Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)
1966-01-03 / 1. szám
4 CÉLJUK: termelési tanácskozások aktívabbá tétele Mit kér a rokonüzemektől a Soproni Faforgácsfeldolgozó Milyen lendülettel, adatokkal alátámasztva a mondanivalóját beszélt eddig Naisz Sándor, a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára A termelési feladatok emelkedéséről, a szocialista brigádmozgalom kiszélesedéséről — az okleveles szocialista brigádon kívül most még két brigád csatlakozott a versenyhez —, az üzem műszaki fejlődéséről volt szó. De amikor megkérdeztük, hogyan tükröződik mindez a termelési tanácskozásokon, hogyan viszik előbbre a dolgozók maguk is üzemük fejlődését, hogyan kapcsolódnak be a vezetésbe, válnak a termelés gazdáivá, kínos csend telepedett közénk. Azután Naisz Ferenc jókora kerülővel közelítette meg a kérdést: " A közelmúltban Győrben, az SZMT-nél titkári értekezlet volt. Sok szó esett a termelési tanácskozásokról. Nem valami bíztató kép bontakozott ki. A dolgozók részvétele a termelési tanácskozásokon, megyei vonatkozásban 50—60 százalékra tehető, s baj van az aktivitásukkal is. Én magam tapasztalatgyűjtésre elmentem több soproni vállalat termelési tanácskozására. Meg kell mondanom, hogy egyik-másik vállalatnál szerzett tapasztalataimat nemkívánom nálunk bevezetni. Nevezetesen a kényszerrendszabályokat, például azt, hogy bezárassam a kaput és félek az ajtón se be, se ki, de még azt sem, hogy névsort olvassunk. Ami a mi termelési tanácskozásainkatilleti, a dolgozók részvétele körülbelül 50 százalékos, a 200-as létszámból többnyire 80-an, 120-an jönnek el és nyolcan, tizen szoktak hozzászólni. A többi üzemmel összehasonlítva, nem kellene szégyenkeznünk emiatt, de mi ezt az arányt nagyon rossznak tartjuk. Egy kicsit ez még a múlt öröksége, amikor üzemünk a SZÖVOSZ-hoz tartozott, s dolgozóink a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezetének a tagjai voltak. Ebben az enyhén szólva furcsa helyzetben , a szakszervezet kevés olyan dolgot tudott mondani, ami a faipari dolgozókat érdekelte volna. De nemcsak szakmai szempontból estünk távol a szakszervezettől, hanem a szociális problémákat, juttatásokat illetően is. Például éveken keresztül nem jutottunk a főidényben üdülőjegyhez. Gyökeresen megváltozott a helyzet, mióta az Országos Erdészeti Főigazgatósághoz és az Építők Szakszervezetéhez tartozunk. Hogy az üdülésnél maradjunk: a nyáron,a főidényben 11 dolgozónk kapott beutalást, ezenkívül az OEF szántódi üdülőjében két, egyenként háromszemélyes nyaralóházat építünk. Sokszor elgondolkozom azon, hogy talán ezek a változások, az új, kedvezőbb helyzet még nem ment át eléggé a dolgozók tudatába, s ezért nem érzik még eléggé magukénak a minden részletében újjászülető üzemet. De rá kell jönnöm, hogy ez valójában még nincs így. Hiszen számtalan tanáccsal, javaslattal jönnek hozzám, meg a műszaki vezetőkhöz, az újítási mozgalom úgy fellendült, hogy a mi kis üzemünk egészen előkelő hely- Vállatai sah-titkára te került az OEF nagy vállalatai között. Miért van ez az ellentmondás? Az, hogy dolgozóink igenis aktívak, a hétköznapok munkájában minden nap bebizonyítják, hogy szeretik az üzemüket, felelősséget éreznek érte, a termelési tanácskozásokon pedig nagyokat hallgatnak. Két kézzelfogható magyarázat is lenne erre. Az 50—60 százalékos megjelenést indokolná, hogy sokan vidékiek, s a vasúti menetrendhez kell alkalmazkodniuk, az aktivitás hiánya pedig azzal magyarázható, hogy a legtöbben félnek a nyilvános szerepléstől. Pedig hát egymás között vagyunk a termelési tanácskozáson is, annyira, hogy az igazgató elvtárs nem is beszámolót tart tulajdonképpen, hanem elbeszélget a dolgozókkal, a javaslatokra, hozzászólásokra majdnem mindig azonnal válaszol, amelyikre pedig esetleg nem tudna azonnali választ adni, két héten belül írásban küld részletes választ. Még soha, egyetlen javaslat, hozzászólás nem maradt megválaszolatlanul, annál több olyan javaslatot, ötletet tudnék viszont említeni, amelyet hasznosítottunk a termelésben, a versenymozgalomban vagy szociális vonalon. — Őszintén beszéltem a helyzetről — nézett ránk Naisz elvtárs. — Talán tanácsot, útbaigazítást is kaphatnánk... Nekünk ott helyben csak egyetlen példa jutott az eszünkbe a Nyugat-magyarországi Fűrészek lenti üzemének a példája. Ott már a legutóbbi termelési tanácskozást munkahelyenként tartották meg s a tapasztalatok kedvezőek. A dolgozók így még jobban „egymás közt” vannak, nem érzik a nyilvánosság gátló hatását, közvetlenebb, sajátosabb problémák merülnek fel, s fokozódik az aktivitás. Nem tudjuk még eldönteni azonban, hogy az ilyen részlegekre bontott tanácskozások nem szűkítik-e a dolgozók látókörét, elegendő-e, ha az üzem egészének problémái helyett jobbára csak a maguk problémakörével foglalkoznak? A termelés problémáit nem igen lehet elhatárolni — ha a tmk-műhelyben nincs valami rendben, ez az egész üzemben érezteti a hatását — ha a renktéri munka akadozik, a csarnokban sem zavartalan a termelés és így tovább. Szeretnénk ezért, ha Naisz elvtárs tanácskérésére többen adnának választ, elsősorban a lenti üzem szakszervezeti bizottsága mondaná el tapasztalatait a munkahelyenként megszervezett termelési tanácskozásokról, de természetesen készséggel fogadja a jótanácsot a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalat a többi rokon üzemtől is. S tegyük hozzá: mi is készséggel helyet adunk hasábjainkon a válaszoknak. További öt százalékkal növelik az olvasók számát könyvtárral ellátott munkahelyek dolgozóinak 52 százaléka rendszeresen olvas. Változatlanul jó a két zárt üzem: a Körmendi Ládagyár és a Nyugat-magyarországi Fűrészek könyvtári tevékenysége. A Fűrészek szocialista brigádjai kivétel nélkül tagjai a könyvtárnak. A könyvtárosok elhatározták, hogy további 5 százalékkal növelik az olvasók számát. Ezt elősegíti az a mozgalom, amely feladatául tűzte ki a megyében, hogy minden szb-tag és bizalmi legyen olvasó és segítse az olvasómozgalom kiszélesítését. Szakszervezeti bizottságaink gazdáivá váltak a könyvtáraknak. Segítik elhelyezését, ellenőrzik működését, a könyvtárosokat szb-üléseken beszámoltatják a munkájukról. Ebben az évben három könyvtárunk kapott könyvszekrényt. A gazdasági vezetők biztosítják a könyvcserék szállítóeszközeit. Az 1965—66. művelődési év előkészítését albizottságunk már a nyár folyamán megkezdte. A Derkovits Művelődési Otthon terve időben elkészült, a szakszervezeti bizottságok megkapták a kibővített társadalmi vezetőségi ülésen tárgyalták meg. Könyvtárosaink biztosították a párt- és szakszervezeti oktatáshoz szükséges irodalmat, s az állami oktatást elősegítő kötelező olvasmányok is a dolgozók rendelkezésére állnak. (1965—66. tanévre iparágaink dolgozói közül az általános iskolákba több mint 200 iratkozott be.) Vállalatainknál az előző évekhez viszonyítva sokkal jobban működnek az oktatási bizottságok. Tevékenységük a szakoktatási és ismeretterjesztési munka megjavulását eredményezte. A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a kulturális és nevelési terület különböző ágazataiban tevékenykedő funkcionáriusok és társadalmi aktívák áldozatos munkája nyomán megyénkben mind több és több dolgozó kulturális, tanulási igényeit tudjuk kielégíteni. Tóth József A közelmúltban az Építő, fa- és Építőanyagipari Dolgozok Szakszervezete Vas megyei bizottságának kulttúrnevelési albizottsága és a megyebizottsághoz tartozó vállalatok könyvtárosai megyei értekezetet tartottak. Az értekezleten megtárgyalták az olvasómozgalom eddigi tapasztalatait és a további feladatokat. Vas megyében 29 építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezeti könyvtár működik, amelyek összesen 12 ezer kötet könyvvel rendelkeznek. A Nem feledkeztek meg rólunk Kedves kis ünnepség — vagy inkább „családi összejövetel” — színhelye volt a közelmúltban a Budapesti Falemezművek 1. sz. telepe. A szakszervezeti bizottság meghívására kb. ötven nyugdíjas, volt üzemi dolgozó jött el. A déli órákban sűrűn nyitódott a főporta kapuja, s léptek be rajta az őszülő nyugdíjasok. Megálltak az udvaron, fátyolos szemmel szétnéztek, felidézték a múltat, eszükbe jutott az a sok szép — de sokszor oly nehéz — nap, az a sok megvívott munkacsata, melynek egykor ők is hősei voltak. Nem álltak meg az emlékeknél, mindenki sietett a volt munkahelyére, hogy meglátogassák, s forró öleléssel, baráti kézfogással köszöntsék a régi munkatársakat. Azután az üzem ebédlőjében régi munkatársaikkal együtt meghallgatták a Fővárosi Tanács kiküldöttjének beszámolóját kerületünk fejlesztéséről, majd átvonultak a KISZ kultúrhelyiségébe. Puskás Ferenc szb-titkár, Szabó István telepvezető és Martini Róbert elvtársak üdvözlő szavaira Farkas Imre nyugdíjas válaszolt szívből jövő szavakkal. A hivatalos formaságok után feloldódtak a kedélyek, az üzem fiataljai Bocs István KISZ-titkár vezetésével, az üzem kultúrgárdája László Istvánná kultúrfelelős irányítása mellett és személyes szereplésével igen nívós, jól sikerült kis kultúrműsorral szórakoztatta a jelenlevőket. Piros arcú, ragyogó szemű fiatal lányok gondoskodtak róla, hogy ne éhezzenek és ne szomjazzanak a „bácsik ésa nénik”. Közben megjelent a vállalat igazgatója, Matuszka István és Weber József főmérnök, és sokáig elbeszélgettek a nyugdíjasokkal. A műsor és uzsonna befejeztével kicsinek bizonyult a terem, kikerültek az asztalok, mert rázendített a zenekar, megdobbantak az öreg szívek, megmozdultak a reumás lábak, és együtt táncolt öreg és fiatal. A kedves kis ünnepség, illetve családi összejövetel után ezúton mondok köszönetet nyugdíjastársaim nevében az szb-nek, a pártszervezetnek, a vállalat vezetőségének, a KISZ-szervezetnek, a kultúrcsoportoknak és mindazoknak, akiknek ezt a kedves estét köszönhetjük. Kérem, őket, hogy ne feledkezzenek meg rólunk a jövőben sem, mert a nyugdíjasokra nemcsak a szórakozásban, de a munkában is lehet számítani. Pethő Zoltán nyugdíjas ANYAGBESZERZŐK, FIGYELEM! AZ ORSZÁGOS GUMIIPARI VÁLLALAT Budapest Vill., Kerepesi út 17. a 114/1965. OTH PM. számú együttes utasítás alapján felajánlja megvételre az alábbi elfekvő készleteit. A közölt egységárakból a hivatkozott rendelet alapján megállapodás szerinti árengedmény adható. Felvilágosítást ad: Mészáros Mihályné 142—620. Megnevezés Mennyiség Egységár Elsötétítő olajfesték 650,— kg 6,— Ft V. kék olajfesték 93,— kg 22,40 Ft Nitrovörös porfesték 260,— kg 42,73 Ft Trisolit sárga, dextrinporanyag 375,— kg 18,70 Ft FAMUNKÁS Az új év küszöbén rendezett összejövetelen Muladi Ferencné szb titkár méltatta a Budapesti Bútoripari Vállalat 6. sz. gyáregysége szakszervezeti bizottsága tagjainak és aktíváinak egész éves munkáját. Ezután megjutalmazta a legeredményesebben dolgozó aktívákat. Követendő példa A Szak- és Kárpitosipari Vállalat 1. sz. gyáregységében dolgozó „Dobó Katalin” szocialista brigád tagjai Hauschere Károlyné vezetésével felajánlották, hogy a karácsonyi ünnepekben felkeresik a nyugdíjas dolgozókat. Több mint tíz nyugdíjas családhoz kopogtattak be szerény ajándékaikkal, s a gyár veteránjai meleg hangon köszönték meg, hogy megemlékeztek róluk. A karácsonyi vendégjárás alkalmával észrevették, hogy négy volt dolgozótársuk rossz anyagi és szociális körülmények között él. Nyomban javaslatottettek a szakszervezeti bizottságnak, hogy gyorssegéllyel támogassák az öregeket. A napokban összeült a segélyezési albizottság és úgy döntött, hogy Jancsó Józsefné, Erdélyi Lajosné, E. Nagy József és Péntek Lajosné nyugdíjasoknak soron kívül kiutalja a segélyt. Bensőséges ünnepségen búcsúztatták el az Iskola és Sportszerárugyár központi kultúrtermében a három gyáregység 1965-ben nyugdíjba ment 30 dolgozóját.. A vállalat vezetői megköszönve fáradságos munkájukat, ajándékokkal lepték meg a nyugdíjasokat, majd vacsorán látták őket vendégül. 1966. JANUÁR 3. Fennállásuk 15 éves évfordulóját ünnepelték A mohácsi bútorgyár nemrég ünnepelte 15 éves fennállását. A gyár vezetősége számokkal és képekkel illusztrált grafikonon mutatta be fejlődésének történetét. Képek és számok szemléltetik azt az utat, amit a gyár 1951-től 1965-ig megtett. Tizenhat munkással és 800 ezer forint tervezett termelési értékkel „Mohácsi Mezőgazdasági Szerárugyár” néven a megyei tanács felügyelete alatt 1951-ben gyárat alapítottak egy elhagyott fűrésztelepből. Főleg mezőgazdasági szerárut, szekereket és hintókat készítettek, míg 1954-ben a gyár egy kis létszámú asztalosrészleggel bővült, és elkezdtek festett és fényezett bútorokat gyártani. De folytassa a történetet a gyár főkönyvelője, aki részese volt annak a küzdelmes és céltudatos munkával elért fejlesztésnek, mely a gyárat a mai rangjára emelte. — Az elért eredmények — szól Jakab Mihály főkönyvelő — elsősorban a munkás és műszaki gárda fáradságot nem kímélő munkájának köszönhetők, akik 15 éven át jóban és rosszban hűségesek maradtak a gyárhoz és munkájukat úgy végezték, mintha sajátjukban dolgoztak volna. Kezdetben saját erőből elért eredményeink alapján rászolgáltunk a megyei tanács támogatására és az 1955-ben kapott két és fél millió forintos beruházással megteremtettük a korszerű bútorgyártás feltételeit. 1958-ban nagyobb értékű gépi beruházások lehetővé tették az asztalos üzemrész fejlődését és a korszerű kárpitozott bútorgyártást. Felszámoltuk a kovács- és bognárrészlegeket és áttértünk a bútorgyártásra. Ekkor már 158 munkást foglalkoztatott a gyár és évi termelése közel 8 millió forint volt. A fejlődés ütemét nehezítette a szakmunkáshiány. A gyár vezetői megszervezték az iparitanuló-képzést, amely lehetővé tette a gyors fejlesztést. Évről évre növekedett a termelés, a gyár mind több és több munkást foglalkoztatott, s „Mohács” kombinált szobabútorral megalapozta hírnevét. A termékösszetétel állandó volt 5 éven keresztül, ami magas termelékenységet eredményezett. További fejlődésük érdekében 1965. január 1-től az iparági átszervezés gyárunkat beolvasztotta a Szék- és Kárpitosipari Vállalatba. ily módon a fejlődésünket már korlátozó megyei keretektől megszabadulva a minisztériumi nagyvállalat VI. sz. gyáregységévé váltunk. Az elmúlt háromnegyed év alatt gyáregységünknek műszaki és gyártmányfejlesztés terén nyújtott központi segítség alapján minden okunk megvan, hogy az immár 400 emberrel dolgozó gyárunk fejlődése tekintetében bizalommal tekintsünk a jövőbe — mondotta Jakab Mihály főkönyvelő. A mezőgazdasági szeráru készítésétől a Mohács kombináltszoba-berendezés gyártásáig megtett út a szocialista iparfejlesztés gyors fejlődésének bizonyítéka. Jó felfigyelni népgazdaságunk ezen pozitív vonására azon bírálatok mellett, melyek népgazdaságunk jelenlegi mechanizmusából keletkező negatív jelenségeket tárgyalják. A jelenlegi mechanizmusból nem feltétlenül kell rossz eredményeknek születni, a jó műszaki és gazdasági munka legyőzheti azokat az akadályokat, melyek a gazdasági irányítás rendszeréből adódnak. Ezt igazolja a mohácsi bútorgyár 15 éves fejlődése. Ligeti László " Az Új szálszárító berendezés a szegedi gyufagyárban A Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában előreláthatólag még az idén üzembe helyezik a saját tervezésű és kivitelezésű szálszárító berendezést. A szárító nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi Szegeden is a gyufaszálak impregnálását, ami bármikor követelmény lehet a belföldi gyufáknál is (külföldre csak impregnált gyufát lehet eladni.) Az új berendezés korszerűsíti a technológiát és nem utolsósorban munka-egészségügyi szempontból is jelentős, mert egyrészt megszünteti a kézi berakás aprólékos, nehéz fizikai munkáját és a szálszárításnál dolgozók és a berázók mentesülnek a portól. Hogyan védekezzünk az influenza ellen? Magyarországon jelenleg csak szórványosan fordul elő influenza, de a járvány terjedésével számolnunk kell. ( Sajnos, eredményesnek nevezhető megelőzésről nem beszélhetünk, mégis alábbi tanácsokat betartva, védekezhetünk ellene. Az influenza vírusa úgynevezett cseppfertőzéssel terjed. Ezért kell kerülnünk a beteglátogatást, a zsúfolt járműveken való utazást. A zsúfolt vilamoson, autóbuszon kb 50-szer akkora a fertőzési veszély, mint a normális ülőhelyekenelhelyezkedő utasok között. Igen fontos a zsúfolt helyiségek kerülése, az influenzában megbetegedettek elkülönítése, az általános egészségügyi szabályok betartása, köhögéskor, tüsszentéskor a zsebkendő használata (egyetlen tüsszentéssel több millió vírus kerül a levegőbe) a fokozott egyéni higiéné (naponta többszöri kézmosás, közös evőeszköz, közös pohár használatának kerülése). Az influenzát megelőzni sem védőoltással, sem gyógyszerekkel nem lehet. Az úgynevezett antibiotikumok (penicillin, tetrán, chlorocid stb.) az influenza vírusára hatástalanok. Értelmetlen tehát e gyógyszerekért ostromolni az orvosokat. A „C”-vitaminnak sincs az influenza ellen specifikus védő- vagy gyógyító hatása. Citrom, csipkeszörp, csipkebogyótea, nyers sárgarépa, savanyított káposzta, gyümölcslevek fogyasztása ajánlatos. A beteg időben forduljon orvoshoz, és ne járjon be munkahelyére, mert dolgozótársait is megfertőzi. Az őszi tél fordulóján fokozott elővigyázatosságra, az egészségügyi rendszabályok betartására, tisztálkodásra van szükség, valamint, hogy mindenkor az időjárás és ne a naptár szerint öltözködjünk. Dr. Réti Ödön famunkás az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő: Lehoczky Oszkár Szerkesztőség: Budapest, VI. Dózsa György út 84/a Telefon: 425—960 Kiadja és terjeszti a Népszava Lapkiadó Vállalat Budapest, VII., Rákóczi út 54. Telefon: 224—819. Felelős kiadó: Gábor Márton a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója Csekkszámlaszám’ 75.915.001—K.95 Szikra Lapnyomda, Budapest