Famunkás, 1961 (59/61. évfolyam, 1-13. szám)
1961-01-06 / 1. szám
1961. .JANUÁR 6. FAMUNKAS Szakszervezetünk XXVIII. kongresszusának felhívása SZERVEZETT MUNKÁSOK! ELVTÁRSAK! ELVTÁRSNŐK! Egymillió lakás felépítésére hívunk csatasorba benneteket! Pártunk VII. kongresszusa célul tűzte ki, hogy 15 év alatt korszerű, önálló lakáshoz jusson minden arra igényjogosult család. A 15 éves lakásépítési terv megvalósítása során egymillió család veszi át új, modern otthonának lakáskulcsát. Egymillió lakás felépítése azonban nagy és összehangolt munkát követel. Pártunk Központi Bizottsága ez év júniusi határozatában összegezte a legfontosabb tennivalókat is megállapította: a lakáshiány megszüntetésének nagy nemzeti feladata egész népünk, egész társadalmunk, mindannyiunk ügye! Egymillió családról van szó. Munkásokról, alkalmazottakról, értelmiségiekről, sok-sok fiatal házasról, akiknek családalapítását, jövendő boldogságát jelentős részben mi, munkások tartjuk a kezünkben — a múlt örökségeként ma még nyomasztó lakásgondok teljes és végleges kiküszöbölésével. Nagy munka ez, nem könynyű feladat, de ha valóraváltása érdekében megmozdul az egész dolgozó nép — minden bizonnyal megoldjuk. A társadalom nagy seregében azonban az építőipari munkásoké a feladat és felelősség oroszlánrésze. Ez az iparág a lakáshiány megoldásának a kulcsa. Ezért az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók nagy szervezetének, a szakszervezetnek XXVIII. kongresszusa felhív mindannyiotokat: nyújtsatok segítséget nekünk népünk egyik legnagyobb szociális problémájának, a lakáskérdésnek megoldásához! Építő-, szerelő- és építőanyagipari dolgozók! Szakszervezeti bizalmiak é® aktivisták! A mrikaidő jobb kihasználása váljék a következő években magától értetődő kötelességgé. Gondoljatok arra, hogy egy elmulasztott fél óra nem sok — de ha szerte az országban sok ezer építőmunkás mulaszt vagy késlekedik, egyetlen napon több lakás építésének munkaidejét fecsérlik el. Gondoljatok arra, hogy minden jobb minőségű tégla és minden tökéletesen megépített lakás munkáscsaládok öröme, boldogsága, egyegy új tégla a jobb boldogulás nagy épületében. Óvjátok az építőanyagot, legyetek takarékosak cementtel, betonvassal, idővel — mindennel, ami hozzájárulhat egymillió lakás felépítéséhez. Újítsatok, versenyezzetek, alakítsatok szocialista brigádokat a közös nagy cél elérése érdekében! MŰSZAKI ÉS ADMINISZTRATÍV DOLGOZÓK! Korunk a korszerű építési technikát nemcsak megszülte, de megköveteli alkalmazását is. Szánjatok síkra a fejlett építési módszerek alkalmazásáért, ne engedjétek megrekedni a munkát a régi kicsinyes kisipari eljárások szintjén. Legyetek következetes úttörői a nagyipari jellegű folyamatos építési módnak, az előregyártott elemek alkalmazásának, tegyétek érdekeltté a munkásokat az egyösszegű munkautalványozással — csökkentsétek jelentősen a lakások építési idejét: százezrek, milliók néznek rátok. MŰSZAKI TERVEZŐK! Bár ti nem álltok toronydaruk mellett és nem raktok falat, mégis ti vagytok új házaink, otthonaink, egész lakótelepeink, korszerűsödő városaink szellemi szülői. A ti alkotó munkátok, hazafias tettvágyatok ölt testet munkások és gépek sok millió munkaórájában. Tervezzetek szép, egészséges, korszerű és tömegével építhető lakásokat és házakat! Rajzasztalok mellett gondoljatok arra, hogy népünknek gyorsan és viszonylag olcsón kell építenie: az egyre jobb minőségű és egyre korszerűbben felszerelt házak tervezése közben a költségek folyamatos csökkentésére is legyen gondotok. AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ- ANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE XXVIII. KONGRESSZUSA MINDENKIHEZ SZÓL! Minden szervezethez és állami szervhez, amelynek szerepe és felelőssége van e nagy ■ nemzeti feladat megoldásában. Segítsétek teljes szívvel és odaadással az építő- és építőanyagipar dolgozóit. A kongresszus azt várja az Országos Tervhivatal vezetői■ től és dolgozóitól, hogy biztosítsák a beruházási összegek időbeni szétosztását olyan ütemben, hogy a lakóépülete■ két a kivitelező vállalatok ■ egész évben egyenletesen építhessék. A kongresszus szól a kohó- és gépiparhoz: ■ VASASOK! KOHÁSZOK! MUNKÁSTESTVÉREINK! Mindig a társadalmi feladat ’tok élharcosai voltatok; évtizedes, félévszázados hagyományok köteleznek a munkásosztály, az egész nép kimagasló szolgálatára. Segítsetek most nekünk, építőknek, biztosítsátok a lakásépítéshez szükséges hengereltanyagot, ■ szerelvények és minden egyéb alkatrészek gyártását időben, kellő mennyiségben, a legjobb minőségben. A legjobbat, a legtöbbet, a leggyorsabban — az egymilliós lakás érdekében. A kongresszus szól a vámorosi tanácsok vezetőihez és dolgozóihoz az egész országokban. Gondoskodjanak a lakásépítés műszaki és beruházási előkészítéséről, a lakások többségének egy területre teepítéséről, az új lakótelepekkel kapcsolatos közintézmények, közművek párhuzamos megépítéséről Tartsák be az előírt költségeket és szereljék fel a lakásokat minden szükségessel. Másfél évtizedes, nagyszabású programot tűztünk magunk elé, de valósággá a tervek csak akkor válnak, ha a 15 éves lakásépítési program, pártunk világos és reális elgondolása, az egész társadalom minden rétegében felszítja a nagy ügy iránti lelkesedés lángját. A lakáshiány megszüntetése megoldható! Megoldható, ha valamennyien összefogunk az egész társadalmunkat érintő, lelkesítő célkitűzések szolgálatában. ELVTÁRSAK! SZAKTÁRSAK! Szorgalom, ügyesség, kitartó buzgalom, az új iránti érzék, a nép ügye iránti odaadás — mindig is a magyar munkásosztály legjobb tulajdonságai közé tartozott. Ezeket a tulajdonságokat kell most még jobban kibontakoztatni nagyszerű nemzeti feladatunk — egymillió lakás megépítése valóra váltásával. Békés alkotómunkánk eredményei bizonyítják, hogy amit a párt népünk elé tűzött, eddig is megvalósítottuk. Minden előfeltétel adva van ahhoz, hogy a 15 éves lakásépítési terv célkitűzéseit is sikerre vigyük. Közös fáradozásaink, együttes erőfeszítéseink gyümölcseként bizton megépül majd az egymillió új családi otthon, hirdetve népünk alkotóerejét, szorgalmát a szocialista építőmunka új diadalát. Budapest, 1960 december 10—11. Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete XXVIII. kongresszusa. Kéthetenként jelenik meg az Építők Lapja Januártól kezdve az Építők Lapja nem havonta, hanem kéthetenként fog megjelenni. A szaklap kéthetenkénti megjelenése annak a bizonysága, hogy pártunk milyen nagy fontosságot tulajdonít a szaklap szervező- és nevelőmunkájának; annak a bizonysága, hogy pártunk az építőipari dolgozók iránti megbecsülését ily módon is kifejezésre juttatja. A funkcionáriusok, vezetők és az építőipar valamennyi dolgozója az eddigieknél nagyobb segítséget karp a kéthetenként megjelenő Építők Lapjával, a munka jobb elvégzéséhez, tehát méginkább tekintsék és használják olyan fegyverként, amellyel hozzájárulnak a tervek határidő előtti teljesítéséhez, a dolgozók öntudatának a fejlesztéséhez. Az eddigieknél is jobban becsüljék meg az újságot. Az sz. b.-titkárok, akik személyükkel felelősök a szaklap elosztásáért, olvastatásáért, a kultúrnevelési felelősök munkájának szerves részévé tegyék a szaklap terjesztését. A szaklap iránti megbecsülést és harci fegyverként való felhasználását azzal is juttassák kifejezésre, hogy még több dolgozó, még több bizalmi, brigádvezető, műszaki vezető és funkcionárius fordul leveleivel a szerkesztőséghez, mert az Építők Lapja így tudja fokozotabban segíteni az építkezések munkáját, a problémák megoldását. A „Könnyűipar Kiváló Dolgozója" A „Könnyűipar Kiváló jelvénnyel tüntette ki a könynyűipari miniszter 1960-ban végzett jó munkájukért az alábbiakat: BUDAPESTI FENYŐBÚTORÜZEM: Farkas Zoltán, Varró Józsefné gépmunkásokat, Nagy István részlegvezetőt, Lórántfy János gépházvezetőt, dr. Szabó Andor csoportvezetőt, Farkas Józsefné asztalost, Alt Gellértné asztalost. CSONGRÁDI BÚTORGYÁR: Benikő Péter asztalost, Kató Mihály gépmunkást, Túri István enyvezőst. DUNA BÚTORGYÁR: Kálmán József főművezetőt, Kurucz István gépmunkást. Piroll Izabella adminisztrátort, Mocsári Lajost, Zsolnai Teréz fényezőt, Bagyi Jánosné fényezőt, Strasszer József főművezetőt, Ambrus Béla művezetőt. OTTHON BÚTORGYÁR: Berhózy Antal, Bus József asztalosokat. RÁKOSPALOTAI SPORTSZERÁRUGYÁR: Szabó Károly szabászt, Molnár József gépbeállítót, Király János karbantartót, Sándor János asztalossegédet, Cserváry Ferenc karbantartót. őfdények, tapasztalatok II. Irta: Reszegi Ferenc Leningrád, a „hős város”, ahogy a Szovjetunióban mondják „észak Velencéje”— a Néva folyó torkolatában, több mint 1600 szigeten fekszik és közel hárommillió lakosa van. Leningrád területét 600 folyóág és kanális szeli keresztül-kaszít, amelyeken közel 150 híd ível el. Leningrád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsője, szinte minden második épülethez fűződik valamilyen történelmi emlék. Amit a háromnaposM- tartózkodásom alatt láthattunk és tapasztalhattunk, csak morzsányi, de a mi számunkra soha el nem múló, nagy élményt jelentenek. Leningrád a Nagy Honvédő Háborúban — Sztálingrádhoz hasonlóan — nagyon sokat szenvedett. Ahogy elmondották, egy alkalommal 106 órán át bombázták és lőtték a német fasiszták. A háború ideje alatt a lakosságnak kb. fele, egymillió ember pusztult el, ebből mintegy 600 ezer éhen halt. A várost a németek teljesen körülzárva tartották, gondolván, hogy kiéheztetik és az éhség, a szenvedés megadásra bírja a lakosságot. Leningrád nem adta meg magát. Éhezett, harcolt és dolgozott. Egy volt a front, a munkahely, a családi otthon. Tizenkét és fél deka kenyér volt a napi fejadag az alkalmazottaknak, negyedkiló a munkásoknak. Minden üzem dolgozott, a romok között termeltek, éltek és harcoltak. Ötmillió négyzetméter lakótér, vagy kb. 7000 ötemeletes lakóház semmisült meg, de 1948-ra Leningrád már teljesen újjá volt építve és most, a „hős város" lakossága boldog, felemelt fővel, büszkén és magabiztosan tekint a kommunizmus ragyogó jövőjébe. Leningrád, amelyet alig több mint 250 esztendővel ezelőtt Nagy Péter cár alapított, és amelynek dolgozó népe, az Orosz Bolsevik Párt és a lángeszű Lenin vezetésével nem egészen félévszázaddal ezelőtt a világon elsőnek vitte győzelemre a proletárforradalmat, csodálatosan szép város. Legelső utunk a Szmalnij-palotába vitt (a képen látható), ahonnan Lenin a forradalmat irányította és ahol a győzelem után még hónapokig dolgozott. Hiába mondták Leninnek az elvtársak, hogy a győzelem után már megilletné őtös feleségét egy rendes lakás, Lenin és Krupszkája továbbra is ott laktak, a dolgozó szobától deszkával elkerített szobarészben, két vaságyon. Ma is ott vannak azok a bútorok, íróasztal és egyéb berendezési eszközök, amit akkor használtak. Megnéztük a téli palotát, amelyet 1917 októberében megostromoltak és elfoglaltak a forradalmárok s az ideiglenes burzsoá kormányt letartóztatták. A palota 300 termében van az Ermitázs — a hallatlanul gazdag kincsű történelmi múzeum. Megnéztük a Lenin-múzeumot, amelynek kertjében ki van állítva az a páncélautó, amelyről Lenin beszédet mondott a katonákhoz. Itt megtekintettük a Néva foklyón horgonyzó, múzeumnak berendezett Auróra cirkálót. Az Auróra cirkáló ágyúinak a téli palotái irányuló tüze adta meg a jelt 1917 októberében a proletárforradalomra. A hajó 570 akkori matróza közül még ma is élnek vagy hetvenen. A. V. Belazev, aki a forradalom alatt a hajóbizottság elnöke volt, később népbiztos lett és most a hajómúzeum igazgatója. A hajómúzeumot nagyon sok külföldi meglátogatja, sok emléktárgyat visznek a múzeumba. Jóleső érzés volt látni ezek között a magyar ajándékokat is, pl. a budapesti 26. sz. Iparitanuló Intézet tanulói a hajó kicsinyített mását készítették el és ajándékozták a hajómúzeumnak. Láttuk azt a helyet is, ahol Lenint Kerenszkiékelől a párt elrejtette — Leningrádtól nem túl messze, a Finnöböl partján, erdős, ingoványos helyen, egy nádkunyhóban élt és odajártak hozzá ki a párt KB-tagjai. A kunyhó helyén ma emléklap, mellette pedig az akkori kunyhónak a hasonmása, benne szénafekhely. Kísérőink elmesélték, hogy amikor Lenin kénytelen volt onnét továbbmenni, mert a titkos rendőrség arra szimatolt, előkészítették a Finnországba való szökését. Lenin a külsejét megváltoztatva, az őhozzá igyekvő Dzerzsinszkijt megszólította, kérdezvén nem tudja-e hol van Lenin elvtárs? Nem, nem tudom, de kicsoda ön és miért érdeklődik tőlem? Erre Lenin mosolyogva válaszolt: na Dzserzsinszkij elvtársról sem lenne jó titkos rendőr, vagy tényleg olyan nagyon megváltoztam, hogy nem lehet felismerni? Hiszen akkor indulhatok is az állomásra. Végül mindketten jót nevettek és Dzerzsinszkij bevallotta, hogy valóban nem ismerte volna meg Lenint, ha fel nem fedi magát. Lenin még aznap éjjel egy vonat mozdonyán, mint futó átment Finnországba, ugyanúgy jött vissza Leningrádba, azon a nevezetes októberi napon. A mozdonyt a finnek a Szovjetuniónak ajándékozták, s mint történelmi emlék ma is megvan. A Finn-öböl partja Leningrád üdülőhelye. Meglátogattuk ott az építők egyik szép, nagy üdülőjét és elbeszélgettünk a pihenő dolgozókkal. Leningrádban is hatalmas arámri építkezéseket láttunk. Az idő rövidsége miatt itt is csak két lakótelep-építkezést és két nagy panelgyárat néztünk meg. Leningrádban 5 ilyen házgyári kombinát építi a panelházakat, a panelgyártás félautomatizált, a vasvágás, a ponthegesztés teljesen gépesített, a gép hever, gép emel, gép szállít, gép rakodik, az ember csak adagol és irányít. Az épületek ugyanolyanok, mint a Moszkvában épülők. Ezután Kijevbe látogattunk el mely kisebb, mint Leningrád, de talán még jobban lerombolták a hitleri hordák. Kijevet szinte teljesen újjáépítették és szebb, mint volt. Lüktető életű várossá fejlődött, hatalmas széles utcáival, tereivel, parkjaival. Kijev, akárcsak Moszkva, dombokon épült, ez adja egyik érdekességét, a másikat pedig a hatalmas Dnyeper folyó, amely a város mellett folyik. Történelmi nevezetességei közé tartozik a kijevi vár és a Szevcsenko-múzeum. Kijevben már valamivel nagyobb arányban láttuk érvényesülni a lakásépítés hagyományos módszereit. Kérdésünkre közölték velünk, hogy míg a többi nagyvárosban a lakások 40 százalékát értik korszerűen, és 60 százalékát hagyományos módszerrel, náluk ez pont fordítva van. Összegezve tehát: ha az ember a Szovjetunióban jár, nem tud betelni a látottakkal. Nem győzi az élményeit, tapasztalatait rendezni. Az az érzése támad az embernek, hogy valami hatalmas erő ragadja el és viszi magával. A Szovjetunióban szinte megtestesülve látja a szociálisák világ erejét — jó ezt érezni és tudni, hiszen így is van A leningrádi Szmolnij-palota. Innen irányította Lenin a Nagy Októberi Forradalmat. Az új központi vezetőség tagjai és póttagjai Apró Antal, Ács Sándor, Ambrus János, Bálla János, Balogh Béla, Balogh Tivadar, Bányai János, Bicsak Sándorné, Bogdán Ferenc, Brutyó János, Czeczey György, Csikós Katalin, Csernyik Mátyásné, Dénes Ferencné, Emri László, Erdei András, Farkas Béla, Fenyvesi János, Fodor Gyula, Fodor Margit, Galambos Mihály, Gázmár Sándor, Gille Antal, Gnädig Miklós, Grilovszki István, Gyöngyösi István, Győrffy Balázs, Gyuris István, Halas Lajos, Hoffmann Lászlóné, ifj. Horváth Béla, Horváth Béla, Kaknics Ferenc, Kapcsos János, Kerekes Imre, Keszler Imre, Kiss János, Kiss József, Koltai István, Kopcsó László, Kovács Gyula, Kovács István, Kovács János, Kovács József, Kovács Miklós, Kovács Pál, Köböl József, Lakos Andor, Lokár Vilmosné, Lukics Tibor, Magyar István, Maticsek Béla, Mátyás József, Maróti György, Mendly Lajos, Merk János, Mészáros István, Molnár János, Molnár József, Nagy Lajosné, Nagy Sándor, Nyáry Sándorné, Némedi Sándor, Németh Ferenc, Pajor Margit, Palocsányi Dezső, Palotás Imre, Papp Lajos, Pálinkás Imre, Pártos Andor, Petróczi János, Péter G°záné, Pintér István, Pförtner Józsefné, Prieszol József, Rausz Ferenc, Reszegi Ferenc, Récsei József, Róka Pál, Rónai Sándor, Rudnai József, Somogyi Miklós, Somogyi Sándorné, Somoskői Gábor, Streit Gusztáv, Szabó János, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szalontai Lajos, Szarvas Miklós, Szilágyi Sándor, Szirbek György, Sztankovics Gábor, Takács József, Takács József, Tankina József, Tamási Bertalan, Tengerdi Tibor, Tésy János, Török János, Túri Ferencné, Ujszászi Mihályné, Varga Ferenc, Varga György, Varsits Lajosné, Verebélyi István, Vitányi Imre, Vécsey Ferenc, Varsányi Árpád. PÓTTAGOK: Adameczky Viktor, Bonifert Antal, Cserepi József, Jámbor József, Kerekes János, Kovács József, Lövész Lászlóné, Oláh István, Preszmayer Béla, Radnó Józsefné, Sárán Ferenc, Strenner József, Székely Károly, Sztipkovics Kálmán, Tóth Gizella, Zsigri Ferencné. SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGI TAGOK: Aszódi Pál, Balatoni Sándor, Bátovszki Márton, Czagány Ferenc, Szabó Sándor, Tuza Gizella, Vanicsek Józsefné. SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGI PÓTTAGOK: Csajághy Ferenc, Mersitz Gyula, Simon Géza. 5