Famunkás, 1960 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-07 / 1. szám

LVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 40 FILLÉR építők lapja FAIPARI SZÁMA 1960. JANUÁR 7. Végére értünk az eseményekben gazdag 1959-es évnek, s most friss erővel, bizakodva vágunk neki az új esztendő­nek. Bizakodásunk forrása a szocialista országok — köztük hazánk —, elmúlt évben elért sikerei, melynek eredm­mé­­ntjeképpen világszerte tovább növekedtek a béke erői. Az elmúlt év jelentős nemzetközi eseményei közül kiemelke­dett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresz­­szusa, mely az egész világ előtt bizonyossá tette a szocializ­mus végleges győzelmét a Szovjetunióban. S a szovjet tudo­mány világraszóló eredményei, valamint hétéves tervének célkitűzései mindenkit meggyőztek arról, hogy a Szovjet­unióban megkezdték a kommunizmus építését. A máásik jelentős nemzetközi esemény N. Sz. Hruscsov, amerikai látogatása volt, mely megtörte a hidegháború je­gét és reménykedéssel töltötte el az emberiséget, hogy békés úton is megoldható a nemzetközi feszültség enyhítése. Legjelentősebb belpolitikai eseményünk, pártunk VII. kongresszusa volt, mely felmérte az eddig megtett utat, s megjelölte dolgozó népünknek a szocializmus további fel­adatait. Népünk — köztük az építő-, fa- és építőanyag­­ipari dolgozók is —, kifejezésre juttatta, hogy szilárdan so­rakozik elismert vezetője és győzelmes szervezője, az MSZMP mögött, mely szorosan összeforrt a néppel. S nem feledkezhetünk meg a Szakszervezeti Világ­­szövetség építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezeti ta­gozatának székházunkban megtartott III. nemzetközi kon­ferenciájáról sem, mely hosszú időre megjelölte a Szövet­séghez tartozó szakszervezetek számára a egységért, a kapi­talista országok szakszervezetei és munkásai demokratikus jogaiért, a bérek, munkakörülmények, szociális jogok, va­lamint a békéért vívandó harc útját és módszereit. A nemzetközi politikai életben elért sikerek ösztönzőleg hatottak dolgozóinkra is. Iparágaink, vállalataink az 1959- es év befejeztével jelentős eredményekről számolhattak be, s ebben nem kis része volt a szakszervezet funkcionárusai, aktívái, s tagjai tevékenységének. Az építő-, fa- és építő­anyagipari vállalatok nemcsak tervüket, a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat is túlteljesítették. S dolgo­zóink más tovább folytatják a nemes vetélkedést felszabadu­lásunk évfordulójának tiszteletére. Felszabadulásunk 15. évfordulóját ünnepli az ország ebben az esztendőben. S hogyan ünnepelhetnénk meg leg­méltóbban az évfordulót, mint úgy, hogy tovább fokozva a kongresszusi munkaverseny lendületét, több, jobb lakást, gyárat, iskolát, mezőgazdasági épületet, építőanyagot, bú­tort adunk népgazdaságunknak. Mert ne feledjük el: a köz gyarapításával saját boldogulásunkat segítjük elő. S ha jelentősen túlszárnyaljuk 1960-ban, a hároméves terv utolsó évében az eredeti célkitűzéseket, második ötéves tervünk sikerét alapozzuk meg s a tizenötéves perspektivikus lakás­építési tervet, melynek végrehajtása során egymillió lakást adunk az országnak. A párt VII. kongresszusa megjelölte az utat az egyén és az egész társadalom további boldogulásához. Olyan célo­kat tűzött elénk, mint az életszínvonal további javítása, az ipar és a mezőgazdaság szocialista úton való továbbfejlesz­tése, dolgozó népünk műveltségének növelése. Mit jelent ez számunkra? 1960-ban csaknem 44 ezer új lakást kell iparunknak építenie, nem beszélve az ipari, m­e­­zőgazdasági, szociális és kulturális létesítmények sorságá­ról. Felépítésükhöz sokkal több cement, tégla, előregyártott elem kell, mint az elmúlt esztendőben. S ki kell elégítenünk az új lakásokba költöző lakók, az újonnan felépített isko­lák és egyéb létesítmények bútor és berendezési szükségle­teit is. 1960-ban 10 százalékkal több bútort termelünk, mint 1959-ben, s még ez sem elegendő, hiszen a fejlődéssel együtt nő az ország és tízmilliónyi lakosának igénye. Ahogy nép­gazdaságunk elkészíti nagy terveit, ugyanúgy elkészítik a családok is saját terveiket, amelyben az új lakástól, csalá­di háztól kezdve, az új bútorig, sok minden szerepel. S vá­gyaink teljesülését, a népgazdaság nagy terveinek megva­lósításával segíthetjük elő. A felszabadulási munk­averseny sikere tehát az 1960-as év győzelmeinek további gyarapodásunknak záloga is. S ezt a fejlettebb technika alkalmazásával, a jó munkaszervezés­sel, az önköltség csökkentésével, az újítási mozgalom fej­lesztésével, a dolgozók szakmai és általános műveltségének növelésével is elő kell segítenünk. Mindezekre tehát na­gyobb gondot kell fordítaniuk ebben az esztendőben a gaz­dasági és szakszervezeti vezetőknek. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy terveinket meg is valósítjuk, hiszen a népek közötti békés együttműködés lehetőségei nagyobbak, mint valaha. Megerősödött a béke­mozgalom az egész világon, s reméljük, hogy a tavaszi csúcstalálkozó közelebb hozza a megvalósuláshoz a világ embereinek békevágyát. Szakszervezetünk elnöksége az új esztendőben a szak­szervezet valamennyi tagjának az építő-, fa- és építőanyag­­ipar minden dolgozójának és családjuknak erőt, egészséget kíván terveink megvalósításához. Miről tárgyalt a faipari szakmai bizottság Decemberi ülésén első napirendként tárgyalta az Újpesti Asztalosárugyár szakszervezeti bizottságának és gazdasági ve­zetőinek kapcsolatát. Előadó Nuszbaum és Bender elvtára volt Második napirend a faipari szakmai bizottság 1960. első fél­éves munkaterve volt. Harmadik napirendként meghallgatta a faipari szakmai bi­­zottság számvizsgáló bizottságának jelentését az alapszervek gazdasági munkáiéról. így szocialista brigád munkájáról Milyen egyszerűnek tűnik a termelési adatok között, hogy a Budapesti Fűrészek So­roksári úti telepén Csutak Károly tizenhat­ tagú szo­cialista brigádja lombos fű­részáruból az előírt 19 száza­lék helyett 32 százalék első­­osztályú kész terméket gyár­tott a második félévben. Eny­­nyit mutatott legutóbb gépük számhengere, mely azóta is­mét nullára állt, hogy ez év­ben tovább mérje a szocialis­ta kollektíva nagyszerű tet­teit. A Bp. Fűrészek párttitká­ra, Erdei Ferenc, kora ta­vasszal a VIII. ker. pártbizott­ság ülésén hallottakkal és a Ruggyantaárugyárban szerzett gazdag tapasztalatokkal tar­solyában ült le a gazdasági vezetőkkel és Kálóczi Mihály­­né szb-titkárral, hogy három fontos kérdést megvitassanak. A vállalat hat üzemegysége közül, melyik az a telep, mely a legalkalmasabb a szocialista­brigád mozgalom megszerve­zéséhez — hangzott az első kérdés. A választás a legna­gyobb üzemegységre, a sorok­sárira esett. Azért, mert egy évvel ezelőtt itt kezdemé­nyezték a minőségi mozgal­mat. Itt határozták el az iparágban először, hogy a beérkezett nyersanyagot a rönktéren, minőség és méret szerint osztályoz­zák, így tudták később eredmé­nyesen teljesíteni a megrende­lők különleges kérelmeit. A fűrészcsarnokban szabvány­táblákat helyeztek el, ezzel is biztosították a méretpontossá­got. A művezetők két órán­ként felülvizsgálták a körfű­rész beállítását és a legkisebb hibát is rögtön kijavították. A dolgozók a megszokott mennyiség hajhászó munka után, hamar megbarátkoztak a minőségi termeléssel és nap­jainkban már maguk a gép­munkások szólnak a műveze­tőnek, vizsgálja felül, vajon szabványos munkadarabot ké­szítettek-e, vagy sem. Ez a kölcsönös bizalom és a minőségi termelés nagysze­rű győzelme hívta fel a figyel­met a Soroksári úti telepre. S egy másik fontos esemény! A telep legeldugodtabb műhe­lyében is lelkesen köszöntöt­­ték a kongresszusi verseny­­felhívást és versenyre hívták ki az újpestieket, a szolnokia­kat és a vállalat más telep­helyeit. A nemes vetélkedés, a soroksáriak nagyszerű példá­ja, a többi üzemegységet is fellelkesítette. Fej-fej mellett küzdöttek a vándorzászlóért, mely je­lenleg a soroksáriaké. S az a tény, hogy melyik te­lephelyen készülnek export­cikkek, új gyártmányok, s hol jelentkezik a legnagyobb termelési érték, szintén a so­roksáriak javára billentette a mérleget. Ennyi összetevő előzte meg, hogy a fűrésziparban 1959. április elején elsőnek megala­kult Csutak Károly szocialis­ta brigádja. Ha mostanában a Soroksári úti telepről beszél­nek, akkor egyben róluk be­szélnek, mivel a brigád maga a „gyár”. Valamennyien a termelés legfontosabb „poszt­ján” állnak. Sipos Pál mű­vezető, a fűrészcsarnok élén. Bázsa László az előrajzoló nádnál, néhányan a keretfű­­résznél, s a többiek pedig a körfűrész mellett. A feldolgo­zásra kerülő anyagot a lesza­­bástól a raktári átvételig a szocialista brigád végzi. Jó munkájuk egyik titka, hogy Bázsa szaktárs ötletes újítá­sokkal könnyíti a minőségi termelést. Az ó-esztendő szám­láján pedig nem olvashatunk balesetről, igazolatlan mu­lasztásról és későnjárásról. A jó pontok mellett csupán azt hiányoljuk, hogy a brigád tagjai nem vesz­nek részt egységesen a szakmai oktatásban, pe­dig 1966-ban kapnak szakmunkás bizonyítványt a fűrészipar betanított gépmunkásai. Sajnálatos lenne, ha a névsor­ból éppen a szocialista brigád tagjai hiányoznának. Alig néhány hónappal ez­előtt még olyan szóbeszéd járta, hogy dolgozzatok Csu­takért, majd megkapjátok a gyárkéményt ajándékba. Azóta követte példájukat Bagoly Zsigmond brigádja, s az új­pesti telephely dolgozói is el­látogattak a riválisokhoz, mi­vel arra törekednek, hogy ezt a nagyszerű kezdeményezést ők is megvalósítsák. Csutak Károly szocialista brigádja, azonban óriási lép­tekkel igyekszik megelőzni társait. A közelmúltban már a felszabadulási verseny lehe­tőségeit tárgyalta meg a kol­lektíva. No és szó került ar­ról is, hogy a kedvező időjárás beálltával, közös kiránduláso­kat szerveznek, míg a téli hó­napokban színházba, filmelő­adásokra látogatnak el. A brigád jó úton jár. S pél­dájukat Bagoly Zsigm­ond bri­gádján kívül hamarosan má­sok is követni fogják a fű­résziparban, hiszen, nemcsak a népgazdaság, saját érdekük is ezt kívánja. Forrai János V­AS­ALT ZSALUZÓ DESZ­KA KÉSZÜL az építőipar ré­szére a Szentendrei Kocsigyár­ban. A zsaluzó faanyag régi módszerrel legfeljebb kétszer, háromszor használható, a va­salt zsaluzó deszkák pedig hu­­szonöt-harmincszor is igénybe vehetők.★ A DEBRECENI HAJLÍ­­TOTT BÚTORGYÁR DOLGO­ZÓI örömmé­ jelentették szer­kesztőségünknek, hogy 1959-es változatlan áron megállapított éves tervüket december 3-án teljesítették. Az év hátralevő részét arra használják fel, hogy a kongresszusi munkaverseny­­ben vállalt 8,6 százalékos több­­lettermési vállalást teljesítsék. ■k 2615 GYEREKET AJÁNDÉ­KOZTAK MEG a fenyőfa ün­nep során tíz faipari üzemben. A kiosztott ajándék értéke 48 231 forintot tett ki. A Bp. Fűrészeknél 755 gyerek 12 300 forint, a Hárosi Falemezmű­veknél 605 gyerek 7 260 forint, a Szék- és Faárugyárban 320 gyerek 4 800 forint értékű aján­dékot kapott. Műszaki dolgozóink utánpótlása érdekében Pártunk VII. kongresszusa a magyar faipar elé további hatalmas feladatokat tűzött ki. Az elmúlt évek fejlődése, valamint a jövő perspektívája valamennyi faipari dolgozó szakmai felkészültségének egyre nagyobb ütemű fejlődé­sét követeli meg. Üzemeink­ben mind több és több mun­kakörben dolgoznak elméleti­leg is jól felkészült mérnökök és technikusok. Az új létesít­mények azonban az ötéves terv során további jól fe­l­készült műszaki dolgozókat kérnek. Az új technikai eljá­rások és a komplikáltabb, na­gyobb termelékenységű be­rendezések üzemeltetése is egyre nagyobb követelménye­ket támaszt a műszakiak el­méleti felkészültségét illetően. A Könnyűipari Miniszté­rium oktatási osztálya no­vember végén általános ellen­őrzés keretén belül meg­vizsgálta az Újpesti Faipari Technikum munkáját, hogy képes-e a rohamos fejlő­déssel lépést tartani, il­­let­ve az oktatási színvo­nal tekintetében az ipar elért eredményei előtt ha­ladni. Az általános ellenőrzés ta­pasztalatait egy nagyobbsza­­bású ankéton vitatták meg az illetékes felügyeleti szervek bevonásával. Az ankét két előadója Ivá­­nyi elvtárs a Népművelési Minisztérium részéről, vala­mint Szalai elvtárs a Köny­­nyűipari Minisztériumból ösz­­szefoglaló értékelésükben az iskola munkáját jónak tartot­ták, de emellett kitértek azokra a tennivalókra is, me­lyek megvalósításával kielé­gíthetik a megnövekedett igé­nyeket. A javaslatok között számos olyan is szerepelt, amelyek különösebb nehézségek és anyagi erőfeszítések nélkül azonnal megvalósíthatók, ilye­nek például az oktatás mód­szertani kérdései. Egyes ja­vaslatok csak a következő is­kolaévben valósíthatók meg, például tematikák és tan­könyvek korszerűségének fe­lülvizsgálata és azok esetle­ges átdolgozása stb. A fent említett szervezési és egyéb intézkedések mellett azonban az iskola anyagi ál­dozatokkal járó alapterület­bővítését is feltétlenül meg kell oldani. Elképzelhetetlen­nek tartjuk, hogy a jövő mű­szaki dolgozói — helyhiány miatt — már az iskolában ne foglalkozhassanak gyakorlat­ban olyan fontos kérdésekkel, mint a természetes és mester­séges szárítás, gőzölés és hajlítás, hidr­aulikus prés­sel, nagy frekvenciás, il­letve ellenállásos enyve­zőberendezésekkel történő ragasztás, poliészterrel történő felületkezelés stb. Az előadók ismertették a Faipari Technikum felszaba­dulást követő fejlődésének történetét is. Elismeréssel nyilatkoztak a Molnár igaz­gató és Dilszky igazgató­­helyettes elvtársak vezetésé­vel dolgozó tantestület oda­adó munkájáról és arról az aktivitásról, mellyel az ön­képzést és a szertár fejleszté­sét végezték. A tantestület tagjai — nyugodt lélekkel mondhatjuk — pedagógiai hi­vatásuk mellett szakmájuk szerelmesei. S az oktatás kel­lő feltételeinek megteremté­sével jó műszakiakat nevel­nek a jövőben is mind a nap­pali, mind az esti tagozaton. Pártos Andor ­ ——■!——— i­ KEDVES MAGYAR SZAKTÁRSAK! Jó néhány hete annak, hogy delegációnk az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók 111. Nemzetközi Konferenciájáról a Német Demok­ratikus Köztársaságba visszatért. Mégis gon­dolataink mindennap­gálatok vannak, a duna­­menti fővárosban, ahol a barátság és a nem­zetközi összetartozás olyan csodálatos napjait éltük át. A III. Nemzetközi Konferencia számunkra felejthetetlen élmény marad. Sok fáradságot áldoztatok arra, hogy a konferencia eredmé­nyes lefolyása biztosítva legyen. Tudjuk, hogy ehhez sok aprómunka elvégzésére volt szük­ség. Fáradságotokért és előzékenységetekért szeretnénk szívből jövő köszönetünket kifejez­ni. Budapesti tartózkodásunk alatt meggyőződ­tünk arról, hogy Ti a szocializmus építésében nagyon szép eredményt értetek el. Különösen örültünk annak, hogy lehetőséget adtatok kü­lönböző üzemek meglátogatására, ahol közvet­lenül elbeszélgethettünk a munkásokkal, aki­ket nagyon érdekelt a mi életünk, és küzdel­münk hazánk demokratikus egységéért. Külön üdvözlöm az Újpesti Asztalosáru­­gyárban dolgozó szaktársnőket és szaktársa­kat, akiknek üzemét meglátogattam. Kedves Barátaim! A világ minden részéből összegyűlt küldöttek közös tanácskozása és együttléte kifejezője volt a békéért, a mun­kásosztály egységéért való együttes törekvés­nek, ugyanakkor szép bizonyítéka volt a mi erőnknek a közös harcban. A konferencia tükrözte a nemzetközi munkásosztály egységé­nek erősödését, ami számtalan hozzászólásban is kifejezésre jutott. Legyetek meggyőződve arról, hogy mi, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttei minden erőnkkel azon leszűrik, hogy nálunk is győzzön a szocializmus és Nyugat-Német­­országban megbénítsuk a militarizmust. Amikor a 111. Nemzetközi Konferencia ha­tározatait megvalósítjátok, egyúttal a mi har­cunkhoz is testvéri támogatást adtok. M­ég egyszer köszönjük barátságotoknak oly sokféle megnyilvánulását, és kívánunk mun­kátokhoz további sok sikert. Éljen a nemzetközi szolidaritás! Éljen közös harcunk a békéért, a boldogságért és a jó­létért! Testvéri harcos üdvözlettel: Erika Schwanze, Szakszervezeti Bizottság elnöke. VEB. HOLZINDUSTRIE EISENBERG (Állami Faipari Egyesülés Eisenberg)

Next