Famunkás, 1969 (69/64. évfolyam, 1-13. szám)
1969-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ÉPITŐ-, FA- ÉS ÉPITŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 40 FILLER 1969. JANUÁR 2. Kerek egy esztendő A szakszervezeti bizottság mérlege a Budapesti Falemezműveknél Az esztendei fordulóján óhatatlanul számvetést készít az ember, mit végzett, mire jutott hivatásában, mit jelentett számára az elmúlt tizenkét hónap. Ez a mérlegkészítés különösen fontos 1963-ban, mert nem egy esztendő volt a sok közül, hanem az új gazdaságirányítás első éve, a szakszervezeti mozgalom fokozott tevékenységének jelentős időszaka. Hogyan jelentkezett ez a Budapesti Falemezműveknél, erről beszélgettünk a szakszervezeti bizottság titkárával, Ember Józsefnével. — 1968-ról készítve számvetést 1967-tel kell kezdenünk. Akkor már éreztette hatását az új, a szakszervezet hozzákezdett tekintélyének megalapozásához. Sajnos, ezzel kell kezdenem mondanivalómat, mert ezzel kezdte a vállalati szakszervezeti tanács, illetve a szakszervezeti bizottság is. A két év előtti szakszervezeti választásokból kikerült funkcionáriusok és az új körülmények adta lehetőség együtt erősítette meg a szakszervezeti bizottságot. Első feladatunk volt a tagság előtt bizonyítani. Bizonyítani, hogy a szakszervezet nem reprezentáns az üzemben, nem tagdíjbeszedő adminisztráció, hanem harcos politikai szerv. Rossz volt a dolgozók hangulata, rossz volt a tagdíjfizetési morál és a szervezettség. Nem volt nagy respektünk a vállalatvezetőség előtt sem. Bizonyítani kellett, hogy jó ügy érdekében és helyesen emelünk szót, kifogást, s igazunk van akkor is, amikor egyetértünk a vezetőség intézkedésével. A tekintélyt azonban nem a törvény és rendeletek adta növekvő jog alapján akartuk elérni, hanem a munkában. Szerénytelenség nélkül mondhatja a szakszervezeti bizottság, hogy ez megtörtént. Az akaratunkon kívül talán szerencsénk is volt az, hogy 1968. a tettek esztendeje és a gyári sikerek éve is. 1962 és és 1967. közötti évekre nem volt nálunk nyereségrészesedés. Tavasszal fizettünk először, az 1967. évi eredmények után 17 napot értünk el, ebből 13 nap került kifizetésre, négy napot tartalékoltunk a „szűkebb esztendőre”. Mint említettem, 1968. jó gazdasági év volt, s nem szűk esztendő így most már legalább 17 nap nyereségrészesedést fizetünk majd. — A legjelentősebb esemény a kollektív szerződés megkötése volt, hiszen ilyenre több, mint másfél évtizede nem került sor az üzemben. Az általánoson, a más gyárakban is meglevőkön kívül, a régi dolgozóink, a törzsgárda megbecsülését rögzítettük írásba. A jutalomszabadság növekvő száma, a nyereségrészesedésből jutó úgynevezett hűségszázalék-többlet nagy elismerést keltett dolgozóink között. A szorgalmasabb jobb bérezést szolgálja, hogy bizonyos üzemrészekben egy öszszegben adjuk oda a rájuk eső bért, s azt maguk osszák el az elvégzett munka alapján. A tmk-műhelyben például kevesebben vannak, mint a múlt évben, s így az adott béröszszegből nagyobb jut egy-egy személyre. Felemeltük 20 százalékkal az éjjeli pótlékot is. A béralap fejlesztésére 3,5 százalék állt a vállalat rendelkezésére. A szakszervezet egyetértett azzal, hogy ebből 1,9 százalék növeli a törzsbéreket és 1,6 százalék célprémium formájában jusson el a legjobban dolgozókhoz. A törzsbéremelésnél a szakszervezet szempontja volt, hogy elsősorban a nehéz fizikai munkát végzők és viszonylag ártalmas munkakörben dolgozók részesüljenek benne. Megkezdtük a munkaidő csökkentésének előkészítését is. A vállalatvezetőséggel együtt felhívással fordultunk a dolgozókhoz, hogy adjanak tanácsot, segítséget, ötletet, mi módon lehet ezt egyes részlegekben, így az egész vállalatnál is végrehajtani. A felhívásnak hatalmas visszhangja támadt, 670 javaslatot tettek kollégáink. Ezeknek nagy szerepük lesz abban, hogy április 1-től 44 órás nálunk is majd a munkahét. Megemlítem azt is, hogy a javaslatok közül a legjobbakat, szám szerint 28-at, jutalmaztunk, sőt, közülük a legjelentősebbeket újításként fogadtunk el, s azokra 1500—1000 forint honoráriumot is kifizetett a vállalat. — Mindezekből ne vélje senki azt, hogy minálunk minden simán megy. Említsek csak meg egy objektív nehézséget, a hatalmas feljesztési és rekonstrukciós program késlekedik. A forgácslap műhelyt már 66- ban fel kellett volna avatni, s csak a múlt hónapban került erre sor. Ez visszahat a termelésre, de szociális körülményeinkre is. Gondolom, üzemünk elavult állapota hozzájárul a kilépésekhez, ahhoz, hogy 140 személlyel kevesebb dolgozik a vállalatnál, mint amennyire szükségünk van. — A szakszervezet ma élő organizmus a vállalatnál. Úgy érezzük azonban, még szélesíteni kell aktivitásunkat. Különösen a műhelyekben. Ezért tervezzük azt, hogy az egyes telepünkön az eddigi két műhelybizottság helyett hetet választunk. Nem újabb rangokat akarunk osztogatni, de úgy érezzük, aki ma szakszervezeti funkcionárius, az vállalja az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket is. A 2-es telepünkön, Újpesten, eddig főbizalmiak működtek, s éppen a kollektív vezetés műhelybeli kiszélesítése érdekében ezeket is bizottságokká fejlesszük. Az egy év eredményeit és kudarcait is figyelembe véve, abban tudnám legjobban lemérni tevékenységünket, hogy hia széles tagságunk mondja: a szakszervezetet érdemes támogatni, a szakszervezet jól szolgálja ügyünket. A tisztségviselők nevében pedig azt mondhatom: a szakszervezeti bizottságban érdemes dolgozni, mert a tagság bízik bennünk, és képesek vagyunk ügyüket szolgálni. Várai Emil Osztrák bútorgyár exportra A híres osztrák Zuckermann bútoripari cég vezetői Bécsben hivatalosan bejelentették, hogy szovjet megrendelésre 7 millió rubel értékben exportálnak beépíthető bútorokat gyártó üzemet. Az új üzem a legmodernebb technikai eljárások gyakorlati felhasználásával épül és évente 50 ezer beépíthető konyhabútort, valamint 100 ezer gardróbszekrényt készít az új lakónegyedek lakásaiba. (Financial Times) Elkészült a faipar 1969. évi újítási feladatterve A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium erdészeti és faipari műszaki fejlesztési főosztálya most bocsátotta közre az 1969. évi faipari iparági újítási feladattervet. A fontosabb feladatok között szerepel új, korszerű padozati anyagok előállításának gazdaságos megoldása hazai , lombos faanyagok felhaszná- lásával, mert — mint a ma- gyarázat hozzáfűzi — a ha-; gyományos parkettaféleségek lerakása rendkívül munkaigé-; nyes, ezért a korszerű, ház-, gyári lakásépítkezéseknél olyan belső burkoló elemek- re van szükség, amelyeket ma- gas készültségi fokon lehet a helyszínen beépíteni. Másik: jelentős feladat a faipari üze- mekben keletkező hulladék hasznosítása, illetve további feldolgozása a lakosság ellá- tását szolgáló fogyasztási cik- ekekké, pl. függönytartóvá, elő- › szobafallá stb. Végül a fe- ‹ nyőimport csökkentése szem- ‹ pontjából is fontos újítási fel- › adat új ládatípusok, korszerűbb csomagolástechnikai megoldások kialakítása hazai nyárfa-alapanyag felhasználásával. A feladatterveik megvalósítására a minisztérium 3000—3000 forintos különdíjakat tűzött ki. Fejlesztik a faipari üzemeket Jugoszláviában számos faipari üzemet modernizálnak és újabbakat is építenek 1969- ben. A széles körű munkákhoz a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bank 16 millió dollár kölcsönt nyújt. (Borba) A Ládaipari Vállalat gyorsmérlege A szegedi gyáregység hozta a legtöbb nyereséget Kevés a megrendelés — Éveleji foglalkoztatási gondok — Vállalatunk dolgozóinak többsége a jól végzett munka örömével szilveszterezhet, köszöntheti az új esztendőt — mondotta dr. Molnár Kálmán,a Ládaipari Vállalat főkönyvelője, akinek segítségével gyorsmérleget készítettünk avállalat 1968. évi munkájáról, az elért eredményekről. Sikeres volt a Ládaipari Vállalat számára az új mechanizmus első esztendeje. A rajt nagyon kedvező volt, hiszen az év első munkanapján kapacitásszerződéssel egész évi termelésük mintegy hetven százalékát lekötötték. Terveiknek megfelelően, ez évben 160 ezer köbméter ládát gyártottak. Az első háromnegyed év folyamán negyedévenként kétezer köbméterrel túlteljesítették gyártási előirányzataikat, és csak az utolsó negyedévben volt némi visszaesés, mert a Göngyölegellátó Vállalat nagyobb mennyiségű hűtőházi almásláda megrendelését lemondta. Az anyagellátás mindvégig folyamatos volt és a szükséges anyagmennyiség a választék tekintetében is rendelkezésre állt. Jelentős tényező volt az anyagi ösztönzés fokozott érvényesülése. Az induláskor mind a hét gyáregység megkapta termelési és önköltségi feladatát. A különböző adottságokkal rendelkező gyáregységeket a feladatokat, az elérendő eredményt illetően gondos tervezéssel azonos szintre hozták. A vállalati központ előre meghatározott arányban vonta el az egyes gyáregységek nyereségének terven felüli részét a központi alapra, amiből a lemaradók támogatásban részesíthetők. Az azonos feltételekkel indult gyáregységi verseny a harmadik negyedév végére meglepő eredményeket hozott. Egyesek „kiugrottak”, mások „elgyalulták” a nyereségüket. A várható összeredmény 36—37 millió forint lesz, mintegy kétmillióval több az év elején tervezettnél. Különösen gazdaságosan, nyereségesen dolgozott a szegedi gyáregység, ahol a harmadik negyedév végén a központi alapra történt nyereségelvonás után is maradt még 35 napi keresetnek megfelelő osztható nyereség. Jól gazdálkodtak a vásárosnaményiek, a nagykőrösiek, de a körmendiek és tiszalökiek háza táját sem érheti szó. Csak Jánoshalma nem érte el a kitűzött eredményt és a budapesti gyáregység maradt le részben a munkaerőhiány, részben a szervezetlenség következtében. A műszaki fejlesztést, a munkakörülmények javítását illetően is szép eredményeket hozott az ó-esztendő. A körmendi gyáregységnél új üzemcsarnok és megfelelő szociális létesítmény épül, nyolcmillió forintos beruházással. Vásárosnaményben végrehajtották a hagyományos üzem teljes korszerűsítését és ötszáz dolgozó részére épült öltöző-fürdő 16 millió forintos költséggel. Jánoshalmán rövidesen átadásra kerül az új, 400 fős öltözőmosdó, megoldják a termelő üzemek központi fűtését és további fejlesztéssel 1970-re évi 15 ezer köbméter láda gyártására növekszik az üzem kapacitása. A fejlesztést illetően a jövő esztendő további, nagy eredményeket ígér, annál több gond a termelés, a kapacitás kitöltését illetően. A felhasználó vállalatok tartózkodtak az előzetes megrendelésektől, így a gyáregységek első negyedévi munkáját illetően, még sok a bizonytalanság. Ennek okai gazdasági eredetűek. Egyszerűen arról van szó, hogy a felhasználók hitelproblémákkal küzdenek, s a Ládaipari Vállalat csak annak szállíthat, aki tíz napon belül kifizeti a számlát Az első negyedévi foglalkoztatás biztosítására ezért most arra készülnek, hogy fűrészárut gyártanak az ÉRDÉRT részére, tervezik hajópadlók és más faipari gyártmány előállítását is. L. J. A decemberi főpróba jól sikerült Sikároson Megírtuk már, hogy a Budapesti Fűrészek sikárosi üzemében 1969. január elsején bevezetik a 44 órás munkahetet. Azóta eltelt néhány hét, ismét ellátogattunk Fejér megye egyetlen ilyen jellegű faipari üzemébe, hogy meggyőződjünk arról: az üzem vezetői beváltották-e a műszaki fejlesztéssel, munkaszervezéssel kapcsolatos ígéreteiket. Ezek teljesülése teszi ugyanis lehetővé azt, hogy csökkentett munkaidő mellett is növelhessék termelésüket. Derűsen, optimistán fogadott bennünket Mihalik Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára. — Érdemes körülnézni az udvaron, a munkacsarnokokban. Egészen más emberek dolgoznak itt. Mindent elkövettünk, hogy az általunk kimondott szó törvénnyé váljon. Január másodikétól tehát csökkentett munkahétben dolgozunk már. A számos megvalósult műszaki intézkedést nem sorolom fel, hiszen arról részletesen írtam korábban. Egyet azonban kiemelnék. Ezt a sárga színű, rakodólapos targoncát, mely már ismerősen, fürgén fut a kiépített utakon, az udvarban. Rendkívül sokat jelent ez a gép. Egyszerűsödött, gyorsult a szárítandó anyag szállítása. A csarnok elé tolják ki az összerakott kis máglyát, s ezt az egységes „csomagot” — több mázsát nyom — egyszerre juttatja el a szárítótérre. Ugyanígy járnak el a hulladékkal is. Hogy mit jelent a targonca üzembe állítása? Az szb-titkár egy példát mond. A régi szállítási és rakodási módszerrel nyolc ember tudott megrakni parkettafrizzel nyolc óra alatt egy vagont. Most ketten négy-öt vagonnal végeznek egy műszak alatt. Dolgozik helyettük a gép. — Egyébként — újságolja Mihalik Ferenc — december 1-től dolgozunk mi már 44 órás munkahétben. Ez a hónap amolyan főpróba volt. S miután a naponta figyelemmel kísért termelési eredmények jók voltak, bizakodva kezdjük a januárt. Több dolgozóval beszélgettek, mind örömmel fogadta a hírt a 44 órás munkahét bevezetéséről. S mit tesz majd a kéthetenkénti szabadnapon? Íme Nagy Béláné véleménye: — Hét éve dolgozom ebben az üzemben, s idén iratkoztam be a faipari technikumba. Szeretnék sokat tanulni, hogy jó szakemberré váljak. Most több idő jut erre. Van egy fiam, még iskolába jár, vele is többet foglalkozhatom ezután. Az itt dolgozók 60 százaléka nő, mindig van mit tenniök otthon. Valamennyien szeretünk szórakozni és most erre is több időnk jut. Sikerosan jól sikerült a felkészülés. Szilárd alapot teremtettek a 44 órás munkahéthez. És bíznak benne, hogy idén kevesebb idő alatt többet termelnek, mint 1968-ban. Így lehet összefoglalni az üzemben tett látogatás tapasztalatait. fakitermelési egyezményt írt alá Japán és a Szovjetunió, amelynek értelmében 1969. januárjától kezdve 5 év alatt 160 millió dollár értékű haszonfát importálnak japán cégek a Szovjetunióból. Ennek fejében Japán 130 millió dollár értékben szállít a fakitermeléshez szükséges gépeket a Szovjetuniónak. Japán faipari szakértők a kelet-szibériai erdők fáját termelik ki. (Ecolass) Faipari adatfeldolgozó Svédországban új, modern épületbe költözött Skandinávia legnagyobb faipari elektronikus adatfeldolgozó központja, Sundsvall városában. Ez az új intézmény 2500 vállalatot szolgál ki, és a tevékenysége tárgyát képező fatömeg értéke évente kb. 8 milliárd svéd korona. Munkáját egész éven keresztül három műszakban folytatja. (Times) A szovjet bútorkiállításon láttuk A BNV nyolcas pavilonjában rendezett első szovjet bútorkiállításon a bemutatott különféle lakószobák, konyhabútorok és ülőgarnitúrák nagy sikert arattak. Nappali szoba svédfallal. (MTI Fotó: Kácsor László felv.)