Famunkás, 1961 (59/61. évfolyam, 1-13. szám)

1961-01-06 / 1. szám

1961. .JANUÁR 6. FAMUNKAS Szakszervezetünk XXVIII. kongresszusának felhívása SZERVEZETT MUNKÁ­SOK! ELVTÁRSAK! ELV­­TÁRSNŐK! Egymillió lakás felépítésére hívunk csatasorba benneteket! Pártunk VII. kongresszusa célul tűzte ki, hogy 15 év alatt korszerű, önálló lakáshoz jus­son minden arra igényjogo­sult család. A 15 éves lakás­­építési terv megvalósítása so­rán egymillió család veszi át új, modern otthonának lakás­kulcsát. Egymillió lakás felépítése azonban nagy és összehangolt munkát követel. Pártunk Központi Bizottsága ez év jú­niusi határozatában összegez­te a legfontosabb tennivalókat is megállapította: a lakás­hiány megszüntetésének nagy nemzeti feladata egész né­pünk, egész társadalmunk, mindannyiunk ügye! Egymillió családról van szó. Munkásokról, alkalmazottak­ról, értelmiségiekről, sok-sok fiatal házasról, akiknek csa­ládalapítását, jövendő boldog­ságát jelentős részben mi, munkások tartjuk a kezünk­ben — a múlt örökségeként ma még nyomasztó lakásgon­dok teljes és végleges kikü­szöbölésével. Nagy munka ez, nem köny­­nyű feladat, de ha valóra­­váltása érdekében megmozdul az egész dolgozó nép — min­den bizonnyal megoldjuk. A társadalom nagy seregé­ben azonban az építőipari munkásoké a feladat és fele­lősség oroszlánrésze. Ez az iparág a lakáshiány megoldá­sának a kulcsa. Ezért az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók nagy szervezetének, a szakszervezetnek XXVIII. kongresszusa felhív mind­­annyiotokat: nyújtsatok segít­séget nekünk népünk egyik legnagyobb szociális problé­májának, a lakáskérdésnek megoldásához! Építő-, szerelő- és építő­anyagipari dolgozók! Szakszer­vezeti bizalmiak é® aktivis­ták! A m­rikaidő jobb kihaszná­lása váljék a következő évek­ben magától értetődő köteles­séggé. Gondoljatok arra, hogy egy elmulasztott fél óra nem sok — de ha szerte az ország­ban sok ezer építőmunkás mulaszt vagy késlekedik, egyetlen napon több lakás építésének munkaidejét fe­csérlik el. Gondoljatok arra, hogy minden jobb minőségű tégla és minden tökéletesen megépített lakás munkáscsalá­dok öröme, boldogsága, egy­­egy új tégla a jobb boldogulás nagy épületében. Óvjátok az építőanyagot, legyetek takaré­kosak cementtel, betonvassal, idővel — mindennel, ami hoz­zájárulhat egymillió lakás fel­építéséhez. Újítsatok, verse­nyezzetek, alakítsatok szocia­lista brigádokat a közös nagy cél elérése érdekében! MŰSZAKI ÉS ADMINISZT­RATÍV DOLGOZÓK! Korunk a korszerű építési technikát nemcsak megszülte, de megköveteli alkalmazását is. Szánjatok síkra a fejlett építési módszerek alkalmazá­sáért, ne engedjétek meg­rekedni a munkát a régi ki­csinyes kisipari eljárások szintjén. Legyetek következetes út­törői a nagyipari jellegű fo­lyamatos építési módnak, az előregyártott elemek alkal­mazásának, tegyétek érde­keltté a munkásokat az egy­összegű munkautalványozással — csökkentsétek jelentősen a lakások építési idejét: száz­ezrek, milliók néznek rátok. MŰSZAKI TERVEZŐK! Bár ti nem álltok torony­­daruk mellett és nem raktok falat, mégis ti vagytok új há­zaink, otthonaink, egész lakó­telepeink, korszerűsödő váro­saink szellemi szülői. A ti al­kotó munkátok, hazafias tett­vágyatok ölt testet munkások és gépek sok millió munka­órájában. Tervezzetek szép, egészséges, korszerű és töme­gével építhető lakásokat és házakat! Rajzasztalok mellett gondoljatok arra, hogy né­pünknek gyorsan és viszony­lag olcsón kell építenie: az egyre jobb minőségű és egyre­­ korszerűbben felszerelt há­­­zak tervezése közben a költ­ségek folyamatos csökkenté­­­sére is legyen gondotok.­­ AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ-­­ ANYAGIPARI DOLGOZÓK­­ SZAKSZERVEZETE XXVIII.­­ KONGRESSZUSA MINDEN­­­­KIHEZ SZÓL! Minden szervezethez és álla­­­­mi szervhez, amelynek sze­­­repe és felelőssége van e nagy ■ nemzeti feladat megoldásá­ban. Segítsétek teljes szívvel­­ és odaadással az építő- és építőanyagipar dolgozóit.­­ A kongresszus azt várja az­­ Országos Tervhivatal vezetői­■ től és dolgozóitól, hogy bizto­­­­sítsák a beruházási összegek időbeni szétosztását olyan­­ ütemben, hogy a lakóépülete­■ két a kivitelező vállalatok ■ egész évben egyenletesen épít­hessék. A kongresszus szól a kohó­- és gépiparhoz: ■ VASASOK! KOHÁSZOK!­­ MUNKÁSTESTVÉREINK! Mindig a társadalmi feladat ’­tok élharcosai voltatok; év­tizedes, félévszázados hagyo­­­­mányok köteleznek a mun­kásosztály, az egész nép ki­magasló szolgálatára. Segítse­tek most nekünk, építőknek, biztosítsátok a lakásépítéshez­­ szükséges hengereltanyagot, ■ szerelvények és minden egyéb alkatrészek gyártását időben, kellő mennyiségben, a legjobb­­ minőségben.­­ A legjobbat, a legtöbbet, a leggyorsabban — az egymillió­s lakás érdekében. A kongresszus szól a vám­­­o­rosi tanácsok vezetőihez és­­ dolgozóihoz az egész ország­­ok­ban. Gondoskodjanak a lakás­­­­építés műszaki és beruházási előkészítéséről, a lakások­­ többségének egy területre te­­­­­epítéséről, az új lakótelepek­kel kapcsolatos közintézmé­­­­nyek, közművek párhuzamos megépítéséről Tartsák be az előírt költségeket és szereljék fel a lakásokat minden szük­ségessel. Másfél évtizedes, nagysza­bású programot tűztünk ma­gunk elé, de valósággá a ter­vek csak akkor válnak, ha a 15 éves lakásépítési program, pártunk világos és reális el­gondolása, az egész társada­lom minden rétegében fel­szítja a nagy ügy iránti lel­kesedés lángját. A lakáshiány megszüntetése megoldható! Megoldható, ha valamennyien összefogunk az egész társadalmunkat érintő, lelkesítő célkitűzések szolgá­latában. ELVTÁRSAK! SZAKTÁR­SAK! Szorgalom, ügyesség, kitartó buzgalom, az új iránti érzék, a nép ügye iránti odaadás — mindig is a magyar munkás­­osztály legjobb tulajdonságai közé tartozott. Ezeket a tulaj­donságokat kell most még jobban kibontakoztatni nagy­szerű nemzeti feladatunk — egymillió lakás megépítése valóra váltásával. Békés alkotómunkánk ered­ményei bizonyítják, hogy amit a párt népünk elé tűzött, ed­dig is megvalósítottuk. Min­den előfeltétel adva van ah­hoz, hogy a 15 éves lakásépí­tési terv célkitűzéseit is si­kerre vigyük. Közös fáradozásaink, együt­tes erőfeszítéseink gyümöl­cseként bizton megépül majd az egymillió új családi otthon, hirdetve népünk alkotóerejét, szorgalmát a szocialista építő­munka új diadalát. Budapest, 1960 december 10—11. Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete XXVIII. kongresszusa. Kéthetenként jelenik meg az Építők Lapja Januártól kezdve az Építők Lapja nem havonta, hanem kéthetenként fog megjelenni. A szaklap kéthetenkénti megjelenése annak a bizony­sága, hogy pártunk milyen nagy fontosságot tulajdonít a szaklap szervező- és nevelőmunkájának; annak a bizonysága, hogy pártunk az építőipari dolgozók iránti megbecsülését ily módon is kifejezésre juttatja. A funkcionáriusok, vezetők és az építőipar valamennyi dolgozója az eddigieknél nagyobb segítséget k­arp a kétheten­ként megjelenő Építők Lapjával, a munka jobb elvégzéséhez, tehát méginkább tekintsék és használják olyan fegyverként, amellyel hozzájárulnak a tervek határidő előtti teljesítésé­hez, a dolgozók öntudatának a fejlesztéséhez. Az eddigieknél is jobban becsüljék meg az újságot. Az sz. b.-titkárok, akik személyükkel felelősök a szak­lap elosztásáért, olvastatásáért, a kultúrnevelési felelősök munkájának szerves részévé tegyék a szaklap terjesztését. A szaklap iránti megbecsülést és harci fegyverként való felhasználását azzal is juttassák kifejezésre, hogy még több dolgozó, még több bizalmi, brigádvezető, műszaki vezető és funkcionárius fordul leveleivel a szerkesztőséghez, mert az Építők Lapja így tudja fokozotabban segíteni az építkezések munkáját, a problémák megoldását. A „Könnyűipar Kiváló Dolgozója" A „Könnyűipar Kiváló jelvénnyel tüntette ki a köny­­nyűipari miniszter 1960-ban végzett jó munkájukért az alábbiakat: BUDAPESTI FENYŐBÚ­­TORÜZEM: Farkas Zoltán, Varró Józsefné gépmunkáso­­kat, Nagy István részlegveze­tőt, Lórántfy János gépház­vezetőt, dr. Szabó Andor cso­portvezetőt, Farkas Józsefné asztalost, Alt Gellértné aszta­lost. CSONGRÁDI BÚTOR­GYÁR: Benikő Péter aszta­lost, Kató Mihály gépmun­kást, Túri István enyvezőst. DUNA BÚTORGYÁR: Kál­mán József főművezetőt, Ku­­rucz István gépmunkást. Pi­­­roll Izabella adminisztrátort, Mocsári Lajost, Zsolnai Teréz fényezőt, Bagyi Jánosné fé­nyezőt, Strasszer József főmű­vezetőt, Ambrus Béla műve­zetőt. OTTHON BÚTORGYÁR: Berhózy Antal, Bus József asztalosokat. RÁKOSPALOTAI SPORT­­SZERÁR­UGYÁR: Szabó Ká­roly szabászt, Molnár József gépbeállítót, Király János kar­bantartót, Sándor János asz­tal­ossegédet, Cserváry Ferenc karbantartót. őfd­ények, tapasztalatok II. Irta: Reszegi Ferenc Leningrád, a „hős város”, ahogy a Szovjetunióban mondják „észak Velencéje”­­— a Néva folyó torkolatá­ban, több mint 1600 szigeten fekszik és közel hárommillió lakosa van. Leningrád terü­letét 600 folyóág és kanális szeli k­eresztül-kaszít, amelye­ken közel 150 híd ível el. Leningrád a Nagy Októberi Szocialista Forradalom böl­csője, szinte minden második épülethez fűződik valamilyen történelmi emlé­k. Amit a háromnapos­­M- tartózkodásom alatt láthat­tunk és tapasztalhattunk, csak morzsányi, de a mi szá­munkra­ soha el nem múló, nagy élményt jelentenek. Le­ningrád a Nagy Honvédő Há­borúban — Sztálingrádhoz hasonlóan — nagyon sokat szenvedett. Ahogy elmondot­ták, egy alkalommal 106 órán át bombázták és lőtték a né­met fasiszták. A háború ideje alatt a lakosságnak kb. fele, egymillió ember pusz­tult el, ebből mintegy 600 ezer éhen halt. A várost a németek teljesen körülzárva tartották, gondolván, hogy kiéheztetik és az éhség, a szenvedés megadásra bírja a lakosságot. Leningrád nem adta meg magát. Éhezett, harcolt és dolgozott. Egy volt a front, a munkahely, a csa­ládi otthon. Tizenkét és fél deka kenyér volt a napi fej­adag az alkalmazottaknak, negyedkiló a munkásoknak. Minden üzem dolgozott, a romok között termeltek, él­tek és harcoltak. Ö­tmil­lió négyzetméter lakó­tér, vagy kb. 7000 öt­emeletes lakóház semmisült meg, de 1948-ra Leningrád már teljesen újjá volt építve és most, a „hős város" la­kossága boldog, felemelt fő­vel, büszkén és magabiztosan tekint a kommunizmus ra­gyogó jövőjébe. Leningrád, amelyet alig több mint 250 esztendővel ez­előtt Nagy Péter cár alapí­tott, és amelynek dolgozó népe, az Orosz Bolsevik Párt és a lángeszű Lenin vezeté­sével nem egészen félévszá­zaddal ezelőtt a világon első­nek vitte győzelemre a pro­letárforradalmat, csodálato­san szép város. Legelső utunk a Szmalnij-palotába vitt (a képen látható), ahonnan Le­nin a forradalmat irányította és ahol a győzelem után még hónapokig dolgozott. Hiába mondták Leninnek az elvtár­­sak, hogy a győzelem után már megilletné őt­ös felesé­gét egy rendes lakás, Lenin és Krupszkája továbbra is ott laktak, a dolgozó szobától deszkával elkerített szoba­részben, két vaságyon. Ma is ott vannak azok a bútorok, íróasztal és egyéb berende­zési eszközök, amit akkor használtak. Megnéztük a téli palotát, amelyet 1917 októberében me­gost­romoltak és elfoglal­tak a forradalmárok s az ideiglenes burzsoá kormányt letartóztatták. A palota 300 termében van az Ermitázs — a hallatlanul gazdag kincsű történelmi múzeum. Megnéztük a Lenin-múzeu­­mot, amelynek kertjében ki van állítva az a páncélautó, amelyről Lenin beszédet mondott a katonákhoz. Itt megtekintettük a Néva fo­­k­l­­yón horgonyzó, mú­zeumnak berendezett Auróra cirkálót. Az Auróra cirkáló ágyúinak a téli palotái irá­nyuló tüze adta meg a jelt 1917 októberében a proletár­­forradalomra. A hajó 570 ak­kori matróza közül még ma is élnek vagy hetvenen. A. V. Belazev, aki a forradalom alatt a hajóbizottság elnöke volt, később népbiztos lett és most a h­ajómúzeum igaz­gatója. A hajómúzeumot na­gyon sok külföldi megláto­gatja, sok emléktárgyat visz­nek a múzeumba. Jóleső ér­zés volt látni ezek között a magyar ajándékokat is, pl. a budapesti 26. sz. Iparitanuló Intézet tanulói a hajó kicsi­nyített mását készítették el és ajándékozták a hajómú­zeumnak. Láttuk azt a helyet is, ahol Lenint Kerenszkiék­­elől a párt elrejtette — Leningrád­­tól nem túl messze, a Finn­öböl partján, erdős, ingová­nyos helyen, egy nádkuny­hóban élt és odajártak hozzá ki a párt KB-tagjai. A kuny­hó helyén ma emléklap, mel­lette pedig az akkori kuny­hónak a hasonmása, benne szénafekhely. Kísérőink el­mesélték, hogy amikor Lenin kénytelen volt onnét tovább­menni, mert a titkos rend­őrség arra szimatolt, előké­szítették a Finnországba való szökését. Lenin a külsejét megváltoztatva, az őhozzá igyekvő Dzerzsinszkijt meg­szólította, kérdezvén nem tudja-e hol van Lenin elv­társ? Nem, nem tudom, de kicsoda ön és miért érdeklő­dik tőlem? Erre Lenin moso­lyogva válaszolt: na Dzser­­zsinszkij elvtárs­ról sem lenne jó titkos rendőr, vagy tény­leg olyan nagyon megváltoz­tam, hogy nem lehet felis­merni? Hiszen akkor indul­hatok is az állomásra. Végül mindketten jót nevettek és Dzerzsinszkij bevallotta, hogy valóban nem ismerte volna meg Lenint, ha fel nem fedi magát. Lenin még aznap éjjel egy vonat mozdonyán, mint futó átment Finnországba,­­ ugyanúgy jött vissza Lenin­­grádba, azon a nevezetes ok­tóberi napon. A mozdonyt a finnek a Szovjetuniónak aján­dékozták, s mint történelmi emlék ma is megvan. A Finn-öböl partja Lenin­grád üdülőhelye. Meglátogat­tuk ott az építők egyik szép, nagy üdülőjét és elbeszélget­tünk a pihenő dolgozókkal. Leningrádban is hatalmas arámri építkezéseket láttunk. Az idő rövidsége miatt itt is csak két lakótelep-építkezést és két nagy panelgyárat néz­tünk meg. Leningrádban 5 ilyen házgyári kombinát építi a panelházakat, a panelgyár­tás félautomatizált, a vasvá­gás, a ponthegesztés teljesen gépesített, a gép hever, gép emel, gép szállít, gép rako­dik, az ember csak adagol és irányít. Az épületek ugyan­olyanok, mint a Moszkvában épülők. Ezután Kijevbe látogattunk el mely kisebb, mint Lenin­grád, de talán még jobban lerombolták a hitleri hordák. Kije­vet szinte teljesen újjá­építették és szebb, mint volt. Lüktető életű várossá fejlő­dött, hatalmas széles utcái­val, tereivel, parkjaival. Ki­­jev, akárcsak Moszkva, dom­bokon épült, ez adja egyik érdekességét, a másik­at pe­dig a hatalmas Dnyeper fo­lyó, amely a város mellett folyik. Történelmi nevezetes­ségei közé tartozik a kijevi vár és a Szevcsenko-múzeum. Kijevben már valamivel nagyobb arányban láttuk ér­vényesülni a lakásépítés ha­gyományos módszereit. Kér­désünkre közölték velünk, hogy míg a többi nagyvá­rosban a lakások 40 százalé­kát­ értik korszerűen, és 60 száza­lékát hagyományos mód­szerrel, náluk ez pont for­dítva van. Összegezve tehát: ha az ember a Szovjetunióban jár, nem tud betelni a látottak­kal. Nem győzi az élményeit, tapasztalatait rendezni. Az az érzése támad az embernek, hogy valami hatalmas erő ragadja el és viszi magával. A Szovjetunióban szinte meg­testesülve látja a szociálisák világ erejét — jó ezt érezni és tudni, hiszen így is van A leningrádi Szmolnij-palota. Innen irányította Lenin a Nagy Októberi Forradalmat. Az új központi vezetőség tag­jai és póttagjai Apró Antal, Ács Sándor, Ambrus János, Bálla János, Balogh Béla, Balogh Tivadar, Bányai János, Bicsak Sándorné, Bogdán Fe­renc, Brutyó János, Czeczey György, Csikós Katalin, Cs­ernyik Mátyásné, Dénes Ferenc­­né, Emri László, Erdei András, Farkas Béla, Fenyvesi János, Fodor Gyula, Fodor Margit, Galambos Mihály, Gázmár Sándor, Gille An­tal, Gnädig Miklós, Grilovsz­ki István, Gyön­gyösi István, Győrffy Balázs, Gyuris István, Halas Lajos, Hoffmann Lászlóné, ifj. Hor­váth Béla, Horváth Béla, Kaknics Ferenc, Kapcsos János, Kerekes Imre, Keszler Imre, Kiss János, Kiss József, Koltai István, Kopcsó László, Kovács Gyula, Kovács István, Kovács János, Kovács József, Kovács Miklós, Kovács Pál, Köböl József, Lakos Andor, Lokár Vil­­mosné, Lukics Tibor, Magyar István, Mati­­csek Béla, Mátyás József, Maróti György, Mendly Lajos, Merk János, Mészáros István, Molnár János, Molnár József, Nagy Lajosné, Nagy Sándor, Nyáry Sándorné, Némedi Sán­dor, Németh Ferenc, Pajor Margit, Palocsá­­nyi Dezső, Palotás Imre, Papp Lajos, Pálin­kás Imre, Pártos Andor, Petróczi János, Péter G°záné, Pintér István, Pförtner Jó­zsefné, Prieszol József, Rausz Ferenc, Re­szegi Ferenc, Récsei József, Róka Pál, Rónai Sándor, Rudnai József, Somogyi Miklós, Somogyi Sándorné, Somoskői Gábor, Streit Gusztáv, Szabó János, Szabó Sándor, Szaka­­sits Árpád, Szalontai Lajos, Szarvas Miklós, Szilágyi Sándor, Szirbek György, Sztankovics Gábor, Takács József, Takács József, Tankina József, Tamási Bertalan, Tengerdi Tibor, Tésy János, Török János, Túri Ferencné, Uj­­szászi Mihályné, Varga Ferenc, Varga György, Varsits Lajosné, Verebélyi István, Vitányi Imre, Vécsey Ferenc, Varsányi Ár­pád. PÓTTAGOK: Adameczky Viktor, Bonifert Antal, Cserepi József, Jámbor József, Kere­kes János, Kovács József, Lövész Lászlóné, Oláh István, Preszmayer Béla, Radnó József­né, Sárán Ferenc, Strenner József, Székely Károly, Sztipkovics Kálmán, Tóth Gizella, Zsigri Ferencné. SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGI TAGOK: Aszódi Pál, Balatoni Sándor, Bátovszki Már­ton, Czagány Ferenc, Szabó Sándor, Tuza Gizella, Vanicsek Józsefné. SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGI PÓTTA­GOK: Csajághy Ferenc, Mersitz Gyula, Simon Géza. 5

Next