Famunkás, 1965 (65. évfolyam, 1-13. szám)
1965-01-04 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1965. JANUÁR 1. ARA: 40 FILLÉR AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA HELYTÁLLTAK. Tervüket minden vonatkozásban teljesítették Elmúlt az óév. Ilyenkor illik papírt, ceruzát a kézbe venni és számolni — mit hozott az elmúlt esztendő, mennyit adtak a közösbe a munkáskezek, s hogyan sáfárkodtak a javakkal, lehetőségekkel a vállalatok? Nos, számba venni, akár egy egész iparágat — lenne munka bőven. Az se panaszkodhatna a tétlenségtől, aki azt méricskélné, mit nem hoztak az egyes vállalatok a tervek szerint? Viszont az is igaz, hogy ha a kiemelkedően jó munkát végzők között kell tallózni, ott is akad néhány olyan vállalat, amelyre ez a szó, amely cikkünk címét adta, igencsak találó. Mert helytálltak. És nem olyan körülmények között, amelyek javukra szolgáltak. Sőt... Ebbe a kategóriába tudjuk sorolni minden ellenérzés és kifogás nélkül az ÉM. Épületasztalosipari és Faipari Vállalatot. Nemcsak azért, mert az 1963-as évi átszervezést példamutatóan oldották meg, hanem azért is, mert azóta úgy dolgoznak, hogy egyszer sem maradtak adósai a népgazdaságnak. Vendéglátónk Tamási Zoltán műszaki igazgató, a számok embere, ő így fogalmazza meg 1964. évi tevékenységüket: — Tervünket 103,4 százalékra, exporttervünket 119,3 százalékra teljesítettük — mondotta Tamási Zoltán. — A termelési mutató 103 százalék. A teljes termelésnek 23 százalékát létszámból, 77 százalékát a termelékenység emelkedéséből értük el. Ez a tervteljesítés véleményünk szerint azért is jelentős, mert az éves terv 1963-hoz képest csaknem százmillió forinttal emelkedett. — A műszaki igazgató elvtás szerint mi volt a közvetlen oka ennek a szép tervteljesítésnek? — kérdezzük. — Célul tűztük ki, hogy az egyes vállalatainknál igen éles gyártmányprofilt vezessünk be. Például a zuglói gyáregység csak a lemezeit ajtógyártással, a ferencvárosi gyáregység blokkos szerkezetek, a soproni gyáregységünk viszont csak ablakok gyártásával foglalkozott, így sajátos profilok alakultak ki. Ezt a profilhozást 1965-ben tovább szűkítjük. Eddig is mindent megtettünk, hogy a profilszűkítésnek megfelelő célgépeket állíthassunk be. Az idei probléma a kísérleti üzemünk fejlesztése, a célgépgyártás és a faipari gépeink soron következő nagyjavításai miatt , amelyet nem tudunk más vállalattal elvégeztetni. Ez a kísérleti üzem csak 1964-ben több mint hárommillió forint értékű célgépet készített. Ilyen volt a többi között a farost-lemeznyírógép, amelynek beállításával emelkedett a termelés, csökkent a fűrészpor. A soproni gyáregység automata aljazó gépsort kapott a kíséreti üzemtől. A termelékenység emelésének ezenkívül egy sor műszaki oka is volt. Például a soproni gyáregységben bevezettük a görgős és felsőpályás anyagmozgatást. Saját erőből oldottuk meg a lágymányosi gyáregységünkben a jobb minőségű felületkezelés új módszerét, a lakköntést. Ugyanakkor folyamatos technológiai rendszert vezettünk be a zuglói gyáregységnél. — .A tervteljesítés érdekében, tudomásunk szerint több nehézséget is le kellett küzdeniük, mik voltak ezek? — kérdezzük. — Az iparág egyik legfájóbb pontja a szerelvényellátás — mondotta Tamási Zoltán. — Sem a mennyiség, sem a minőség nem kielégítő. Ugyanez vonatkozik a műanyag szerelvényekre is, amelyek esetében az egyik legfontosabb szempont az esztétikai, szinte teljesen háttérbe szorult. Gondunk van a szárító berendezéssel, amelynek hiánya miatt elégszer kaptunk bírálatot, mert vetemednek a nyílászáró szerkezetek. Sajnos, ez beruházási probléma, amelyet az elkövetkezendőkben sem tudunk megoldani. Pedig a szakemberek tudják csak igazán nyilvánvaló előnyeit a szárító berendezésnek, csökkenne a gyártásközi selejt és csökkenteni lehetne a szelvény átmérőt is. Arra törekszünk, hogy mihamarabb áttérjünk a festett és üvegezett nyílászáró szerkezetek gyártására, amelyhez viszont korszerű mártó berendezések és megfelelő festékek kellenének — mindkettő, ez ideig nyitott kérdés. — Ezek szerint az idén sem ülhetnek tétlenül az eddigi eredményeiken? — Bizony nem. — mondotta a műszaki igazgató. — Az eddig felsoroltakon kívül szeretnénk megoldani 1965-ben a műanyag redőny széles körű bevezetését, amely nem a berendezés hiánya, hanem egy árjóváhagyás miatt topog egyhelyben. Bevezetésével nagy famegtakarítást érhetnénk el. Szándékunkban áll az idén a 45 milliméteres fűrészáruból történő gyártást megindítani, amely mintegy 8 százalékos famegtakarítást jelentene. Reméljük, hogy az eddigi kísérleteinknek, amelyeket a parkettapanel és farost - forgács válaszfalakkal végeztünk, az idén siker koronázza. Hasonló reményeink vannak a fa nélküli önszilárdságú ajtólapokkal kapcsolatban. Az itt felsoroltak csak ízelítők egy nagyvállalat, munkájából, ahol a jelek szerint kialakulóban van egy új tradíció: minden évben minden mutatót teljesíteni. Az eddigiek alapján az ÉM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kollektívájának biztos reménye lehet arra, hogy nevüket mindig azok között fogják említeni, akik „helytálltak.” K. T. „Gazdaságosabban, jobban akarunk dolgozni, mint 1964-ben" „ ... A Minisztertanács megállapította, hogy a jelenlegi helyzetben a népgazdaság minden területén a gazdasági munka hatékonyságának növelése az elsőrendű feladat.. . A hogyan kívánnak a maguk területén érvényt szerezni a Minisztertanács legutóbbi ülésén hozott határozatoknak? Ezzel a kérdéssel kezdtük beszélgetésünket Draskovics Károllyal, az Iskola és Sportszergyár 2. számú gyáregysége igazgatójával. A színhely nem éppen a témához illő, de csak délidőben, az ebéd mellett tudtunk találkozni az igazgatóval. — Elsősorban a régi technológiákat korszerűsítjük. Van olyan termékünk — például a nyújtó —, amely harmincöt évvel ezelőtt is így készült. Termelékenyebbé, olcsóbbá tesszük így sportszereink előállítását — mondja, majd számokkal bizonyít: százhét gyártmányunk van, több ezer sablonnal dolgozunk. Szükséges, hogy olyan termelési módot találjunk,, amely a súlyemelődobogótól az asztaliteniszháló-feszítőig a termelékenyebb munkát biztosítja. A 2. számú gyáregység túlteljesítette tavalyi ötvenmillió forintos tervét, eleget tett exportkötelezettségének is. A vezető mégis , elégedetlen és jogosan. A túlóra felhasználásuk ugyanis már a harmadik negyedévben elérte az egész előző évit, alaposan túllépték a vállalati béralapot is. Mindezek ellenére a legutóbbi nyereségrészesedésnél többre számítottak. Mire alapozhatják reményeiket? A két mutató kivételével valamenynyivel „egyenesben” voltak. A szakszervezeti bizottság és a vállalat vezetősége év közben több olyan intézkedést tett, amelyek a munkaerőhiány okozta termeléskiesést nemcsak pótolták, hanem tartalékoltak is a nehezebb időszakokra. A tmk segítségével az asztalosműhelyben sok kézi munkát gépesítettek, új Sablonokat készítettek. Az élet feladta a leckét. Vizsgázniuk kellett. S az év végi eredmények bizonyították: nem is rosszul. Azt már Szabári László szb-titkártól tudtuk meg, hogy közös javaslatra az újpesti, központi gyáregységben gépmunkás- és sportszerkészítő tanfolyamot szerveztek és ezzel is enyhítették szakmunkás gondjaikat. A IV. negyedévben pedig a rákospalotai testvérüzemüktől vették át a ródlik gyártását. A szakszervezeti bizottság az aktívák segítségével megfelelő létszámú női munkaerőt tanított be és december 17-re — három nappal a határidő előtt — 7 ezer ródlit gyártottak le. 1965-ben már harmincötezret készítenek e közkedvelt sportszerből. Az óbudai gyáregységben jó a kapcsolat a mozgalmi szervek és a vállalatvezetőség között. Tükrözni fogja ezt a január 12-i szakszervezeti vezetőségválasztás is. Szabári László példákkal érzékelteti majd, hogy gondjában bajában számíthatott a gazdasági vezetők megértésére, segítésére. A Munka Törvénykönyve módosításaitól reméli: náluk is csökkenni fog a nagyarányú munkaerővándorlás, megszűnik a sok új munkás adta gond. A vezetőségválasztáson szó esik majd a szocialista brigádmozgalomról is. Tavaly bizony nem a legjobbakat hallottuk a szocialista címért versenyző brigádokról. Az asztalosműhely Zsellár János vezette brigádja az egyetlen, amelyik elnyerte a szocialista brigád zászlót és oklevelet. Egy a címet érdemelte ki, három közösség pedig versenyez annak elnyeréséért. Az idén azt tervezik, hogy minden brigádot egy-egy műszaki vezető patronál, segít gyakorlati tanácsokkal. Az szb tagjai pedig továbbítják a vezetőknek a brigádok panaszait. Az idei tervük hetvenkét millió forint. Tervezik a campingsátrak után a campingbútorok gyártását is. Növelik exportteljesítésüket. Különösképpen az afrikai országok érdeklődnek a magyar sportszerek iránt. Kapnak néhány újabb célgépet, továbbá gépesítik a kézi jellegű munkát. Jobban akarnak támaszkodni a dolgozók javaslataira. Egyszóval: gazdaságosabban, jobban akarnak termelni, mint 1964-ben. (gregor) ^X\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXX>NVXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXX>-,, j , ^ Eredményekben gazdag, békés, \ \ boldog új esztendőt kíván az építő-, | j - ^ | fa-, építőanyag- és szerelőipar min- 1 jden dolgozójának a szakszervezet | ; elnöksége \ \................... I A SZOT felhívása az 1965. évi felszabadulási munkaversenyre Elsőrendű feladat a termelékenység, a gazdaságosság és a minőség javítása December 30-án a SZOT plénuma megtárgyalta a szakszervezetek feladatait az 1965- ös népgazdasági terv végrehajtásában. A beszámolót Brutyó János, a SZOT főtitkára tartotta. Az ülésen részt vett és a vitában felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A tanácsülés felhívást fogadott el az 1965. évi felszabadulási munkaversenyre. 1965 jubileumi esztendő, a második ötéves terv befejező éve; igen fontos a jövő évi tervek sikeres valóraváltása, hangsúlyozza a felhívás. Az 1965. évi terv teljesítése érdekében elsőrendű feladat a termelékenység, a gazdaságosság, a minőség javítása, a korszerűsítés növelése. Nagy fontosságot kell tulajdonítani az exportfeladatok teljesítésének és túlteljesítésének. Fokozni kell a munkafegyelmet és szigorú takarékosságot kell érvényesíteni mindenütt. A felhívás a továbbiakban kiemeli: az üzemek, a gazdaságok, az intézmények, a vezető szervek fokozottabban éljenek önállóságukkal, keressék a munka- és üzemszervezés új útjait, használják fel a takarékosság különféle módjait. Csökkentsék a túlórákat és állásidőket. Fokozni kell a termelési tanácskozások hatékonyságát, hogy eredményesebb fórumai legyenek az üzemi demokráciának. Hangsúlyozza a felhívás: a szakszervezeteknek el kell érniük, hogy a terv egészéből minden dolgozó megismerje saját feladatát, támogassák azokat a gazdasági vezetőket, akik határozott intézkedéseket tesznek a tervfegyelem, az állami és a munkafegyelem megszilárdítására. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felszabadulásunk közelgő 20. évfordulója alkalmából ünnepélyesen felhívja a szervezett munkásokat, minden dolgozót, hogy az 1965. évi terv feladatainak teljesítéséért mind nagyobb lendülettel kibontakozó felszabadulási versenyben kövessék a kezdeményezők példáját, az eddiginél még jobb munkával ünnepeljük felszabadulásunk 20. évfordulóját. A tervismertető tanácskozások elé AZDASÁGI ÉLETÜNK IRÁNYÍTÁSÁNAK, tervezésének és fejlesztésének ez évi törvényét — az 1965. évi népgazdasági tervet — a Minisztertanács december hóban megtárgyalta és jóváhagyta. A terv fő célkitűzéseiben meghatározta azokat a legfontosabb feladatokat, melyek végrehajtása valamennyi vállalat részére kötelező erejű. Az 1964. év gazdasági eredményit értékelve nem lehetünk túlzottan elégedettek. Az építőipar sokat fejlődött az elmúlt években is, azonban az 1964. évi célkitűzésekből nem sikerült minden feladatot teljesíteni. Ennek voltak objektív okai is, azonban sok múlottaz építőmunkások és mérnökök ezrein. A nem megfelelő szintű programozás, munkaszervezési hiányosságok nagyon kedvezőtlenül éreztették hatásukat. A múlt évi tapasztalatokon okulva ez évben sokkal szervezettebben kell irányítani, szervezni a munkát. Az építőipar éves programja ez évben nem nőtt olyan mértékben, mint a múlt években. Az 1965. évi építési feladatok terjedelmében azonosak az 1964. évi tervvel. Ez megteremti annak lehetőségét, hogy a programozás, munkaszervezés színvonala növekedjen, megszűnjön az építőipari munkaerőhiány, a kivitelezés gazdaságosabb, minőségileg jobb és gyorsabb legyen, a munkafegyelem megszilárduljon, s mindezek összhatásaként a termelékenység növekedjen. CÉLKITŰZÉSEK MINDENEKELŐTT csak úgy valósíthatók meg, ha az építő-, fa- és építőanyagipar területén — irányító és termelőszervezetekben egyaránt — növeljük a gazdasági munka hatékonyságát. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a terv végrehajtásának folyamatában a dolgozók kollektív bölcsességében rejlő szellemi és anyagi erőforrások, mint a program megvalósításának alapvető feltételei. A gazdasági vezetőknek ezekre az erőforrásokra kell támaszkodni. Az ez évi programját valamennyi vállalat a hó közepéig megismeri. A terv kellő megalapozása, tervszerűvé tétele és végrehajtása érdekében — a legfontosabb feladatok meghatározása céljából — műszaki — szervezési és takarékossági intézkedési terveket dolgoznak ki a vállalatok. Az intézkedési terveket a munkás-műszaki kollektívákkal meg kell tárgyalni, vitatni. Az intézkedési tervek elsősorban a gazdasági feladatokat rögzítik. Nem nélkülözhetik azonban a társadalmi szervek, így elsősorban a szakszervezetek feladatait. A dolgozók mozgósítása a program végrehajtására, vagy például a szociális feltételek biztosítása elsőrendű termelés-szervezési feladat. A munkás-műszaki kollektívák fórumai közül kiemelt jelentősége van a műszaki konferenciáknak és a termelési tanácskozásoknak. A műszaki konferenciák az erőforrások reális elosztásával, a feladatok pontos meghatározásával segítsék elő a terv és versenyvállalások végrehajtását E tanácskozásokba be kell vonni a legjobb szocialista brigádvezetőket, mint akik közvetlen irányítói és végrehajtói sfitty TERVISMERTETŐ TANÁCSKOZÁSOKON az építésvezetőségekre, üzemrészekre lebontott tervek Céja alapján kell megismertetni a feladatokat a dolgozókkal. Biztosítani kell a részlettervekbe szereplő tervmutatók és a munkaverseny-célkitűzések, és üzemfeltételek összhangját. Csak így válik lehetővé, így realizálható a dolgozók ösztönzése egyéni vagy brigádomként versenyfelajánlások megtételére. A versenyfelajánlásokat a termelési terv teljesítésén belül a minőségi mutatók teljesítésére, túlteljesítésére kell irányítani. A szakszervezeti bizottságok, aktivisták, bizalmiak tevékenyen működjenek közre a termelési tanácskozások megszervezésében, a dolgozók mozgósításában. A szakszervezeti bizottságoknak folyamatosan ellenőrizni kell, hogy a dolgozók javaslatai felett milyen döntés született, elő kell segítenie az elfogadott javaslatok bevezetését, alkalmazását. Termelési tanácskozásokon kell ismertetni a dolgozókkal a munkaerkölcs, a munkafegyelem megjavításának jelentőségét, a termelékenység fokozása szempontjából. El kell érni, hogy maguk a dolgozók ítéljék el a munkafegyelem lazítóit, azokat, akik nemcsak a népgazdaságot, de közvetve dolgozótársaikat is megkárosítják. A termelési tanácskozásokon kell felhívni a dolgozók figyelmét a szigorú anyagtakarékosságra. Nem engedhető meg, hogy egyes személyek „Csáky szalmájaként” kezeljék a nép vagyonát. A legszigorúbb takarékosságot kell biztosítani az importanyagoknál, mert ez népgazdasági szinten nemcsak az önköltség csökkentését, a termelékenység növekedését, hanem egy következő termelési ciklusban új értékek létrehozásának forrását is eredményezi. AZ 1965. ÉVI PROGRAM TELJESÍTÉSE akkor válik lehetővé, ha minden munkás, műszaki, gazdasági vezető magáénak tekinti a tervet, s végrehajtására összpontosítja szellemi és fizikai képességeit. Az építőipar, faipar, szilikátipar erőforrásai 1965-ben tovább növekednek. Ez biztosítja az 1965. évi terv realitását. Mérnökök, technikusok, munkások többségének alkotó ereje a terv sikeres megvalósításának forrása. Gallovics Zoltán GE