Famunkás, 1965 (65. évfolyam, 1-13. szám)

1965-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1965. JANUÁR 1. ARA: 40 FILLÉR AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA HELYTÁLLTAK. Tervüket minden vonatkozásban teljesítették Elmúlt az óév. Ilyenkor illik papírt, ceruzát a kézbe venni és számolni — mit hozott az elmúlt esztendő, mennyit ad­tak a közösbe a munkáske­zek, s hogyan sáfárkodtak a javakkal, lehetőségekkel a vál­lalatok? Nos, számba venni, akár egy egész iparágat — len­ne munka bőven. Az se pa­naszkodhatna a tétlenségtől, aki azt méricskélné, mit nem hoztak az egyes vállalatok a tervek szerint? Viszont az is igaz, hogy ha a kiemelkedően jó munkát végzők között kell tallózni, ott is akad néhány olyan vállalat, amelyre ez a szó, amely cikkünk címét adta, igencsak találó. Mert helyt­álltak. És nem olyan körül­mények között, amelyek ja­vukra szolgáltak. Sőt... Ebbe a kategóriába tudjuk sorolni minden ellenérzés és kifogás nélkül az ÉM. Épület­asztalosipari és Faipari Válla­latot. Nemcsak azért, mert az 1963-as évi átszervezést példa­mutatóan oldották meg, ha­nem azért is, mert azóta úgy dolgoznak, hogy egyszer sem maradtak adósai a népgazda­ságnak. Vendéglátónk Tamási Zoltán műszaki igazgató, a számok embere, ő így fogal­mazza meg 1964. évi tevékeny­ségüket: — Tervünket 103,4 száza­lékra, exporttervünket 119,3 százalékra teljesítettük — mondotta Tamási Zoltán. — A termelési mutató 103 száza­lék. A teljes termelésnek 23 százalékát létszámból, 77 szá­zalékát a termelékenység emelkedéséből értük el. Ez a tervteljesítés véleményünk szerint azért is jelentős, mert az éves terv 1963-hoz képest csaknem százmillió forinttal emelkedett. — A műszaki igazgató elv­tás szerint mi volt a közvet­len oka ennek a szép tervtel­­jesítésnek? — kérdezzük. — Célul tűztük ki, hogy az egyes vállalatainknál igen éles gyártmányprofilt vezes­sünk be. Például a zuglói gyáregység csak a lemezeit ajtógyártással, a ferencvárosi gyáregység blokkos szerkeze­tek, a soproni gyáregységünk viszont csak ablakok gyártá­sával foglalkozott, így sajá­tos profilok alakultak ki. Ezt a profilh­ozást 1965-ben tovább szűkítjük. Eddig is mindent megtettünk, hogy a profilszű­kítésnek megfelelő célgépeket állíthassunk be. Az idei prob­léma a kísérleti üzemünk fej­lesztése, a célgépgyártás és a faipari gépeink soron követ­kező nagyjavításai miatt , amelyet nem tudunk más vál­lalattal elvégeztetni. Ez a kí­sérleti üzem csak 1964-ben több mint hárommillió forint értékű célgépet készített. Ilyen volt a többi között a farost-­­lemeznyírógép, amelynek be­állításával emelkedett a ter­melés, csökkent a fűrészpor. A soproni gyáregység auto­mata aljazó gépsort kapott a kíséreti üzemtől. A termelé­kenység emelésének ezenkí­vül egy sor műszaki oka is volt. Például a soproni gyár­egységben bevezettük a gör­gős és felsőpályás anyagmoz­gatást. Saját erőből oldottuk meg a lágymányosi gyáregy­ségünkben a jobb minőségű felületkezelés új módszerét, a lakköntést. Ugyanakkor folya­matos technológiai rendszert vezettünk be a­­ zuglói gyár­egységnél. — .A tervteljesítés érdeké­ben, tudomásunk szerint több nehézséget is le kellett küzde­niük, mik voltak ezek? — kér­dezzük. — Az iparág egyik legfá­jóbb pontja a szerelvényellá­tás — mondotta Tamási Zol­tán. — Sem a mennyiség, sem a minőség nem kielégítő. Ugyanez vonatkozik a mű­anyag szerelvényekre is, ame­lyek esetében az egyik leg­fontosabb szempont az eszté­tikai, szinte teljesen háttérbe szorult. Gondunk van a szá­rító berendezéssel, amelynek hiánya miatt elégszer kap­tunk bírálatot, mert vetemed­nek a nyílászáró szerkezetek. Sajnos, ez beruházási problé­ma,­­ amelyet az elkövetke­zendőkben sem tudunk megol­dani. Pedig a szakemberek tudják csak igazán nyilván­való előnyeit a szárító beren­dezésnek, csökkenne a gyár­tásközi selejt és csökkenteni lehetne a szelvény át­mérőt is. Arra törekszünk, hogy miha­marabb áttérjünk a festett és üvegezett nyílászáró szerkeze­tek gyártására, amelyhez vi­szont korszerű mártó beren­dezések és megfelelő festékek kellenének — mindkettő, ez ideig nyitott kérdés. — Ezek szerint az idén sem ülhetnek tétlenül az eddigi eredményeiken? — Bizony nem. — mondotta a műszaki igazgató. — Az ed­dig felsoroltakon kívül szeret­nénk megoldani 1965-ben a műanyag redőny széles körű bevezetését, amely nem a be­rendezés hiánya, hanem egy árjóváhagyás miatt topog egy­helyben. Bevezetésével nagy famegtakarítást érhetnénk el. Szándékunkban áll az idén a 45 milliméteres fűrészáruból történő gyártást megindítani, amely mintegy 8 százalékos famegtakarítást jelentene. Re­méljük, hogy az eddigi kísér­leteinknek, amelyeket a par­kettapanel és farost - forgács válaszfalakkal végeztünk, az idén siker koronázza. Hason­ló reményeink vannak a fa nélküli önszilárdságú ajtóla­pokkal kapcsolatban. Az itt felsoroltak csak íze­lítők egy nagyvállalat, munká­jából, ahol a jelek szerint ki­alakulóban van egy új tra­díció: minden évben minden mutatót teljesíteni. Az eddi­giek alapján az ÉM Épület­­asztalosipari és Faipari Vál­lalat kollektívájának biztos re­ménye lehet arra, hogy nevü­ket mindig azok között fog­ják említeni, akik­ „helyt­álltak.” K. T. „Gazdaságosabban, jobban akarunk dolgozni, mint 1964-ben" „ ... A Minisztertanács megál­lapította, h­ogy a jelenlegi hely­zetben a népgazdaság minden területén a gazdasági munka hatékonyságának növelése az elsőrendű feladat.. . A hogyan kívánnak a ma­guk területén érvényt szerez­ni a Minisztertanács legutób­­bi ülésén hozott határozatok­nak? Ezzel a kérdéssel kezdtük beszélgetésünket Draskovics Károllyal, az Iskola és Sport­szergyár 2. számú gyáregysége igazgatójával. A színhely nem éppen a témához illő, de csak délidőben, az ebéd mellett tudtunk találkozni az igazga­tóval. — Elsősorban a régi tech­nológiákat korszerűsítjük. Van olyan termékünk — például a nyújtó —, amely harmincöt évvel ezelőtt is így készült. Termelékenyebbé, olcsóbbá tesszük így sportszereink elő­állítását — mondja, majd szá­mokkal bizonyít: százhét gyártmányunk van, több ezer sablonnal dolgozunk. Szüksé­ges, hogy olyan termelési mó­dot találjunk,, amely a súly­­em­elődobogótól az asztalite­­niszháló-feszítőig a termelé­kenyebb munkát biztosítja. A 2. számú gyáregység túl­teljesítette tavalyi ötvenmil­lió forintos tervét, eleget tett exportkötelezettségének is. A vezető mégis , elégedetlen és jogosan. A túlóra felhasználásuk ugyanis már a harmadik negyedévben elérte az egész előző évit, alaposan túllépték a vállalati bér­alapot is. Mindezek ellenére a legutób­bi nyereségrészesedésnél több­re számítottak. Mire alapoz­hatják reményeiket? A két mutató kivételével valameny­­nyivel „egyenesben” voltak. A szakszervezeti bizottság és a vállalat vezetősége év közben több olyan intézkedést tett, amelyek a munkaerőhiány okozta termeléskiesést nem­csak pótolták, hanem tartalé­koltak is a nehezebb idősza­kokra. A tmk segítségével az asztalosműhelyben sok kézi munkát gépesítettek, új Sab­lonokat készítettek. Az élet feladta a leckét. Vizsgázniuk kellett. S az év végi eredmények bizonyítot­ták: nem is rosszul. Azt már Szabári László szb-titkártól tudtuk meg, hogy közös javaslatra az újpes­ti, központi gyáregységben gépmunkás- és sportszer­­készítő tanfolyamot szer­veztek és ezzel is enyhí­tették szakmunkás gond­jaikat. A IV. negyedévben pedig a rákospalotai testvérüzemüktől vették át a ródlik gyártását. A szakszervezeti bizottság­ az ak­tívák segítségével megfelelő létszámú női munkaerőt ta­nított be és december 17-re — három nappal a határidő előtt — 7 ezer ródlit gyártottak le. 1965-ben már harmincötezret készítenek e közkedvelt sport­szerből. Az óbudai gyáregységben jó a kapcsolat a mozgalmi szer­vek és a vállalatvezetőség kö­zött. Tükrözni fogja ezt a ja­nuár 12-i szakszervezeti veze­tőségválasztás is. Szabári László példákkal érzékelteti majd, hogy gondjában­ bajá­­ban számíthatott a gazdasági vezetők megértésére, segíté­sére. A Munka Törvénykönyve módosításaitól reméli: náluk is csökkenni fog a nagyarányú munkaerővándorlás, megszű­nik a sok új munkás adta gond. A vezetőségválasztáson szó esik majd a szocialista brigádmozgalomról is. Tavaly bizony nem a legjobbakat hallottuk a szocialista címért versenyző brigádokról. Az asztalosm­űhely Zsellár János vezette brigádja az egyetlen, amelyik elnyerte a szocialista brigád zászlót és oklevelet. Egy a címet érdemelte ki, há­rom közösség pedig versenyez annak elnyeréséért. Az idén azt tervezik, hogy minden brigádot egy-egy műszaki vezető patronál, segít gyakorlati tanácsok­kal. Az szb tagjai pedig továbbít­ják a vezetőknek a brigádok panaszait. Az idei tervük hetvenkét millió forint. Tervezik a cam­­pingsátrak után a camping­­bútorok gyártását is. Növe­lik exportteljesítésüket. Külö­nösképpen az afrikai orszá­gok érdeklődnek a magyar sportszerek iránt. Kapnak né­hány újabb célgépet, továbbá gépesítik a kézi jellegű mun­kát. Jobban akarnak támasz­kodni a dolgozók javaslatai­ra. Egyszóval: gazdaságosab­ban, jobban akarnak termel­ni, mint 1964-ben. (gregor) ^X\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXX>NVXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXX>-,, j , ^ Eredményekben gazdag, békés, \ \ boldog új esztendőt kíván az építő-, | j - ^ | fa-, építőanyag- és szerelőipar min- 1 j­den dolgozójának a szakszervezet | ; elnöksége \ \................... I A SZOT felhívása az 1965. évi felszabadulási m­unkaversenyre Elsőrendű feladat a termelékenység, a gazdaságosság és a minőség javítása December 30-án a SZOT plénuma megtárgyalta a szak­­szervezetek feladatait az 1965- ös népgazdasági terv végrehaj­tásában. A beszámolót Brutyó János, a SZOT főtitkára tar­totta. Az ülésen részt vett és a vitában felszólalt Biszku Bé­la, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A tanácsülés felhívást foga­dott el az 1965. évi felszaba­dulási munkaversenyre. 1965 jubileumi esztendő, a második ötéves terv befejező éve; igen fontos a jövő évi tervek sike­res valóraváltása, hangsúlyoz­za a felhívás. Az 1965. évi terv teljesítése érdekében elsőren­dű feladat a termelékenység, a gazdaságosság, a minőség javí­tása, a korszerűsítés növelése. Nagy fontosságot kell tulaj­donítani az exportfeladatok teljesítésének és túlteljesítésé­nek. Fokozni kell a munkafe­gyelmet és szigorú takarékos­ságot kell érvényesíteni min­denütt. A felhívás a további­akban kiemeli: az üzemek, a gazdaságok, az intézmények, a vezető szervek fokozottabban éljenek önállóságukkal, keres­sék a munka- és üzemszerve­zés új útjait, használják fel a takarékosság különféle mód­jait. Csökkentsék a túlórákat és állásidőket. Fokozni kell a termelési ta­nácskozások hatékonyságát, hogy eredményesebb fórumai legyenek az üzemi demokrá­ciának. Hangsúlyozza a felhívás: a szakszervezeteknek el kell ér­niük, hogy a terv egészéből minden dolgozó megismerje saját feladatát, támogassák azokat a gazdasági vezetőket, akik határozott intézkedéseket tesznek a tervfegyelem, az ál­lami és a munkafegyelem megszilárdítására. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felszabadulásunk kö­zelgő 20. évfordulója alkalmá­ból ünnepélyesen felhívja a szervezett munkásokat, min­den dolgozót, hogy az 1965. évi terv feladatainak teljesí­téséért mind nagyobb lendü­lettel kibontakozó felszabadu­lási versenyben kövessék a kezdeményezők példáját, az eddiginél még jobb munkával ünnepeljük felszabadulásunk 20. évfordulóját. A tervismertető tanácskozások elé­ AZDASÁGI ÉLETÜNK IRÁNYÍTÁSÁNAK, ter­vezésének és fejlesztésének ez évi törvényét — az 1965. évi népgazdasági tervet — a Minisztertanács december hóban megtárgyalta és jóváhagyta. A terv fő cél­kitűzéseiben meghatározta azokat a legfontosabb feladato­kat, melyek végrehajtása valamennyi vállalat részére kö­telező erejű. Az 1964. év gazdasági eredményit értékelve nem lehe­tünk túlzottan elégedettek. Az építőipar sokat fejlődött az elmúlt években is, azonban az 1964. évi célkitűzések­ből nem sikerült minden feladatot teljesíteni. Ennek voltak objektív okai is, azonban sok múlott­­az építőmunkások és mérnökök ezrein. A nem megfelelő szintű programozás, munkaszervezési hiányosságok nagyon kedvezőtlenül érez­tették hatásukat. A múlt évi tapasztalatokon okulva ez évben sokkal szervezettebben kell irányítani, szervezni a munkát. Az építőipar éves programja ez évben nem nőtt olyan mérték­ben, mint a múlt években. Az 1965. évi építési feladatok terjedelmében azonosak az 1964. évi tervvel. Ez megte­remti annak lehetőségét, hogy a programozás, munkaszer­vezés színvonala növekedjen, megszűnjön az építőipari munkaerőhiány, a kivitelezés gazdaságosabb, minőségileg jobb és gyorsabb legyen, a munkafegyelem megszilárdul­jon, s mindezek összhatásaként a termelékenység növeked­jen. CÉLKITŰZÉSEK MINDENEKELŐTT csak úgy valósíthatók meg, ha az építő-, fa- és építőanyag­­ipar területén — irányító és termelőszervezetek­ben egyaránt — növeljük a gazdasági munka hatékony­ságát. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a terv vég­rehajtásának folyamatában a dolgozók kollektív bölcsessé­gében rejlő szellemi és anyagi erőforrások, mint a prog­ram megvalósításának alapvető feltételei. A gazdasági ve­zetőknek ezekre az erőforrásokra kell támaszkodni. Az ez évi programját valamennyi vállalat a hó közepéig megis­meri. A terv kellő megalapozása, tervszerűvé tétele és vég­rehajtása érdekében — a legfontosabb feladatok meghatá­rozása céljából — műszaki — szervezési és takarékossági intézkedési­ terveket dolgoznak ki a vállalatok. Az intéz­kedési terveket a munkás-műszaki kollektívákkal meg kell tárgyalni, vitatni. Az intézkedési tervek elsősorban a gaz­dasági feladatokat rögzítik. Nem nélkülözhetik azonban a társadalmi szervek, így elsősorban a szakszervezetek fel­adatait. A dolgozók mozgósítása a program végrehajtásá­ra, vagy például a szociális feltételek biztosítása elsőren­dű termelés-szervezési feladat. A munkás-műszaki kollektívák fórumai közül kiemelt jelentősége van a műszaki konferenciáknak és a termelési tanácskozásoknak. A műszaki konferenciák az erőforrások reális elosztásával, a feladatok pontos meghatározásával segítsék elő a terv és versenyvállalások végrehajtását E tanácskozásokba be kell vonni a legjobb szocialista bri­gádvezetőket, mint akik közvetlen irányítói és végrehajtói sfi­tty TERVISMERTETŐ TANÁCSKOZÁSOKON az építésvezetőségekre, üzemrészekre lebontott tervek Céja alapján kell megismertetni a feladatoka­t a dolgo­zókkal. Biztosítani kell a részlettervekbe szereplő tervmu­tatók és a munkaverseny-célkitűzések, és üzemfeltételek összhangját. Csak így válik lehetővé, így realizálható a dol­gozók ösztönzése egyéni vagy brigádomként­ versenyfel­ajánlások megtételére. A versenyfelajánlásokat a terme­lési terv teljesítésén belül a minőségi mutatók teljesítésé­re, túlteljesítésére kell irányítani. A szakszervezeti bizottságok, aktivisták, bizalmiak te­vékenyen működjenek közre a termelési tanácskozások megszervezésében, a dolgozók mozgósításában. A szakszer­vezeti bizottságoknak folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a dolgozók javaslatai felett milyen döntés született, elő kell segítenie az elfogadott javaslatok bevezetését, alkal­mazását. Termelési tanácskozásokon kell ismertetni a dolgozók­kal a munkaerkölcs, a munkafegyelem megjavításának je­lentőségét, a termelékenység fokozása szempontjából. El kell érni, hogy maguk a dolgozók ítéljék el a munkafe­gyelem lazítói­t, azokat, akik nemcsak a népgazdaságot, de közvetve dolgozótársaikat is megkárosítják. A termelési tanácskozásokon kell felhívni a dolgozók figyelmét a szigorú anyagtakarékosságra. Nem engedhető meg, hogy egyes személyek „Csáky szalmájaként” kezeljék a nép vagyonát. A legszigorúbb takarékosságot kell bizto­sítani az importanyagoknál, mert ez népgazdasági szinten nemcsak az önköltség csökkentését, a termelékenység nö­vekedését, hanem egy következő termelési ciklusban új értékek létrehozásának forrását is eredményezi. A­Z 1965. ÉVI PROGRAM TELJESÍTÉSE akkor vá­lik lehetővé, ha minden munkás, műszaki, gazda­sági vezető magáénak tekinti a tervet, s végrehaj­tására összpontosítja szellemi és fizikai képességeit. Az építőipar, faipar, szilikátipar erőforrásai 1965-ben tovább növekednek. Ez biztosítja az 1965. évi terv realitását. Mér­nökök, technikusok, munkások többségének alkotó ereje a terv sikeres megvalósításának forrása. Gallovics Zoltán G­E

Next