletes tudósításban olvashatjuk, hogy Sztálin elvtárs 70. születésnapja alkalmával a faipari dolgozók is menynyire kivették részüket a felajánlott többletmunkából, úgyszintén azt is, hogy a faipari üzemek a hároméves tervet idejére becsülettel teljesítették és hozzáfogtak az ötéves népgazdasági terv első éves feladatainak elvégzéséhez. A felsorolt eredményekkel a faipari dolgozók nagyban hozzájárultak népi demokráciánk megerősítéséhez és ezen keresztül ahhoz is, hogy hazánk mielőbb a szocializmus országa legyen. Amidőn a XX. század második felébe lépünk, Szaklapunk szerkesztősége és a Központi Vezetőség részéről összes funkcionáriusainknak ezúton nyilvánítjuk elismerésünket, tagjaink összeségének pedig mozgalmunk megerősödése érdekében hozott anyagi áldozatkészségükért köszönetünket. Szakszervezetünk minden tagjának békés, még jobb eredményt hozó új esztendőt kívánunk! »FAMUNKAS« Szerkeszti: Róka Pál Kiadó: Villám János Szerkesztőség: Budapest, VI., Benczur u. 45. Tel.: 421—776, 77, 78 499616. Athenaeum Nyomda N. V. (Fr. Soproni Béla)