Famunkás, 1964 (64. évfolyam, 1-13. szám)

1964-01-06 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1964. JANUÁR 6. ÁRA: 46 FILLÉR ÉPÍTŐAPJAI , MINT AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ­AN­Y­AGIP­ARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A MŰSZAKI FEJLŐDÉS ÉS A SZAKOSÍTÁS ÉVÉBE LÉPTÜNK. Látogatás a Szék- és Kárpitosipari Vállalat központjában Ahány szék, annyiféle tí­pus. Mintha széki kiállítást ren­deztek volna a Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat vezérigazga­tójának szobájában. A látoga­tó végigpróbálhatja a legújabb fajta, Mi­nett elnevezésű szék­től kezdve a Szik­váig az ülő­alkalmatosságok különböző változatait. Még szerencse, hogy a tágasnak egyáltalán nem nevezhető szobában csak egy töredéke fért el a vállalat háromszáz féle bútorgyártmá­nyának, a legújabb típusú, va­riálható heverő eleve kiszo­rult a „kiállításról”. A fő he­lyet rangjánál fogva minden­esetre a Minett érdemli, ez a szinte pehelykönnyű, kárpito­zott szék meghódította a svéd piacot, holott köztudomású, hogy a skandináv bútoripar első helyen áll a világon. A Minettből 1963-ban ötvenezret szál­lítottak svéd exportra, az idén kilencvenezret ren­deltek belőle. Hasonló sikere van Hollandiá­ban és Angliában is a vállalat modern vonalú székeinek, hü­­­ly Jánosén a nálunk is árusított Szilvia típusnak. Mindjárt elöljáróban el kel­lett mondanunk ezt a vállalat külföldi diadaláról, nemcsak azért, mert a vezetők erre a legbüszkébbek, azért is, mert ezekben a gyártmányokban öl­tött testet a vállalat négy gyá­rának legfőbb törekvése: szé­pet, modernet, kiváló minősé­gűt adni a külföldi és belföldi kereskedelemnek egyaránt. És ez a törekvés még fokozottab­ban érvényesülhet négy gyár­egység összevonásával, hiszen sokkal ésszerűbben lehet élni a műszaki adottságokkal, nem is szólva arról, hogy a vállalat programjában első , helyen áll a műszaki fejlesztés. S ezzel elérkeztünk cikkünk tulajdon­képpeni kezdetéhez, milyen ta­pasztalatokkal zárta a vállalat az átszervezés évét, s milyen tervekkel lépte át az új év küszöbét. A Négy gyár, a Budapesti Szék- és Faárugyár, az Újpes­ti Bútorgyárba Debreceni Haj­lított Bútorgyár, valamint a Budapesti Kárpitosárugyár egyesült . 1963 áprilisában a vállalat égisze alatt — mond­ja Dolhay Imre vezérigazgató. — Amennyire féltünk az új helyzettől, olyan simán ment az összevonás. Sem személyi, sem termelési problémák nem voltak. Igaz, hogy a gyáregy­ségek már az egyesítés előtt szoros kooperációban álltak egymással. Az összevonás ide­jén az első évnegyzed állt mö­göttünk, bizony, eléggé elszo­morító eredménnyel. A négy gyár közül csak az akkori Szék- és Faárugyár teljesítette a­ tervét, a többi a nehéz tél miatt jócskán lemaradt. Az első teendő tehát, az volt, hogy segítséget adjunk a lemaradt üzemeknek. Anyagátcsoporto­­sítással, a szállítóeszközök ki­használásával, majd a későb­biekben a gyáregységek terv­szerű műszaki fejlesztésével igyekeztünk áthidalni a ne­hézségeket. Részletek helyett csak a végeredményre hivat­kozom: a vállalat december 17-én teljesítette éves tervét. Valamennyi gyáregység pótol­ta az első negyedévi kiesését is, harmadik , negyedet már át­lagosan 103 százalékkal zártuk, jelentős exporttervünket de­cember 20-a előtt teljesítettük. Az exportterv teljesítésében debreceni IV-es gyáregységünk adott leginkább okot az aggo­dalomra, mert 50 százalékban exportárut gyárt, és az első ne­gyedben az ő lemaradása volt a legaggasztóbb. De ez a gyár­egység kapta a leghatásosabb műszaki segítséget, már má­jusban új gépekkel, köztük másoló marógépekkel fejlesz­tettük a gépparkját, de meg is volt az eredmény: exportter­vét már december 20-a előtt túlteljesítette. A gyáregységek az 1963. évi nyereségrészese­dést még önállóan osztják el, 13 nap a legkevesebb, 20 a legtöbb. * — Kilenc hónap tapasztala­taival a hátunk mögött léptük át tehát az új év küszöbét — folytatja Dolhay Imre vezér­­igazgató —, de mindjárt olyan akadályba ütköztünk, amin semmilyen tapasztalat, sem­miféle szervezési ügyeskedés nem segíthet: nem kapunk nitrolakkot, hiány van a furnírlemez­­ben. Tavaly a hiányokat valameny­­nyire pótolni tudtuk a tarta­lékkészletekből, de teljesen ki­ is merítettük azokat. Ugyan­akkor idei,tervünk 7—10 szá­zalékkal növekedett, nem is szólva exporttervünkről, amely — ha az 1963. évit 100 száza­léknak vesszük — az idén 187 százalékra emelkedett. — Egyébként — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Paizs Zol­tán igazgató-főmérnök — megtettük a legmeszebbmenő előkészületeket a műszaki fej­lesztési terv megvalósítására, ízléses, modern bútorokat aka­runk gyártani, s ehhez korsze­rű gépek kellenek. Mintegy 40 ezer dollár értékben nagy ka­pacitású automata és­ félauto­mata gépeket rendeltünk 1964- re. Bútoraink ebben az évben már kizárólag habanyagos kárpitozással készülnek, ehhez gyökeresen át kellett alakíta­ni a II-es, kárpitos gyáregység technológiáját. Az új, korsze­rű présekkel mintegy 50 százalékban gépesítettük az eddig tel­jesen kézi munkára szo­rítkozó kárpitozást. Szintén a kárpitosmunkákat teszi sokkal gazdaságosabbá, hogy központi anyagszabásza­tot létesítünk. Minden gyár­egység szabva és varrva kap­ja meg a kárpitozáshoz szük­séges anyagokat, így a hul­ladékot szinte teljesen sikerül megszün­tetn­ünk. — Alaposan előkészítettük az áttérést a szakosított ter­melésre — folytatja az igazga­tó-főmérnök. — A budapesti I-es gyáregység még sok haj­lított bútort gyárt, az év fo­lyamán ezt itt teljesen meg­szüntetjük, és debreceni IV-es gyáregységünknek adjuk át. Az I-es gyáregységben az ún. fűrészelt szék gyártását fej­lesztjük, emeljük a skandináv típusok mennyiségét, hogy több jusson belőlük a hazai kereskedelem számára is. Az újpesti III-as gyárunk heverő- és rekamiéállványok készíté­sére specializálódik. Befejezésül fel kell még jegyeznünk, hogy a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan tervbe vették a szociális léte­sítmények fejlesztését is. Az ideiglenes igazgatótanács a szakszervezeti intéző bizott­sággal együtt megkezdte az igények felmérését. De meg kell jegyeznünk azt is, hogy úgy tapasztaltuk, a szakszerve­zeti élet kissé elmaradt az át­szervezés ütemétől, még nem alakult ki úgy, mint az új szervezeti forma. Sürgősen meg kell találni a módját, hogy a szakszervezeti élet ép­pen úgy fellendüljön, mint amilyen friss ütemű és egybe­­hangolt az új vállalat műszaki fejlődése. Bi Hétmillió forinttal túlteljesítette tervét a parkettagyár AZ ELMÚLT ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN 5 millió forint­tal lemaradt a tervteljesítés­ben az ÉM Épületasztalos­­ipari és Faipari Vállalat Par­kettagyára. Pintér Istvánnal, a szak­­szervezeti bizottság titkárá­val arról beszélgettünk, hogy milyen módszerekkel segí­tették a­ gazdasági vezetés komoly problémáit megol­dani, miképpen sikerült el­érni, hogy az évet hétmil­liós túlteljesítéssel, 70 ezer négyzetméter parketta-több­­termeléssel­­zárták.­­ Bár múlt évi tervét az szb termelési albizottsága már az év elején elkészítet­te — mondotta a szakszer­vezet titkára —, a lemara­dáskor felülvizsgáltuk a mun­­kaverseny-felajánlással együtt. Értekezletekre hívtuk a bri­gádvezetőket, akikkel a leg­apróbb részletekig elemez­tük azokat a lehetőségeket, amelyeket a brigádok még kihasználhatnak a termelés fokozására. A műszaki veze­tők havonta összehívták a műhelyrészlegeket, negyed-, évente pedig az összterme­­lési értekezleteken értékel­tük az eredményeket, de őszintén feltártuk a hibá­kat is. — Új alapokra fektettük a­­ munkaverseny szervezését, a brigádok versenyre léptek egymással és megszigorítot­ták a munkafegyelmet is. Az eredményeket nemcsak a termelési értekezleteken is­mertettük. A bejáratnál ki­függesztett versenytáblán is mindenkinek alkalma volt el­lenőrizni brigádja eredmé­nyeit, helyezését. DICSÉRETÉRE LEGYEN MONDVA dolgozóinknak, ál­dozatkészen vállalták és tel­jesítették a feszített tervet. Szorgos munkájuk nélkül hiábavaló lett volna a veze­tőség minden erőfeszítése. Nem volt könnyű a múlt esztendő, hiszen az építő­ipar szinte sorba állt az áruért és mi mindent meg akartunk tenni, hogy ne legyen fenn­akadásuk miattunk. Dolgo­zóink szívesen vállalták a túlórázást, amikor megma­gyaráztuk, hogy miért van szükség rá, így sikerült az éves tervet 104,4 százalékra teljesítenünk. " Az 1964. évi tervekről és feladatokról érdeklődtünk az szb-titkártól. ■'*— Már megtartottuk az ak­tívaértekezletet, amelyen is­mertettük, hogy ez évi ter­vünk 9 millióval több lesz a tavalyinál. Huszonkét bri­gádunk versenyez, s az a cé­lunk, hogy az év folyamán minél több nyerje el közü­lük a megtisztelő szocialista címet. A brigádok máris megtették felajánlásukat, amelyek között a tervtelje­sítés mellett a parkettagyár­tás túlteljesítése, a szabvá­nyon aluli parkettamennyi­ség csökkentése, a mara­dékanyagok jobb felhaszná­lása, az önköltségcsökken­tés, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem szi­gorú betartása szerepel. IGEN NAGY GONDOT FORDÍTUNK ebben az év­ben is az újítómozgalom­ra. Minden segítséget meg­adunk az újítóknak, hi­szen a múlt évi terv túl­teljesítésében is nagy része volt újítóinknak, illetve jó újításaiknak. Vajon mit hoz az új esz­tendő? Ez foglalkoztatja most a vezetőket, dolgozó­kat egyaránt. Tudjuk, hogy az eredmények nem hulla­nak az égből. A parkettagyár kollektívája az elmúlt évben megmutatta, hogy minden nehézség ellenére is teljesí­teni lehet a tervet. Nagysze­rű összefogásuk eredményez­te siker adjon nekik lendü­letet, erőt ahhoz, hogy 1964 végén se kelljen szégyenkez­niük. M. L. boldog Es eredményekben gazdag ÚJESETENMÖr KÍVÁN Az Építő-, fA% Építőanyag És szerelőipar minden dolgozójának a summ­un tawsíM Boldog új évet Szakszervezetünk székházában rendezett hagyományos Szilveszter-esten 1400 építő-, fa- és építőanyagipari dolgozó vett részt családjával és jó hangulatban búcsúztatta el az óévet. Az 1934. évi emb­erekzs­ A Szaktanács hatáskörébe utalták a munkabiztonsági feladatok irányítását A hivatalos lapban megje­lent a dolgozók egészségének és testi épségének védelméről szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabály egyesíti és korszerűsíti az eddigi rendel­kezéseket, növeli a szakszer­vezetek, az illetékes miniszté­riumok és vállalati szervek ha­táskörét. A törvényerejű rendelet az egészséges és biztonságos munkakörülmények megvaló­sításával kapcsolatos felada­tok végrehajtásának irányítá­sát és összehangolását, a sza­bályok megtartásának ellenőr­zését a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának hatáskörébe utalja. Meghatározza a rendelet a vállalatok vezetőinek munkás­­védelmi feladatait is. A válla­lat igazgatójának kötelessége az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosítá­sa, tervszerű javítása, a vo­natkozó intézkedések végre­hajtásának ellenőrzése. A tör­vényerejű rendelet az­t is ki­mondja, hogy a dolgozók kö­telesek megtartani az egészsé­ges és biztonságos munka vég­zésére vonatkozó szabályokat. A törvényerejű rendelet ér­telmében a különböző oktatá­si intézményekben — jellegük­nek megfelelően — oktatni kell az egészséges és biztonsá­gos munkavégzés szabályait. Kiterjed a rendelet az óvó­rendszabályokra, a kötelező orvosi vizsgálatokra, a dolgo­zók munka- és védőruhával való ellátására, valamint a vállalatoknak az üzemi bal­esetek és a dolgozók más egészségügyi károsodása ese­tén fellépő anyagi felelősségé­re. Az illetékes minisztériumok a törvényerejű rendelet vég­rehajtása során munkaterüle­tükön a szakszervezetekkel egyetértésben, a SZOT sza­bászatának megfelelően jár­nak el. (MTI) A bútoriparban elsőnek teljesítettük a tervet Vállalatunk 1963-ban a trösztösítés folyamán három kisebb vállalattal egyesült ép­pen ezért vezetőségünknek és dolgozóinknak igen sok nehézséggel kellett megküz­denie, hogy a folyamatos, ter­melést biztosítani tudják. A gyáregységek­ közötti koo­perációt több ízben zavarta egyes anyagfajták átmeneti hiánya. Szocialista­­ brigád­jaink és vállalatunk dolgozói­nak jó összefogásával, a fel­ajánlások teljesítésével sike­rült azonban a nehézségeket leküzdeni. Ennek eredménye­ként az éves tervünket jóval a határidő előtt, december 17-re teljesítettük és a bútor­ipari vállalatok között első­ként fejeztük be az éves ter­vet. A vállalat gyáregységei közül elsőnek a IV. sz. debre­ceni gyáregység, ezt követően az I. sz. gyáregység teljesí­tette tervfeladatát. Vállalatunk, vezetősége és dolgozóink ,az eres terv befe­jezése után is keményen dol­goztak, s így­ a vállalat az év végéig közel 10 millió forint­tal teljesítette túl a tervét, s ezzel segítette az iparágat is tervfeladata teljesítésében. Horogh Zoltán­­ , tudósító, Szék- és Kárpitosipari­­. Ötletes megoldások a román bútoriparban Az Erdőgazdálkodási Mi­nisztérium bútortervezői a vá­sárlóközönség legszélesebb , ré­tegeit érdeklő témán dolgoz­nak: milyen legyen a bútor, hogy megfeleljen a legkénye­sebb igényeknek, és hogy azt a legcélszerűbben lehessen el­helyezni a modern lakásban. Figyelmük elsősorban olyan bútorokra irányul, amely több darabból áll,­­ és különböző helyzetekben­­kombinálható, il­letve összerakható. . A Victoriei úti Mobila bú­torüzletben most kiállítottak egy Sacovearry-típusú, több darabból álló könyvszekrényt, amely nagy tetszést aratott a látogatók körében. A bátornak külön vitrin-, könyvszekrény, komőd- és bárszekrénye van, am­elyet­ tetszés szerint lehet egymás mellett, vagy fölött el­helyezni a szoba méreteinek megfelelően. Ugyanilyen elképzelések alapján készítettek egy kony­­haberendezést is. A több da­rabból álló­ berendezést 14- féleképpen lehet kombinálni a konyha terének megfelelően. A közeljövőben még több ilyen kombinált bútordarabot terveznek és készítenek soro­zatban. - -

Next