Famunkás, 1962 (62. évfolyam, 1-13. szám)

1962-01-08 / 1. szám

. ______________________ KÖNNYEBB A MUNKA GYORSABB A TERMELÉS JAVULT A MINŐSÉG Korszerű gépsor könnyí­ti meg néhány hete a Buda­pesti Kárpitosárugyár dolgo­zóinak munkáját. Felkerestük a kísérleti mű­hely tudó® mesterét, Sárosi József szaktársat aki kéré­sünkre elmagyarázta a gép­sor minden fontos tartozé­kát, működési elvét.­­ A bálákban érkező afri­kát az alagsorban tároljuk. Itt két betanított segédmun­kás „eteti” a gépet, majd az előkészített afrik pneuma­tikus úton jut az emeletre, ahol a feldolgozó gépsort üze­meltetjük. A gépsor első ál­lomásán egyenletesen elren­deződik az alapanyag, majd kívánt mennyiségben ada­golva vászonnal együtt a var­rótűk alá kerül. Innen a kész tűzött lapot automataszállító a vágókések alá viszi, ahol szükséges méret szerint meg­történik a lapok darabolása. A gépsor végén már csak a kész tűzött lapok elszedéséről és raktározásáról kell gon­doskodni. Marx Mihály főmérnök be­kapcsolódik a beszélgetésbe. — Az új gépsor segítségé­vel sikerült megszervezni a szalagszerű gyártást. Csök­kentettük az anyag mozga­tását. Sőt 1962-ben két mű­szakot szervezünk és így a társvállalatokat is ellátjuk előregyártott tűzött lapokkal. Az új esztendőben 1961-es tervfeladatainkhoz viszonyít­va 40 százalékkal több kár­pitozott bútort adunk majd a kereskedelemnek. Az elkészült tűzött lapok útját kísérve ellátogattunk a feldolgozó üzemekbe is. A gépi stoppolóműhelyben pél­dául az új gépsor felállítása óta tisztább a levegő, keve­sebb a káros por­képződés. Erről beszélnek az itt dol­gozók is. Többek között Vas Edit, aki évek óta afrik fel­rakással foglalkozott. — Szaktársaim állandóan azt hajtogatták: „Edit, ne po­rolj! Megfulladunk!’­ — Mit tehettem? — húzza fel vállát —, a kézi felrakás, az afrik laza elrendezése oly porfel­hővel járt hogy magam sem látszottam ki belőle. Az új lapokkal viszont könnyebben megy a munka. Örülök an­nak, hogy új mesterséget ta­nulhatok. Betűző leszek. Örökre búcsút mondtam a kézi felrakásnak, megcsinálja helyettem az új gép. Ha már szóba került a be­fűzés mestersége, Pekár La­josnál is megkérdezzük, va­jon mennyiben könnyíti mun­kájukat a tűzött lapok alkal­mazása. — A m gondunkra volt ed­ dig bízva a termékek formai kialakítása, a szabályos élek képzése. Ha valamelyik mun­kadarab sízése hepehupás volt, akkor nehéz csukló­munkával próbáltuk azt ki­igazítani. Mivel az előregyár­tott tűzött lapokon az afrik mindenütt egyenletes, így egyszerű behajtással vonal­egyenes éleket tudunk ké­szíteni. Ezután elérkeztünk utunk végső állomására, ahol az utolsó munkafolyamatot vég­zik az új tűzött lapok segít­ségével. Seres Péter kárpitos, a szocialista brigád vezetője fogad bennünket. — A legjobban talán a mi kis műhelyünk örült az af­rik gépi előkészítésének, fel­dolgozásának. Ugyanis hetek­kel ezelőtt, amikor még kézi felhordással történt a lapok készítése, néha olyan tákol­mány került a pikkírozó elé, hogy hosszú időt vett igénybe, míg eltüntette a dombokat, hajlatokat. A gör­be élekkel is sok baj volt. Ma már az egyenletes felüle­tekkel a szabályos élekkel könnyen boldogulunk és ter­mékeink minősége sokat ja­vult Forrai János AZ ÚJ GÉPSOR SEGÍTSÉGÉVEL FAMUNKAS A bútoripar 1962. évi feladata­irt­l A Bútoripari Igazgatóság vállalatai — mint ismeretes — a 3 éves terv időszaka alatt a műszaki színvonal ugrássze­rű fejlődése mellett termelé­süket mintegy 90 százalékkal emelték. A II. 5 éves terv előirány­zata szerint iparágunknak kö­zel 100 százalékos felfutást kell elérni. A növekedés egy­ben az 1937. évi színvonal há­rom és félszeresének felel meg. A termelési feladatok nö­vekedésével megközelítően párhuzamosan emelkednek az iparág műszaki alapjai is. Ér­tékhatár feletti beruházásain­kon belül megvalósítjuk a Sátoraljaújhelyi Bútorgyár és a Tisza Bútorgyár rekonst­rukcióját, az Újpesti Aszta­­losárugyár kárpitos üzemmel ■történő bővítését, az Iskola­bútorgyár kis rekonstrukció­ját, s ezenkívül még számos vállalat technikai korszerű­sítését, az egri és szegedi bú­torgyárak, valamint a Szék­es Faárugyár bővítését. Meg­kezdjük a Csongrádi Bútor­­­gyár rekonstrukcióját és a nyíregyházi új bútorgyár épí­tését is. A második ötéves terv eredeti előirányzatán fe­lül valósítjuk meg — s e kér­désben a közeli hetekben vár­ható a végső döntés — az An­gyalföldi, Cardo, Otthon Bú­torgyár és az Újpesti Aszta­­losárugyár korszerű megmun­káló gépekkel való felszere­lését, valamint a szobrász­munkák egy részének gépesí­tését a Budapesti Bútorgyár­ban. Az utóbbi években sokszor mondottuk, hogy a miniszté­riumi bútoripar az elmúlt 3 év alatt ugrásszerűen fejlődött. A fejlesztési és termelési fel­adatok tükrében azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a második ötéves terv idősza­ka alatt iparágunk még ro­hamosabb tempóban fejlődik. A tervidőszak első évének termelési feladatait iparágunk sikeresen oldja meg, várha­tóak mintegy 6,5—7 százalékos túlteljesítéssel számolhatunk, ezen belül mintegy 2 százalé­kos belkereskedelmi és 10—12 százalékos exportterv túltel­jesítéssel. A termelés növekedésé­nek valamivel több mint kétharmad részét a ter­melékenység emelkedésé­vel fedezzük s előzetes számaink szerint az elő­írt ala­p­jövedelmezőséget 2—2,3 százalékkal túltel­jesítsük az állagórabérek betartása mellett. Anyagkészleteink az év vé­gén várhatóan és megközelítő­en azonosak lesznek az előző évivel, egyes anyagokban azonban, mint például fumír­­ban és lemezben csökkenés­sel számolhatunk. Úgy gon­dolom, nem szükséges részle­tesebben taglalnom, hogy a változatlan, vagy csökkenő mennyiségű anyagkészletek és a felfutó termelés között ellentmondások keletkezhet­nek, amelynek feloldása, vagy a helyzet további romlásának megakadályozása mindnyá­junk közös gondja és egyik fontos feladata. Ezért 1962- ben változatlanul érvényben tartjuk azt a rendelkezést, amely — az export kivételé­vel — a tervtúlteljesítést elő­zetes iparigazgatósági enge­délyhez köti. 1962. évi tervünkben a fo­lyó évi várható teljesítéssel szemben mintegy 15 százalé­kos fejlődést irányoztunk elő, ezen belül a belkereskedelem részére 13 százalékkal, a kül­kereskedelem részére pedig 90 százalékkal emeljük ter­melésünket. A második ötéves terv vég­rehajtásával kapcsolatban nemcsak távlati, hanem már a legközelebbi feladata­ink is igen nagyok. Ezek kö­zül néhány nagy fontosságú kérdést külön is kiemelek. A jövő év első félévében elő kell készítenünk az Angyal­földi Bútorgyár, Budapesti Bútorgyár, Cardo Bútorgyár, Otthon Bútorgyár és az Új­pesti Asztalosárugyárat az importból származó gépso­rok fogadására és üzembe he­lyezésére, a gyárak dolgozóit meg kell tanítanunk az új technika alkalmazásá­ra, a Gyártástervező és Szer­kesztő Iroda munkatársainak el kell sajátítaniuk a magas színvonalú gépesítésnek meg­felelő gyártmányfejlesztési munkát és teljesítenünk kell a gépsorok ellentételeképpen vállalt exportkötelezettségün­ket. Másik feladatunk a kárpi­tosipar gépesítésével kapcso­latban ez évben megkezdett munkák befejezése és a tű­zött paplanokat előállító gép­sor termelésének széleskörű hasznosítása valamennyi kár­pitozott bútort gyártó üze­münk életében. Különös gondot kell fordí­tani a Debreceni Hajlított Bútorgyárban ez évben fel­állított új kárpitosüzem mun­kájának megszervezésére, mi­vel tapasztalataink azt mu­tatják, hogy a gyár vezetői ilyen irányú szakmai gyakor­lat hiányában a termelés mi­nősége és szervezettsége te­kintetében még nagy nehéz­ségekkel küzdenek. Harmadik igen fontos feladatunk a pigmentizált kenderpoz­­dorja bútorlapok széles­körű felhasználása a konyhabútor gyártásban. Remélhetőleg az ezzel kap­csolatos kísérletek ez év fo­lyamán sikeresen befejeződ­nek s így meglesz a mód ar­ra, hogy ezen új anyagot új megmunkálási módszerekkel egybekötve a jövő évben már üzemszerűen alkalmazzuk. A len­kenderipar közlése sze­rint 1962-ben mintegy 1000— 1100 köbméter hossz-szál­iványban furnérozott bútor­lapot gyártanak le részünk­re. Vállalatainknak fel kell készülni az új anyag fogadá­sára, felhasználására. A közelmúltban végzett piackutatás során a skan­dináv bútorpiacon szerzett tapasztalatokból kitűnik, hogy komoly lehetőség van nagyobb mennyiségű és azo­nos típusú stílbútorok, ezen belül különösen stíl ülőbú­torok szállítására, amelyre azonban egyik bútorgyártó szektorban sincs kapacitás. A kérdést megvizsgáltuk s arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy napirendre tűzzük a mi­nisztériumi bútoriparban a stíl bútorexport meg­szervezését. Ennek egyik első­ lépcsője a szobrászkapacitás gyors eme­lése elsősorban gépesítés út­ján. Az előbb említett gép­sorokkal egyidejűleg a Bu­dapesti Bútorgyár 4 szobrász­gépet is kap, amelynek hatá­sa már a jövő év második felében jelentkezni fog a szobrászkapacitás növekedé­sében. Támogatnunk kell ezenkívül a 2 stílbútort gy­ártó vállalatunknál a házilagosan megvalósítható gépesítési el­képzeléseket. A tőkés stíl­bútorexportban való rés­zvé­telünk első lépcsőjeként 1962-ben kisebb mennyiség­ben a Szék- és Faárugyár és a Budapesti Bútorgyár szü­­lőbútor-állványokat, a Buda­pesti Minőségi Bútogyár pe­dig apró stílbútort szállít a külkereskedelemnek. Távo­labbi tervünk az, hogy a stil ülőbútor,gyártásunkat egy kor­szerű gépekkel felszerelt üzemen belül egyesítjük, új telephelyen, s így lehetővé vá­lik, hogy a nyugaton igen nagyra értékelt minőségi szín­vonalunkat gazdaságos ter­meléssel is párosítsuk. E kér­désről már tárgyaltunk az il­letékes külkereskedelmi szer­vekkel, a minisztérium illeté­kes főosztályaival s azt ta­pasztaltuk, hogy javaslataink megértésre és támogatásra ta­lálnak. A második ötéves terv fo­lyamán székgyáraink jelen­tősebb fejlesztése úgy való­sul meg — mint ezt már ko­rábban is említettem —, hogy beruházásból adódó kapaci­tásbővítéssel csak 1966—67- ben számolhatunk. Ennek el­lenére meg kell oldanunk székgyártásunk — elsősor­ban az export székgyártásunk — fejlesztését. A tőkés orszá­gokba irányuló székexpor­tunk ugyanis akadozik, s ha nem teszünk sürgősen megfe­lelő intézkedéseket, e piacok­ról való kiszorulással számol­hatunk. A hagyományos „Thonett”-technológiával ké­szülő ülőbútoraink ugyanis korszerűtlenek és nem felel­nek meg a piaci követelmé­nyeknek. Mivel új fejleszté­si célkitűzések megvalósítá­sára 1965-ig anyagi eszkö­zök csak korlátozott mérték­ben állnak rendelkezésünkre, a problémát elsősorban a gyártmány­­fejlesztés, új anyagok al­kalmazása és kisebb gépe­sítések révén kell meg­oldanunk. Ez évben kooperációs kap­csolatot létesítettünk a Szék- és Faárugyár, a Debreceni Hajlított Bútorgyár és a Fúr­na- és Lemezművek között hulladékfurnírból készült székelemek gyártására és fel­­használására. Az új anya­gok kísérleti gyártása várha­tóan decemberben indul meg, s 1962-ben már üzeme­ink nagyobb mennyiséget kaphatnak az új anyagból. Figyelembe véve azt a körül­ményt, hogy a második ötéves terv szerint bükó fűrészáru termelésünk nem­ növekszik, hanem csökken a jelenlegi színvonalhoz képest, mind­nyájunk előtt világossá vá­lik, hogy emelkedő előirány­zatú széktermelésünk anyag­­fedezetét új anyagok bekap­csolása révén kell biztosíta­nunk. A műanyagok felhasználási körének kiterjesztésének, ha volumenében nem is nagy, de mégis számottevő lépést jelent előre ugyancsak az ülőbútor­­gy­ártás területén az üveg­szál erősítésű poliészterpa­lástok alkalmazása, amellyel jelenleg a Szék- és Faáru­gyár foglalkozik, együttmű­ködve a Papkeszin levő Co­lor Kémia Vállalattal. A 20 éves távlati fejlesztési ter­vünkben 1965—70 közötti időszakra terveztük meg a mű­anyagbútorgyár felépítését, de azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a műanyagok gyakorlati alkalmazásával kapcsola­tos problémák nagyobb hányadát már a második ötéves terv folyamán meg kell oldanunk. Ezért van nagy jelentősége nemcsak az ülőbútor-gyártás­ban, hanem az ipar más terü­letein is a műanyagok fel­­használásával kapcsolatos ta­pasztalatszerzésnek. Arra kell törekednünk, hogy a műszaki megvalósítással egyidejűleg, de még inkább azt megelőzve, gazdaságossági számításokkal igazoljuk a műanyagok fel­használási előnyeit. Az eddig felsoroltak nem jelentik, hogy ezenkívül a második ötéves vagy az 1962. éves tervből ne adódnának más feladatok. A terv, de az élet még sok más feladatot is hoz magával, melyeket szintén meg kell oldani. A bútoripar minden dolgozója azon lesz, hogy mind a terv, mind az élet által megszabott minden feladatot megold­jon és ezzel a maga frontján eleget tegyen a szocialista építő munkából reá háruló kötelezettségének. Czeczey György iparigazgató 1962. JANUÁR *. Választások előtt a magyar szakszervezetek­­ alapszabálya értelmé­ben kétévenként újra kell választani az összes szakszer­vezeti szerveket, a bizalmi­aktól a központi vezetősége­­­­kig, négyévenként pedig a '■ Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, a Szakszervezetek­­ Budapesti Tanácsát, vala­mint a szakszervezetek me­gyei tanácsait. Ennek alapján 1962. I. 15-től 1962. IV. 30- ig újjá kell választani az Építő-, Fa- és Építőanyagipa­­ri Dolgozók Szakszervezeté­hez tartozó valamennyi alap- és középszervet. A választásoknak az egész szakszervezeti munka meg­erősödését, a szakszervezeti demokrácia kiszélesítését, szakszervezetünk tömegkap­csolatainak megjavítását kell eredményeznie. Az MSZMP Vll. és a SZOT XIX. kongresszusai megszab­ják a szakszervezeti mozga­lom tevékenységének fő po­litikai tartalmát. Eszerint a szakszervezetek legfőbb fel­adata, hogy erősítsék a mun­káshatalmat, küzdjenek a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek megjavításáért, a törvények és rendeletek megtartásáért, neveljék a dolgozókat hazájukat, népü­ket szerető, öntudatos embe­rekké, tanítsák őket a mun­káshatalom vezetésére, gon­doskodjanak a szervezett dol­gozók kulturális ismeretei­nek bővítéséről, kulturált szórakozásáról, egészséges, a testet és szellemet egyaránt fejlesztő sportolásukról, R­endszeresen fejlesszék a A* vezető szervek irányító tevékenységét, a határozatok végrehajtásának megszerve­zését és ellenőrzését. Javít­sák és mélyítsék tovább a tömegkapcsolatokat a demok­ratikus centralizmus követ­kezetes érvényesítésével, a­ dolgozók napi problémáinak elintézésével, minél több tár­sadalmi munkás bevonásával. A vezetőségválasztó taggyű­lések előkészítése, a beszámo­lók alapossága és a vita ak­tivitása szakszervezeti életünk demokratizmusának újabb vizsgája lesz. A bizalmiak segítsék elő, hogy minden szakszervezeti tag tevékenyen vegyen részt ebben a fontos munkában. A szakszervezeti szervek­nek arról kell számot ad­niuk, hogy a dolgozók érde­kében hogyan hajtották vég­re területükön a legfontosabb határozatokat, hogyan oldot­ták meg azokat a problémá­kat, amelyekkel a dolgozók hozzájuk fordultak. A beszá­molók a szakszervezeti szerv előtt álló feladatokkal foglal­koznak. ismertetik, hogy mi­lyen kérdéseket kívánnak megoldani, s ehhez a szak­­szervezeti tagság milyen tá­mogatása szükséges. A be­számolók őszintesége, nyílt­sága és alapossága szintén fo­kozza a tagság és a válasz­tott szerv aktivitását, fe­lelősségérzetét, a választások egyik fon­­tí­tos célja, olyan vezető­ket választani a szakszerve­zeti szervekbe, akikben a dol­gozók megbíznak, akik fele­lősséget éreznek a munkatár­saik iránt, akik tudnak hatni a dolgozókra és alkalmasak arra a megtisztelő feladatra, hogy a munkásöntudat for­málói legyenek. A választások helyes, aktív lebonyolításával valamennyi szervezett dolgozó hasznosan járulhat hozzá szakszervezeti mozgalmunk újabb megerő­södéséhez. Rászolgálnak választóik bizalmára Rózsahegyi Ferenc aszta­los, az szb kultúrfelelőse. Mindössze két éve dolgozik a vállalatnál, de ez alatt any­­nyit tett a kultúrmunka szín­vonalának emeléséért, mint még előtte senki. S amikor majd január 22-én az szb. tagjainak megválasztására sor kerül, úgy gondoljuk, a kultúrfelelősi poszt betöltő­jének személye nem lehet vi­tás, így vélekednek a gyáriak is. — Fáradhatatlan, sokolda­lú, gyakorlati ember. Szaval, játszik rendez, szervez. Ösz­­sze tudja tartani az embere­ket ... Két év alatt olyan színját­szó gárdát teremtett, amely 1962-ben már havonta ad önálló műsort a gyár életét bemutató egyfelvonásos da­rabokkal, jelenetekkel, pil­lanatképekkel. Tervbe vették mai szerzők­ aktuális témá­jú egyfelvonásosainak elő­adását is, s De Rózsahegyi Ferenc ku­­túrfelelős kirándulást is szervez. A színházlátogatásra buzdít, érdeklődik az üzemi fotókör munkája iránt, vál­lalati sportmegmozdulásokon vesz részt. Ugyanakkor a ,,Gagarin’a szocialista brigád vezetője és a termelőmunkában is pél­dát mutat. Sohasem sajnálja a fárad­ságot a nemes cél érdekében. Pedig őneki is volna mivel töltenie a szabadidejét. Es­ténként négy gyermeke vár­ja otthon egy szűk kis szo­bában. Velük is foglalkozni kell, tanítani,­ nevelni őket. És bizony néha az ő rová­sukra „túlórázik” a munká­sok szellemi felüdüléséért, fejlődéséért. Álma: — a jelen­leginél valamivel nagyobb és egészségesebb lakás. Nagyon megérdemelné. Ilkei Csaba FELHÍVÁS ! Kérjük azokat a szaktársa­kat, ak­ik a Tanácsköztársaság alatt a Vöröshadseregben telje­sítettek szolgálatot, visszaemlé­kezéseik összegyűjtése végett jelentkezzenek az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezetében (Bp. VI. Dózsa György út 84-a.) I. eme­let, 3. szám alatt, kedden és pénteken 9—13 óra között. Vi­dékiek jelentkezését pontos cí­mük feltüntetésével levélben kérjük. Elnökség Szalagszerű termelésre tértek á­t a Bp. Kárpitosárugyárban a nemrég beállított úti gépsor segítségével

Next