Famunkás, 1972 (72/67. évfolyam, 1-13. szám)
1972-01-03 / 1. szám
1 Haladékot kapott A közelmúltban egy félreérthető újsághír okozott zavart az Iskolabútor és Sportszergyár dolgozói körében. A téves megfogalmazásból azt olvashatták, hogy a gyárat videsre telepítik. Mi a valóság ezzel szemben? A budapesti központú, s a fővárosban három gyáregységgel is rendelkező vállalat kifejlesztett egy vidéki gyárat is Jánosházán. Ott egy volt téglagyár telepén jelentős anyagi befektetéssel megfelelő üzemet alakítanak ki. Amint ez az üzem kifejlődik, úgy termékei egy részét oda csoportosítja át, ott fogja gyártani a vállalat. Ugyanakkor a fővárosi városrendezési tervekkel összhangban, az erről hozott döntéseknek megfelelően budapesti gyáregységeit összevonja fokozatosan. Ez elsősorban ugyancsak gyártási kérdés, s másodsorban telephelykérdés is. Legkevésbé a dolgozókat érinti, minthogy ez a vállalat is — mint több más — jóval több embert tudna alkalmazni, mint amennyi rendelkezésre áll. Ezeket az összevonásokat összehangolták a központi gyár fejlesztésével is. Kedvez a megoldásnak, hogy a palotai gyártelep kitelepítésének határidejét az illetékes szervek 1973-ról 1975-re halasztották. Ebben a gyárban élik a vállalat árucikkei közül a síléceket, a tenisz- és pingpongfelszereléseket. A haladék megnyugtató az ott dolgozókra, s megfelel a központi gyár fejlesztési ütemének. Rövidesen megjelenik Rácz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban 1944—1948. Ez a monográfia az üzemi bizottságok sokrétű tevékenységének átfogó történetét nyújtja. A munkában különösen nagy súlyt kapnak az olyan kérdések, mint a munkásellenőrzés elméleti és gyakorlati kérdései, a szervezett dolgozók forradalmi öntevékenységének megítélése, a munkásosztály vezető szerepének gyakorlati megvalósulása és az üzemi bizottságok pártirányítása, szerepük a termelés megindításában és a politikai harcokban. A szerző vázolja azokat a tényezőket is, amelyek az üzemi bizottságok megszűnéséhez, illetve átalakulásához vezettek. Nagy érdeme a monográfiának, hogy eredeti forrásanyagokra épült, ugyanakkor az e témakörben eddig megjelent munkákat, kutatási eredményeket is hasznosítja. ERIZÍMÉNYESEN DOLGOZNAK A NŐB BIZOTTSÁGOK Bács megyében is javult a nők helyzete Kezdeti eredmények a határozat végrehajtásában Bács megyei bizottságunk október 28-i ülésén — amint előző számunkban már utaltunk erre — a nők helyzetének javítására hozott határozatok végrehajtásának eddigi eredményei is értékelésre kerültek. A megyei bizottság nőbizottsága Bács megye építő-, fa- és építőanyagipari üzemeiben végzett vizsgálata során megállapította, hogy a szakszervezeti bizottságok számos intézkedést tettek és tesznek a határozatok végrehajtására. A legtöbb vállalatnál, gyáregységnél intézkedési terv készült a nők helyzetének javítására, amelynek legfontosabb részeit a kollektív szerződés, a bérszabályzat megfogalmazásánál is érvényesítették. A szakszervezeti bizottságok tagjaként működő nőfelelősök mindegyik vállalatnál és a nagyobb gyáregységeknél is 37 tagból álló nőbizottságot alakítottak. Ezek a bizottságok jelentős szerepet töltenek be a nők körében végzett politikai felvilágosító munkában, segítik, szorgalmazzák poblémáik megoldását. Kedvezzebb műszakbeosztás Jelentős eredményeket értek el a megyében a nődolgozók családi körülményeinek leginkább megfelelő munkabeosztás kialakításában. Így az EPFA kecskeméti gyárában már a legtöbb munkahelyen megszüntették az éjszakai műszakot. Jelenleg már csak a gyáregység összes nődolgozójának 22,5 százalékát foglalkoztatják három műszakban, ahol a könnyebb munka kizárólag női munkaerőt igényel. De ezeken a munkahelyeken sem osztják be éjszakai műszakra a kiskorú gyermeket nevelő anyákat, és nem is túlóráztatják őket. A „fémmunkás" Vállalat kecskeméti gyárában megvalósították a dolgozó nők egyműszakos foglalkoztatását, a nődolgozók kereseti arányait. Ennél a vállalatnál a szülési szabadságon levő nődolgozók is igénybe vehetik az üzemi ebédet, mégpedig anynyi személyre, ahány tagú a család. Az ÉPFA bajai gyárában a július 1-vel végrehajtott bérfejlesztés a nődolgozók többségét érintette, közülük is elsősorban az alacsony keresetűeket. A Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál a gyermekgondozási szabadságról visszatérő nődolgozók bérét a visszatérés alkalmával rendezik. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában a nők bérezésében még vannak rendezetlen problémák és több a tennivaló a nődolgozók szociális helyzetének javítása érdekében is. Kitüntetések alkalmával sem feledkeznek meg a kiváló nődolgozók elismeréséről a „fémmunkás" Vállalat kecskeméti gyárában, a Bács megyei ÁÉV- nél és másutt. Általánosan kedvező tapasztalat, hogy fokozott mértékben igyekeznek bevonni a nőket a szakmai és politikai továbbképzésbe és a megfelelő képesítés megszerzése esetén bizalommal helyezik őket a különféle vezetői beosztásokba is. Az óvodai férőhely hiánya a Bács megyei üzemekben is megnehezíti a nők munkába állását. Az ÉPSZER-nél például jelenleg is 14 nődolgozó várja, hogy a vállalat segítségével lehetővé váljon gyermekük óvodai elhelyezése. Eddig azonban csak két kisgyermek óvodai elhelyezését sikerült biztosítani. Az ÉPFA kecskeméti gyára a helyi tanáccsal való együttműködése keretében társadalmi munkát ajánlott fel az egyik tanácsi óvoda bővítéséhez, míg a bajai gyárban, ahol ugyancsak nagy gond a gyermekes anyák számára az óvodai férőhelyhiány, az üzemvezetőség mindeddig nem tett lépéseket a tanácsnál nődolgozói érdekében. Szerencsére nem ezt a példát követi a Bács megyei Tanácsi Tervező Vállalat. Évente 50 ezer, a negyedik ötéves terv folyamán összesen 250 ezer forintot adnak át a tanácsnak fejlesztési alapjukból, hogy elősegítsék a náluk dolgozó anyák gyermekeinek bölcsödei és óvodai elhelyezését. Ilyen célra ugyan nem rendelkezik anyagi eszközökkel a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat, ezért ők is arra tettek fel■ ajánlást, hogy társadalmi munkával segítik a városi gyermekintézmények fejlesztését. Hasonló lépéseket tett kisgyermekes nődolgozói érdekében több más üzem, gyáregység is. A „fémmunkás” Vállalat kecskeméti gyára a szakszervezeti nőbizottság kezdeményezésére a Lenin-városrész óvodájával kötött szocialista szerződést. A gyár kisebb javítási munkákat végez el az óvoda számára társadalmi munkában, az óvoda pedig évente tíz fémmunkás dolgozó kisgyermekének felvételéről gondoskodik. A Székes Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyáregysége a Kaszap utcai óvoda részére készít társadalmi munkában játékokat, s különféle berendezési tárgyakat, így az óvoda is igyekszik több férőhely biztosításával elősegíteni a bútorgyári szülők gyermekeinek elhelyezését. A nők helyzetének javítására hozott párt- és kormányhatározat, amelynek alapján szakszervezetünk központi vezetősége is megszabta sajátos tennivalóinkat, nem egy-két hónapra, nem is egy évre szóló útmutatás. A kezdeti eredmények, amelyeket ezúttal összegeztek Bács megyében, biztatóak, de egyben azt is jelzik, hogy sok még a tennivaló. Mennyit ér a tzói munka ? Itt van például az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvének érvényesítése. Ahol a nők ugyanazt a munkát végzik, mint a férfiak, tehát ahol könnyen kimutatható volt a keresetkülönbség, megfelelően rendezték a nők bérét. Vannak azonban a megyében egész üzemrészek, ahol csak nők állnak a gépek mellett, s keresetüket közvetlenül nem lehet összehasonlítani férfiak bérével. Mondhatjuk-e ezért, hogy az ilyen területeken nincs aránytalanság? — Aligha. Az átlagbérek ugyanis ezekre a kizárólag női munkaterületekre is megadják az összehasonlítási alapot. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában a férfiak havi átlagbére 1856 forint, a nőké 1705 forint, a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalatnál a férfiak átlagkeresete 2360 forint, a nők 1650 forinttal számolhatnak, az ÉPFA parkettagyárában 1870 —1550 forint a férfi—női keresetek aránya. Lehet és érdemes is tovább javítani ezeket a kereseti arányokat. Szorgalmazzák ezt Bács megyében azáltal is — állapította meg igen helyesen megyei bizottságunk —, hogy fokozottan segítik a női szakmunkások képzését. Nagy szükség van erre, mert a megye több mint 700 női fizikai munkása közül ma még csak 147 rendelkezik szakmunkásbizonyítvánnyal. L. J. Segítik a gyerekek elhelyezését A nődolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése tekintetében is jelentős előrelépés történt a megyében. Az Építési és Szerelőipari Vállalatnál több intézkedéssel javították Az új év alkalmából köszönti minden kedves ügyfelét és a faipar valamennyi dolgozóját Budapesti Bútoripari Vállalat Budapest IV., Lórántffy Zs. u. 15/b. BUDAPESti BlilOIWARI/ÁllMAT FAMUNKAS A PROTOTÍPUS A Szentendrei Kocsigyár újdonságát mutatja be képünk. Az egytengelyes, billenős kocsi teherbírása hét tonna. Igen nagy a hiány a mezőgazdaságban, az igényeket már az előzetes számítások szerint sem tudják kielégíteni: az első példányok összeszerelése most történik, a sorozatgyártást január első felében kezdik meg. Évente hatszáz darab kocsit adnak majd át a mezőgazdaságnak. 1972. JANUÁR 3. A FAIPAR FEJLESZTÉSÉÉRT... A Faipari Tudományos Egyesület vezetőségének 1971. november 1-én tartott ünnepélyes ülésén adták át a „Faipar Fejlesztéséért” alapítványi díjakat és emlékplaketteket. A bizottság a FATE egyes szervei által javasolt 13 személy közül a három 5000 forintos alapítványi díjat és a vele járó „Faipar Fejlesztéséért” emlékplakettet az alábbiaknak ítélte oda: ★ Bakay István vegyész, a Faipari Minőségellenőrző Intézet igazgatója. A Faipari Tudományos Egyesületnek 1950 óta tagja, elnökségi tag, emellett tevékeny tagjai a bútoripari szakosztály vezetőségének és műszaki tudományos bizottságunknak. Bakay István egyetemi tanulmányainak elvégzése után a faiparban, a Funér- és Lemezműveknél helyezkedett el mint vegyész, majd gyártásvezető-helyettes lett. 1951-ben a Faipari Kutató Intézethez került, ahol a ragasztástechnológia kidolgozása terén szerzett érdemeket, melyről társszerzővel írott szakkönyve is jelent meg. Külső előadóként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Mérnök Továbbképző Intézet tanfolyamain. Éveken keresztül tagja volt az Erdészeti és Faipari Egyetem vizsgáztató bizottságának. Ezen többrétegű tevékenységével jelentős mértékben segítette a faipari mérnökgeneráció elméleti és gyakorlati ismereteinek kiszélesítését. 1963 óta elnöke a Magyar Szabványügyi Hivatal bútoripari, valamint fűrész- és lemezipari szakértő bizottságának. Ezen megbízatása keretében részt vett több — a faipar műszaki fejlesztése szempontjából — jelentős szabvány kidolgozásában. Részt vállalt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkájában is. Egyesületi tevékenysége is igen tartalmas. Gazdag tapasztalatainak átadásával, magas szintű szakmai előadásaival — a főváros mellett vidéken is — nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a faipari műszaki dolgozók szakmai ismeretei — a korszerű ragasztást és felületkezelést illetően — sokat gazdagodtak. Eredményes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend kormánykitüntetésben, valamint a Könnyűipar Kiváló Dolgozója és a Kiváló Újító bronz fokozata kitüntetésben részesült. Sokoldalú tevékenysége elválaszthatatlan a faipar — azon belül a bútoripari — fejlesztésétől. Képzettsége, vezetői gyakorlata és munkatársaival kialakított viszonya a jövőt illetően is záloga a faipar fejlesztését segítő eredményes munkásságának. ★ Erdélyi György erdőmérnök, a Faipari Kutatóintézet Tudományos Főosztályának vezetője. A Faipari Tudományos Egyesületnek és fűrész-lemezipari szakosztály vezetőségének 1954 óta tagja, több mint egy évtizede titkára a fenti szakosztálynak, emellett tagja a FATE elnökségének is. Erdélyi György 1954 óta dolgozik a faiparban. Az állami fűrésziparban és az Erdészeti Főigazgatóságnál töltött öt gyakorlati év után került a Faipari Kutató Intézethez, ahol jelenleg főosztályvezetőként dolgozik. Intézeti tevékenysége kifejezetten a faipar fejlesztésére irányul. Számos, eredményesen zárult fejlesztési jellegű kutatóvizsgálatot végzett önállóan, illetve munkatársaival közösen. Ilyenek voltak többek között: a faipari gépi szerszámok optimális paramétereinek, valamint a faanyagú csomagolóeszközök import fenyőanyagának helyettesíthetőségét bizonyító vizsgálatok; s az országban az elsők között bizonyította gyakorlatilag is azt, hogy a faipari gyártástechnológiák fejlődése — ezen belül elsősorban a korszerű műgyantaragasztók alkalmazása — lehetővé teszi a hazai kemény és lágylombos faanyagok népgazdasági méretekben is jelentős mennyiségben való hasznosítását az építészet területén. Munkatársaival közösen meghatározta — országos átlagban és termelőhelyenkénti bontásban — a hazai cserfa anyagának fizikai és mechanikai, valamint a hazai nemes nyárfafélék hasonló tulajdonságait. A Faipar, az Erdő és a Műszaki Élet című lapokban megjelent szakcikkeivel és egyéb írásaival is a faipar fejlesztésének ügyét szolgálta. • Munkássága elismeréseként kormányunk a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki, és három ízben kapta meg a Faipar Kiváló Dolgozója, egy ízben pedig az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. ★ Lovász László faipari mérnök, a Cardo Bútorgyár igazgatója. Az egyesületnek 1961 óta tagja, elnökségi tag, és a FATE győri csoportjának elnöke. Lovász László 1960-ban Varsóban, az SGGW Egyetem Faipari Mérnöki Karán szerzett oklevelet, ahol a bútorgyári technológia köréből vett témájú diplomatervét jeles eredménnyel védte meg. 1961-ben már üzemmérnök az Angyalföldi Bútorgyárban. Ebben az időben kapcsolódott be a FATE munkájába is. A szárítási, majd az oktatási bizottságban tevékenykedett, és tagja lett a Faipari szerkesztő bizottságának. 1964-ben a Budapesti Bútoripari Vállalat központjában technológusi munkakörben dolgozott, és a könnyűipari miniszter még az év augusztusában kinevezte a Cardo Bútorgyár igazgatójának. A súlyos vállalati problémákkal küzdő, veszteséges gyár rendbehozatala komoly erőfeszítést és vezetői hozzáértést igényelt a fiatal igazgatótól. Lovász László a vele szemben támasztott követelményeknek rövid időn belül teljes mértékben eleget tett. Vezetésével a Cardo Bútorgyár kollektívája többször nyerte el a kitüntető élüzem címet, és részesült miniszteri dicséretben. A vállalati gazdálkodás javulásával párhuzamosan mind jobban bekapcsolódott győri csoportunk munkájába, és tevékenysége elismeréseként — amelyben jelentős helyet foglaltak el nagy érdeklődést kiváltó előadásai — a csoport, elnökévé választotta. Gazdasági munkája elismeréseként a kormány a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesítette, és két alkalommal kapta meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést Szakmai felkészültségének gyarapodása, vezetőkészségének növekedése és a dolgozótársaival kialakított, jó, emberi kapcsolatai komoly lehetőségét adják annak, hogy a faipar fejlesztése terén a jövőben is az élenjárók között biztosítson magának helyet. ★ Mindhárom kitüntetettnek gratulálunk és jó erőt, egészséget kívánunk további eredményes munkásságukhoz.