Famunkás, 1964 (64. évfolyam, 1-13. szám)

1964-01-06 / 1. szám

______ Ez évben nem fog ki rajtunk a tél okulva az 1962. évi hibák­ból, a Bp. für észak szolnoki telepein időiben felkészültünik­ a tél fogadására. Még tavaly nyáron hozzálát­tünk például e sínhálózat felújításához. Sós István sínkarbantartó és öt társa több mint 1500 méte­res útvonalon állította helyre a pályát. Több mint ezer el­­korhadt talpfát cseréltek ki betonaljjaikra. Nagy gondot jelentett az el­múlt évben a helyiségek fű­tése. Éppen ezért két darab új kályha került a kultúrte­rembe, amely egyben ebédlő­helyiség is. Szűknek bizonyult a konyhához tartozó mosogató és ételmelegítő helyiség. A KÖJÁL is felhívta erre a fi-; «■ elmondta:­­ MIHÁLY GYULA SZB-TITKÁR gyelmünket. Az épületet ki­bővítettük, a mosogatót ellát­tuk fal,­kúttal és bevezettük a vizet, rendet teremtettünk, a régi vaságyakat és szalma­zsákokat a lomtárba raktuk. Megjavítottuk a helyiség pa­dozatát, kifestettük a falaikat és új ágyakkal, valamint mat­racokkal egészítettük ki a be­rendezést. Az idén sem tudtuk azon­ban megoldani a fűrészcsa­r­­nokb­an dolgozók kérését. A régi faszerkezetű födém több helyen beázik, mert a közel kétezer négyzetméternyi tető kátránypapírral fedett. A te­tőszerkezet felújítására hat­százezer forintot kaptunk a központtól, most már csak vállalatot kellene találnunk a munkálatok elvégzésére. Sok gondot okoz a telephe­lyen az áramszolgáltató „állo­más”. Kát fűrészporos kazán segítségével fejlesztjük a vil­lanyt, de mivel a fűrészpor nedves és jeges, a kazán rit­kán nyújt megfelelő teljesít­ményt. Bizony napjában több­ször is megesik, hogy állnak a gépek, várják a tárcsákat lendítő elektromos­ energiát. Szó van róla, hogy jövőre új trafó épül, s korszerűsítjük a telep­­­­hely villamosítását, Kint a rönktéren sokkal kedvezőbb a helyzet. A fa­anyag fogadásaira, raktározá­sára és mozgatásáig kétezer négyzetméterrel több terület áll majd rendelkezésünkre, ha lebontják a telephely rozzant ikerházát. A bentlakók ré­szére már gondoskodtunk új lakásról. A tervek szerint az idén új betomszerítést is kap a telephely. A nagyfokú gépesítés igen megkönnyítette dolgozóink munkáját. A rönktéren, csör­lővel történik a vagonok moz­gatása. Nagy teljesítményű traktorok szállítják az anya­got. Az anyaigyáron új vagon­­lakó géppel folyik a mimika. A tmik-műhel­y­be nemrég vá­sároltunk esztergapadot, fúró-, gyalu-, valamint csiszológépet Egy új keretfűrészt is kapunk. A téli munkához szükséges Jólesik a meleg tea A munkásszállón is MIMT­­EK­ÍTIK IC A MIKÁT A közelmúltban helyezték üzembe a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat II. sz. gyáregy­ségében az Egyesült Államok­tól vásárolt rugó-csavaró auto­mata gépet. Az epedarugó gyártása eddig kézi munkával, történt, ami igen fárasztó munka volt és rendkívüli mér­tékben igénybe vette a dolgo­zókat. A kísérleti gyártás ered­­mény­esen halad. A megfelelő alapanyag kiválasztása után a gyáregység rövidesen rátér a kétműszakos termelésre. Az automata gépsor 8—10 ember munkáját végzi el. A kézi erővel font epedarugóval szemben a gáp által előállított epedarugó lényegesen jobb mi­nőségű, rugalmasabb és előre­láthatóan az élettartama is hosszabb. A magas termelé­kenységű gépsor beállításával további epedaru­gó-igényt tud a vállalat kielégíteni. A gyáregység dolgozói öröm­mel fogadták az automata gépsort, hiszen fárasztó és ne­héz munkától szabadította meg őket. A vállalat központi gyár­egységében a rugó-csavaró automata gépsor beállításával egyidelijűleg szerelték fel a Né­met Szövetségi­­ Köztársaság­ban vásárolt Hempel-féle automata faesztergagépet. A hidraulikus vezérlésű automa­ta faesztergagépet szakaszos, lépcsős, továbbító berendezés kapcsolja össze az automata csiszológéppel. A gép 15—18 fő munkáját végzi el. Órán­ként — a méretarányoktól füg­gően — 250—350 db székalkat­­részt készít el. A gép által elő­állított alkatrészek minősége azonos a kézi munkával ké­szült alkatrészekével. A Szök­és Kárpitosipari Vállalat ve­zetősége a két automata gép beállításával a párt- és kor­mányprogramnak a műszaki színvonal fejlesztését célzó ha­tározatát valósította meg. Ligeti László Szokatlan közlemény ra­gadta meg a figyelmün­ket a Ládaipari Vállalat kör­mendi telephelyének hirdető­­tábláján. Két-két darab duny­ha- és vánkoshuzat, valamint lepedő, 1,3 kg zsír, 20 kg liszt, 10—10 kiló cukor, mosószap­pan és mosópor, továbbá 5 kiló rizs. A rövid közlemény­ből kiderült: a felsorolt élel­mi- és háztartási cikkeket, va­lamint az ágyneműféleségeket a szakszervezeti bizottság vá­sárolta a nemrég elhunyt Tándl Ferenc özvegyének. A semmitmondó hír nyomán az újság hasábjaira kívánkozó történet bontakozott ki előt­tünk. Tándl Ferenc 1920-ban ke­rült a Körmendi Ládagyárba, s gyenge alkatú, sovány em­berke becsülettel helytállt munkahelyén. Ha fizikai ere­jével nem is tudta felülmúl­ni társait, példás magatartá­sával vonta magára a többiek figyelmét. Tándi Ferenc évek óta órabérben dolgozott, mert teljesítményes munkában nem tudta volna megkeresni a ke­nyerét. Fizetéskor 1400 fo­rintot vitt haza a nagy csa­ládnak, s esténként kosárfo­nással töltötte el szabad idejét, hogy több jusson a konyhára. . De még ez is kevés volt ahhoz, hogy gondtalanul élje­nek Tándi Ferenc férfikora vé­gén kötött házasságot, és öreg napjaira nem akadt a csa­ládban segítője. Egymagának kellett megküzdenie az anyagi gondokkal. A gyerekek vala­mennyien iskolások és a leg­kisebb most töltötte be az ötödik életévét. Ennek ellené­re soha nem hallották őt pa­naszkodni. A gyár közössége sokat eny­hített gondjain. Hétről hétre befizették számára az üzemi kosztot, üdülni küldték. A segélyezettek névsorából rit­kán hiányzott, s jutalomosz­táskor mindig gondoltak rá az üzem vezetői. Senki sem vette észre a gyárban, hogy Tándl Ferenc beteg, hiszen soha senkinek nem panaszkodott. Talán még most is a gép mellett állhat­na, mint négy évtizeden ke­resztül, ha időben orvoshoz fordul. A megtörténtet most már nem lehet visszafordíta­ni. Tándi Ferenc a szombat­­helyi kórházban gyomorvér­­zés­ben elhunyt. Amikor a hír végigfutott a gyárban, az emberek megdöb­benéssel fogadták az esetet. De tudták azt is, hogy csupán sajnálkozással nem enyhíthe­tik az özvegy, valamint a hát­ramaradt árvák sorsát. Nem jegyezték fel annak a nevét, aki az adománygyűjtő ívet kézről kézre adta. Napok alatt több mint kétezer forint gyűlt össze. A szakszervezeti bizottság ebből vásárolta az élelmi és háztartási szereket, valamint az ágyneműt. A segélyen kívül közel 1000 forintot adtak át az ár­ván maradt családnak. Ugyan­akkor 65 mázsa hulladékfát szállítottak Tándiiékhoz, hogy a téli hónapokban megoldják a nagy család fűtési gondjait. A nőtanács cipőt, ruhát vett a gyerekeknek. Molnár Fe­­rencné nőfelelős és Farkas József csoportvezető hetente ellátogat Tándiiékhoz. Az öz­vegy részére a körmendi cipő­gyárban állást szereztek. Az iskola szülői munkaközössége a gyerekeknek befizette egész évre a kosztpénzt. A körmendi ládagyár dolgo­zói egyszerű munkásembert,­­társukat vesztették el Tándi József személyében. A mi tár­sadalmunkban azonban az ő hozzátartozóiról sem feledke­zik meg­­a közösség, amely szeretetével és gondoskodásá­val próbálja enyhíteni özve­gye és árvái fájdalmát, s vál­lalja a családfenntartó szere­pet. Köszönet érte nekik. Forrai János :Emberség FAMUNKAS munkaruha, csizma, vattaka­bát és köpeny időben dolgo­­zóin­k rendelkezésére állt. Míg 1959-ben­ csupán 60 000 forin­tot, 1963-ban­ háromszor ennyit költöttünk munkaruháikra. Vé­dőitalként meleg kávét adunk el, munkásoknak. Miután az idei télre időben és, jól felkészültünk, a hó és hideg ellenére zökkenőmente­sen dolgozhatunk. Szerelje össze otthon bútorát Új, modern bútortípus, a­­ Varra-csoma­g tervein dolgoz­­­­nak a Faipari Gyártástervező­­ és Szerkesztő Irodában. A kü­lönleges bútortípus alkatré­szeit az ipar csomagolva szál­lítja majd a kereskedelem­nek, s az egyes­­ darabokból, bútor vasalásokból és csava­rokból otthon bárki könnye­dén összeállíthatja berendezé­sét, amit később más dara­bokkal is kiegészíthet. Az új­­­­donságot a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemu­tatják. Jelesre vizsgáztak! Különös naprendi ponttal foglalkoztak legutóbb a Láda­ipari Vállalat körmendi rész­legének szakszervezeti bizott­ságának ülésén. Hogyan segít­hetnének a gyár dolgozóinak rosszul tanuló gyerekein. Sok­féle javaslat hangzott el, vé­gül a műszaki vezetőik vállal­ták, hogy délutánonként külön foglalkoznak a gyerekekkel. A kultúrteremben azóta gyakran­ látni, hogy a műszaki vezetők a kisdiákokkal tanul­nak. Különösen a matematikai és helyesírási ismeretek elsa­játításában nyújtanak nagy segítséget a gyerekeknek. A rendszeres konzultáció­­ eredményeként a ládagyári I dolgozók gyerekei rájavították a gyenge osztályzataikat. Az I őket segítő műszakiak pedig a­­ szakszervezeti bizottsággal együtt jelesre vizsgáztak em­berségből. Az isztanbuli munkaerőel­osztó hivatal igazgatósága kö­zölte, 115 000 török munkanél­küli vár engedélyt ahhoz, hogy külföldre mehessen mun­kát keresni. 1963. eleje óta hozzávetőleg 11000 török ál­lampolgár távozott ebből a cél­ból Nyugat-Németországba, Franciaországba, Ausztriába, Belgiumba és Svájcba. 1964. JANUÁR 6. Megkezdték a gépek nagyjavítását a nyugat-magyarországi Fű­részüzemben. A TMK-műhely dolgozói különös gonddal ké­szültek fel a feladat végrehaj­tására. A kétszeresen kitün­tetett November 7. szocialista brigád tagjai jó előre elké­szítették a nagyjavításhoz szükséges alkatrészeket, gép­elemeket, így akarják a gyár „ezermesterei” minél előbb befejezni e fontos munkát. Képünkön Mátyás Ferenc ma­rós munkáját ellenőrzi Varga Endre brigádvezető. (Fotó Forrai J.) Új faipari szakkönyv Közel másfél ezer oldal ter­jedelemben, a Műszaki Könyv­kiadó kiadásában megjelenít a Faipari Zsebkönyv. A könyv foglalkozik az anyagokkal, a természetes állapotú és tömö­rített impregnált fával, a kü­lönböző faalapanyagú leme­zeikkel, a forgács-és pozdorja­­lapokkal és műanyagokkal. Foglalkozik ezek fizikai és kémiai tulajdonságával és fel­használási területeivel. Ismer­t­­eti a könyv ezenkívül a meg­­­­munkáláshoz szükséges gépe­­i­ket és szerszámokat. Helyet­­ kapott a könyvben a gyártás­­i technológia, az üzemszerve­­­­zés­­és egy sor­ más kérdés is. A Faipari Zsebkönyv meg­jelenése a szakma régi kíván-: j ságát elégíti ki. összeállítá­­­­sáért elismerés illeti Szabó I Dénes elvtársat, az Erdészeti­­ és Faipari Egyetem tagozata­­i­nak vezetőjét. Ahol a faipari üzemek tervei készülnek Látogatás a jubiláló Erdőgazdasági és Faipari Tervező Irodában A napokban zajlott le a tu­dományos előadássorozattal és kiállítással egybekötött jubi­leumi ünnepség a Technika Házában, ahol dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazga­tóság vezetője így kezdte ün­nepi köszöntőjét: „Könnyű fel­adat az Erdőterv ünneplése, mert szépek a tíz év eredmé­nyei ... Az Erdőterv műszaki fejlődésünk alapjává vált, nél­küle ma már sem az erdőgaz­dálkodásban, sem a faiparban nem képzelhető el műszaki előrehaladás”. Most, a­mikor az ünnep után, egy szürke hétköznapon azért ülünk Nyirádi Lajos igazgató­val, Riedl Gyula főmérnökkel és Desservffy Imrével, az iro­da faipari osztályának veze­tőjével, hogy elsősorban a fa­ipar fejlődéséről tájékozód­junk, a múltra is kell vetni néhány pillantást. — A tulajdonképpeni faipa­ri tervező osztály, amelynek­­ létszáma az idén eléri a 47-et,­­ 1958-ban alakult meg. 1962-­­ ben a komplex faipari tervező­­ osztályon kívül megszervez- t­tük a külön faipari gépterve- !­­­ző részleget — a géptervezési­­ osztályt — valamint a faipari I I távlati tervezések rendszere- s­­­sebbé tételére a faipari fej­­j­­­lesztési osztályt — mondotta I I Nyirádi Lajos igazgató. Szegedtől Szombathelyig­­ 1958 óta 105 faipari terve-­­­zés készült el Az első tervek: I I a Ládaipari Vállalat szegedi, majd nagykőrösi koronghasí­tó üzemének teljes technoló­giai és műszaki tervezése. Utána következett jelenleg legkorszerűbb fűrészüzemünk, a barcsi fűrészcsarnok teljes rekorntsrukciójának a tervezé­­s­­e, majd a Szegedi Falemez­­­­gyár furírüzeme, amely a­­ maga nemében kifogástalanul­­ korszerűnek tekinthető, mert­­ itt állították fel először az új, jóval nagyobb löketszámú fúr­­nirkést és az új szárítógépe­ket. A következő nagy terv­munka a szombathelyi for­­gácslapüzem generáltervezése volt. A befejezett munkák ko­rántsem teljes felsorolása után nézzük a jelent. Ezekben a napokban fejezte be az iroda a Budapesti Falemezművek városi üzemének rekontsruk­­ciós terveit. Az iroda tervei szerint épül Mohácson a le­mez felületkezelő üzemrész 1964. január 31-én adja át az iroda az új, 25 ezer köbmé­teres szombathelyi forgácslap­üzem tervdokumentációját. A harmadik ötéves terv időszakában megvalósítandó feladataik között szerepel a mohácsi felületkezelő üzem­rész bővítése, új farostlemez-, forgácslap-, parkettaüzem lé­tesítése. Munkavédelmi és szociális szempontok A tervezések alapos előké­­­­szítése arra is lehetőséget ad,­­ hogy az eddigieknél jobban ki­­­­domborodjanak a munkavé-­­­delmi és szociális szempontok. A tervezést eddig is minden­­ esetben a SZOT munkavé-­­­delmi előírásainak megfelelő­en végezték, az iroda egyik mérnöke, Lakatos László, mint munkavédelmi felelős is felül­bírálja a terveket. A legfőbb cél: minél kevesebb nehéz fi­zikai munka. A korszerű gé­pek ne csak a csarnokokon belül könnyítsék meg a mun­kát — váljék könnyebbé a külső, rönktéri dolgozók mun­kája is. Az újabb tervezéseknél kö­rültekintőbben készítik el a szociális épületek rajzait is, figyelembe véve az üzem, s így a dolgozók létszámának várható növekedését, így meg lehet előzni azt, hogy egyik­másik üzem idő előtt „kinő­je” például a fürdőt, öltözőt. A jubilális Erdőgazdasági és Faipari Tervező Irodának — mint látjuk — nemcsak az eddigi munkája szép és elis­merésre méltó — jövője még­­ biztatóbb.

Next