Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-05 / 1. szám
4 Milyen biztonsági előírásokra kell ügyelni a téli időszakban Az Erdészeti Értesítő 46. száma (1958. nov. 14.) az általános baleseti óvórendszabályok megtartásán felül az Erdészeti Főigazgatóság főosztályához tartozó üzemek vezetői és dolgozói figyelmét többek között a következőkre hívja fel. Egészségvédelem Gondoskodni kell a szabadban és nem fűthető helyiségekben dolgozók részére az érvényes rendelkezésekben előírt melegítő ital és időjárás elleni védőruházat kiadásáról, mihelyt az szükségessé válik. Az egészségügyi létesítmények (fürdő, öltöző, mosdó, er c., melegedő) berendezéseinek fagyelleni védelméről és kielégítő fűtéséről is gondoskodni kell. A műhelyek és más helyiségek fűtését, ahol munkavégzés céljából tartózkodnak, olyan fűtőberendezésekkel kell megoldani, amelyek működése közben a helyiség levegője ártalmas gázokkal nem szenynyeződik. Nyitott kokszkosarat ilyen helyiségek fűtésére felhasználni szigorúan tilos. Az üzemi helyiségek nyílászáró szerkezeteit a téli időszak beállta előtt meg kell vizsgálni és az esetleges hiányokattörött ablaküvegek rosszul záródó szárnyak, tömítések stb.) idejében rendbe kell hozni. A műhelyek rendszeres szellőztetését — lehetőleg munkaszünetekben — úgy kell megoldani, hogy a hőmérséklet ne hűljön le nagymértékben és hogy a helyiségekben a munka végzéséhez a megfelelő hőmérséklet a munka megkezdésekor helyreálljon. Közlekedés, anyagmozgatás, anyagtárolás Az üzem területén levő utakat, anyagmozgatási útvonalakat a tél beállta előtt rendbe kell hozni. A téli időszak alatt a hótól rendszeresen meg kell tisztítani. Egyidejűleg a síkos utakat kaviccsal, homokkal, salakkal vagy fűrészporral fel kell szórni a csúszásból eredő balesetek megakadályozására. A felszórásra szolgáló anyag a tél beállta előtt álljon rendelkezésre s gondoskodni kell a helyszínre szállításáról. Ferde, lejtős gyalogutaknál lépcsőket kell készíteni és egyoldali kapaszkodó korlátot kell felszerelni. Az üzem területén levő gödröket a havazás beállta előtt be kell temetni, vagy ha ez nem lehetséges, kellő szilárdságú fedővel le kell fedni, vagy szilárd korláttal el kell keríteni. A talajon levő mélyedéseket, buckákat el kell egyengetni. A sínpályákat a téli időszak beállta előtt felül kell vizsgálni, ki kell javítani. A téli időszak alatt a váltók és fordítókorongok befagyásával járó veszély elhárításáról naponkénti, szükség esetén naponként többszöri ellenőrzéssel gondoskodni kell. Kézi erővel történő csilleszállítás esetén a sínpálya melletti utat csúszásmentessé kell tenni. A gépjárművek (mozdonyok, dumperek, csillék és egyéb szállítóberendezések) fékrendszereit, a téli időszak alatt fokozottan figyelemmel kell kísérni. Feltétlenül be kell tartani azokat a sebességkorlátozásokat, amelyeket a vonatkozó rendszabályok az üzemek területén előírnak. Iparvágányos vasúti forgalom esetén a gyalogos, fogatos és gépkocsiközlekedés zavartalansága érdekében meg kell határozni a kereszteződéseket és meghatározott pontokon figyelmeztető táblákat kell elhelyezni. A kötélpályákat, a szállításra és emelésre szolgáló drótköteleket, láncokat a téli időszak beállta előtt felül kell vizsgálni, a tél folyamán pedig a szokásos karbantartást és ellenőrzést fokozott figyelemmel kell elvégezni. A kötélpályameghajtó állomáson szélmérőt kell felállítani és 50 kg/m3-nél nagyobb szélnyomás esetén az üzemeltetést be kell szüntetni. Indítás esetén a kötélzeteket hótól, zúzmarától meg kell tisztítani és a fékműveket ellenőrizni kell. Tetők hóterhelése Az üzemi épületek tetejére hullott havat rendszeres időközökben le kell takarítani. Ezzel a munkával kizárólag 18 éven felüli, erre megfelelő, önként vállalkozó dolgozókat „A legnagyobb szeretettel és hálával gondolunk arra a másv fél évre, melyet a kisfiam itt töltött. Munkámat nyugodtan végezhettem, mert tudtam, hogy gyermekem biztos kezek között van. Amire szüksége volt itt mindent megkapott, a kell kijelölni és ki kell oktatni őket a szükséges óvóintézkedésekre. A hóletakarítás biztonságos elvégzése céljából a tetőjárdákat a téli időszak beállta előtt meg kell vizsgálni és ki kell javítani. Tíz foknál meredekebb lejtésű tetőn a hótakarítási munkát csak biztonsági övvel és kikötve szabad végezni. A Faipari Szakmai Bizottság felhívja az OEF-hez tartozó vállalatok üzemi bizottságait, hogy tanulmányozzák az Értesítőt és az előírások betartásának szerezzenek érvényt. Természetesen a többi iparágakhoz tartozó üzemeink is hasznosíthatják a közleményben foglaltakat. EGY BÖLCSŐDE „PANASZ KÖNYVÉBŐL" A napokban egy édesapa kereste fel szerkesztőségünket és arra kért bennünket, hogy dicsérjük meg a Hárosi Falemezművek bölcsődéjét, mert olyan jól bánnak a gyerekekkel, hogy minden szülő meg van elégedve. Nos eleget teszünk Tátrai János kérésének és a legilletékesebbek, a szülők véleményét közöljük le. Ezek a sorok a bölcsőde „panaszkönyvéből” származnak és azt hisszük minden bölcsőde vezető boldogan vállalná az alábbi „panaszokat”: „Két és fél évvel ezelőtt léptem át először, alia totyogó két kis ikerfiammal a bölcsőde küszöbét, kicsit szorongó szívvel, aggódással, mint minden anya, aki még nem tudja, hogy ez a bölcsőde minden tekintetben a legtöbbet, legjobbat nyitja a kicsiknek és „na ,gyoknak” egyaránt Most pedig még erősebben szorul össze a szívem, mert elérkezett a nap, amikor bú- csút vesznek gyermekeim a, megszokott, kedves környezet- ' től, ahol olyan gonddal, szere- tettel bántak velük és tudom, hogy ilyen jó helyet többet se, hol sem fognak találni. ' Meleg szeretettel és őszinte ' hálával mondok köszönetet a bölcsőde minden egyes dolgozójának a sok-sok vesződsé- gért, fáradságért, amivel gyer-mekeimet elhalmozták, úgy fogom nevelni kisfiaimat, hogy / mindig megőrizzék emlékük- ’ ben azokat, akik jóságukkal és szeretetükkel megszépítették / életük első éveit.” Illésné vitaminos és kalóriadús tápláléktól kezdve a játékig! A korszerű épületről és berendezésről nem is beszélek, mert ilyen a XXII. kerületben kevés van. Köszönetet mondok a bölcsőde minden dolgozójának a sok fáradságért és szeretésért, mellyel kisfiamat elhalmozták. Kívánok sok sikert a további munkájukhoz.” úgy gondoljuk ez a kiragadott két vélemény megfelelően bizonyítja, hogy Jánosy Erzsébet, a bölcsőde vezetője és munkatársai valóban rászolgáltak a dicséretre: a gondjaikra bízott 26 csecsemő és 30 nagyobb kisgyermek jó kezekben van náluk. 2800 köbméter cenderpozdorja bútorlapot álítottak elő 1958-ban a vasháti, ijszegedi, nagyhalászi és a dulaföldvári pozdorjafeldolgozó üzemekben. A műgyantával kezelt, magasnyomással melegen préselt, furnérlemezzel porított pozdorja bútorlap használati tulajdonságai — például nem vetemedik, közömbös a nedvességgel szemben — egyben-másban jobbak a fáénál. . Az elmúlt évben gyártott mennyiség körülbelü 5000 hálószobabútorhoz elegendő. Ez évben további három pozlorra feldolgozó üzemet létesítenek, hogy több bútorlaphoz famunkás 1559. január 5. BARÁTI ÖSSZEJÖVETEL Az Újpesti Munkásotthon színháztermében december 13-án fehérabroszos asztalok várták a vendégeket, a régi szervezett újpesti famunkásokat, akik hosszú idő után összejöttek baráti beszélgetésre, a harcos most emlékeinek felelevenítésére. Az ünnepély elnöke a 74 esztendős Paksi József elvtárs, aki 1919-ben az Újpesti Forradalmi Törvényszék elnöke volt. Fogolycsere útján került a Szovjetunióba, ahonnan 33 év után 1956. januárjában jött haza. Tizenkét évig Bakuban egy bútor- és épületasztalosgyár igazgatója volt. Mellette Szabó Ferenc 78 éves asztalos, a munkásotthon és az újpesti helyi csoport alapító tagja foglalt helyet , akinek visszaemlékezéseit a Famunkás olvasói a lapban folytatásos közleményekben olvashatják. A veteránok mellett ott ültek a 30-as évek újpesti famunkás-mozgalmának vezetői is: Földes László, Majtetich Mihály, Sajtgál Gyula és a többiek. A találkozón megjelent Bugár Jánosné, a SZOT titkára, valamint Róka Pál elvtárs, a szakszervezet faipari szakmai bizottságának elnöke. A rendező bizottság megbízásából Kövér Pál méltatta az újpesti fások harcait. „Vannak, akiket már nem tudunk meghívni — mondotta —, mert elvesztettük őket a nehéz harcokban. Többek között Forgács Istvánt is, akiről mindegyikünk csak lelkesedve tud beszélni, s ha bejövünk a Munkásotthonba, szinte látjuk harcos alakját, amint izzó tűzzel érvel és mondja gyújtó, forradalmi beszédeit.” A jelenlevők elhatározták, hogy a IV. kerületi Pártbizottsághoz és a tanácshoz fordulnak, hogy Forgács Istvánról a kerületben utcát és intézményt nevezzenek el. Hiányoztak Gsúzi, Brühl, Kovács, Gugyela, Markovics és G. Molnár elvtársak is. Az ünnepély részvevői egyperces néma felállással tisztelegtek a harcostársak emlékeinek. A régi szervezett újpesti famunkás kollektíva nem ismert fáradtságot, csüggedést, vállalta a Horthy-rendszer minden terrorját is, ha a famunkás dolgozók érdekeiről volt szó. Ennek a kollektívának számos tagja sűrűn megfordult a Horthy-rendőrség celláiban, a börtönökben, az interálótáborokban Sátoraljaújhelyen és másutt. Kövér Pál elvtárs megemlékezett az eredményes sztrájkharcokról Mint mondotta, a kollektíva ereje abban is rejlett, hogy tagjai állandóan segítették, támogatták egymást munkájukban, az élet minden területén, és jó kapcsolatot tartottak fenn az üzemekben dolgozó szaktársaikkal, és más szervezetekkel így a MÉMOSZ-szal is. Mikor a fasizmus nyomása kiszorította a csoportot a Munkásotthonból. Megyeren, majd az újpesti vendéglőkben és az elvtársak lakásán jöttek össze, ott folytak a megbeszélések és a tagdíjfizetés. A felszabadulás előtti utolsó vezetőségi ülést a megyeri temetőben tartották, ahol a legkisebb valószínűsége volt a lebukás lehetőségének. Róka Pál elvtárs polgárköszöntőjében elmondotta, hogy az újpesti csoport sztrájkmozgalmai és más politikai harcai jelentős helyet foglalnak el a magyar munkásmozgalomban. Hangsúlyozta, hogy a pesti fasok mindig támogatták az újpestiek igazságos harcát, szolidaritást vállaltak vele és segítették azt. Újpest fellegvára volt a szervezett famunkás-mozgalomnek. Még egyszer Magyarországon nem kerülhet sor ellenforradalomra — mondotta Róka elvtárs —, de ahhoz az is kell, hogy az elvtársak, szaktársak ne engedjék el egymás kezét. Sisírcsék, támogassák egymást, merítsenek erőt a régi, sikeres harcokból, összecsengtek a poharak, a régi harcostársaik ittak a múlt harcaira és a jövő sikereire. A baráti beszélgetés, az emlékezés ismét közelebb hozta egymáshoz a régi harcostársakat, s a meghívott fiatalabbak is több epizódot, élményt tudtak meg azokról a harcokról, melyeknek eredményeként ma azon munkálkodhatunk, hogy a dolgozó ember élete, köztük természetesen a famunkásoké is, egyre tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb legyen. Gavallér Károly Földes László belügymimisz-Horváthné terselyettes (középen) famimkás harcostársai, Majláth és Heier elvtársak társaságában. tagat . IDŐS HARCOSOK EMLÉKEZNEK (Az Újpesti Munkásott- Ihonban hétköznapi estéken és vasárnap délelőttökön veteránok ülidögélnek, szórakoznak, vagy a régmúlt időket elevenítik fel a fiatalabbaknak. E visszaemlékezéseket közöljük folytatólagosan.) (8. folytatás.) A forradalmi hangulat növelésében nagy szerep jutott a munkásotthonnak és a kulturális munkának. Ember is több volt hozzá, mint korábban, mert a hazatért katonák az ifjúmunkás dalkart és az otthon zenekarát egyaránt erősítették, de a színjátszók számát is növelték. A dalkar közel 30 énekesből, a zenekar több mint negyven emberből, a műkedvelő gárda 50—60 tagból állott. Utóbbiak nagy sikerrel adták elő a „Remény”, a „Hivatalnok urak”, „A tanítónő”, a „Megváltás felé”, az „Akiknek egy a sorsuk” című színműveket. Október végéig háromhetenként tanultak be és rendeztek műsoros esteket oly sikerrel, hogy a terem 400 ülőhelyére szóló jegyen kívül még 400 olcsóbb állóhely-jegyet is eladott esténként a rendezőség. A háború legutolsó időszakában az UMTE-nak, az otthonból szervezett sporttevékenysége is sokat erősödött. Az otthon vezetősége ugyanakkor nem hanyagolta el a politikai nevelőmunka egyéb területeit sem. A háború alatt is folytak a szemináriumok az otthonban, közülük különösen kiválónak tartották és szerették a Szakosíts Árpád és Keleti Márton által vezetett szemináriumokat. Ezek sikerén felbuzdulva, az otthonban székelő szociáldemokrata pártvezetőség a háború utolsó időszakában az oktatási munkát is lendületesen folytatta. A sokrétű nevelőmunka nem maradt eredménytelen. Amikor október 17-ét, a Tisza István „Ezt a háborút elvesztettük” parlamenti bejelentését követően, utcai tüntetéseken nyilvánították háborúellenességüket a tömegek, az újpestiek is hatalmas számban vonultak az utcára és a terekre. Amikor az otthonban Nyisztor György harcos beszédet mondott, az otthoniak egy emberként csatlakoztak a forradalmi szándékokhoz. Október végén mindenütt, így Újpesten is megalakultak a nemzeti tanácsok. Tagjai Újpesten Miklós Móricz, dr. Deutsch Jenő, Kolumbán Miklós, Fellner Hermann, Dorosz Lajos, Kempler Miklós, Gráner Adolf, Horgász Sándor és Tarnovszky Aladárné voltak, tehát csaknem valamennyien azok, akik az otthonban a forradalmi időket megelőzően a szervezésben, nevelőmunkában és kulturális tevékenységben oly sokat fáradoztak. A felsoroltak hivatali helye ettől kezdve a városházán volt ugyan, de gyakorlatilag mégis a munkásotthonból irányították Újpest életét, mert, amit a Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottsága esténként az otthonban elhatározott, másnap az történt a városházán. Az otthon élete ezáltal valósággal megváltozott. Politikaii és kulturális gócból inkább közigazgatási központtá változott, ahol a leszerelt katonák nagyösszegű leszerelési pénzt, juttatásokat és munkát követeltek. A jó érzésű mozgalmi vezetők helyzetét ezáltal persze nem könnyítették, hanem megnehezítették. A csontig aszalódott országban ugyanis rendre és fegyelemre lett volna szükség, hogy a kevés, megmaradt anyagi javakkal gazdálkodni lehessen. Ennek a jelentőségét azonban csak az igazán öntudatos harcosok értették meg. Nem is tétlenkedtek, nemzetőrséget szerveztek és a rendcsináláshoz láttak. Az első nagyobb akcióra akkor volt szükség, amikor a frontról hazafelé vonuló Mackensen tábornok élelmiszeres vonatait a lakosság féktelenebb része megrohanta és a vagonokból rablás útján igyekezett élelmet szerezni. A nemzetőrség az élelmet összeszedte, az újpesti vágóhídra hordatta és viszonylag rendezett körülmények között adatta ki a leginkább rászorulóknak, nőknek, gyermekeknek és öregeknek. Ezzel persze korántsem szűnt meg a legfőbb gond, a lakosság élelmezésének a gondja. Pénz kellett hozzá, meg kellett volna nyitni az adózások bedugult csatornáit. E célból hattagú adókivető bizottság alakult. Három tagja az otthonból, a mozgalomból volt, Weisz Sándor, Horgász Sándor és Gráner Adolf. Másik három tagja Cserba Dezső ügyvéd, Ehrenwald László fakereskedő és Földes István ügyvéd, a városi polgárság, vagyis a tulajdonképpeni adózók részéről. A bizottság létesülése azonban nem oldott meg semmit, munkája elhalt születésével, mert a furcsa hatásikrek életképtelenek voltak. Növekvő gazdasági nehézségek közepette érkeznek el az újpestiek 1919. március 21-hez. Károlyi Mihály lemondásával és a két párt egyesülésével egyidőben már alakul Újpesten a direktórium, mely végső formáját március utolsó napjaiban nyeri el. Az intéző bizottság tagjai Miklós Móricz, Apáthy Sándor, Pottyondi József, Illés Béla, Klein Sándor, Tarnovszky Aladárné, Szabó Ferenc, Paksi József, Helfgott Ármin, Szathmáry Sándor, Fellner, Weisz, Hermann, akik maguk közül választják a hétáromtagú direktóriumot Miklós Móriczot, Apáthy Sándort és Pottyondi Józsefet. Az intéző bizottság tagjai hajlamuk és képzettségük szerint egy-egy meghatározott közigazgatási feladatkört láttak el. Szabó Ferenc vezette a gazdasági osztályt, Apáthy a katonai osztályt, Paksi a népbíróságot, Helfyott a termelési bizottságot, Szathmáry az oktatási osztályt, Lőwy a lakásügyi bizottságot, Klein Sándor pedig a karhatalom, a rendőrség parancsnoka lett. Az intéző bizottság nagy erővel látott feladatainak teljesítéséhez. Az otthonban zajló élet a mozgalmi vezetők közigazgatási tevékenységének növekedésével egyidejűleg nem csendesedett, hanem még zajosabbra duzzadt. Ezért az otthoniak egy része, főként a pártiroda és a panasziroda az újpesti szociális telepre költözött, ahol több helyük és rendezettebb lehetőségük volt az ügyek intézésére. (Folytatjuk.) Famunkás Az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadta az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség: Bpest, VI., Dózsa György út 84/a Telefon: 425—760 Csekkszámla szám: 75 915 001 Példányszám: 5500 Szikra Lapnyomda: Budapest VII., Rökk Szilárd utca 6. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály