Famunkás, 1962 (62. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-08 / 1. szám
LXII ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ÁRA 10 FILLÉR Jobb munkával a szocializmusért és békéért Dolgozó népünk a párt és a kormány vezetésével az 1961-es esztendőben igen jelentős sikereket ért el a szocializmus építésében. E sikerekben benne van az építő-, fa- és építőanyagipar dolgozóinak jó munkája is. A szocializmust építő munkában elért sikereket a szocialista világrendszer és az egyre növekvő béketábor ereje tette lehetővé. Az a tény, hogy a szocialista világrendszer gazdasági, politikai és katonai fölényben van a kapitalista világrendszerrel szemben, s hogy a Szovjetunió messze maga mögött hagyta a legfejlettebb kapitalista országot — az Amerikai Egyesült Államokat — a tudomány és a rakétatechnika fejlesztésében, rendkívül jó hatást gyakorol a társadalmi fejlődésre. Az 1961-es esztendő nevezetes marad az emberiség történetében. Ebben az esztendőben a világon elsőnek szovjet ember jutott ki a világűrbe. Ebben az esztendőben ismerte meg a világ a dicső szovjet nép kommunizmust építő programját, amelyet az SZKP nevezetessé vált XXII. kongresszusa fogadott el. Ebben az esztendőben zajlott le a Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusa is, amely szintén nagy jelentőséggel bír a békéért és társadalmi haladásért folyó küzdelmek szempontjából. Az elmúlt, esztendőben kint vívott sikerekre méltán büszke lehet az egész haladó emberiség. Dolgozó népünket is jóleső érzés töltheti el, ha visszatelent a megtett útra és bizakodással tekinthet a jövő elé. Szakszervezetünk központi vezetősége 1961. december 1 2-án tartott ülésén megvitatta a második ötéves népgazdasági tervből ránk háruló feladatokat. Ez a terv a szocializmus alapjainak lerakását irányozza elő, amelynek megvalósításával áttérhetünk a szocializmus építésének fejlettebb szakaszára. Az ipar és mezőgazdaság továbbfejlesztése, a műszaki színvonal állandó emelése, a termelés egyre gyorsuló korszerűsítése az eddigieknél nagyobb szaktudást, magasabbfokú műveltséget és széleskörű politikai tájékozódást igényel minden dolgozótól. Az elmúlt esztendő e téren szerzett tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre több dolgozó ismeri fel a tudás növelésének szükségességét. A második ötéves terv célkitűzései, de még inkább a 15 éves lakásépítés nagy programja évről évre növekvő feladatok elé állítja az építő-, fa- és építőanyagipar valamennyi dolgozóját. A szakszervezet elnöksége úgy véli, hogy e növekvő feladatok sikeres végrehajtására minden lehetőség adva van. Pártunk és kormányunk helyesen mutatja az utat, amelyen haladnunk kell. A nemzetközi helyzet alakulása a béke és a szocializmus számára kedvező. Dolgozó népünk öntudatban, műveltségben állandóan gyarapodik, növekszik kötelességtudata és felelősségérzete, szocialista hazánk és a népek békéjének megvédése iránt. A szocialista ember formálásában szakszervezetünk sok ezer választott tisztségviselője, aktivisták és funkcionáriusok példásan kivették részüket az elmúlt esztendőben is. Az ő fáradhatatlan mozgalmi tevékenységük nélkül szakszervezetünk nem tudná teljesíteni magasztos hivatását a szocializmus győzelmének kivívásában, nem tudná betölteni összekötő szerepét a forradalmi párt és a pártom kívüli dolgozók széles tömegei között. A központi vezetőségünk decemberi határozata helyesen állapítja meg: „A szakszervezeti mozgalom sok ezer aktivistáját iparágaink több mint negyedmilliós hatalmas kollektíváját, fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóit büszke örömmel tölti el az a tudat, hogy a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt, forradalmi párt Itunk vezetésével, a hős szovjet emberek példáját követve, a szocializmus építésében helytállva, alkotó részesei lehetnek a korunkban végbemenő társadalmi átalakításnak." 4 szakszervezet elnöksége * ■* meg van győződve arról, hogy az újra megválasztandó régi és új szakszervezeti tisztségviselők, bizalmiak és aktivisták az 1962-es évben is erejüket nem kímélve, személyes példamutatásukkal, lankadatlan felvilágosító és meggyőző agitációval mozgósítják dolgozó társaikat az előttünk álló feladatok elvégzésére. E nemes munkához az elnökség szakszervezetünk valamennyi tagjának és kedves családjának erőt, egészséget és békés boldogságot kíván. Reszegi Ferenc elnök Fenyőfa-ünnepély az Otthon Bútorgyárban A szakszervezeti bizottság december 23-án rendezte meg dolgozóink gyermekei részére az immár hagyományossá vált fenyőfa ünnepséget. Az ünnepélyt a Bábszínház előadása nyitotta meg, majd a terem sarkában elhelyezett ezer fényben, csillogó karácsonyfa alatt a gyermekek szeretett Teri nénije a 250 gyermek között mintegy 16 000 forintot érő ajándékot osztot szét. Kóczián György munkaügyi. építők lapja) FAIPARI SIP----------------------------------------- - 1962. JANUÁR 8. Az OKF faiparának legfontosabb tennivalóiról AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1959. szeptember 12-i határozata, majd az országgyűlés október havi ülésszaka népgazdaságunk második ötéves tervén belül faanyaggazdálkodásunk feladatait és fejlesztési irányait is meghatározta. Az irányelvek szerint a fafeldolgozó iparágak nyersanyagszükségletét úgy kell biztosítani, hogy az alapanyag közel 80 százalékát — hazai anyagbázisból — erdőgazdaságunk, illetve alapanyaggyártó fűrészlemez-iparunk fedezze. Magyarország évente — az utóbbi évek átlagát számítva — csaknem 6 millió köbméter (gömbfa-egyenértékben számított) faanyagot használ fel. A felhasznált összmenynyiség 40—43 százaléka tűzifa, a többi ipari fa. A már említett 80 százalékos belföldi alapanyag-bázis mértékét és a feladat nagyságát legjobban szemlélteti az, hogy a mintegy 6 millió köbméter faanyag 50 százalékát importálnunk kell. A feladat végrehajtásának alapját tehát okszerűbb , és helyesebb erdőgazdálkodással és fafeldolgozással magunknak kell megteremteni. A világ egész földterületének 33,4, Európának pedig 28,8 százaléka az erdő, ugyanakkor Magyarország erdőterülete kormányzatunk hathatós támogatása ellenére is csak 14 százalék. A felszabadulás előtt csupán 11,8 százalék volt. Ebben az időszakban az összes kitermelt fa évi átlagban 3,5 millió köbmétert tett ki. A fakitermelésnek ez a színvonala jelentős túlhasználatot tartalmazott. A felszabadulás előtti gazdálkodás teljesen külterjes módszerekkel, az erdőfelújítás, telepítés és pótlás elmulasztásával folyt. A felszabadulás, helyesebben az államosítás után a belterjes módszerek érvényesítése lehetővé tette, hogy fakitermelésünk 1960-ra már 3,5 millió köbméterre emelkedett és megszűnt a túlhasználat. A második ötéves tervben foglalt feladatok teljesítése érdekében ezt 4,5 millió köbméterre kívánjuk növelni. A MÁSODIK ÖTÉVES TERV SORÁN a feldolgozóipar szempontjából a legjelentősebb, a már említett összes (bruttó) fakitermelésen belül ipari fatermelésünk, illetve kihozatalunk 13 százalékkal való növelése. Számokban érzékeltetve ez azt jelenti, hogy az 1950. évi 867,6 ezer köbméterrel szemben ipari fatermelésünk 1965-re megközelíti az 1,5 millió köbmétert. Az ipari fakihozatal tervezett emelkedése ezzel mintegy 6,7 százalékkal haladja meg az összkitermelési növekedés százalékát. Az általános gazdaságossági célokon túl az OEF faiparának legfontosabb feladata, hogy termelési, műszaki fejlesztési és faanyaggazdálkodási tevékenysége során a népgazdaságot súlyosan terhelő faimport-hányadot jelentősen csökkentse. A következőkben röviden ismertetem a termelési tevékenység néhány főbb területére vonatkozóan az eddig kijelölt fontosabb feladatokat. A második ötéves tervben az OEF faiparának teljes termelése (nettó folyóáron) az 1960-as évhez viszonyítva mintegy 22 százalékkal növekszik. A fűrészlemez-ipar cikkenkénti termelésből a továbbfeldolgozó ipart leginkább érintő kiemelt cikkek termelése a következőképpen alakul: Az 1962. évre tervezett mennyiséget 100-nak véve 1965-ben a fenyőfűrészáru termelése 95,2, a bükkfűrészárué 80, a tölgyfűrészárué 161,7, az enyvezett és farostlemezé 185,6, a bútorlapé 119,2, a színfurníré 183,4, a vakfümíré 197,6, a ládáé 200 százalékra alakul. A fenti választékokon kívül az egyéb lombos fafajokban a felfutás 104 és 116 százalék között lesz, egyik fő feladatunk fenyőfűrészáru importunk csökkentése. Ennek érdekében minden fát feldolgozó iparág és üzem számára elsőrendű tennivaló keresni és megtalálni azokat a gyártmány, vagy műszaki-fejlesztési módokat, amelyek eredményeképpen fokozottabban felhasználhatják a fahelyettesítő anyagokat (forgácslap, farostlemez). A bükkfűrészárutermelésének szükségszerű csökkenő tendenciája, s az évi mintegy 15—18 ezer köbméter import, megköveteli a felhasználás csökkentését, illetve a bükkfűrészáru egy részének más anyagokkal való helyettesítését. Különösen vonatkozik ez a két hajlított bútor-, illetve székgyárra, mint a legnagyobb felhasználókra. Farostlemez termelésünk a második ötéves terven belül 1962-re eredetileg 30 ezer köbméterben volt meghatározva. A mohácsi gyár műszaki gárdája jó munkájának eredményeként azonban ez a szám , minden többletberuházási szükséglet nélkül 34 ezer köbméterre módosult, s a további években minden bizonnyal ezt a szintet is túlszárnyaljuk. A farostlemez mellett a másik fontos fahelyettesítő anyag a forgácslap. A második ötéves terv folyamán Szombathelyen az 1962. évben már kb. tízezer köbméterre felnövő forgácslapkapacitáson túlmenően a mintegy 25 ezer köbméter kapacitású forgácslap-üzem beruházási munkálatait, tervezzük, Budafok-Hároson pedig mintegy 15 ezer köbméter kapacitású forgácslap-üzemet létesítünk. A Mohácsi Farostlemezgyár területén 1963-ban egy úgynevezett felületkezelő üzemrész kezdi meg munkáját. Ebben az üzemrészben 1964-től lakköntéses, illetve laminátos eljárással évente mintegy 6 ezer tonna farostlemez és forgácslap felületkezelését végzik el. Ezzel az eljárással ezen lemezek és lapok értéke mintegy négy-, ötszörösére növekszik. E termékek iránt nagy az érdeklődés, elsősorban az exportra készülő hajó-, vagon- és autóbuszgyártás területén. A második 5 éves terv során 250 ezer lakást kívánunk építeni. Ezeket a bútoron és egyéb berendezéseken kívül parketta gyártásához szükséges nagy mennyiségű anyag biztosítása eddig is komoly gondot okozott, s 1956—1962 között a parkettaléc-termelés a háromszorosára emelkedett. Ha ehhez hozzászámítjuk a következő években épülő lakások lakótervének mintegy 15—17 százalékos növekedését, nyilvánvalóvá válik, hogy az eddigi feldolgozási és felhasználási módszerekkel a jelentkező igényeket nem tudjuk kielégíteni. Fokoznunk kell tehát a mozaikparketta gyártását. KÜLFÖLDÖN EZ NAGYON ELTERJEDT, mert kevesebb nyersanyagból nagyobb felületre elég parkettát lehet gyártani. (Megközelítőleg a kétszeresét.) Másrészt ez tetszetősebb is a hagyományos parkettánál. Nehézséget jelent ma még nálunk ennek a parkettának az alapfelületre való ragasztása. Közvetlenül a betonra való ragasztás esetén pedig merev és hideg, illetve nem eléggé rugalmas. Nézetem szerint ezeket a kis hibákat ki lehet javítani, ha a mozaikparkettát olcsó előállítású nagyméretű forgácslapokra üzemileg felragasztjuk és így kerülnek lerakásra. Ezen elgondolás helyességének bizonyítására Szombathelyen rövidesen megkezdjük az ilyen nagy lapok gyártását. A fenti nagyobb beruházásokon túlmenően mintegy 56,5 millió forintos úgynevezett limit alatti beruházást fordítunk ipari üzemeink műszaki fejlesztésére. Ezen belül a fő figyelmet a rönktéri munkálatok gépesítésére irányítjuk. Évek óta probléma ugyanis a rönkfogadás zökkenőmentes megoldása, a rönkök vagonból való kirakása és máglyázása, valamint a fűrészcsarnokokba való továbbítása. Végezetül néhány szóval érinteni kívánom az irányító szakemberek kérdését. A Soproni Erdészeti Főiskoláról 1962-ben kerülnek ki az első végzett faipari mérnökök. A régi és nagy gyakorlattal rendelkező mérnökökkel és szakemberekkel való együttműködésüktől sokat várok a vezetés színvonalának javulása tekintetében. A második ötéves tervben foglalt feladataink nagyok, megvalósításuk komoly erőfeszítést igényel. Meggyőződésem, hogy irányító és beosztott dolgozóink helytállásával a párt- és szakszervezeti szervek sokrétű segítségével azokat teljesítjük. Teljes egészében eleget teszünk annak a követelménynek, amelyet — a szocialista társadalom alapjainak lerakása tekintetében — pártunk Központi Vezetősége és kormányzatunk iparágunkkal, s annak minden dolgozójával szemben támaszt. Mosonyi István az OKF vezetőhelyettese Rászolgálnak választóik bizalmára... Az Otthon Bútorgyár szakszervezeti bizottsága időben hozzálátott a választások előkészítéséhez és ezért a lebonyolítást illetően már előrébb vannak több rokon üzemnél. December 15 és 31 között megválasztották a bizalmiakat. Nem sokkal később megalakult a háromtagú jelölő bizottság, amely eddig is számos hasznos észrevételt, javaslatot és véleményt gyűjtött össze a január 22.-i szóválasztásra. Összesen 17 bizalmit választottak a gyárban, közülük 16-an megmaradtak funkciójukban. Ez azt mutatja, hogy elnyerték dolgozótársaik bizalmát, eredményesen foglalkoznak azok ügyes-bajos dolgaival, s tekintélyt szereztek a kollektíva előtt. A megválasztott bizalmiak között van Pintér Béláné gépmunkás is. 11 éve dolgozik a gyárban. 6 éve bizalmi. 25 tagú csoportjában többségben vannak a férfiak, de Pintérné előttük is tekintélyt szerzett, hallgatnak zavara. — Dolgozni az emberek érdekében, harcolni jogaik érvényesítéséért, formálni magatartásukat — ezt kötelességemnek érzem — mondja. — Megszoktam, természetesnek tartom, nincs benne semmi különös. „Nincs benne semmi különös” ... És nem szívesen beszél az eredményekről, amelyekben igen nagy része van. Szerény Munkatársai és vezetői, köztük Márady Ferencné szbtitkár, Kari Gábor igazgató és Erdősi Tibor párttitkár annál inkább büszkélkednek lelkes fáradhatatlan munkájával. A normarendezésekkor például nem éppen népszerű feladat jutott a bizalmiaknak. Pintérné azonban bátran kiállt a jogtalan követelésekkel szemben és okos szóval győzte meg az elégedetlenkedőket. Mondják, hogy a fromeafegyelem terén nem ismer mesét”. Étévesen feljön a rendbontókkal szemben. Csökkentek is a sésések, meg a munkaidő lejárta előttifürdőzések”. A művezető be is ad a véleményére, a fontosabb kérdéseket mindig megbeszélik. — Törődni kell az emberekkel — mondja Pintérné — s többet kell tenni értük mint beszélni Egész munkájában ehhez tartja magát (Folytatás a 2. oldalon) Husekuidó vonit... Az Egri Bútorgyár vezetősége örömmel jelenti, hogy december 12-én forintértékben teljesítette az 1961. évi tervkötelezettségét. Az év végéig még 450 ezer forint értékben gyártunk televízió- és rádióasztalokat, valamint egyéb termékeket. (Kristóf János szb-titkár leveléből.) A Szentendrei Kocsigyár dolgozói és a vállalat vezetősége jelentette szerkesztőségünknek, hogy 1961. évi termelési tervüket november 20-án teljesítették. (Tóth József szbtitkár leveléből.)