Famunkás, 1971 (71/66. évfolyam, 1-13. szám)
1971-01-04 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 40 FILLÉR 1971. JANUÁR 4. Év végi gyorsmérleg Előkészületek az új ötéves tervre A karácsony előtti napokban a Fűrész- és Hordóipari Vállalatot kerestük fel, hogy megkérdezzük: milyen volt az eltelt év, és mit várnak az új esztendőtől. Úgy is mondhatnánk tehát, hogy egyrészt afféle előzetes gyorsmérleget kértünk, másrészt bepillantást a tervekbe. Kérdésünkre Prazsák János igazgató, valamint a pártszervezet részéről Bozsó László, a szakszervezet részéről Békefi Lajos adott választ. Hol sok, hol kevés — 1970 nehéz év volt — mondták. S részletezték az év nehézségeit és eredményeit. Jól felkészültek, és ennek megfelelően jól indultak az 1970-es esztendőnek. Az év háromnegyedében tervszerűen haladt a termelés és az értékesítés, sok tekintetben meg is előzték magukat. Ez volt a szerencse, mert az év utolsó hónapjaiban anyag híján félgőzzel tudnak csak dolgozni. Részletesebben: a fenyő fűrészárunál jelentkezik a gond. Korábban bőven el voltak látva. Tárolási nehézségeik miatt egy időre kérniük is kellett a Szovjetunióból érkező rönkszállítmányok leállítását Jóllehet teljes erővel folyt a feldolgozás, olyan hónap is volt, amikor 5 milliót hoztak az évi 42 milliós nyereségtervből. Most viszont egyhuszadára lecsökkentek az üzemi rönkkészletek, csökkenteni kellett a feldolgozást, így már novemberben is csak kétmilliós nyereséget hozhattak. Elmatt a fenyő fűrészáruból éves tervüktől mintegy négyezer köbméterrel kevesebbet tudnak nyújtani — ez hozzávetőleg 4—5 százalékos lemaradás. Más cikkekből, késztermékeikből teljesítik a tervüket. A szovjet exportra készülő boroshordókból elkészül a tervezett százhetvenezer hektoliter. Ez az előző évi termelésnél közel huszonötezer hektoliterrel több. Ipari hordóból pedig — amely élelmiszerexportunkat viszi küldföldre — tíz százalékkal többet készítenek a tervezettnél. Jó belső együttműködés A vállalat mindinkább vertikális termelésű. Korábban hozéjuk került a hordógyár. Ezt újpesti üzemük látja el feldolgozott faanyaggal. 1970 elejétől hozzájuk csatolták a budapesti ládaüzemet is. Ennek ellátásáról Soroksári úti és részben szolnoki gyáruk gondoskodik. A vállalaton belül az egymással összedolgozó, egymást kiszolgáló gyárak között jó együttműködés alakult ki. A ládagyár az év első hónapját még veszteségesen zárta, de — annak ellenére, hogy az eléjük kitűzött tervet némiképpen „irreálisnak” ítélték— végül mégis hozzák a tőlük várt évi nyereséget. Az üzem rentábilissá vált tehát. Egészében így a vállalat gaz-daságilag sikeresen zárja az évet, s ebben szerepe van egyrészt annak, hogy korábban a fenyőfűrészáru termelésében túlteljesítették havi terveiket, másrészt annak, hogy a jó vertikális együttműködés révén a terv szerinti, sőt részben annál több készárut, hordót tudtak adni. Az eredménynek megfelelően gondoskodtak a bérfejlesztésről is. Ezt 3 százalékra tervezték, de miután háromnegyed év elteltével biztató volt az eredmény, még egy százalékot hozzátettek. Így karácsonyra 350 000 forint bérjellegű jutalmat fizethettek ki a nyereségrészesedéshez hasonlóan bérarányosan és a törzsgárdatagság figyelembevételével. A dolgozókról nemcsak ilyenképpen gondoskodtak fokozottabban, hanem a munkahelyi körülmények javításával is. Körülbelül másfél milliós költséggel nagymértékű tatarozást, felújítást végeztek el valamennyi üzemben, széles körű felülvizsgálat alapján. Szolnokon felújították az ebédlőt, a fürdőt, rendbehozták a munkásszállást, az irodákat és a garázst is. A ládagyár fogazott üzemében teljes felújítást végeztek el tetőcserével, renoválták az öltözőket és a fürdőket. Újpesten az összes szociális helyiséget rendbehozták és felújították a porelszívót. A hordógyárban a fürdőket, a Soroksári úton — nagyrészt saját erőből — a szociális helyiségeket újították fel. A legutóbbi tíz évben nem végeztek ilyen általános renoválást. Befejeződő rekonstrukciók Ezek a munkálatok már részét képezik a negyedik ötéves tervre való felkészülésnek, és együtt járnak az összes termelő és anyagmozgató gép alapos átvizsgálásával és szükség szerinti felújításával. Ugyancsak a jövő — az 1971- es évre való előretekintése szellemében tartották a legutóbbi üzemvezetői értekezletet. Ott ezúttal nem az igazgató kezdte a tájékoztatást, hanem az üzemvezetők, akik már három hónapja megkapták 1971. évi termelési és értékesítési feladataikat. Ezt az üzemekben már a gazdasági és a társadalmi vezetők megtanácskoztak a dolgozókkal. Mindezek alapján számoltak be az értekezleten az üzemvezetők a felkészülésről. Az 1971. évi termelés menynyisége nem változik az idei tervhez képest. A hordógyárnál azért nem, mert ez az üzem már így is a maximumot adja. A fenyőfűrészáru készítését meghatározza az, hogy mennyi import faanyagot kapunk. Másrészt ezeknél az üzemeknél egy rekonstrukció folyik. Ez a soroksári üzemben 5 milliós befektetéssel, két automata keretfűrész beépítésével és az anyagmozgatás automatizálásával jár, és az első negyedévben befejeződik. Szolnokon az év végére készül el a rekonstrukció, 15 milliós összeggel. Új csarnok épül és ott is korszerűsítik a munkát. A gépekhez egy-két ember kell csak, amíg a hagyományos megoldásnál négy kellett. E korszerűsítések sokkal termelékenyebbé teszik a munkát, és bizonyos mértékig a kapacitást is növelik. Ezzel lehetővé válik, hogy évente leálljanak az üzemek nagy karbantartásra. Továbbá mindezzel a vállalat üzemeire egy ideig nem kell gondot és pénzt fordítani, amíg épül az új, ceglédi hordógyár. E vertikális üzem építéséhez is hozzálátnak az új esztendőben. A Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat már a talajmunkákhoz hozzá is kezdett. Az anyaggondok is enyhülőben vannak, s év végére a fűrészüzemek várhatóan kétheti készlettel rendelkeznek. Az új évvel előreláthatóan az anyagszállítás is nagyobb ütemű lesz. Ami pedig a termelés célját, az értékesítést illeti, voltaképpen 1971. évi termelésüket már lekötötték a felhasználó vállalatok. E jó előjelek ellenére az 1971. év nagy erőfeszítéseket kíván: hatmillióval több nyereséget kell kigazdálkodniuk. Még takarékosabban kell bánniuk az anyaggal és az üzemi költségekkel, belső átszervezéssel csökkenteni a nem termelő munkaerők arányát a termelők javára. N. F. Ismét a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál Mi történt másfél hónap alatt a megvétózott vezérigazgatói utasítás körül? 17/1970 helyett 18/1970 - A vszb elállt a vétó alkalmazásától - A dolgozók egyéni jogai nem károsodnak - Utasítás és gyakorlat Kivonat a jegyzőkönyvből: „A vállalati szakszervezeti tanács tagjai kifogásolják az 1970. október 16-i 17. sz. vezérigazgatói utasítást. A számtalan észrevétel, amely a dolgozók véleményét tükrözte, arra késztette a tanácsülést, hogy éljen az MT 14. §. (3) bekezdésben foglaltakkal, vagyis kifogást emeljen az utasítás ellen. Szék- és Kárpitosipari V. szakszervezeti tanácsa” Igen, kedves olvasóink, jól emlékeznek, pontosan ezekkel a szavakkal kezdődött december 7-i vezető cikkünk. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat szakszervezeti tanácsa élt a vétójogával, és felfüggesztette a vezérigazgatónak azt az utasítását, amely megszigorította a fizetett szabadságok kiadását. Csaknem másfél hónap telt el a november 17-i tanácsülés óta, s most néhány nappal lapzárta előtt, olyan hírek érkeztek a vállalat gyáregységeitől, hogy azóta egy és más történt a kifogásolt utasítás körül, de semmiesetre sem olyasmi, ami egyöntetűen megnyugtatta volna a dolgozókat. — Mi történt a tanácsülés óta? — kérdeztük tehát Földi Istvántól, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárától. — A tanácsülést követően a vszb és a vezérigazgató között megállapodás jött létre. A vezérigazgató biztosította a vszb-t, hogy a kifogásolt utasítást hatálytalanítja, ezért a vszb elállt attól, hogy a vétót felsőbb szervek elé terjessze. Egyéb meggondolások is vezettek azonban abban, hogy felfüggesztettük a vétó alkalmazását, a többi között az, hogy az utasítás nem volt törvényellenes, továbbá, hogy az ebben a vonatkozásban erősen meglazult fegyelem megszilárdítását szolgálta, s a vezérigazgató külön szóbeli utasítást adott a gyári vezetőknek arra, hogy az asszonyok, gyermekes anyák szabadság igényeit mindenkora leghumánusabban bírálják el. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyárak gazdasági vezetői közül többen nem éltek a vezérigazgatói utasítás adta jogukkal, vagyis azzal, hogy az szb-vel egyetértésben a dolgozók elé vitték volna az utasítást, megmagyarázták volna, hogy azt a gyáregység sajátosságainak megfelelően kell alkalmazni, s a jogos egy-két napos szabadságigények kielégítésének továbbra sincs akadálya. A vezérigazgatói utasítás, mint általában minden hasonló utasítás, nem a dolgozóknak szólt, hanem a vezetőknek, nem kellett volna változtatás nélkül, a helyi adottságok figyelmen kívül hagyásával alkalmazni. — Hogyan lehet egy utasítást többféleképpen alkalmazni — kérdezzük kissé csodálkozva. — Talán hallgassuk meg az I. gyáregység igazgatóját Kolozs Józsefet, aki a kívánt rugalmassággal alkalmazza a dolgozók szabadságigényeinek az elbírálását. Ebből a gyárból nem is merült fel panasz a dolgozók részéről. — Az említett utasítást a vezérigazgató december 1-ével hatályon kívül helyezte — kezdi Kolozs József igazgató —, s helyette 18 1970. sz. alatt újabb rendelkezést adott ki a szabadságok kiadásáról. — Tehát vetjük közbe — a hatályon kívül helyezett utasítás helyett megjelent egy újabb, amellyel — tudomásunk szerint — szintén nem értenek egyet a dolgozók. — Az újabb utasítás — reflektál megjegyzésünkre Földi István vszb-titkár — teljesen a vonatkozó MüM. rendeletekre támaszkodva készült nem törvénysértő, nem csorbítja a dolgozók jogait. Ezt az utasítást a vezérigazgató ugyan nem tárgyalta meg a vszb-vel, külföldi tartózkodásom alatt adta ki, nem is szerepel alatta az én, vagy a vszb más tagjának az aláírása, de egyet lehet érteni vele. — Kérdés, hogy a dolgozók, elsősorban a gyerekes anyák egyetértenek-e vele, hiszen semmiféle könnyítést nem tartalmaz a visszavont utasítással szemben? — jegyezzük meg ismét. — Az utasítás előírja — veszi át a szót Kolozs József igazgató —, hogy a dolgozókat minden esetben meg kell hallgatni a szabadságolási ütemterv készítésekor. A felaprózott szabadság nem szabadság, nem szolgálja a dolgozók igazi pihenését. Ettől függetlenül indokolt esetben a gyáregység vezetője egy-kétnapos szabadságot is engedélyezhet, még utólag is. Én például decemberben, az újabb vezérigazgatói rendelkezés megjelenése óta legalább 30 esetben adtam ki szabadságot 1—2—3 napra. És mik voltak az indokok? Legtöbbször a gyermek megbetegedése, tüzelőszállítás, építkezés, egy-két esetben disznóölés. Előfordult, hogy a művezető elfelejtette hozzám továbbítani egy fiatalasszony szabadságkérését, aki férjét látogatta meg a soproni szanatóriumban. Természetesen utólag igazoltam a szabadságát. Alapjában véve semmi változás nem történt a régebbi gyakorlathoz képest, csak kissé szigorúbban, de mindig egyénileg, a dolgozó érdekében járunk el. Dolgozóink zöme mindent megtesz a termelés érdekében, ezt bizonyítja a vállalat igen jó eredménnyel zárult 1970-es éve, természetes, hogy jó munkájukat a vezetőknek honorálniuk kell. Minden teljesíthető, a gyár, a vállalat érdekével nem ellenkező kívánságukat teljesítjük, s ez természetesen nemcsak a szabadságokra vonatkozik; több dolgozónk például a járandóságán felül kért tűzifát, s mivel elég készletünk van, adtunk is. A szabadságok kiadásának megszigorítását nemcsak mi, vezetők tartjuk helyesnek, hanem a dolgozók többsége is, hiszen a nagyon elharapózott hétvégi, hét eleji szabadságok, a „megtoldott” víkendek, a fizetési napok utáni „betegszabadságok” nemcsak a munkamorált züllesztették le, hanem a brigádok munkáját is akadályozták. Még egy közbevetés: a dolgozók közül sokan hivatkoznak arra, hogy a vállalat egyes gyáraiban anyaghiány miatt időnként kényszerszabadságra küldik őket, 2—3 napra is, viszont ők csak igazgatói engedéllyel, írásos „kérvényre” kaphatnak egy-két napot — mondjuk. — Igen — ilyesmi előfordul — válaszol Földi István, vszbtitkár. — Valóban, a szakszervezet egyik legfontosabb, a termelést segítő feladata, hogy az anyaghiány ellen is küzdjön, mert a dolgozóknak ez az észrevétele jogos. A készülő új kollektív szerződésben a dolgozók javaslatai alapján konkrétan és részletesen szabályozzuk a szabadságok rendjét, s az előkészítő munkák során a dolgozóknak alkalmuk nyiik minden panaszuk, kifogásuk, észrevételük közlésére. Az utolsó kérdés: a vállalati szakszervezeti tanács elfogadta volna az újabb vezérigazgatói utasítást, ha felterjesztik eléje? — Aligha .. Bisztray Kálmán Megalakult szakmáink latin-amerikai szövetsége Milyen határozatokat hozott a latin-anerikai építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezetek I. kongresszusa? Nemzetközi szövetségünk a nagy távolság miatt nehezen tudja irányítását érvényesíteni, tevékenységét kifejteni a latin-amerikai építőipari és rokon szakmabeli tagszervezetek között. Ezért is és a harc eredményesebbé tételéért szükségessé vált, hogy létrehozzák ezen a kontinensen iparágaink dolgozóinak szövetségét A latin-amerikai építő-, fa-, és építőanyag-ipari dolgozók szakszervezeteinek I. kongreszszusát 1970. október 23—25-én tartották Peruban, a Lima melletti Haumpan-ban. Itt megalakult szakmáink latin-amerikai szövetsége, FLEMACON néven. A kongresszuson 96 küldött, számos meghívott és megfigyelő vett részt, 12 latin-amerikai országból (Argentína, Brazília. Bolívia, Columbia, Costa Rica, Chile, Equador, Dominika, Nicaragua, Panama, Uruguay és Peru). Latin-Amerika Dolgozói Szakszervezeti Egysége Állandó Kongresszusát (SZOT) Oscar Ibanze titkár képviselte. Nemzetközi szövetségünk (UIS) részéről Veikko Porkkala főtitkár vett részt és szólalt fel. Többek között ismertette a ■ nemzetközi szövetség tevé- Ikenységét.Tájékoztatta a kongresszust szakmáink szakszervezeteinek 1971. VI. 15 között Moszkvában rendezendő világkonferenciájának előkészületeiről. Beszélt a most megalakítandó szövetség feladatairól. A kongresszus által elfogadott határozatokban szükségesnek tartják a szakma dolgozóinak együttműködését a monopóliumok és az imperializmus elleni harc tapasztalatainak hatásos kicserélése szempontjából, a dolgozók gazdasági és szociális jogainak növeléséért, a demokratikus és szakszervezeti jogok megvalósításáért és biztosításáért. A kongresszus szolidaritását fejezte ki a bebörtönzött szakszervezeti vezetőkkel és azonnali kiszabadításukat követelte. Ezután elfogadták az új szövetség alapszabályait, valamint rögzítették tevékenységének kereteit. A szövetség elnökéül José Concha-t (Chile), főtitkárául Mario Acosta-t (Uruguay) választották. A kongresszus a FLEMACON székhelyéül Montevideót, Uruguay fővárosát jelölte ki. Gavallér Károly nemzetközi felelős Túlteljesítés a BUBIV-nál A X. pártkongresszus tiszteletére éves termelési tervük két százalékkal, eredménytervük 20 százalékkal való túlteljesítését vállalták a Budapesti Bútoripari Vállalat dolgozói. A termelési tervek túlteljesítése mellett az új termékeknél az élek hagyományos „T” léces lezárása helyett megvalósították a korszerű elfurnérozást Végrehajtották a belföldi gyártmányok méretegységesítését, a heverőállványok készítésénél bevezették a szalagszerű gyártást. A gyáregységeik szocialista brigádjai a kooperációs tevékenység javítása érdekében szocialista szerződést kötöttek egymással. A kongresszusi felajánlások teljesítése során a BUBIV termelése 15,9 százalékkal, az egy munkásra és alkalmazottra, egy napra jutó termelési érték 16 százalékkal emelkedett az előző évihez képest.