Famunkás, 1962 (62. évfolyam, 1-13. szám)
1962-01-08 / 1. szám
. ______________________ KÖNNYEBB A MUNKA GYORSABB A TERMELÉS JAVULT A MINŐSÉG Korszerű gépsor könnyíti meg néhány hete a Budapesti Kárpitosárugyár dolgozóinak munkáját. Felkerestük a kísérleti műhely tudó® mesterét, Sárosi József szaktársat aki kérésünkre elmagyarázta a gépsor minden fontos tartozékát, működési elvét. A bálákban érkező afrikát az alagsorban tároljuk. Itt két betanított segédmunkás „eteti” a gépet, majd az előkészített afrik pneumatikus úton jut az emeletre, ahol a feldolgozó gépsort üzemeltetjük. A gépsor első állomásán egyenletesen elrendeződik az alapanyag, majd kívánt mennyiségben adagolva vászonnal együtt a varrótűk alá kerül. Innen a kész tűzött lapot automataszállító a vágókések alá viszi, ahol szükséges méret szerint megtörténik a lapok darabolása. A gépsor végén már csak a kész tűzött lapok elszedéséről és raktározásáról kell gondoskodni. Marx Mihály főmérnök bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Az új gépsor segítségével sikerült megszervezni a szalagszerű gyártást. Csökkentettük az anyag mozgatását. Sőt 1962-ben két műszakot szervezünk és így a társvállalatokat is ellátjuk előregyártott tűzött lapokkal. Az új esztendőben 1961-es tervfeladatainkhoz viszonyítva 40 százalékkal több kárpitozott bútort adunk majd a kereskedelemnek. Az elkészült tűzött lapok útját kísérve ellátogattunk a feldolgozó üzemekbe is. A gépi stoppolóműhelyben például az új gépsor felállítása óta tisztább a levegő, kevesebb a káros porképződés. Erről beszélnek az itt dolgozók is. Többek között Vas Edit, aki évek óta afrik felrakással foglalkozott. — Szaktársaim állandóan azt hajtogatták: „Edit, ne porolj! Megfulladunk!’ — Mit tehettem? — húzza fel vállát —, a kézi felrakás, az afrik laza elrendezése oly porfelhővel járt hogy magam sem látszottam ki belőle. Az új lapokkal viszont könnyebben megy a munka. Örülök annak, hogy új mesterséget tanulhatok. Betűző leszek. Örökre búcsút mondtam a kézi felrakásnak, megcsinálja helyettem az új gép. Ha már szóba került a befűzés mestersége, Pekár Lajosnál is megkérdezzük, vajon mennyiben könnyíti munkájukat a tűzött lapok alkalmazása. — A m gondunkra volt ed dig bízva a termékek formai kialakítása, a szabályos élek képzése. Ha valamelyik munkadarab sízése hepehupás volt, akkor nehéz csuklómunkával próbáltuk azt kiigazítani. Mivel az előregyártott tűzött lapokon az afrik mindenütt egyenletes, így egyszerű behajtással vonalegyenes éleket tudunk készíteni. Ezután elérkeztünk utunk végső állomására, ahol az utolsó munkafolyamatot végzik az új tűzött lapok segítségével. Seres Péter kárpitos, a szocialista brigád vezetője fogad bennünket. — A legjobban talán a mi kis műhelyünk örült az afrik gépi előkészítésének, feldolgozásának. Ugyanis hetekkel ezelőtt, amikor még kézi felhordással történt a lapok készítése, néha olyan tákolmány került a pikkírozó elé, hogy hosszú időt vett igénybe, míg eltüntette a dombokat, hajlatokat. A görbe élekkel is sok baj volt. Ma már az egyenletes felületekkel a szabályos élekkel könnyen boldogulunk és termékeink minősége sokat javult Forrai János AZ ÚJ GÉPSOR SEGÍTSÉGÉVEL FAMUNKAS A bútoripar 1962. évi feladatairtl A Bútoripari Igazgatóság vállalatai — mint ismeretes — a 3 éves terv időszaka alatt a műszaki színvonal ugrásszerű fejlődése mellett termelésüket mintegy 90 százalékkal emelték. A II. 5 éves terv előirányzata szerint iparágunknak közel 100 százalékos felfutást kell elérni. A növekedés egyben az 1937. évi színvonal három és félszeresének felel meg. A termelési feladatok növekedésével megközelítően párhuzamosan emelkednek az iparág műszaki alapjai is. Értékhatár feletti beruházásainkon belül megvalósítjuk a Sátoraljaújhelyi Bútorgyár és a Tisza Bútorgyár rekonstrukcióját, az Újpesti Asztalosárugyár kárpitos üzemmel ■történő bővítését, az Iskolabútorgyár kis rekonstrukcióját, s ezenkívül még számos vállalat technikai korszerűsítését, az egri és szegedi bútorgyárak, valamint a Székes Faárugyár bővítését. Megkezdjük a Csongrádi Bútorgyár rekonstrukcióját és a nyíregyházi új bútorgyár építését is. A második ötéves terv eredeti előirányzatán felül valósítjuk meg — s e kérdésben a közeli hetekben várható a végső döntés — az Angyalföldi, Cardo, Otthon Bútorgyár és az Újpesti Asztalosárugyár korszerű megmunkáló gépekkel való felszerelését, valamint a szobrászmunkák egy részének gépesítését a Budapesti Bútorgyárban. Az utóbbi években sokszor mondottuk, hogy a minisztériumi bútoripar az elmúlt 3 év alatt ugrásszerűen fejlődött. A fejlesztési és termelési feladatok tükrében azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a második ötéves terv időszaka alatt iparágunk még rohamosabb tempóban fejlődik. A tervidőszak első évének termelési feladatait iparágunk sikeresen oldja meg, várhatóak mintegy 6,5—7 százalékos túlteljesítéssel számolhatunk, ezen belül mintegy 2 százalékos belkereskedelmi és 10—12 százalékos exportterv túlteljesítéssel. A termelés növekedésének valamivel több mint kétharmad részét a termelékenység emelkedésével fedezzük s előzetes számaink szerint az előírt alapjövedelmezőséget 2—2,3 százalékkal túlteljesítsük az állagórabérek betartása mellett. Anyagkészleteink az év végén várhatóan és megközelítően azonosak lesznek az előző évivel, egyes anyagokban azonban, mint például fumírban és lemezben csökkenéssel számolhatunk. Úgy gondolom, nem szükséges részletesebben taglalnom, hogy a változatlan, vagy csökkenő mennyiségű anyagkészletek és a felfutó termelés között ellentmondások keletkezhetnek, amelynek feloldása, vagy a helyzet további romlásának megakadályozása mindnyájunk közös gondja és egyik fontos feladata. Ezért 1962- ben változatlanul érvényben tartjuk azt a rendelkezést, amely — az export kivételével — a tervtúlteljesítést előzetes iparigazgatósági engedélyhez köti. 1962. évi tervünkben a folyó évi várható teljesítéssel szemben mintegy 15 százalékos fejlődést irányoztunk elő, ezen belül a belkereskedelem részére 13 százalékkal, a külkereskedelem részére pedig 90 százalékkal emeljük termelésünket. A második ötéves terv végrehajtásával kapcsolatban nemcsak távlati, hanem már a legközelebbi feladataink is igen nagyok. Ezek közül néhány nagy fontosságú kérdést külön is kiemelek. A jövő év első félévében elő kell készítenünk az Angyalföldi Bútorgyár, Budapesti Bútorgyár, Cardo Bútorgyár, Otthon Bútorgyár és az Újpesti Asztalosárugyárat az importból származó gépsorok fogadására és üzembe helyezésére, a gyárak dolgozóit meg kell tanítanunk az új technika alkalmazására, a Gyártástervező és Szerkesztő Iroda munkatársainak el kell sajátítaniuk a magas színvonalú gépesítésnek megfelelő gyártmányfejlesztési munkát és teljesítenünk kell a gépsorok ellentételeképpen vállalt exportkötelezettségünket. Másik feladatunk a kárpitosipar gépesítésével kapcsolatban ez évben megkezdett munkák befejezése és a tűzött paplanokat előállító gépsor termelésének széleskörű hasznosítása valamennyi kárpitozott bútort gyártó üzemünk életében. Különös gondot kell fordítani a Debreceni Hajlított Bútorgyárban ez évben felállított új kárpitosüzem munkájának megszervezésére, mivel tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyár vezetői ilyen irányú szakmai gyakorlat hiányában a termelés minősége és szervezettsége tekintetében még nagy nehézségekkel küzdenek. Harmadik igen fontos feladatunk a pigmentizált kenderpozdorja bútorlapok széleskörű felhasználása a konyhabútor gyártásban. Remélhetőleg az ezzel kapcsolatos kísérletek ez év folyamán sikeresen befejeződnek s így meglesz a mód arra, hogy ezen új anyagot új megmunkálási módszerekkel egybekötve a jövő évben már üzemszerűen alkalmazzuk. A lenkenderipar közlése szerint 1962-ben mintegy 1000— 1100 köbméter hossz-száliványban furnérozott bútorlapot gyártanak le részünkre. Vállalatainknak fel kell készülni az új anyag fogadására, felhasználására. A közelmúltban végzett piackutatás során a skandináv bútorpiacon szerzett tapasztalatokból kitűnik, hogy komoly lehetőség van nagyobb mennyiségű és azonos típusú stílbútorok, ezen belül különösen stíl ülőbútorok szállítására, amelyre azonban egyik bútorgyártó szektorban sincs kapacitás. A kérdést megvizsgáltuk s arra az elhatározásra jutottunk, hogy napirendre tűzzük a minisztériumi bútoriparban a stíl bútorexport megszervezését. Ennek egyik első lépcsője a szobrászkapacitás gyors emelése elsősorban gépesítés útján. Az előbb említett gépsorokkal egyidejűleg a Budapesti Bútorgyár 4 szobrászgépet is kap, amelynek hatása már a jövő év második felében jelentkezni fog a szobrászkapacitás növekedésében. Támogatnunk kell ezenkívül a 2 stílbútort gyártó vállalatunknál a házilagosan megvalósítható gépesítési elképzeléseket. A tőkés stílbútorexportban való részvételünk első lépcsőjeként 1962-ben kisebb mennyiségben a Szék- és Faárugyár és a Budapesti Bútorgyár szülőbútor-állványokat, a Budapesti Minőségi Bútogyár pedig apró stílbútort szállít a külkereskedelemnek. Távolabbi tervünk az, hogy a stil ülőbútor,gyártásunkat egy korszerű gépekkel felszerelt üzemen belül egyesítjük, új telephelyen, s így lehetővé válik, hogy a nyugaton igen nagyra értékelt minőségi színvonalunkat gazdaságos termeléssel is párosítsuk. E kérdésről már tárgyaltunk az illetékes külkereskedelmi szervekkel, a minisztérium illetékes főosztályaival s azt tapasztaltuk, hogy javaslataink megértésre és támogatásra találnak. A második ötéves terv folyamán székgyáraink jelentősebb fejlesztése úgy valósul meg — mint ezt már korábban is említettem —, hogy beruházásból adódó kapacitásbővítéssel csak 1966—67- ben számolhatunk. Ennek ellenére meg kell oldanunk székgyártásunk — elsősorban az export székgyártásunk — fejlesztését. A tőkés országokba irányuló székexportunk ugyanis akadozik, s ha nem teszünk sürgősen megfelelő intézkedéseket, e piacokról való kiszorulással számolhatunk. A hagyományos „Thonett”-technológiával készülő ülőbútoraink ugyanis korszerűtlenek és nem felelnek meg a piaci követelményeknek. Mivel új fejlesztési célkitűzések megvalósítására 1965-ig anyagi eszközök csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre, a problémát elsősorban a gyártmányfejlesztés, új anyagok alkalmazása és kisebb gépesítések révén kell megoldanunk. Ez évben kooperációs kapcsolatot létesítettünk a Szék- és Faárugyár, a Debreceni Hajlított Bútorgyár és a Fúrna- és Lemezművek között hulladékfurnírból készült székelemek gyártására és felhasználására. Az új anyagok kísérleti gyártása várhatóan decemberben indul meg, s 1962-ben már üzemeink nagyobb mennyiséget kaphatnak az új anyagból. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a második ötéves terv szerint bükó fűrészáru termelésünk nem növekszik, hanem csökken a jelenlegi színvonalhoz képest, mindnyájunk előtt világossá válik, hogy emelkedő előirányzatú széktermelésünk anyagfedezetét új anyagok bekapcsolása révén kell biztosítanunk. A műanyagok felhasználási körének kiterjesztésének, ha volumenében nem is nagy, de mégis számottevő lépést jelent előre ugyancsak az ülőbútorgyártás területén az üvegszál erősítésű poliészterpalástok alkalmazása, amellyel jelenleg a Szék- és Faárugyár foglalkozik, együttműködve a Papkeszin levő Color Kémia Vállalattal. A 20 éves távlati fejlesztési tervünkben 1965—70 közötti időszakra terveztük meg a műanyagbútorgyár felépítését, de azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a műanyagok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos problémák nagyobb hányadát már a második ötéves terv folyamán meg kell oldanunk. Ezért van nagy jelentősége nemcsak az ülőbútor-gyártásban, hanem az ipar más területein is a műanyagok felhasználásával kapcsolatos tapasztalatszerzésnek. Arra kell törekednünk, hogy a műszaki megvalósítással egyidejűleg, de még inkább azt megelőzve, gazdaságossági számításokkal igazoljuk a műanyagok felhasználási előnyeit. Az eddig felsoroltak nem jelentik, hogy ezenkívül a második ötéves vagy az 1962. éves tervből ne adódnának más feladatok. A terv, de az élet még sok más feladatot is hoz magával, melyeket szintén meg kell oldani. A bútoripar minden dolgozója azon lesz, hogy mind a terv, mind az élet által megszabott minden feladatot megoldjon és ezzel a maga frontján eleget tegyen a szocialista építő munkából reá háruló kötelezettségének. Czeczey György iparigazgató 1962. JANUÁR *. Választások előtt a magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében kétévenként újra kell választani az összes szakszervezeti szerveket, a bizalmiaktól a központi vezetőségekig, négyévenként pedig a '■ Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsát, valamint a szakszervezetek megyei tanácsait. Ennek alapján 1962. I. 15-től 1962. IV. 30- ig újjá kell választani az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó valamennyi alap- és középszervet. A választásoknak az egész szakszervezeti munka megerősödését, a szakszervezeti demokrácia kiszélesítését, szakszervezetünk tömegkapcsolatainak megjavítását kell eredményeznie. Az MSZMP Vll. és a SZOT XIX. kongresszusai megszabják a szakszervezeti mozgalom tevékenységének fő politikai tartalmát. Eszerint a szakszervezetek legfőbb feladata, hogy erősítsék a munkáshatalmat, küzdjenek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításáért, a törvények és rendeletek megtartásáért, neveljék a dolgozókat hazájukat, népüket szerető, öntudatos emberekké, tanítsák őket a munkáshatalom vezetésére, gondoskodjanak a szervezett dolgozók kulturális ismereteinek bővítéséről, kulturált szórakozásáról, egészséges, a testet és szellemet egyaránt fejlesztő sportolásukról, Rendszeresen fejlesszék a A* vezető szervek irányító tevékenységét, a határozatok végrehajtásának megszervezését és ellenőrzését. Javítsák és mélyítsék tovább a tömegkapcsolatokat a demokratikus centralizmus következetes érvényesítésével, a dolgozók napi problémáinak elintézésével, minél több társadalmi munkás bevonásával. A vezetőségválasztó taggyűlések előkészítése, a beszámolók alapossága és a vita aktivitása szakszervezeti életünk demokratizmusának újabb vizsgája lesz. A bizalmiak segítsék elő, hogy minden szakszervezeti tag tevékenyen vegyen részt ebben a fontos munkában. A szakszervezeti szerveknek arról kell számot adniuk, hogy a dolgozók érdekében hogyan hajtották végre területükön a legfontosabb határozatokat, hogyan oldották meg azokat a problémákat, amelyekkel a dolgozók hozzájuk fordultak. A beszámolók a szakszervezeti szerv előtt álló feladatokkal foglalkoznak. ismertetik, hogy milyen kérdéseket kívánnak megoldani, s ehhez a szakszervezeti tagság milyen támogatása szükséges. A beszámolók őszintesége, nyíltsága és alapossága szintén fokozza a tagság és a választott szerv aktivitását, felelősségérzetét, a választások egyik fontítos célja, olyan vezetőket választani a szakszervezeti szervekbe, akikben a dolgozók megbíznak, akik felelősséget éreznek a munkatársaik iránt, akik tudnak hatni a dolgozókra és alkalmasak arra a megtisztelő feladatra, hogy a munkásöntudat formálói legyenek. A választások helyes, aktív lebonyolításával valamennyi szervezett dolgozó hasznosan járulhat hozzá szakszervezeti mozgalmunk újabb megerősödéséhez. Rászolgálnak választóik bizalmára Rózsahegyi Ferenc asztalos, az szb kultúrfelelőse. Mindössze két éve dolgozik a vállalatnál, de ez alatt anynyit tett a kultúrmunka színvonalának emeléséért, mint még előtte senki. S amikor majd január 22-én az szb. tagjainak megválasztására sor kerül, úgy gondoljuk, a kultúrfelelősi poszt betöltőjének személye nem lehet vitás, így vélekednek a gyáriak is. — Fáradhatatlan, sokoldalú, gyakorlati ember. Szaval, játszik rendez, szervez. Öszsze tudja tartani az embereket ... Két év alatt olyan színjátszó gárdát teremtett, amely 1962-ben már havonta ad önálló műsort a gyár életét bemutató egyfelvonásos darabokkal, jelenetekkel, pillanatképekkel. Tervbe vették mai szerzők aktuális témájú egyfelvonásosainak előadását is, s De Rózsahegyi Ferenc kutúrfelelős kirándulást is szervez. A színházlátogatásra buzdít, érdeklődik az üzemi fotókör munkája iránt, vállalati sportmegmozdulásokon vesz részt. Ugyanakkor a ,,Gagarin’a szocialista brigád vezetője és a termelőmunkában is példát mutat. Sohasem sajnálja a fáradságot a nemes cél érdekében. Pedig őneki is volna mivel töltenie a szabadidejét. Esténként négy gyermeke várja otthon egy szűk kis szobában. Velük is foglalkozni kell, tanítani, nevelni őket. És bizony néha az ő rovásukra „túlórázik” a munkások szellemi felüdüléséért, fejlődéséért. Álma: — a jelenleginél valamivel nagyobb és egészségesebb lakás. Nagyon megérdemelné. Ilkei Csaba FELHÍVÁS ! Kérjük azokat a szaktársakat, akik a Tanácsköztársaság alatt a Vöröshadseregben teljesítettek szolgálatot, visszaemlékezéseik összegyűjtése végett jelentkezzenek az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetében (Bp. VI. Dózsa György út 84-a.) I. emelet, 3. szám alatt, kedden és pénteken 9—13 óra között. Vidékiek jelentkezését pontos címük feltüntetésével levélben kérjük. Elnökség Szalagszerű termelésre tértek át a Bp. Kárpitosárugyárban a nemrég beállított úti gépsor segítségével