Famunkás, 1963 (63. évfolyam, 1-14. szám)
1963-01-07 / 1. szám
ja_______ AZ ÜZEM MINDENESEI KEVESEN VANNAK. Csak négytagú a „Béke" szocialista brigád A Nyugat-nagyarországi Fűrészek szombathelyi központjában mégis mindenki ismeri őket. Nem csoda, hiszen TMK-asztalosok. Ők képviselik ebben a faipari üzemben az asztalos, az ács és a bognár mesterséget. Jól felszerelt műhelyükben a gyalupadok között beszélgettünk velük munkájukról, életükről, s természetesen az idei temekről is. Polgár István asztalos vezeti a brigádot melynek tagjai: Molnár József bognár, Szibler László asztalos és Czuppon József ács. — Uzsy összetart a mi brigádunk, mint egy kis család — mondta a 35 éves Szibler László. — Amikor két hónapig beteg voltam, rendszeresen meglátogattak és a tüzelőm hazaszállítását is elintézték. Akkor éreztem igazán, milyen jó, ha az ember egy ilyen közösség tagja... — Nekem sincs okom panaszra — vette át a szót Molnár József, akii már 24 éve dolgozik a faiparban. — Családommal házépítést kezdtünk a saját erőnkből. A téglákat fa magunk készítjük hozzá. A rőváron többször kijöttek a munkatársaim a telekre és segítettek a téglavetésben, így sikerült már elkészítenünk 12 060 darab téglát. MIKÖZBEN BESZÉLGETTÜNK, Polgár István egy kemény fedőlapú füzetet szedett elő. — Ez a mi naplónk — mondta, mikor elénk tette a gyalupadra. Lapozgattuk. Mindent gondosan beírnak a naplóba, amit végez a brigád, s ami velük történik. Tevékenységük tükre ez a füzet. Büszkeséggel mutatta a brigádvezető az igazgató és az sab-titkár bejegyzését, akik elismerésüket fejezték ki a „Béke” szocialista brigád jó munkájáért. Némelyik bejegyzést a fénykép is illusztrálja. A tavaly decemberi események leírása között ismerős fényképet pillantunk meg. — Az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonsában készült ez a felvétel? — Igen, részt vettem a szocialista brigádvezetők első országos tanácskozásán s az elnökségben ültem — mondta Polgár István ujjával a kép egy pontjára mutatva. — Ekkor kaptam meg a ..Faipar kiváló dolgozója’’ kitüntetést. — Mindezt szerényen jegyezte meg és hangsúllyal tette hozzá — Úgy érzem, a kitüntetés nemcsak engem illet, hanem az egész brigádnak szól... — A SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐK TANÁCSKOZÁSÁN legjobban az ragadott meg, hogy más brigádok milyen jól szervezik a munkát. Mi is tanulhatunk tőlük. — Állapította meg Polgár elvtárs. — Úgy bizony — szólt Szidler László — nálunk még sok a soron kívüli, a „nagyon sürgős’’ tennivaló. Természetes, hogy első az a munka, amellyel a termelést segítjük elő. Mégis, többen tudnánk termelni, ha legalább dekádonként előre tudnánk, mi a főfeladat. Szóba került a tanulás, a művelődés is. Valamennyien szemináriumra járunk, s most kezdjük a VIII. pártkongresszus anyagának tanulmányozását. Teljesítjük azt a vállalásunkat is, hogy félévenként egyszer tapasztalatcserén veszünk részt. — Mondta erről Molnár József. Kollektívájuk belső ügyeiről is érdeklődtünk. — Nálunk nem történnek rendkívüli dolgok — jegyezte meg a brigádvezető. — Valamennyien józanul, a családunknak élünk, s munkánkat is kifogástalanul elvégezzük. Remélem, a jövőben sem lesz panasz ránk. Szavaival valamennyien egyetértenek, s újra csak Szibler László szólal meg, mint a brigád „közvéleménye”. — Megőrizzük a szocialista címet L. J. Polgár István Molnár József Szibler László AZ ASSZONYBRIGÁD Egy hónapja sincs, hogy a szocialista brigádvezetők tanácskozásán felszólalt egy vékony, magas asszony. — Hajnal Ferencivé vagyok, a Budapesti Falemezművektől — mutatkozott be a tanácskozás résztvevőinek és fejlődő kis kollektívájuk életéről, munkájáról beszélt, levonva több, az egész brigádmozgalom szempontjából megszívlelendő tanulságot. Károson, a Falemezművek 1. sz. gyárrészlegének szűk, raktári helyiségében beszélgetünk Hajnal Ferencnével. — A tanulságok? Az egyik legfontosabb az, hogy ha az Rzb nem igazi gazdája a szocialista brigádmozgalomnak — elhanyagolja a verseny szervezését, a brigádokkal való rendszeres foglalkozást, az eredmények értékelését —, akkor a brigádok tagjai kedvüket vesztik, nem látják a verseny értelmét. Sajnos, ez volt a jellemző üzemünk szakszervezeti bizottságának tevékenységére is egészen az 1982-es választásokig. Azóta alaposan megváltozott a helyzet — a szocialista brigádmozgalom javára. Valóban, 1962 második felétől fellendült a szocialista brigád címért folyó vetélkedés. Ma a 16 brigád közül 5 már a cím birtokosa, 11 pedig a cím elnyeréséért küzd. Az utóbbiak között van Hajnal Ferencné héttagú, furnérraktári brigádja is. — Csak rajtuk múlott, hogy még nem kapták meg a címet — mondja Nagy István szb-titkár —, ugyanis a november 7-i értékelésihez nem adták le a brigádnaplót. — Ez így van. Bizony, elhanyagoltuk a napló rendszeres vezetését — vallja be önkritikusan Hajnalné. — Őszintén sajnáltuk, mert az egyik legjobb kollektíva a surnérraktári. Amíg a legjobbak közé jutottak, eltelt több mint egy év. 1961 novemberében alakultak 6 taggal: Hajnal Ferencné, Eilinger Józsefné, Szakács Györgyné, Bosnyák Józsefné, Bacheffer Antalné, Csórik Sándorné és hetedikként jött hozzájuk Juhos Mártonné. — Minőségi munkát végeznek — állapítja meg az szb- titkár —, ami azt jelenti, hogy a raktárba való beérkezésitől a kiszállításig az anyagot szakszerűen tárolják. Önkéntes vállalásuk alapján tíz ember munkáját végzik heten (négy le- i lakómunkás helyett csak kettő, 2 számoló helyett pedig csak egy dolgozik). — Nagyobb eredményt is elérhetnénk, ha nem szétszórva dolgoznánk: én a negyedik emeleten számolok, Bachofferné , másutt kötöző, a többiek pedig ismét másutt sakkozók. Hát csoda, ha s, munkánk együttes értékelése nehéz? — mondja a Hajnalné. _ Igen helyes kezdeményezés volt az szb-től, hogy a mű- ,szakiakat, gazdasági vezetőket bevonják a brigádokba. így lesz , hamarosan a Hajnal-brigád tagja Mózer István, a tervosztály technikusa és Stockbauer Istvánná raktáros. A brigádból négyen vidékiek, ennek ellenére valamennyien részt vesznek az üzemen belüli oktatás, művelődés valamelyik formájában. Együtt járnak a munkásakadémiára, a tanultakat megvitatják, akárcsak a politikai kérdéseket; rendszeressé vált a jelentős események megbeszélése, s a munkaidő előtti vagy ltáni 5—10 perces röpgyűlés, ahol a brigád életének egy-egy kérdése kerül szóba. A kollektív megmozdulások, az elvtársi segítségnyújtás szép példáit sorolhatnánk a beteglátogatástól a házépítésig, a családi problémák közös megoldásától a névadó ünnepség megrendezéséig. — Mi a brigádvezető legfontosabb célkitűzése 1963-ban? — Elnyerni a szocialista címet és elérni azt, hogy azok a brigádtagok, akiknek nincs meg a nyolc osztályúik, hozzáfogjanak a tanuláshoz. Ez utóbbi a nehezebb. Az előző ugyanis — Nagy István szk-titikár véleménye szerint —, már 1963 első felében teljesülhet. Legyen ez bíztatás számukra a nehezebb feladat megoldásához. FAMINIKAC Az állami faipar a második ötéves terv első három évében A FAIPARI SZAKSZERVEZETÜNKHÖZ TARTOZÓ 3 FŐ ÁGAZATA az utóbbi évekbennagy mértékben fejlődött,. Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a faipar dolgozói — a második 5 éves tervidőszak első két évé 'ben —, becsülettel eleget tetje tek azoknak a követelmények- nek, amelyeket népgazdaságunk fejlesztésének feladatai velük szemben támasztottak. A KIM Bútoripari Igazgató■ ságának vállalatai 1961. évi termelési tervüket együttesen 108,2 százalékra teljesítették, s az előző évi teljesítéshez ké-pest 17,7 százalékkal növelték I termelésüket. 1962-ben decem-ber 10-én befejezték évi termelési feladatukat és előre láthatóan 4—5 százalékos i tervtúlteljesítést értek el. Ez az 1961. évi teljesítésnél 18— 19 százalékkal magasabb. A bútoripar 1963. évi tervez :iben — az előző év várható teljesítését véve alapul — 12,5 százalékos termelésnövekedést irányzott elő. Ezen belül a hazai igények kielégítésére ■ 12—13 százalékkal, export célokra 45 százalékkal kívánnak többet termelni. A konyhabú-torok felületkezelt részarányát pedig 25 százalékról 64 százalékra emelik. Az igazgatóság 1963. évi műszaki-fejlesztési tevékenységének középpontjában az Angyalföldi, a Cardó, az Otthon bútorgyárak és az Újpesti Asztalosárugyár korserű gépekkel (gépsorokkal) való felszerelése áll. Ezen túlmenően, hogy csak a legfontosabbakat említsük, két újabb bútorgyárban korszerűsítik a felületkezelést, tovább emelik a stylbútorgyártás faszobrászatiműveleteinek gépesített,ségi fokát, az ülőbútorgyártásban pedig alkatrésztipizálást hajtanak végre. A tervezett termelésnövekedésnek 1963-ban több mint 70 százalékát a termelékenység emelkedése révén fogják el- érni, melynek nagyobbik há- nyadát műszaki-fejlesztési in- tézkedésekkel biztosítják. Ön-költségi tervükben — az 1962. évi várható teljesítésből ki - indulva — 2,3 százalékos költ-ségszintjavulást irányoztak elő. AZ OEF FAIPARA 1961. évi teljes termelési tervét i 102,8 százalékra teljesítette saz előző évi teljesítéshez viiszonyítva 9,3 százalékkal nő- I I vette termelését. Az 1962. évi I termelési terv várható teljesítése 107 százalék. A termelés növekedése — az 1961. évi teljesítéshez képest — 9 százalék. A Faipari Főosztályhoz tartozó vállalatok 1963-ban, az előző évinél 30 000 köbméter rel több gömbfát dolgoznak fel a minőségi áruféleségek, elsősorban az exporttermékek r részarányának növelése mel ■ lett. A többi között 4000 köbméterrel több forgácslapot, 2000 köbméterrel több farostlemezt és közel 900 000 négy-zetméterrel több furnírt fog- nak előállítani, mint az előző évben. A vállalatoknak — fő-képpen a fűrész- és lemezpáriaknak és üzemeiknek — íz ésszerű és gazdaságos rönkfeldolgozás jegyében. Az egész év folyamán nagy figyelemmel kell lenniük "-a fogadási, a tá-rolási, általában a minőségbiztosítási és megóvási tennivalók maradéktalan elvégzésére, mind az import,mind a hazai rönkféleségek és az ízekből származó termékek vonatkozásaben. Felépül 1063-ban és a év végén megkezdi a termelést a Mohácsi Farostlemezgyár III. lépcsőjének első szakasza, a lakköntéses felületkezelő üzemrész és újabb gépek beállításával növekszik a farostlemez előállító üzem termelési kapacitása. A műszaki fejlesztés során feltétlenül tovább kell szélesíteni az üzemek rönk- és készáru munkálatainak gépesítettségét és a belső anyagmozgatás mechanizáltságát. Ezzel amellett, hogy mentesítjük a dolgozókat a legnehezebb fizikai munkától, nagy mértékben csökkentjük a baleseti veszélyt is. AZ ÉM. G. IGAZGATÓSÁGÁHOZ TARTOZÓ ÉPÜLETASZTALOSIPAR termelési tervteljesítése 1961-ben csak 99 százalék volt ugyan, de a termelés az előző évi teljesítésnél 18,4 százalékkal volt magasabb., 1962-ben a várható termelési tervteljesítésük 102 százalék volt, amellyel az előző évi teljesítést 7 százalékkal haladják meg. Az épületasztalosipar 1963. évi termelési indexe — az előző évihez viszonyítva — 105,3 százalék. Beépített bútorból a múlt évinél 17 százalékkal termelnek többet, mintegy 100 000 négyzetméterrel több mozaikparketta gyártását irányozták elő és nagy mértékben emelkedik a faredőnytermelés is. A nyílászáró szerkezetek mennyiségét a lakás- és egyéb építkezések igényei határozzák meg, így ennél a gyártmányféleségnél is jelentős termelési felfutással lehet számolni. Az igazgatóság további előrelépést kíván tenni a gyárt-mány és műszaki fejlesztés, valamint az üzemszervezés te-tén. Megkezdik az épületekre , festett és üvegezett állapotban kikerülő ajtók és ablakok gyártását. Több olyan célgépet állítanak elő kísérleti üze ,münkben, amelyeknek beállí- ’ tásába komoly mértékben nö-vekedni fog a termelő munka gépi részaránya. A termelékenység az előirányzat szerint 3,8 százalékkal haladja meg az 1962-ben elért szint, s a többtermelés kétharmad részét a termelékenység növelésével biztosítják, a költségszintet pedig 1,8 százalékkal csökkentik. Az év első felére esik az állami bútoripari és az épületasztalosipar gazdasági irányításának átszervezése, melynek célja a termelőerők jobb kihasználásának biztosítása, a vezetés további javítása. Az átszervezés lehetővé teszi a szétaprózott termelési egységeknek nagyobb vállalatokba való egyesítését, a termelőeszközök összevonását, átcsoportosítását, a termelés korszerű megszervezését, a műszaki fejlődés meggyorsulását. Az átszervezésnek úgy kell megtörténnie, hogy még átmenetileg se zavarja a termelést, ne akadályozza a dolgozókat munkájuk végzésében. A KONGRESSZUS ÁLLÁSFOGLALÁSA SZERINT gazdasági tevékenységünk középpontjában a következő 2-3 évben második ötéves tervünk teljesítése és, ha arra adolcolt igény jelentkezik, túlteljesítése áll. Ezen belül sorrendben a legfontosabb az 1963. évi tervelőirányzatba foglaltaknak maradéktalan megvalósítása. 1963-ban — második 5 évetervünk harmadik évében - a megnövekedett feladó szükségessé teszik, hogy a dolgozók alkotó kezdeményzése mind a termelés, mind a vezetés vonatkozásában nagyobb súllyal érvényesüljön A gazdasági-műszaki vezetői és szakszervezeti szervein teljes felelősségtudattal ápolák, segítsék a szocialista munkaversenyt, a szociálista, brigád, műhely, üzem cím elnyeréséért és megtartásán folyó mozgalom fejlődését. Az emberekről való fokozott gondoskodás jegyében a termeléshez kapcsolódó jó megelőző tevékenységgel óvják a munkások egészségét és testi épségét. A dolgozók és vezetők szoros összefogásával valósítsuk meg az új esztendőben a szocialista építés soron következő feladatait. Róka Pál Mi az oka, hogy: ■ Szegeden nő, Budafokon pedig csökken a balesetek száma? II. rész. A baleseti statisztika grafikonja a Gyufaipari Vállalat budafoki telepén már egészen más képet mutat, mint Szegeden. Tavaly az első félévbentíz baleset miatt kétszáztizenkét munkanap esett ki a termelésből. A második félévben már csak hét baleset történt és a kiesett munkanapok száma is mindössze százharminchét volt. Ez év első félévében kilenc balesetből nyolcvanöt nap, a harmadik negyedévben pedig négy balesetből harminc nap munkakiesés származott. Lédeci József, az üzem biztonsági megbízottja, szerint a baleseti statisztika kedvező alakulása nem abban rejlik, hogy a budafoki telpen több vagy hatásosabb védőberendezések vannak, mint Szegeden. Amíg náluk egy balesetre átlagosan nyolc kiesett munkanap jut, addig a szegedi telepen huszonöt. Sőt, a budafokiak helyzete nehezebb, mert exportra dolgoznak, ami magától értetődően nagyobb figyelmet és koncentrálást kíván minden dolgozótól. Mi hát az oka annak, hogy úgyszólván azonos körülmények között dolgozó két üzemnél ilyen lényeges eltérést tapataltunk? Budafokon komolyabban veszik adolgozók a munkavédelmi oktatást. Az üzemi biztonsági megbízott tíz hónappal ezelőtt megkezdett tevékenységének első állomása a munkavédelem gyökeres átszervezése volt. Ez nemcsak azt jeletette, hogy több aktívát foglalkoztatott, hanem elérte azt, hogy aki balesetet szenvedett, az legyen a munkavédelmi őv. Rendszeresen teljesíti azt a felajánlását is, hogy a balesetet szenvedettek közül a nyolc napon túl gyógyulókat rendszeresen meglátogatja otthonában. A munkavédelmi szemléket minden hónap 15-ig végrehajtják. A főmérnök, a telepbiztonsági megbízott, a tmk-megbízott, a szakszervezet titkára és az igazgató az észlelt hibák, baleseti veszélyforrások megszüntetésére megfelelő intézkedéseket hoznak. — Tekintettel a balesetek emberi és gazdasági következményeire, új rendszabályokhoz is folyamodunk — mondja Lédeci József.— Mint a vállalat biztonsági megbízottja, többször jártam lent Szegeden. Feltűnt hogy azon a munkahelyen, ahol korábban Zsolnai András oly szerencsétlenül megsérült, szakmai helyettese, Sipos Ferenc mellőzte a biztonsági rendszabályokat. Ez többször előfordult és csak a véletlennek köszönhető, hogy nem történt súlyos baj. Könnyelműségéért utolsó figyelmeztetést kapott és kilátásba helyeztük, hogy ha továbbra is ilyen nemtörődöm módon végzi a munkáját akár történik baleset, akár nem, esetét tudatos ön- és mások veszélyeztetése miatt az ügyészségnek adjuk át. A fegyelmikkel egyidőben felhívtuk azok figyelmét, akik a védőberendezések megkerülésével dolgoznak, hogy ellenük a jövőben akár a fegyelmezés utolsó lehetőségéig is elmegyünk. Alig néhány hete, hogy Lédeci József lett az egész Gyufaipari Vállalat — beleértve a szegedi telepet is — biztonsági megbízottja. Hivatalát azzal a jelentős elhatározással vette át, hogy az eddigieknél sokkalta nagyobb gondot fordít a vállalat baleseti arányának javítására, ígéretet tett arra, hogy „Szegeden is rendbeteszi a dolgot”. Reméljük, ugyanazzal az aktivitással lát hozzá ott is a munkához, mint ahogy Budafokon tette, ahol az eredmények azt bizonyítják: lehet és kell is csökkenteni a baleseteket. K. T. 1963. JANUÁR 7. *■ Boldog és eredményekben gazdag ! új esztendőt kíván ! az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar : minden dolgozójának ír a szakszervezet elnöksége