Famunkás, 1963 (63. évfolyam, 1-14. szám)
1963-10-14 / 12. szám
t A faipari technikusképzés helyzete V. Az eddig elhangzott vélemények után kerestük fel a faipari technikusképzés problémakörének egyik legbeavatottab ismerőjét, Pártos Andor oki. gépészmérnököt, a Szakági Tanács tagját, a Budapesti Bútoripari Vállalat műszaki főosztályvezetőjét. Megkértük, tájékoztasson bennünket a technikusképzés megjavításáért tett lépések eddigi eredményeiről, s vázolja a jelenlegi helyzetet. — A faipari technikumi oktatásban — az ipar sürgető követelményeinek hatására —az elmúlt évek során fejlődést tapasztaltunk. — kezdtePártos elvtárs. • Ez a fejlődés azonban meszsze elmaradt a követelmények egyre fokozódó üteméttől. A bútoriparban 1960. júniusján van, mint megbízott , titkár, főzakági tanácsülés elé terjesztettem — megvitatás céljából— a faipari technikum oktatási tématervét — miután az érvényben levőt már régótanem tartottam megfelelőnek. Ezen az ülésen egyértelműenmeghatároztuk azokat az irányelveket, melyeket az oktatási tématerv módosítására vonatkozó javaslat összeállításánál vezérelvnek tekinthetettünk. — Melyek voltak ezek az irányelvek? — Tekintettel a bútor- éstefeldolgozó ipar igen sokrétűés szerteágazó termelési feladataira, és az igen gyorsan változó technológiai eljárásoktámasztotta nagy kívánalmakba, nem képzelhető el olyannégyéves technikusképzés,melynek alapján a végzetttechnikusok teljesértékű szakmunkaerőként munkába állíthatók lennének. Az oktatási tématervet úgy kell kialakítani, hogy a megszerzett ismeretek a későbbielsajátítandó szakmai gyakorlathoz megfelelő elméleti alapot nyújtsanak. . . Ezért az egyes tantárgyakanyagát úgy kell módosítani, hogy a hagyományos asztalosés fafeldolgozóipari szemlélet csak — mint a szakma fejlődésének fokozata — elméleti síkon érvényesüljön, s vele szemben — a felszabaduló többlet óraszám felhasználásával — nagyobb súllyal és terjedelemben kell oktatni, f elméleti és gyakorlati síkon egyaránt a korszerű, új anyagok, gépek, eljárások gyáripari termelésben való alkalmazásait. Be kell iktatni ezenkívül ez oktatási tématervbe a gyártáselőkészítési és munkaszervezési módszerek ismertetését — különös tekintettel az új eljárások bevezetésekor felmerülő munkaszervezési, irányítási feladatokra. • Summázva tehát: emelni kell az oktatás elméleti szintjét; a tananyagot ki kell egészíteni a korszerű technika és technológia követelményeinek megfelelő témákkal. Ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a hagyományos kézműipari anyagok, szerkezetek és munkaműveletek gyakorlati elsajátításának oktatását; e tekintetben elegendőnek tartjuk ezen tananyagnak — az ipar fejlődésében mutatkozó összefüggések megértéséhez nélkülözhetetlen — elméleti és gyakorlati ismertetésére szorítkozni. . — Mi történt az irányelvek kidolgozása után? • — Az irányelvek rögzítése után a Szakági Tanács azt a határozatot hozta, hogy egy, a tanács tagjaiból alakított albizottság a faipari technikum tanári testületének közreműködésével dolgozza ki a technikumi oktatási tématerv részletes, érdemi bírálatát és bocsássa azt jóváhagyásra. A tanterv módosító javaslata a faipari, technikum tantestületének bevonásával, s velük egyetértésben készült el. A Szakági Tanács 1960. júliusi ülésén megvitatta a javaslatot és arra az álláspontra jutott, hogy a majd minden vonatkozásban elavult jelenlegi tanterv módosítással való megreformálása nem elégíti ki a gyökeres változást sürgető korszerű követelményeket — új tanterv kell. A Szakági Tanács az új tanterv szerinti oktatás 1—2 éven belüli bevezetését határozta el. A pedagógusok előtt áthidaló megoldásként jelöltük meg a legújabb szakirodalom jegyzetelését, sokszorosított pótjegyzetek kiadását, az üzemek és kutatóintézetek korszerű berendezéseinek, eljárásainak fokozott tanulmányozását. — Mi jellemzi a mai helyzetképet? — Meg kell állapítani, hogy a határozatokból nem sok került megvalósításra. Az az áthidaló megoldás, mely szerint a tantervben és a tankönyvekben nem szereplő korszerű eljárások oktatása jegyzetelései történtek, nem koordinálható az egyes faipari technikumok között, miután kizárólag a tanár ismereteire és hozzáállására épül, s ennek alapján nem is lehet eredményes. A tanításterv hibájára vezethető vissza, hogy a hallgatók egyes, a tanterv módosító javaslata szerint elhanyagolható anyagrészeket sajátítják el mélyrehatóbban, a korszerű, fontos témaanyag felületes megismerése mellett. Az előbbi alapvető problémán túlmenően nehezíti még a megkívánt színvonal elérését a hallgatók nem kielégítő összetétele. A nappali tagozatra sokan nem a szakma iránti érdeklő- dés miatt jelentkeznek, hanem azért, mert korábbi, nem kiemelkedő tanulmányi eredményeik miatt az érdeklődési körüknek megfelelő iskolatípusba nem vették fel őket. Az esti és levelező tagozatos hallgatók összetétele nem kielégítő. Nagy számban vesznek fel faipari alapképzettségnélküli hallgatót a felnőttek •tagozatára az üzemek, vagy •intézmények által adott igazolás alapján, melyben e szervek a szükséges szakmai gyakorlatot tanúsítják. Az idevonatkozó rendelet hiányossága az, hogy a szakmai gyakorlat fogalmát nem határozza meg; nem rögzíti, milyen faipari munkakörökben eltöltött idő számítható be a szakmai gyakorlat idejébe. • A rendelet kiegészítése alapján biztosítható lenne a hallgatók szükséges szelektálása, s kizárnánk annak lehetőségét, hogy gyakorlati és elméleti kérdésekben szakmailag teljesen járatlanok nyerhessenek felvételt. Különösen Győrben, az esti •tagozaton volt szembetűnő, ■hogy a hallgatók egy• nagyobb •hányada a Vagon gyár igazolása alapján szakmai ismeretek teljes hiányában nyert felvételt és négyéves tanulmányuk ellenére is alapvető tájékozatlanságot árultak el a gyakorlati kérdésekben. (Szóban elmondtak valamit, amit gyakorlatban nem láttak, tehát nem értették, csak bemagolták.) — Összefoglalva véleményét, miben jelölné meg a legsürgősebb tennivalókat? — Mint ahogyan a Könynyűipari Minisztérium oktatási igazgatóságához szeptember 24-én kelt feljegyzésemben hangsúlyoztam: ismételten fel kell vetnünk a részletes tantervek átdolgozásának, , továbbá az ezekre épülő új, korszerű tankönyvek és szerkezettani példatár kiadásának szükségességét. A tanulmányi színvonal emelése érdekében már a felvételnél célszerű volna nagyobb követelményeket támasztani, a hallgatókkal szenben. A felnőttoktatásnál pedig — szükséges szakképzettség hiányában — a faipari gyakorlatnak, mint előfeltételnek, maradéktalan biztosítását kellene elérni. — mondotta befejezésül Pártos Andor elvtárs. Ilkei Csaba (Folytatjuk) Egy éve asogy megindult a termelés a vidéki iparosítási tervben létrehozott makói redőnygyárban. Az első évében már jó eredményeket felmutató gyárata legújabb technológiai és munkásvédelmi elveknek megfelelően építették. A hét holdon települt üzemben százhúsz ember dolgozik. A százötven méteres csarnokok mellett a tervezőknek gondjuk volt arra is, hogy minden tekintetben megfelelő szociális létesítmények, fürdők, öltözők álljanak a dolgozók rendelkezésére. FAMUNKAS Igaz barátság szövődött szemlátogatáson a román delegáció tagjaival Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Szakszervezetek IV. nemzetközi konferenciáján részt vett román küldöttség két tagja, Rogoveanu Nicolas szaktárs, a román szakszervezet faipari elnökségének tagja és Pita Wily szaktárs, a szakszervezet nemzetközi felelőse látogatást tett a Budapesti Bútoripari Vállalat központi gyáregységében (volt Újpesti Asztalosárugyár). A magyar faipari munkásoknak addig csak küldötteivel találkozhattak a kongresszusi terem padjaiban — ezt a látogatást azért kérték, hogy az iparág problémáiba a helyszínen is betekintést kapjanak. Az első állomás: Csecsei György vezérigazgató szobája. A román szaktársak nagy érdeklődéssel hallgatták a tájékoztatást az üzem múltjáról, a nemrég történt átszervezésről, az azóta felmerült problémákról. Elismeréssel néztek össze, amikor megtudták, hogy a termelési érték az utóbbi 12 évben alig négyszeres létszámemelkedés mellett több mint tizenhatszorosára futott fel. Utána irány: a műhelyek. Az igazgató és Krázli Antal szb-titkár a gazda büszkeségével és gondosságával vezette a vendégeket műhelyről műhelyre. Elismeréssel nézték, a hozzáértő érdeklődésével forgatták a román szaktársak a pozdorjából készült bútorlapokat. Különösen sok időt töltöttek az üzem büszkeségénél, a külföldről nemrégen vásárolt gépsornál, amelynek üzembe helyezése most folyik. Mindössze hat ember kezeli majd; hatalmas vezérlőasztala, akár egy székesegyház orgonája. Tetszéssel mustrálgatták a frissen poliészterezett, exportra szánt készárut, a pompás háromajtós szekrényeket, vitrineket, csak éppen a túl magas lábakon csodálkoztak. Az igazgató nevetve tárta szét karját: — Hja, ez a megrendelő kívánsága, s mi készséggel teljesítjük! Az üzemlátogatás után megkértük a vendégeket, mondják el észrevételeiket a Famunkás olvasói számára. Rogoveanu szaktárs készséggel állt rendelkezésünkre : — Időnk, sajnos, rövid volt, így valóban csak futó benyomásokról beszélhetek. Amit láttunk, mind igen tetszett. Méltányoljuk a dolgozók nagy igyekezetét üzemük felfejlesztéséért. A műhelyekben kifogástalan munkafegyelmet, rendet tapasztaltunk, örömmel hallottuk ezt is: a szak-szervezet és a vállalatvezetés közös erővel azon van, hogy a munkásvédelmi berendezések is lépést tartsanak a fejlődő termeléssel. Bizonyára hamarosan sikerrel oldják meg ezeket a problémákat. Szeretnénk majd akkor is itt járni, ha az üzem már teljes kapacitással dolgozik és megvalósultak azok a szép tervek, amelyekről a magyar szaktársak itt olyan lelkesen beszéltek nekünk. Sok minden kerül még szóba ezután: az iparág szakember-utánpótlása nálunk és Romániában, az új munkamódszerek, a szakszervezeti munka. Krázli elvtárs a kulturális tevékenységről is beszámolt és elmondotta, hogy a közeljövőben kollektív romániai túrát szerveznek az üzem dolgozóinak. A búcsú talán még melegebb, mint a fogadtatás volt —igaz barátság szövődött ezen a délutánon. A vendégek azzal váltak el, hogy vagy itt, vagy Romániában újra találkozniukkell és folytatni ezt a késő délutánba hajlott beszélgetést — hiszen gondjaink és örömeink is közösek. ★ A román testvérszakszervezet küldöttei október 4-én, hazautazásuk előtt baráti eszmecserét folytattak szakszervezetünk alelnökével, Róka Pál elvtárssal. Ennek során kölcsönösen megállapították: a két szakszervezet kapcsolatát — pl. sajtótájékoztatási vonalon — élőbbé kell tenni. G. Szabó László Jól szerepeltek a faipari vállalatok az országos erdészeti tűzoltóversenyen Harmadszor mérték össze tudásukat, felkészültségüket, ügyességüket az erdőgazdaságok és az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz tartozó faipari vállalatok tűzoltócsapatai. A napfényes szeptember végi vasárnapon 28 csapat sorakozott fel a hűvösvölgyi Nagyréten, köztük üde színfoltként az egyetlen női tűzoltócsapat, a nagykőrösi ládagyár csapatának nyolc piros pulóveres tagja. A harmadik országos erdészeti tűzoltóversenyt dr. Vágó Ödön főosztályvezető nyitotta meg. A részvevők három versenyágban mérték össze erejüket, tudásukat: motorfecskendőszerelésiben, erdei tűzoltásban és egyéni ügyességi akadályversenyben. A motorfecskendő-szerelésben a Ládaipari Vállalat szegedi üzemének csapata végzett a legkitűnőbb eredménnyel: 100 ponttal (vagyis a szerelést 100 másodperc alatt hajtotta végre hibapont nélkül). Mint a végeredmény mutatta, a szegediek egyébként is kitettek magukért: a második helyet a Gyufaipari Vállalat szegedi gyára szerezte meg és a negyedik hely is szegedieknek, a Falemezgyár csapatának jutott. A győztes csapat tagjaiban még a verseny 100 másodpercbe sűrűsödött izgalma vibrált, amikor megkérdeztük tőlük, minek tulajdonítják nagyszerű teljesítményüket. — A győzelem azt jelenti — mondta Rudett Lajos, a vállalat tűzrendészeti előadója —, hogy az OKF vándorzászlója továbbra is nálunk marad. A legutóbbi országos versenyen ugyanis szintén ládagyári csapat lett a győztes, a nagykőrösi üzem csapata. — A tűzrendészet a mi vállalatunknál különösen életbevágó fontosságú — vette át a szót a győztes csapat parancsnoka, Tóth István. — Azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a faipari vállalatok között is miért a ládagyárak a legtűzveszélyesebbek Nálunk, Szegeden meg éppen fokozottabb elővigyázatosságra van szükség, mert a telephelyünk körül épülő új városrész miatt kisebb területre szorulünk össze. Ezzel nő a zsúfolt-ság, s vele a tűzveszély. Igen nagy súlyt helyzetünk hat a megelőző rendszabályokra és ennek köszönhető, hogy 1962. június 12-e óta üzemünkben nem fordult elő tűzeset. Akkor is a dolgozók segítségével sikerült néhány másodperc alatt megfékeznünk a tüzet. Ugyanis tulajdonképpen valamennyi dolgozónk önkéntes tűzoltó, mert éppen olyan rendszeresen részesülnek tűzrendészeti oktatásban, mint balesetmegelőzési oktatásban. • A vándorzászló-nyertes csapat tagjai fejenként 500—500 forint pénzjutalmat is kaptak, a második és harmadik helyezett csapat minden tagja 400— 400, illetve 300—300 forint pénzjutalomban részesült,, a Szegedi Falemezgyár csapata, valamint a Ládaipari Vállalat nagykőrösi üzemének női csapata pedig főigazgatói dicséret-A+ Szorvít’M’ Vezényszóra vár a női csapat A Ládaipari Vállalat szegedi üzemének győztes csapata 1963. OKTÓBER 14. A faiparban is használható a formalkidfesték Hírt adtunk már arról, ■hogy az ÉM. Hajdú megyeiÁllami Építőipari Vállalat kutató laboratóriumában dolgozó kollektíva Krajcsovics István mérnök vezetésével a múlt évben egy újfajta festéket talált fel. A formalkid nevű festék egyaránt használható fa, fém, illetve falfelület díszítésére és festésére. A Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézet az elmúlt napokban értesítette a laboratóriumot, hogy a formai kód minden tekintetben megfelelő a követelményeknek és forgalomba hozható. • A tervek szerint az elkövetkező hetekben megindul a nagyüzemi előállítása. Ebben az évben más irányúkísérleteket is végeztek az új festékanyaggal. Többek között a Debreceni Kefegyárban, valamint a Szék- és Kárpótosárusipari Vállalat 6. sz. gyáregységében a fermalkid egyik változatát, lakkozásrapróbálták ki. Ha a kísérletek meggyőző eredményhez vezetnek, az újfajta eljárás évi600 000 forint megtakarítást jelent a vállalatnak. A kutató laboratóriumban most van kísérletezés alatt egy olcsó, tartós parkettlakk előállítása is. Három jelentős újítás Fejlődik az újítómozgalom a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 1. sz. gyáregységében. A közelmúltban három jelentősebb újítást bíráltak felül a gyár illetékesei. Gutyina István művezető a 205-ös típusú szék gazdaságosabb készítésére nyújtott be javaslatot. Eljárásában a fejrészvállazások és a velejáró illesztések elhagyhatók. A gömbölyített támlatartónak a támlához illesztését eddig kézi borkervésővel végezték. Gutyina szaktárs módszerénél ezt a műveletet fúrógéppel folytatják, amely által a megmunkálási idő jelentősen csökken. A várható megtakarítás 20 ezer forint. Az újító 1600 forint díjazásban részesül. Gazdaságosabban történik a habanyagok szeletelése is. Eddig a 2x1 mm nagy és 50 mm vastag polyuretán habanyagot hasítókéssel vágták vékonyabb szeletekre. Forgács Sándor kárpitos ehhez gépet tervezett. A gép gumihengerek segítségével különféle vastagságokra hasítja a habanyagot. A nehéz fizikai munkát helyettesítő géppel 26 ezer forint megtakarítás várható. Forgács Sándor 2080 forint újítói díjban részesül. A legjelentősebb mintegy 84 ezer forint megtakarítást eredményező újítást Kudor Márton üzemvezető nyújtotta be pácolt alkatrészeknek szalagcsiszolón való csiszolására, amelyet eddig kézzel végeztek. Elgondolása szerint függőleges szalagcsiszológépet szerkesztettek, amelynek felső részére laticelpárnát erősítettek. Az üzemvezető nagy időmegtakarítást eredményező és a nehéz fizikai munkát kiküszöbölő újításért hatezer forint díjazásban részesült. Munkás—paraszt találkozó ■ A pártszervezet és a szakszervezeti bizottság javaslatára nagy sikerű munkás— 1 paraszt találkozót rendezett a Ládaipari V. 1. gyáregységgé Tápióságon a gyár által • 1 patronált helyi termelőszövetkezet dolgozóival. • A munkás—paraszt talállkozó kapcsán barátságos mérkőzést vívott a község és az üzem labdarúgó-válos gátoltja, s a hazai csapat 8:2 i arányban verte meg a ládagyári csapatot.