Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)

1966-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉPÍTŐK KAPJA BÜPAHI­LMA AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAGIPARI SZAKSZERVEZETÉNEK DOLGOZÓK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1966. JANUÁR 3. Újult erővel, nagyobb felelősséggel Az 1965-ös esztendő munkában és eredményekben gaz­dag év volt. Iparágaink dolgozói sikeresen befejezték második ötéves népgazdaságfejlesztési tervüket. Ipari­ és kommunális létesítmények egész sorával gazdagodott orszá­gunk népe. Jelentős eredményeket értünk el az úthálózat bő­vítésében és korszerűsítésében, bútor- és faipari termékeink is a dolgozók odaadó munkáját dicsérik. Az elmúlt öt évben csaknem egymillió ember költözött új lakásba. Ezen eredmé­nyek elérését lehetővé tette, hogy az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipari dolgozók nagy családja becsületesen helytállt a munkában, példamutató módon küzdött pártunk és kormá­nyunk által meghatározott feladatok végrehajtásáért. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista bri­gádok, a szocialista munka építéshelye, üzeme, gyára, válla­lata címért versenyző kollektívák a termelés élharcosai vol­tak. Példamutatásuk, áldozatvállalásuk nagy hatást gyakorolt a dolgozók döntő többségére. Tisztelet és megbecsülés illeti az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar fizikai, műszaki és ad­minisztratív dolgozóit az elmúlt évben kifejtett eredményes munkáért. Ez évben újabb és még nagyobb feladatokat kell megol­daniuk. Az ÉM kivitelező építőipar építés-szerelési tervelő­irányzata 2,3 százalékkal magasabb a múlt év várható teljesí­téséhez képest. Ezt a nagyobb feladatot a tavalyinál kevesebb létszámmal kell teljesíteni Különösen fontos tehát, hogy a tervek megvalósításánál, a szocialista munkaversenyvállalások teljesítésénél elsősorban a termelékenység emelésére törekedje­nek vállalataink. A fajlagos anyagfelhasználás, az improduk­­tív kiadások csökkentésével, a takarékos gazdálkodás meg­valósításával biztosítható az építőipar költségszínvonalának 0,7 százalékos csökkentése. Be kell fejezni többek között a Békéscsabai Konzervgyár, a Bajai Hűtőház építését, a Pécsi Erőmű bővítését, ezen­­kívül meg kell kezdeni olyan nagy jelentőségű beruházáso­kat, amelyek elősegítik népgazdaságunk további fejlődését. Az ez évben átadandó közel 17 ezer lakás jelentős hányadát kor­szerű építési móddal kell kivitelezni. Fontos célkitűzésnek kell tekinteni, hogy a termelés üte­me rugalmasan igazodjon a felhasználók igényeihez, különö­sen jelentős előrehaladást kell elérni az üvegiparban, finom­­kerámiaiparban, épületasztalos- és épületlakatos iparban a ter­mékek minőségi és korszerűségi színvonalának emelése terén. Termelő üzemeinknek a múlt évihez képest 15,2 százalékkal több exportképes terméket kell a külkereskedelem részére biztosítani. __ Ez évi népgazdaságfejlesztési tervünk, a lakosság igényei­nek jobb kielégítése azt a feladatot rója a bútoripar dol­gozóira, hogy a múlt évinél 5,7 százalékkal magasabb terme­lési tervet maradék nélkül teljesítsék. Kárpitozott bútorból csaknem 14 százalékkal, festett bútorból pedig 21 százalékkal kell többet termelniük, mint 1965-ben. Fényezett, kárpito­zott és műanyagbevonatú bútorokból az előző éveket megha­ladó arányban kell új típusokat a kereskedelem rendelkezé­sére bocsátani. Fontos feladat a jobb minőségű exportbútor­gyártás feltételeinek a megteremtése, az exportbútorok gaz­daságosságának javítása. Az OEF fűrész-lemeziparában a múlt évi teljesítéshez ké­pest 2,8 százalékkal magasabb termelési tervet kevesebb lét­számfelhasználás mellett kell teljesíteni. Ez megköveteli, hogy a m munkaszervezési tevékenység javítása, a veszteségidők csökkentése érdekében a tartalékokat és lehetőségeket jobban használják ki. A faforgácslap-termelés ez évben csaknem duplájára emelkedik. Enyvezett lemezből, színfumírból, tölgyfűrészáru­ból is növelni kell a termelést. Jelentős mértékben emelke­dik a külkereskedelmi kiszállítás is, főleg a tőkés országok­ba. Szükséges tehát, hogy az exporttervet részleteiben, a mi­nőségi előírások megtartásával teljesítsék. A vállalatok növekvő önállósága fegyelmezettebb mun­kavégzést, nagyobb felelősséget igényel a gazdasági­ és moz­galmi vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt. A személyi fele­lősségnek párosulnia kell a kollektív felelősséggel. Ez azt je­lenti, hogy a vállalat jó vagy rossz munkájáért, a gazdaságos vagy ráfizetéses tevékenységéért felelősséggel tartozik az egész kollektíva. A kollektív felelősségérzet kialakítása elősegíti, hogy a ve­zetők és dolgozók jobban, ésszerűbben használják ki a nagyobb vállalati önállóságból adódó lehetőségeket, helyesen gazdálkodjanak a rájuk bízott eszközökkel, s vállalják a fe­lelősséget a megtett intézkedésekért, az elvégzett munkáért. E tekintetben nagy feladat hárul az üzemi, szakszerveze­ti bizottságokra, nő az ő felelősségük is. Épp ezért fejlesszék tovább az üzemi szakszervezeti életet, szélesebb körben von­ják be a dolgozókat a vállalatot érintő problémák megvitatá­sába és megszüntetésébe, gyorsítsák meg a dolgozóknál a szo­cialista tudat, a helyes tulajdonosi szemlélet kifejlődését Az építő-, fa- és építőanyagipar 1966.­ évi terve feszített, de minden vonatkozásban teljesíthető, reális feladatokat tar­talmaz. Most arra van szükség, hogy a dolgozók megismer­jék a terv teljesítésével kapcsolatos tennivalókat, s világosan lássák a megvalósításra váró célokat. Vállalataink gazdasági és mozgalmi szervei teremtsék meg a tervek teljesítéséhez szükséges feltételeket, igényeljék a dolgozók segíteni akará­sát, támogassák a jó és hasznos kezdeményezéseket. Kísérjék figyelemmel a gazdasági célkitűzéseink jobb és gyorsabb vég­rehajtását elősegítő javaslatok és észrevételek sorsát. Az év elején megtartandó műszaki konferenciákat, terme­lési tanácskozásokat használják fel a dolgozók szocialista munkaverseny-mozgalmának fejlesztésére, az üzemi demokrá­cia további szélesítésére. Csak fizikai és műszaki dolgozók összefogásával, a rendelkezésre álló lehetőségek maximális kihasználásával biztosítható az építő-, fa- és építőanyagipar 1966. évi tervének maradék nélküli teljesítése. A FAMUNKÁS KERDEZ Az OEF faipari vezetői válaszolnak Mit tesznek a faipar fejlesztése, a szociális ellátás és a bérezés megjavítása érdekében Minden év új lapot nyit szo­cialista építésünk, fejlődésünk történetében, s új feladatok megvalósítását tűzi elénk. Az 1966-os esztendő kétszeresen új évnek számít, hiszen egy­úttal harmadik ötéves ter­vünk első esztendeje is. Az Országos Erdészeti Főigazga­tóság faipari főosztályának vezetőitől kértünk tájékozta­tást azokról a kérdésekről, amelyek a következő tervidő­szakban egyaránt vonatkoznak a faipar fejlesztésére, a dolgo­zók szociális ellátásának és bérezésének javítására. KÉRDÉS: A második ötéves tervet ér­tékelve „tiszta lappal” kezdi-e a faipar az új tervidőszakot? VÁLASZ: A második ötéves terv fel­adatai — a beruházások is — lényegében megvalósultak. A faipar a második ötéves terv utolsó évét 106 százalékra tel­jesítette, s a tervezetten felül mintegy 30 millió forint nye­reséget ért el. KÉRDÉS: Mi a faipar fejlesztésének fő irányvonala a harmadik ötéves tervben? VÁLASZ: Feladataink középpontjában továbbra is a faanyag-takaré­kosság áll, s ez mindenekelőtt az új iparágak, a farostlemez- és a faforgácslapgyártás bőví­tését írja elő. Továbbra is el­sőrendű fontosságú a gépesí­tési fok emelése, annyival is inkább, mert ezzel nemcsak a termelékenységet tudjuk nö­velni, hanem a dolgozók mun­kakörülményeit is megfelelőb­ben biztosíthatjuk. KÉRDÉS: Milyen jelentős beruházáso­kat tervez az OKF erre a terv­időszakra? VÁLASZ: Ez év első negyedében meg­kezdi a termelést az új, 25 ezer köbméteres szombathelyi forgácslapüzem, egy évvel ké­sőbb pedig belép a termelésbe a városi, szintén 25 ezer köb­méter forgácslappal. Ugyan­csak a harmadik ötéves terv kezdetén, még 1966-ban meg­valósul a Mohácsi Farostle­mezgyár 5 ezer köbméteres bővítése, és ennek termelésé­vel 1967-ben már reálisan szá­molhatunk. A tervidőszakban készül el egyik legnagyobb beruházásunk tervdokumentá­ciója, a Zalaegerszegen léte­sítendő forgácslapgyár ter­vezése. Az új gyár évi 40 ezer köbméteres kapacitása 19 mm vastag forgácslapokra vo­natkozik, azonban újszerű mű­szaki megoldással, 4 mm-es lapokat is elő tudnak majd állítani. A 4 mm-es forgácslap előál­lításával szintén a faanyagta­karékossági határozat megva­lósítását visszük előbbre, mert új alapanyagot biztosítunk, el­sősorban a ládagyártáshoz. Ugyanis szintén ebben a terv­időszakban kívánjuk megva­lósítani Vásárosnaményban a huzalos forgácsláda-vertiku­­mot. Ez teljesen új iparágat jelent nálunk, ahol a forgács­lapból készült ládák gyártását is teljesen automatizálni tud­juk. A tervek szerint évi 4,5 millió darab forgácsládát állí­tunk elő. Ugyancsak a harma­dik ötéves terv időszakában kerül sor egy másik nagy be­ruházásunkra, a 30 ezer köb­méteres száraz farostlemez­­gyár tervdokumentációjának az elkészítésére. Itt kell emlí­teni a Faipari Kutató Intézet 3,1 millió forintos beruházását, amely végre megfelelő mun­kakörülményeket teremt a ku­tatók számára. KÉRDÉS: A nagy beruházásokon kívül milyen korszerűsítések, re­konstrukciók szerepelnek a tervfeladatokban? VÁLASZ: A már megkezdett hárosi, valamint csurgói rekonstruk­ciók természetesen tovább folytatódnak. A ládaipar fej­lesztése és profilírozása során 65 ezer köbméterre emelkedik a Ládaipari Vállalat nagykő­rösi üzemének ipari ládater­melése, s az üzem egyúttal a tervek szerint teljesen rátér az ipari ládák gyártására, míg a mezőgazdasági ládák gyár­tása a vásárosnaményi üzem profiljába kerül át. Mindeze­ken a nagyobb rekonstrukció­kon kívül több fűrészüzem korszerűsítését is végre akar­juk hajtani. Sor kerül a Bu­dapesti Fűrészek szolnoki és vinyesándormajori, az Észak­magyarországi Fűrészek lenti üzemének az átalakítására, felújítására. A fejlesztési programok megvalósítása mel­lett a harmadik ötéves terv egész időszakában számolni kell még a Budapesti Fale­mezművek 2-es, újpesti tele­pének, valamint a Ládaipari Vállalat szegedi telepének a termelésével, vagyis ezek az üzemek az igények kedvezőbb kielégítése érdekében ebben az időszakban még megmarad­nak. Mindezeken kívül állandó követelménye az iparfejlesz­tésnek az új gépek beszerzé­se, az automatizálás fokozása. KÉRDÉS: Milyen kilátások nyílnak a harmadik ötéves tervben a dolgozók szociális ellátottsá­gának biztosítására? VÁLASZ: Mint már szó volt róla, a beruházások és a rekonstruk­ciók során elsőrendű szempont a dolgozók szociális igényei­nek a kielégítése. Nehéz kérdés azonban az elmaradt üzemek szociális helyzetének a javítá­sa. A népgazdaság teherbíró­képessége szerint az OKF fa­iparának területén 24,9 millió forintot fordítunk, ezenkívül 52 lakás épül az új létesítmé­nyek műszaki és szakmunkás­ellátásának az elősegítésére. KÉRDÉS: A jövedelemnövelő intézke­dések mennyiben hatnak a fa­ipari dolgozók bérezésére? VÁLASZ: Lesznek kategóriák, ahol az új kormányintézkedések értel­mében emeljük a nehéz fizi­kai munkások bérét Ugyan­csak emelkedik az egészségre ártalmas munkaterületen dol­gozók és a közvetlen terme­lést irányító műszakiak mun­kabére. A fafeldolgozás magas színvonaláról tett tanúságot a FA­TE V. konferenciája amelyen 250-en vettek részt, közöttük húsz vendég volt a baráti országokból. A konferenciát Róka Pál, az egyesület elnöke, szakszerve­zetünk alelnöke nyitotta meg, és részt vett azon Földes László, földművelésügyi mi­niszterhelyettes, az OKF ve­zetője, valamint Horváth Gyu­la, könnyűipari miniszterhe­lyettes. Az előadók és az elő­adások felszólalói között ott voltak a faipari kutatóintéze­tek, üzemek és vállalatok ve­zetői, szakemberei, a szakfőis­kolák és technikumok tanárai. A referátumot dr. Lugosi Armand egyetemi docens tar­totta, aki a többi között megál­lapította, hogy eredményes kí­sérletek történtek a nagyso­rozatgyártás bevezetésére olyan faipari szakágazatokban, amelyeknél azelőtt az egyedi, illetve a kis­ sorozatgyártás volt jellemző. Ilyen terület például a fűrészipar, a bú­toripar, az ajtó-, ablak­gyártó ipar és a vegyes faipar. Az előadó megálla­pította, hogy a faipar leg­több ágazatában a folyamatos nagy­ sorozatgyártás bevezeté­se a célszerű, mert e gyártá­si mód teszi lehetővé a széles gépesítést és részleges automa­tizálást, és ez a mód a leggaz­daságosabb. A KONFERENCIA ÖT SZEKCIÓBAN ÜLÉSEZETT, és szakáganként tárgyalta a nagy­ sorozatgyártás feltételeit. A bútoripari szekcióban Ri­­perger László, a Budapesti Bútoripari Vállalat igazgató főmérnöke tartott előadást, amelyben a többi között a kö­vetkezőket mondotta: — A bútorkereslet igen meg­növekedett, az igények a mi­nőséggel szemben megváltoz­tak, amelyből következett, hogy nagyobb tömegben kell az iparban tetszetős, modern, sima vonalú, jó minőségű, ala­csony önköltségű bútort előál­lítani. A bútorok alapanyaga, szerkezeti összeépítése, formai kialakítása megváltozott. Az igény eltolódott az ún. „hagyo­mányos" bútoroktól, a zömmel gépi munkával előállítható termékek felé. A termelés „tö­megszerűsége” az egy-egy tí­pusból igényelt termékek nagyságrendje megemelkedett, amely a gyártás szempontjá­ból azonosítható típuscsaládok kialakítását tette lehetővé, és így bizonyos mértékig a gyá­rak spontán profiltisztításához vezetett. — Megállapíthatjuk — mon­dotta Riperger László —, hogy a bútoripar termékeiben bekö­vetkezett változások törvény­szerűen követelik a sorozat­gyártás elméleti kérdéseinek kidolgozását, és gyakorlati al­kalmazását, mivel a termelő­­eszközök kihasználásának, de főleg a gazdaságosság fokozá­sának ez az alapfeltétele. A többi szekcióban is a leg­illetékesebbek tartottak elő­adásokat, így a fűrész- és le­meziparban a műszaki fejlesz­tés legfontosabb célkitűzései­ről Lonkay János, az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóság osztályvezetője, az épületasz­talos-szekcióban a sorozat­­nagyság feltételeiről és számí­tásának problémájáról az ÉM Épületasztalosipari és Faipa­ri Vállalat ferencvárosi gyárá­nak a 80 százalékát már be­­dor ismertette. KÜLFÖLDI VENDÉGEINK nemcsak hallgatói voltak az előadásoknak, hanem maguk is ismertették országaikban levő problémákat és eredményeket, így például Vladimir Ban­­douch, a prágai Faipari Szak­mai Igazgatóság mérnöke azt mondotta el, hogy náluk jelen­leg az ablakoknak és az ajtók­nak a 80 százalékát már be­üvegezve és fénymázzal be­vonva szállítják az építési he­lyekre. Az ugyancsak kiváló csehszlovák faipari szakember, Alois Uhlir arról beszélt, hogy hazájában a bútorgyártás min­den szakaszára kidolgozták a gépesítést, és ezeket a terve­ket jelenleg valósítják meg. Igen nagy érdeklődés kísér­te dr. Ing. Jersey Kazmork­e­­wicz, a varsói Erdészeti és Fa­ipari Egyetem professzorának előadását is. A Faipari Tudományos Egyesület V. konferenciája a magyar fafeldolgozás magas színvonaláról tett tanúságot, de arról is, hogy sok lehetőség áll még a faipar előtt. A FAIPAR AZ ELMÚLT HÚSZ ÉVBEN, de különösen az utóbbi évtizedben kinőtt kisipari jellegéből és szükség­szerűen áttért a gyáripari ter­melésre. A termelés nagyüze­mű szervezése ellenére még számos műszaki és közgazda­­sági probléma megoldása vá­rat magára. Ezek között a leg­fontosabb a nagy sorozatgyár­tás bevezetése. Éppen ezért e témának szentelte V. országos konferenciáját a Faipari Tu­dományos Egyesület. Mint a sajtó hírt adott ar­ról, hogy a konferenciát de­cember 17—18-án tartották. Felemelik a családi pótlékot és az alacsony összegű nyugdíjakat Február elsejétől a családi pótlék gyermekenként havi 50 forinttal emelkedik. Ily­­módon a családi pótlék két gyermek után 200 forintról 300 forintra, három gyermek után 360 forintról 510 forint­ra, négy gyermek után 480 fo­rintról 680 forintra, öt gyer­mek után 600 forintról 850 fo­rintra és minden további gyermek után 120 forintról 170 forintra emelkedik. Kormányunk az utóbbi években már tetemes összege­ket fordított a nyugdíjak emelésére. Mostani intézkedé­se nyomán február 1-től 10 százalékkal emelik fel a saját jogú 750 forintnál alacsonyabb összegű nyugdíjakat olyanfor­mán, hogy az összeg nem ha­ladhatja meg a havi 750 fo­rintot. Hasonlóképpen tíz százalékkal magasabbak lesz­nek a 400 forinton aluli özve­gyi nyugdíjak is. (Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván az építő-, építőanyag és szerelőipar minden dolgozóján­ak­­ -a szakszervezet elnöksége

Next