Famunkás, 1969 (69/64. évfolyam, 1-13. szám)
1969-01-02 / 1. szám
2 Erősítsük a választásokkal szakszervezeti munkánk hatékonyságát Megindult a választási „gépezet" a BUBIV-nál December első felében megkezdődött a 119 szakszervezeti bizalmi újjáválasztása a Budapesti Bútoripari Vállalatnál. A bizalmiak tisztújítását januárban a hét műhelybizottság, februárban az öt üzemi szakszervezeti tanács és üzemi bizottság újjáválasztása követi. A márciusban összeülő küldöttértekezlet választja majd újjá a 45 tagú vállalati szakszervezeti tanácsot, illetőleg az abból kialakítandó 13 tagú szakszervezeti bizottságot. — Sok a tennivaló, érthető, hogy ezekben a napokban már elsősorban a szakszervezeti választások foglalkoztatják az aktivistákat, beszédtéma ez a tagság körében is a Budapesti Bútoripari Vállalatnál. — Nemcsak egyszerűen újjáválasztjuk aktivistáinkat, de sorainkat is újjárendezzük — mondotta a választási előkészületekről Dorogi Imre, a szakszervezeti bizottság titkára. — Arra törekszünk, hogy szervezeti felépítésünket jobban hozzáigazítsuk a vállalat gazdasági felépítéséhez. Minden művezető, osztályvezető mellett ott lesz a tagságot képviselő partner, a bizalmi is. A főművezetők mellé mi főbizalmit állítunk, így lesz például a kárpitosüzemben az I-es gyáregységünknél, ahol eddig csak három bizalmunk tevékenykedett. — Miért határoztak így? — A vállalati, az üzemi demokrácia fejlesztésével párhuzamosan kívánjuk fejleszteni szakszervezeti munkánk hatékonyságát is. Vállalatunk minden szinten törekszik az önelszámoló gazdasági egységek kialakítására. Lépést kell tartanunk ezzel, hogy a magunk sajátos eszközeivel segítsük elő a termelés fejlesztését, tagságunk élet- és munkakörülményeinek javítását. — Szervezetünk erősítését jelenti az is — folytatta Dorogi Imre —, hogy minden nagyobb gyáregységünknél most üzemi szakszervezeti tanácsot választunk. Az 500—600 fővel dolgozó gyáregységeknél tagjainkat egyidejűleg nem hívhatjuk össze gyűlésre, küldöttértekezletek csak hosszadalmasan szervezhetők. Az üzemi szakszervezetianács viszont bármikor összeülhet és az üzemi bizottságnál szélesebb körű testületként képviselheti az adott gyáregység tagságát. Fejlődést ígér az is, hogy most valamennyi gyáregységi üzemi bizottság mellé választunk számvizsgáló bizottságot is. A választási „gépezet” megindult a Budapesti Bútoripari Vállalatnál. Több száz választott tisztségviselő készül arra, hogy a szakszervezeti demokrácia elvei alapján választói elé lépjen és beszámoljon az utóbbi két évben végzett munkájáról. A választások eseménysorozatától méltán várhatjuk a tagság aktivizálódását, a helyi szervek tömegkapcsolatainak további javítását. A decemberi taggyűléseken valamennyi műhelybizottságnál és üzemi szakszervezeti bizottságnál megválasztották a jelölő bizottságokat. Ezek a taggyűléseink a részvétel és a tagság aktivitása szempontjából igen jól sikerültek, amit a választások lebonyolítása szempontjából kedvező előjelként értékelhetünk. Kár, hogy egyes gazdasági vezetők, más elfoglaltságukra hivatkozva ezekről távol maradtak... — jegyezte meg a titkár. Máris munkához láttak a jelölő bizottságok. Felelősségteljes megbízatásukhoz illő gonddal kezdte tevékenységét az I-es gyáregységnél megválasztott jelölő bizottság is. — Az a célunk, hogy a legaktívabb szaktársak kerüljenek a műhelybizottságokba, az új üzemi szakszervezeti tanácsba. — mondotta Czakó László kárpitos, a jelölő bizottság elnöke, aki már közel negyven éve szakszervezeti tag és vállalati viszonylatban is jól ismeri a szakszervezeti munka eredményeit, gondjait. Csak így biztosítható, hogy méltó folytatás kövesse az eddig végzett eredményes szakszervezeti munkát. A következő hetekben nemcsak a jelöltekkel beszélgetünk, hanem a tagokkal is a jelöltekről, s a szakszervezeti munka eredményeiről, a további tennivalókról. S ami az eredményeket illeti, van miről beszélniük. A vállalati szakszervezeti tanács most készülő beszámolója, amit felhasználás végett előre kiadnak a műhelybizottságoknak és az üzemi bizottságoknak is, részletesen ismerteti ezeket. Például azt, hogy a szakszervezet szorgalmazására csaknem valamennyi munkahelyen sikerült biztosítani a szociális létesítményeket. A II-es gyáregységnél most folyó födémcserével párhuzamosan új szociális létesítményt alakítanak ki, s ezzel lényegében be is fejeződik az öltöző-fürdő építés több éve tartó programja. Több üzemrész került ki egészségtelen pincehelyiségből megfelelő körülmények közé. Fejlesztik a miskolc-tapolcai üdülőt, melyet a vállalat dolgozói a SZOT-üdültetéshez hasonló kedvezménnyel vehetnek igénybe. A központi épületben a napokban kerül átadásra az új ebédlő, ahol a tálalót gázfűtésű ételmelegítővel szerelték fel. Székely Györgyné, a lakköntő csoportvezetője, jelölő bizottsági tag az I-es gyáregységben. Az üzemi szakszervezeti bizottság által az utóbbi két évben végzett munkáról így vélekedett: — Több problémánk megoldását segítették az utóbbi két évben. Határozott sürgetésünkre hozták rendbe a lakkentő elszívó berendezését. Szakszervezeti bizottságunk segített abban is, hogy megkapjuk a nekünk járó védőételt. Az eredmények mellett akad azért javítanivaló is. Amikor legutóbb nyugdíjba ment tőlünk Molnár Istvánná, csak munkatársai és a művezető búcsúztatták, pedig régi szakszervezeti tag volt. Jó lenne, ha az új vezetőség az ilyen eseményekről sem feledkezne meg. — Véleményem szerint, ezt munkatársaim nevében is mondhatom, a jelenlegi műhelybizottság és a szakszervezeti bizottság is nagyon eredményes munkát végzett, betöltötte hivatását az utóbbi két évben. Különösen nagyra értékelhető a bérproblémák megoldásához, a munkaverseny fejlesztéséhez nyújtott segítségük. Szerintem nagyon fontos — mondta Wéber László kárpitos, jelölő bizottsági tag —, hogy a szakszervezeti aktivisták nevelő munkájukkal, példamutatásukkal elősegítették a megfelelő üzemi légkör, az egészséges munkaszellem kialakítását. Eredményesebb a munka, amióta a dolgozók segítik egymást. Ehhez ragaszkodnunk kell a jövőben is. Meg kell fontolni minden jelölést és csak azok helyett válasszunk újakat, akik nem feleltek meg a bizalomnak vagy időközben megváltak tőlünk, így indul a jelölés. Gondosan, felelősségük tudatában értékelik a választott tisztségviselők eddig végzett munkáját a szakszervezeti választások legfontosabb mozzanatának előkészítői. Legfőbb céljuk, hogy a „közvélemény” emberei kerüljenek a jelölő listákra, akik a tagság támogatásával méltó folytatói lehetnek az eddigi eredményes szakszervezeti munkának a Budapesti Bútoripari Vállalat üzemeiben. Lőrincz János Szíve volt a munkához Tizenhét évet töltött el az Angyalföldi Bútorgyárban, ahonnan 1968 őszén nyugdíjazták. Még ma is ott dolgozna, ha nem éri baleset. A gyárban mindenki jól ismeri, hiszen másfél évtizeden át volt a társadalombiztosítási tanács titkára. Többször is megkapta a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, két ízben pedig a könynyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Miután nyugdíjba került, múlt november 7-án a SZOT-munkáért Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki. — Elég nagy veszteség nekünk, hogy elment tőlünk Kőfalvi Béla — mondja Andriska József szb-titkár. — Egy kötet kéne mindazt leírni, amit ő itt végzett. Az Angyalföldi Bútorgyár első élüzem címétől a huszonkettedikig mindben része van. Az a feladat, amit végzett, a dolgozókkal jó, közvetlen kapcsolatot kíván. Őhozzá mindenki bizalommal fordult, mert volt szíve ehhez a munkához. Én jóval fiatalabb vagyok, rengeteget tanultam tőle. Annyit tudok mondani, hogy nemcsak nekem példaképem, mindenki elé példaképül merem állítani. Mi minden tesz emlékezetessé egy gépmunkást az üzemben, társai körében? Elsősorban emberi magatartása, mindennapi tettei. Az, hogy mindenkire gondja volt. Ha egy új munkás tűnt föl az üzemben, Kőfalvi elvtársnak nem kerülte el a figyelmét, hamarosan elbeszélgetett vele. A fiatalokkal állandóan foglalkozott, hét elején rendszerint elmesélték neki, hogyan telt a szombat és a vasárnap, s ha valamelyik nem megfelelően viselkedett, értette a módját, hogyan pellergérezze ki úgy, hogy ne „lelkifröccsnek” vagy öreges zsörtölődésnek érezze az illető, szóval, hogy foganatja legyen. Úttörő munkát végzett a szocialista brigádmozgalomban is: 1959-ben az egyik elsőként alakult szocialista brigádnak, a November 7. brigádnak — amely éppen most nyerte el tizedszer a kitüntető címet — egyik alapítója volt. S különösen sok munkát végzett, mint a társadalombiztosítási tanács titkára, vagy ahogyan régebben nevezték: szocpolos. Talán ez tette leginkább ismertté társai körében, pedig nemcsak népszerű feladatokkal járt ez a munka. Korábban ebben a gyárban is fordultak elő táppénzcsalási kísérletek, amelyek ellen a szabályok szerint el kellett járni. Volt olyan súlyosabb eset is, amelyik börtönbüntetéssel végződött. A legtöbb esetben azonban enyhébb „házi” rendszabályokkal el lehetett intézni az ügyet és elejét venni annak, hogy megismétlődjön. Kőfalvi elvtársat dolgozótársai az ilyen ügyekben is igazságosnak és emberségesnek ismerték, épp úgy, mint a segélyügyekben. Ha erről volt szó, olyan ember volt, aki sosem tett könnyelmű ígéretet, de mindig azonnal utánajárt a dolognak. Ismerte társai körülményeit, alaposan tájékozódott, és ha sürgősnek látszott a segítség, órák alatt is intézkedett. Ha panasz merült fel, azt is körültekintően és gyorsan intézte, s az igazságot kereste akkor is, ha netán ez a gazdasági vezetők előtt nem tette volna őt népszerűvé. De éppen igazságosságáért, emberségéért, elvhű kommunista magatartásáért szerették és tisztelték a vállalat vezetői is. Ma is szívesen látják a gyárban, ahova gyakran benéz, azért is, mert tagja még az szb-nek, azért is, mert hiányzik neki a megszokott közösség, és azért is, mert gyakran hívják helyettesíteni. Éppen éjszakai helyettesítésről érkezett — az egyik megbetegedett portást helyettesítette — aznap reggel is, amikor Ilka utcai otthonában fölkerestük. A házban éppen olyan népszerű, mint a gyárban: egész életét itt töltötte, a felesége itt nőtt föl szüleivel. Ha valamelyik lakásban elromlik valami, gyakran kérik a szomszédok: — Béla bátyám, segíts, te egy kézzel is ügyesebb vagy, mint én kettővel ... S az otthonosan, szépen berendezett, ragyogó szobakonyhás lakásban is mindig akad valami tennivaló. Ha pedig teljesen ráér, akkor olvas. Sokat olvas, mint akinek most lett erre is ideje, hiszen míg a gyárban dolgozott, rendszerint késő délután vagy estefelé ért haza. Ha letelt a munkaideje, ott maradt még a délutánosokkal elbeszélgetni, társadalmi munkáját végezni. A szíve most is oda húzza, s meghatottan emlékezik arra, amikor nyugdíjba menetelekor az szb-iroda hosszú asztalát körülülve ünnepélyesen vettek tőle búcsút munkatársai és átadták a szakszervezet, a vállalat és a dolgozótársak gazdag ajándékát. — Azt hiszem — mondja — ritkán búcsúztatnak nyugdíjast olyan szépen, mint engemet búcsúztattak. N. F. FAMUNKÁS Alapító tagok is részt vettek az UMTE ünnepi közgyűlésén December 14-én tartotta ünnepélyes évzáró közgyűlését az Újpesti Munkás Testedző Egyesület. Az ünnepélyes alkalomra meghívtak hat veteránt is azok közül, akik ötven évvel ezelőtt is az egyesület tagjai voltak, és hosszú éveken át játszottak az UMTE labdarúgó-csapatában. Ők valamennyien mint vöröskatonnák vagy vörösőrök élték végig az ötven év előtti forradalmi eseményeket. Meghívta a vezetőség özv. Szabó Ferencét is, akinek férje az Újpesti Munkásotthon és az UMTE alapító tagja volt. Eljöttek valamenynyien a régi tagok, a veterán harcosok, Hercz László, Zenger András volt vöröskatonák, Füstös István, Malyering Gyula, Tamás István és mások. Részt vett az ünnepi közgyűlésen az újpesti helyi csoport két legidősebb vezetőségi tagja, Kral Imre és Györfi Imre is. A megjelent idős elvtársak és a régi harcosok meleg szeretettel köszöntötték egymást. A sportkör a gyár vezetőségével egyetértésben ajándékkal kedveskedett néhány veteránnak, volt vöröskatonának és megjutalmazták a legjobb eredményeket elért fiatal sportolókat. Az egyesület régi tagjai örömmel látták, hogy ezen az ünnepi közgyűlésen teljes számban képviseltette magát a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 3. sz. gyáregységének vezetősége. Dráb Tibor Román faáru Jugoszláviának Kétmillió dollár értékben importált Jugoszlávia 1968- ban Romániából faipari árut. A román exporttevékenységben jelentős helyet foglal el a faipari áruk kivitele. (Agerpress) 1969. JANUÁR 2. Az új kollektívszerződés te megvitatására készülnek A kollektív szerződés tervezete most kint van az üzemben, s kereken egy hónap áll a Budapesti Fűrészek dolgozóinak rendelkezésére, hogy tanulmányozzák, megtegyék észrevételeiket, javaslataikat. Ezenkívül január első napjaiban a szerződéstervezet elkészítésében részt vevő munkabizottságok egyegy tagjának részvételével mindenütt megvitatják az új, két évre kötendő szerződés egyes pontjait. — Sok észrevételre, javaslatra számítanak? — kérdezzük az irányító bizottság elnökétől, Molnár Dezső főmérnöktől és helyettesétől, dr. Tenk János jogtanácsostól. A dolgozók érdekei a legmesszebbmenően kifejezésre jutottak a tervezetben, annál is inkább, mert az előkészítő, illetve irányító bizottságban igen aktívan vett részt a szakszervezeti tanács képviseletében Németh István, a vállalati szakszervezeti bizottság részéről pedig Cserepi Sándor vszltitkár. Ha csupán annyit említünk, hogy az ő javaslatukra felemeltük a segélyezési és az előlegkeretet, valamint a szociális és kulturális célokat szolgáló keretet, már ebből is kitűnik, hogy a dolgozók érdekképviselete az előkészítés során jó kezekben volt. Kiindulópontunk, az 1968. évi kollektív szerződés lényegében jó, kielégítő volt. Tavaly a mi vállalatunk készítette el az iparági úgynevezett mintatervezetet, az akkori körülményekhez képest a legnagyobb gondossággal, alapossággal. Mégis, amikor most részletekbe menő elemzéssel megvizsgáltuk a jelenlegi kollektív szerződés egyes pontjait, számos új igény merült fel. A dolgozók lényeges problémáinak elemzését nem az egyes szakbizottságok végezték különkülön, hanem a szakszervezeti bizottsággal szoros együttműködésben az irányító bizottság. Nemcsak az 1968. évi kollektív szerződés egyes hiányosságainak a kiküszöböléséről volt szó, hanem a dolgozók jogainak és kötelességeinek fokozott hangsúlyozásáról. Erőteljesebb hangsúlyt kapott az új tervezetben a jó munkát végző, régi szakmunkások megbecsülése, a minőségi munkára ösztönző bér- és prémiumrendszer, a selejtelszámolás. Különös figyelemmel kellett lennünk arra, hogy január 1-től, illetve április 1-től sor kerül a 44 órás munkahét bevezetésére. Ha belelapozunk a kollektív szerződéstervezet vaskos kötetébe, rengeteg olyan pontot találunk benne, amely az előző kollektív szerződéstervezet értelmében számos munkakörben védőöltözetté nyilvánítja a munkaruhát, s ezzel megszünteti az eddigi megszabott kihordási időt. A szerelők, a transzportőröknél dolgozók gumicsizmája, vattakabátja, esőkabátja és védőkesztyűje ezentúl védőöltözetnek számít. A lábsérülések megelőzésére acélkapucs bakancsokat vezetnek be az érintett munkaterületeken, a híddaruk alatt dolgozók pedig fejvédő sisakot kapnak. — Úgy gondoljuk — mondja befejezésül dr. Tenk János —, hogy a munkabizottságok és az ő munkájukat összefogó irányító bizottság egyaránt a legnagyobb gondossággal jártak el. De a legnagyobb gondosság, körültekintés ellenére is előfordulhat, hogy valami elkerülte a figyelmünket, éppen ezért igen fontos, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegei vitassák meg a tervezetet. Új egészségügyi felügyelet sosem szünetel a Gyufagyárban A Gyufaipari Vállalat budafoki gyárában akad olyan üzemrész, munkahely, ahol időnként előfordul foglalkozási megbetegedés. Volt erre néhány példa a most befejeződött esztendőben is, régebben is. A gyárban a foglalkozási ártalom lényegében bőrbántalmak, kiütések formájában jelentkezik — szerencsére nem gyakran. Mégis ilyen megbetegedés miatt kellett beosztást változtatni Oroszi Mihálynak, aki valamikor a masszakonyhán dolgozott. Hasonló ok miatt kellett elhelyezni a mártógépektől Fedor Jánosnét a dobozterembe, s ugyancsak ekcémás bántalmakkal bajlódott Kiss Györgyi. A gyár vezetőit sokat foglalkoztatta ez a néhány megbetegedés is. Mint Szilczer Lajos főművezető, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára mondta, ez indokolta például, hogy megoldják az üzemorvosi ellátást, hogy a gazdasági és a szakszervezeti vezetők hatékony lépéseket tegyenek a megbetegedések megelőzése végett. A megelőzés többféle módon valósul meg. Mindenekelőtt a tisztálkodásra szolgáló helyeken megoldották a hideg-meleg vízszolgáltatást, a mosószerellátást, a lehetőleg állandóan száraz törülközők biztosítását. Kísérleteztek a kiütések ellen púderfélék használatával, ez azonban nem hozott megnyugtató eredményt. A KÖJÁL szakembereinek a javaslatára olyan védőkenőcsöt szereztek be, amelynek használata a hámozóban, a fejmassza adagolását végzők között igen kedvező eredménynyel járt. Ahol viszont ez sem látszott elegendőnek, gumikesztyűt adtak ki a dolgozóknak. Az egészségvédelem a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bizottság közös ügye, közös gondja a gyárban. A rendszeres munkavédelmi szemlék során Horváth József elvtárs, az üzemegység vezetője különös gonddal kutatja azokat a jeleket, amelyek az esetleges megbetegedésre utalnak. A Kökényesi Mihály vegyészmérnök, Kocsis György munkavédelmi felelős, szakszervezeti megbízott és dr. Nagy Károly részvételével létrehozott rehabilitációs bizottság gyakorlatilag állandóan tevékenykedik. A szokásos hivatalos bizottsági értekezletek helyett minden esetben azonnal intézkednek, amikor arra szükség van. Egyszerűsíti a helyzetet, hogy a rehabilitációs bizottság nem hivatalos tagjának tekinti magát az üzem vezetője, és a szakszervezeti bizottság titkára is, minden egyes eset megoldása közös gond, amelyet eddig minden esetben közös jóakarattal és megnyugtató módon oldottak meg. Némiképp komplikálja a helyzetet, hogy a gyárban, ha ritkán is, de előforduló foglalkozási bérmegbetegedések allergiás jellegűek. Ez pedig az esetek zömében azt jelenti, hogy a rehabilitációs bizottság kénytelen az érdekelt dolgozónak a szokásostól eltérő munkabeosztást javasolni, keresni. Ez ugyan semmiféle különös gondot, nehézséget sem jelent a gazdasági-műszaki vezetőknek. Inkább a dolgozó számára jelent új helyzetet a megszokott helytől, az ismert munkafolyamattól való búcsúzás. A rehabilitációs bizottság azonban — s ezt helyesli az üzemvezetés is — ragaszkodik ehhez a megoldáshoz a dolgozó egészsége védelmében, Így került például Németh László néhány évvel ezelőtt a maszszakonyháról a hámozóba, ahol azóta is panasz nélkül dolgozik. Tapasztalatunk az volt, hogy a Gyufaipari Vállalat budafokigyárában nagyon körültekintően foglalkoznak az egészségvédelem ügyével és a formális akciókat mellőző, rehabilitációs bizottság is hivatása magaslatán áll. Igazolják ezt a betegség-megelőzésben tett széles körű intézkedések, szakorvosokkal folytatott konzultációik komolysága és eredményessége és mindenekelőtt a megbetegedettek sorsával való gondos foglalkozás.