Famunkás, 1970 (70/65. évfolyam, 1-13. szám)
1970-01-02 / 1. szám
2 FAMUNKÁS Érvényesül a testületi vezetés Jog- és hatásköri tapasztalatok Vas megyében „Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével járó változásoknak megfelelően kedvezően fejlődik alapszervezeteink mozgalmi tevékenysége” — állapította meg a szakszervezetünk Vas megyei bizottsága mellett működő szervezési és káderbizottság, amikor összegezte a szakszervezeti jogok gyakorlásával kapcsolatos vizsgálatának tapasztalatait A bizottság azután jutott erre a megállapításra, miután alaposan elemezte a Nyugatmagyarországi Fűrészek, a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat valamint a Tanácsi Építőipari Vállalat szakszervezeti munkáját. Tapasztalhatták, hogy ezek az alapszervezetek élnek az új jogszabályok adta lehetőségekkel, eredményesen hajtják végre központi vezetőségünk és elnökségünk határozatait. Kollektív munkájukban érvényesül a demokratizmus, bátran nyilvánítanak véleményt és a tapasztalt hiányosságokra felhívják a gazdasági vezetők figyelmét. Eredményeik egyik fontos tényezője a bizalmiak útján megnyilvánuló szoros kapcsolat a tagsággal, ami lehetővé teszi, hogy a dolgozók véleménye rövid úton a szakszervezeti bizottsághoz kerüljön és megtehessék a megfelelő intézkedéseket. A Nyugat-magyarországi Fűrészek szakszervezeti tanácsa a jogkörébe tartozó kérdésekben gondos elemzés és vita után hozza meg döntéseit. Jellemző példa erre, hogy a kollektív szerződés tervezetét két alkalommal is visszautasították és csak az általuk javasolt módosítások és kiegészítések végrehajtása után hagyták azt jóvá. Hasonló alaposságú elemzés után hagyták jóvá például az újítási szabályzatot és a munkaverseny irányelveit is. A tervjavaslatot és más gazdasági jellegű anyagokat a gazdasági vezetés kellő időben a szakszervezeti tanács rendelkezésére bocsátja, tájékoztatást ad elképzeléseiről, így megfelelő idő áll rendelkezésre azok tanulmányozására és a helyes vélemény kialakítására. A szakszervezeti bizottság tagjai ismerik és ellátják a hatáskörükbe tartozó feladatokat, míg az egyetértési hatáskörükbe utalt kérdésekben a gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélés alapján döntenek. Az eredményes szakszervezeti tevékenység szempontjából igen előnyös, hogy a Nyugat-magyarországi Fűrészek gadasági vezetői a dolgozókat érintő minden kérdésben igénylik a szakszervezet segítségét, s több probléma megoldását kezdeményezték is a közelmúltban. Az ellenőrzési hatáskörben a beszámoltatás, elbírálás teljes mértékben érvényesül. A gazdasági vezetés segíti a szakszervezeti bizottság ilyen irányú tevékenységét, a szükséges anyagokat kellő időben rendelkezésre bocsátja. A műhelybizottságok, a főbizalmiak tájékozottak a felső szintű döntésekről, határozatokról, ismerik jogkörüket is. Megfelelő a kapcsolat a gazdasági egységvezetők és a műhelybizottságok között, kölcsönösen kikérik egymás véleményét. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál szerzett tapasztalatok általában megegyeznek a Nyugat-magyarországi Fűrészek szakszervezeti tevékenységével kapcsolatban elmondottakkal. Náluk különösen sokat javult a szakszervezet és a gazdasági vezetés kapcsolata, amióta új igazgatót neveztek ki a vállalat élére. A folyamatos, jó együttműködést biztosítja, hogy minden hétfőn megbeszélést tartanak, amelyen részt vesznek az osztályvezetők is, így a hozott határozatok, intézkedések közvetlenebbül jutnak el a dolgozókhoz. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalatnál is az elnökségi határozatnak megfelelően él jog- és hatáskörével a szakszervezeti tanács és az stb. Testületi döntéseik megalapozottak, azokat minden alkalommal mélyreható elemzés, vita előzi meg. A szakszervezeti bizottság megfelelő partnere a gazdasági vezetőknek. Sajnos nem ilyen kedvező a műhelybizottságok és a bizalmiak tevékenysége. Munkájukban sok bizonytalanság tapasztalható, mert tájékoztatásuk nem elég rendszeres, folyamatos. Ebből ered az is, hogy a mozgalmi tevékenység rovására inkább a gazdasági munka kérdéseivel foglalkoznak. Vas megyei bizottságunk felhívta a vállalati szó figyelmét erre a hiányosságra, s kérte, hogy adjanak nagyobb segítséget a műhelybizottságok és a bizalmiak mozgalmi tevékenységéhez. L. J. Kevesebb létszámmal — ugyanakkora eredmény A Fűrész- és Hordóipari Vállalat egy éve — és jövője Éppen egy esztendeje, 1969. január 1-én egyesült a Budapesti Fűrészek és a Mechanikai Hordógyár. Az évfordulón már nem aziránt érdeklődtünk a Fűrész- és Hordóipari Vállalat vezetőitől, Prazsák János igazgatótól és Molnár Dezső főmérnöktől, hogy beigazolódott-e a fúzió szükségessége, hanem hogy milyen eredményeket hozott? — A vertikális üzem beváltotta a hozzá fűzött reményeket — kapjuk a választ. — Az ászokdonga termelését 500 köbméterről 700-ra, a borosdongáét pedig 1710-ről, csaknem 3500 köbméterre emeltük. És ez az utóbbi a döntő, mert így a hordógyári termelést majdnem 36 százalékkal, 40 000 hírel növeltük. Egy évre rá, hogy átvettük a hordógyárat, az 1968. évi fejlesztési alapból tartalékolt 5 millió forinttal megkezdtük a 100 millió forintos beruházású ceglédi hordókombinát létesítésének az előkészítését. — Nagyon merésznek tűnik: 5 millióval 100 milliós beruházást? ... — No, nem egészen ennyiből és nem egyedül. A ceglédi létesítményhez elsősorban a Magyar Állami Pincegazdaság kapcsolódik. A kombinát területén lesz ugyanis a pincegazdaság egyik legnagyobb töltőállomása. Ehhez csatlakoztatjuk az évi 8000 köbméter termelésű dongaüzemet és a boroshordóüzemet, amely évi 320 000mHordót termel majd. A hordóüzemből a kész hordókat közvetlenül át lehet gurítani a töltőállomásra. Az 1973- ban elkészülő ceglédi kombinát a vállalat jelenlegi budapesti donga- és boroshordóüzemét fogadja majd be, ennek a két üzemnek a kitelepülését a Fővárosi Tanács 40 millió forinttal segíti elő. Cegléd azonban, ha nem is földrajzilag, de időben elég távol van. Térjünk vissza a jelenlegi helyzetre. Éves tervünket december 20-ra befejeztük, a pincegazdaság pontosan eleget tehetett exportkötelezettségének. A régebbi két vállalat együttes termelési értékét 400 millió forinttal haladtuk túl. A nyereségrészesedéssel a dolgozók az idén is legalább olyan elégedettek lesznek, mint tavaly. Mi, ahogyan eddig, az idén is következetesen és bátran, de szigorú tárgyilagossággal differenciálunk. S azt is hozzá kell fűzni, hogy a prémium, illetve a konkrét célprémiumok révén lassan már 40 százalék a mozgóbér a premizáltaknál. A nyereség növekedését nem az árak emelésével, hanem az önköltség csökkentésével értük el, megfelelő szervezéssel és fejlesztéssel. Gazdálkodási elvünk, hogy a termelékenység növelésére koncentráljuk és ne a felhasználók, fogyasztók zsebére támaszkodjunk. A fixáras termékek kivételével nem hajtottunk végre áremelést, ahol emelkedtek az árak, ott javult a termék minősége. Az Erdő- és Fafeldolgozó Vállalatok megalakulásával január 1-től módosul a vállalat szerkezete és részben a profilja is. Elcsatolják tőle a vinyesándormajori és a sikárosi üzemet, amelyek együttesen 60 millió forintos termelési értéket képviseltek. Hozzácsatolják viszont a megszűnő Ládaipari Vállalat budapesti üzemét, amelynek 50 millió forint a termelési értéke. A kiegyensúlyozás lehetőségével biztat az a körülmény, hogy a Népfürdő utcai üzemük az 1969. évi 2700 köbméter donga helyett 1970-ben már 3500 köbmétert termel, továbbá, hogy a budapesti ládaüzemben folyó ipariláda-gyártáshoz 15 000 köbméter alacsonyabb értékű fűrészárut adnak, ami mintegy 1,5 millió forint megtakarítást jelent 1970-ben. Mintegy összegezésképpen Prazsák János igazgató ezzel zárja tájékoztatását: — Csupán 1970-re szorítkozva: eddig 1400-as létszámmal 400 millió forint volt a termelési értékünk; 1970-ben 1200-as létszámmal fogjuk elérni ugyanezt az eredményt. 1970. JANUÁR 2. Év végi helyzetkép Mohácsról Bevált az árleszállítás politikája Szocialista brigádok a balesetek ellen Legutóbb, amikor Mohácson, a Farostlemezgyárban jártunk, szinte csak a jövőbe tekinthettünk: a tavasszal kezdődő, 454 millió forintos nagyberuházással foglalkoztunk — vagyis az új mohácsi gyárral. Valóban nagy esemény lesz a gyár életében a termelést több mint kétszeresére növelő új üzem építkezése, a legalább 300 építőmunkás megjelenése, akiknek az ellátásáról, üzemi étkeztetéséről kezdettől fogva gondoskodik a gyár. Nagy esemény — de mégsem törpül el mellette a kétszeres MT— SZOT vándorzászlós gyár jelene sem. Az év végén erről beszélgetünk dr. Fáy Mihály igazgatóval és Szabó Józseffel, a szakszervezeti bizottság titkárával. — A gazdasági reformot Mohács árleszállítással kezdte — jegyezzük meg. — Beváltak a számítások? — Valóban, 1969. január 1- től 7,3 százalékkal csökkentettük a nyers farostlemez árát, 19,9 százalékkal pedig a lakkozott lemezét, ugyanakkor a laminált lemez árát, 16,4 százalékkal emeltük. A termelés, főleg a felületkezelő üzemekben emelkedett, az anyagfelhasználásban megtakarításokat értünk el, a lakkozott lemezek árát pedig azért szállítottuk le, mert hazai lakk állt rendelkezésünkre, s ösztönözni akartuk a piacot a lakkozott lemezek vásárlására. Árpolitikánkat tovább folytatjuk: 1970. január 1-től az erezetes nyomott lemezek árát szállítjuk le, mégpedig 16,1 százalékkal. Ezt ismét az teszi lehetővé, hogy a Budaiakkal együtt folytatott hosszas kísérletezés után ehhez az eljáráshoz is magyar lakkot tudunk felhasználni. Az eredmények a mi árpolitikánkat igazolták, hiszen a várható nyereség a tervezettnél legalább 6 százalékkal lesz több, eléri a 80 millió forintot. Természetesen ehhez nemcsak többet, de jobb minőséget is kellett előállítanunk. A termelékenység változatlan létszámmal 11,3 százalékkal nőtt. A nyersfarostlemez termelése 2,6 százalékkal növekedett, ugyanakkor 3,6 százalékkal több I. osztályú lemezt állítottunk elő, az I. osztályú lemezek aránya már eléri a 87,7 százalékot. A lakkozóüzemből az árleszállítás óta 16,7 százalékkal több lemez került ki, mint 1968-ban, de 13,4 százalékkal nőtt a laminált felületkezelésű lemezek aránya is, bár itt — választék-eltolódás miatt — egy kis szépséghiba is becsúszott, mert a laminálóban 2,5 százalékkal romlott a minőség, a lakkozóban viszont 2,7 százalékkal javult... — Számokból is megárt a sok — akarjuk megállítani a felsorolást, de az igazgató tiltakozóan felemeli at kezét. Csak még egy adatot: a bérfejlesztésünk az idén eléri az 5—5,5 százalékot — mondja, majd kis szünet után folytatja. — De mégsem vagyunk elégedettek a bérszinttel, hiszen folyamatosan, négy műszakban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy noha 42 órás a munkahét, az embereinknek vasárnap, ünnepnap, éjszaka is dolgozniuk kell, s amellett az anyagtéri munka, az anyagmozgatás még mindig nehéz fizikai munkát jelent. A fatéren 8,5 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, mégis itt a legnagyobb a fluktuáció. De bent a csarnokban sem gyerekjáték a 60—65 kg-os lemezek leemelése. — Azért az eredmények alapján mégis megvan a remény a harmadszori MT—SZOT vándorzászlóra — vetjük közbe inkább kijelentésszerűen, mint kérdőn. Mintha azonban árnyék vetődnék az igazgató és az szb-titkár arcára. — Minden törekvésünk ez, de őszintén meg kell mondani, a baleseti helyzet nagyon sok aggodalomra ad okot. — Mindent megteszünk a balesetek csökkentéséért — jegyzi meg Szabó József —, az igazgató minden munkavédelmi szemlén részt vesz, a mulasztókat a legszigorúbban felelősségre vonja. Nemrégiben is négy művezetőt és négy gépvezetőt részesített megrovásban, ami azt jelenti, hogy 1éy évig nem kaphatnak sem jutalmat, sem jutalom, 'vadságot, nem vásárolhatnak kedvezményesen hulladékanyagot, man is ... Elképzelhetetlen esetek: a takarítónő megy a sima folyosón, elesik, a bokáját töri. A szélezőgép védőberendezése tökéletes, amint az únsítógombot megnyomják, a védőberendezést sűrített levegő szorítja a fűrészre, s mégis mi történt? Az egyik szélezőnő két lemezt szélezett — szabálytalanul —, a lemezek elcsúsztak, a gépet leállította, hogy megigazítsa a lemezeket. Egy másodperc töredékével előbb szólt a gépkezelőnek, hogy indíthat, a sűrített levegővel működő védőberendezés rácsapódott a kezére, nem tudta kihúznii. Néggy ujját vágta le a fűrész... — A felszabadulási munkaversenyben a a szocialista brigádok legfőbb vállalása a balesetek elleni küzdelem. 21 szocialista brigádunkba 339-en tömörültek, a dolgozóknak majdnem a 45 százaléka. Az újonnan létrejött intarziaüzemben, ahol csaknem kivétel nélkül az általános iskola B. osztályát most végzett lányok dolgoznak, két ifjúsági szocialista brigád alakult, s ők indították el a felszabadulási munkaversenyt. Készülnek a Lenin-centenáriumra is, igazán művészi kivitelű, Lenin-arcképet ábrázoló intarziákat készítenek, természetesen különböző színű farostlemezből. — Az új év küszöbén mit szeretnének 1970-re? — Tartani az idei termelési és minőségi színvonalat, a termelést feltétlenül zavaró építkezések megkezdése ellenére is. Bi— Kszállítási nehézségek miatt nyolcvan vagon bútor halmozódott fel a Cardó Bútorgyárban Amikor az ünnepek előtt a Cardó Bútorgyárban jártunk, alig lehetett végighaladni az irodaépület folyosóján. A mennyezet magasságáig megtöltötték azt a kész bútorral, keskeny átjárót hagyva csak szabadon az irodák megközelítéséhez. Bizony, a gyár kapujára nyugodtan kitehették volna a „Megtelt!” feliratú táblát ... — Képletesen szólva, most már ki is tettük — fogadott Vajda László főkönyvelő —, vagyis mától kénytelenek voltunk leállítani a szerelést. Itt, a folyosón, az étteremben és mindenütt, ahol csak hely van, 230 Rába garnitúrát, 450 Varia szekrényt és 50 Firenze hálószobát kellett beraktároznunk. A hóakadályok miatt a vasút nem győzi a szállítást. Megértjük, hogy ilyenkor első a fűtőanyag és az élelmiszer... A Cardo Bútorgyár vásárlóitól naponta érkeznek az árut sürgető levelek. De hiába. A gyárban felhalmozódott mintegy 80 vagon bútor kiszállítására már csak 1970 januárjában kerülhet sor. A gyár saját fuvareszközével naponta 8—10 szobabútort szállít a győri bútorüzletekbe, de a hatalmas készletet ez alig csökkenti. — A szállítási nehézségek miatt számolnunk kell azzal folytatta a főkönyvelőt, hogy december már alig hoz valamit a tervünk teljesítéséhez. Még szerencse, hogy november végéig 117 millió forintos árbevételünk volt, és 11 hónap alatt 11,5 millió forintos nyereséget értünk el. Aggodalomra tehát nincs ok, hiszen mintegy 20 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedéssel így is számolhatnak a Cardo Bútorgyár dolgozói. Kétségtelen viszont, hogy zavartalan decemberi értékesítés esetén 3-4 millió forinttal túlteljesítették volna 1969. évi tervüket, s ez természetesen a nyereséget is növelhette volna. A mintegy 3,5 millió forintos értékesítési lemaradás ellenére is eredményes gazdasági évet zárnak 1969. végével a Cardo Bútorgyár dolgozói. Az már biztos, hogy a harmadik negyedév végéig az előző év azonos időszakához képest — a munkaidő-csökkentés bevezetése mellett — 103,8 százalékra növelték termelésüket, és árbevételük növekedése elérte a 104,5 százalékot. Az egy órára jutó termelés értéke 10,9 százalékkal, míg a termelékenység 3,4 százalékkal növekedett a tavalyihoz viszonyítva. Elismerésre méltó eredményeket értek el a minőség javításában, így érthető, hogy egész évben nem okozott gondot a vásárlók igényeinek megfelelő gyártmányaik értékesítése. A Budapesti Falemezműveknél láttuk, hallottuk A Budapesti Falemezművek dolgozói is munkaversenyt kezdtek hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére, s több munkabrigád tett felajánlást a szocialista cím elnyerésére. Ezek egyike a képünkön látható dukkózó női brigád, amely Csinosa Istvánná vezetésével csatlakozott a szocialista brigádmozgalomhoz. A Budapesti Falemezművek legújabb terméke a különleges rétegelt zsalulemez. A képünkön látható BUFA zsalulemez 2—3 milliméter vastag cserfaforgácslap belső rétegekből, és bükkforgácslap borítórétegből áll, vízálló műanyag bevonattal kezelve. Az új alapanyagú lemez helyettesíti a fenyőfűrészárut és részben a Dóka-táblát, élettartama rendkívül nagy. Ablaktábla közötti redőny Egy amerikai üveggyár olyan duplafalú ablaküveget fejlesztett ki, ahol a redőnyt a két üvegtábla közötti légmentesen zárt térségbe építették be. A redőny táblái egy beépített tengely segítségével függőleges, illetve vízszintes állásba fordíthatók. (MIA)