Famunkás, 1972 (72/67. évfolyam, 1-13. szám)

1972-01-03 / 1. szám

­1 Haladékot kapott A közelmúltban egy félre­érthető újsághír okozott zavart az Iskolabútor és Sportszer­­­gyár dolgozói körében. A té­ves megfogalmazásból azt ol­vashatták, hogy a gyárat vi­­desre telepítik. Mi a valóság ezzel szemben? A budapesti központú, s a fő­városban három gyáregységgel is rendelkező vállalat kifejlesz­tett egy vidéki gyárat is Já­­nosházán. Ott egy volt tégla­gyár telepén jelentős anyagi befektetéssel megfelelő üzemet alakítanak ki. Amint ez az üzem kifejlődik, úgy termékei egy részét oda csoportosítja át, ott fogja gyártani a vállalat. Ugyanakkor a fővárosi város­­rendezési tervekkel összhang­ban, az erről hozott döntések­nek megfelelően budapesti gyáregységeit összevonja foko­zatosan. Ez elsősorban ugyan­csak gyártási kérdés, s másod­sorban telephelykérdés is. Legkevésbé a dolgozókat érinti, minthogy ez a vállalat is — mint több más — jóval több embert tudna alkalmazni, mint amennyi rendelkezésre áll. Ezeket az összevonásokat összehangolták a központi gyár fejlesztésével is. Kedvez a megoldásnak, hogy a palotai gyártelep kitelepíté­sének határidejét az illetékes szervek­­ 1973-ról 1975-re ha­lasztották. Ebben a gyárban élik a vállalat árucikkei közül a síléceket, a tenisz- és pingpongfelszereléseket. A ha­ladék megnyugtató az ott dol­gozókra, s megfelel a központi gyár fejlesztési ütemének. Rövidesen megjelenik Rácz János: Az üzemi bi­zottságok a magyar népi de­mokratikus átalakulásban 1944—1948. Ez a monográfia az üzemi bizottságok sokrétű tevékeny­ségének átfogó történetét nyújtja. A munkában különö­sen nagy súlyt kapnak az olyan kérdések, mint a mun­kásellenőrzés elméleti és gya­korlati kérdései, a szervezett dolgozók forradalmi öntevé­kenységének megítélése, a munkásosztály vezető szere­pének gyakorlati megvalósu­lása és az üzemi bizottságok pártirányítása, szerepük a termelés megindításában és a politikai harcokban. A szer­ző vázolja azokat a tényező­ket is, amelyek az üzemi bi­zottságok megszűnéséhez, il­letve átalakulásához vezet­tek. Nagy érdeme a monográ­fiának, hogy eredeti forrás­anyagokra épült, ugyanak­kor az e témakörben eddig megjelent munkákat, kutatási eredményeket is hasznosítja. ERIZ­ÍMÉNYESEN­ DOLGOZNAK A NŐB BIZOTTSÁGOK Bács megyében is javult a nők helyzete Kezdeti eredmények a határozat végrehajtásában Bács megyei bizottságunk október 28-i ülésén — amint előző számunkban már utal­tunk erre — a nők helyzeté­nek javítására hozott határo­zatok végrehajtásának eddigi eredményei is értékelésre ke­rültek. A megyei bizottság nő­bizottsága Bács megye építő-, fa- és építőanyagipari üzemei­ben végzett vizsgálata során megállapította, hogy a szak­­szervezeti bizottságok számos intézkedést tettek és tesznek a határozatok végrehajtására. A legtöbb vállalatnál, gyáregy­ségnél intézkedési terv ké­szült a nők helyzetének javí­tására, amelynek legfontosabb részeit a kollektív szerződés, a­ bérszabályzat megfogalma­zásánál is érvényesítették. A szakszervezeti bizottsá­gok tagjaként működő nőfele­lősök mindegyik vállalatnál és a nagyobb gyáregységek­nél is 3­7 tagból álló nőbi­zottságot alakítottak. Ezek a bizottságok jelentős szerepet töltenek be a nők körében végzett politikai felvilágosító munkában, segítik, szorgal­mazzák poblémáik megoldá­sát. Kedvezzebb műszakbeosztás Jelentős eredményeket ér­tek el a megyében a nődolgo­zók családi körülményeinek leginkább megfelelő munka­­beosztás kialakításában. Így az EPFA kecskeméti gyárá­ban már a legtöbb munkahe­lyen megszüntették az éjsza­kai műszakot. Jelenleg már csak a gyáregység összes nő­­dolgozójának 22,5 százalékát foglalkoztatják három mű­szakban, ahol a könnyebb munka kizárólag női munka­erőt igényel. De ezeken a munkahelyeken sem osztják be éjszakai műszakra a kis­korú gyermeket nevelő anyá­kat, és nem is túlóráztatják őket. A „fémmunkás" Vállalat kecskeméti gyárában megvaló­sították a dolgozó nők egy­­műszakos foglalkoztatását, a nődolgozók kereseti aránya­it. Ennél a vállalatnál a szü­lési szabadságon levő nődol­gozók is igénybe vehetik az üzemi ebédet, mégpedig any­­nyi személyre, ahány tagú a család. Az ÉPFA bajai gyárá­ban a július 1-vel végrehajtott bérfejlesztés a nődolgozók többségét érintette, közülük is elsősorban az alacsony kere­setűeket. A Kecskeméti Köz­úti Építő Vállalatnál a gyer­mekgondozási szabadságról visszatérő nődolgozók bérét a visszatérés alkalmával rende­zik. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában a nők bérezésében még van­nak rendezetlen problémák és több a tennivaló a nődolgo­zók szociális helyzetének ja­vítása érdekében is. Kitünte­tések alkalmával sem feled­keznek meg a kiváló nődolgo­zók elismeréséről a „fémmun­kás" Vállalat kecskeméti gyá­rában, a Bács megyei ÁÉV- nél és másutt. Általánosan kedvező tapasztalat, hogy fo­kozott mértékben igyekeznek bevonni a nőket a szakmai és politikai továbbképzésbe és a megfelelő képesítés megszer­zése esetén bizalommal helye­zik őket a különféle vezetői beosztásokba is. Az óvodai férőhely hiánya a Bács megyei üzemekben is megnehezíti a nők munkába ál­lását. Az ÉPSZER-nél például jelenleg is 14 nődolgozó várja, hogy a vállalat segítségével lehetővé váljon gyermekük óvodai elhelyezése. Eddig azonban csak két kisgyermek óvodai elhelyezését sikerült biztosítani. Az ÉPFA kecske­méti gyára a helyi tanáccsal való együttműködése kereté­ben társadalmi munkát aján­lott fel az egyik tanácsi óvo­da bővítéséhez, míg a bajai gyárban, ahol ugyancsak nagy gond a gyermekes anyák szá­mára az óvodai férőhelyhiány, az üzemvezetőség mindeddig nem tett lépéseket a tanács­nál nődolgozói érdekében. Sze­rencsére nem ezt a példát kö­veti a Bács megyei Tanácsi Tervező Vállalat. Évente 50 ezer, a negyedik ötéves terv folyamán összesen 250 ezer forintot adnak át a tanácsnak fejlesztési alapjukból, hogy elősegítsék a náluk dolgozó anyák gyermekeinek bölcsödei és óvodai elhelyezését. Ilyen célra ugyan nem rendelkezik anyagi eszközökkel a Kecske­méti Közúti Építő Vállalat, ezért ők is arra tettek fel­­■ ajánlást, hogy társadalmi munkával segítik a városi gyermekintézmények fejlesz­tését. Hasonló lépéseket tett kis­gyermekes nődolgozói érdeké­ben több más üzem, gyáregy­ség is. A „fémmunkás” Válla­lat kecskeméti gyára a szak­szervezeti nőbizottság kezde­ményezésére a Lenin-város­­rész óvodájával kötött szocia­lista szerződést. A gyár ki­sebb javítási munkákat végez el az óvoda számára társa­dalmi munkában, az óvoda pedig évente tíz fémmunkás dolgozó kisgyermekének fel­vételéről gondoskodik. A Szék­es Kárpitosipari Vállalat kecs­­k­eméti gyáregysége a Kaszap utcai óvoda részére készít tár­sadalmi munkában játékokat, s különféle berendezési tár­gyakat, így az óvoda is igyek­szik több férőhely biztosításá­val elősegíteni a bútorgyári szülők gyermekeinek elhelye­zését. A nők helyzetének javításá­ra hozott párt- és kormány­határozat, amelynek alapján szakszervezetünk központi ve­zetősége is megszabta sajátos tennivalóinkat, nem egy-két hónapra, nem is egy évre szó­ló útmutatás. A kezdeti ered­mények, amelyeket ezúttal összegeztek Bács megyében, biztatóak, de egyben azt is jelzik, hogy sok még a tenni­való. Mennyit ér a tzói munka ? Itt van például az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvé­nek érvényesítése. Ahol a nők ugyanazt a munkát végzik, mint a férfiak, tehát ahol könnyen kimutatható volt a keresetkülönbség, megfelelően rendezték a nők bérét. Van­nak azonban a megyében egész üzemrészek, ahol csak nők állnak a gépek mellett, s keresetüket közvetlenül nem lehet összehasonlítani férfiak bérével. Mondhatjuk-e ezért, hogy az ilyen területeken nincs aránytalanság? — Alig­ha. Az átlagbérek ugyanis ezekre a kizárólag női mun­katerületekre is megadják az összehasonlítási alapot. A Szék- és Kárpitosipari Válla­lat kecskeméti gyárában a fér­fiak havi átlagbére 1856 fo­rint, a nőké 1705 forint, a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalatnál a férfiak átlagke­resete 2360 forint, a nők 1650 forinttal számolhatnak, az ÉPFA parkettagyárában 1870 —1550 forint a férfi—női ke­resetek aránya. Lehet és érdemes is tovább javítani ezeket a kereseti ará­nyokat. Szorgalmazzák ezt Bács megyében azáltal is — állapította meg igen helyesen megyei bizottságunk —, hogy fokozottan segítik a női szak­munkások képzését. Nagy szükség van erre, mert a me­gye több mint 700 női fizikai munkása közül ma még csak 147 rendelkezik szakmunkás­bizonyítvánnyal. L. J. Segítik a gyerekek elhelyezését A nődolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése tekinte­tében is jelentős előrelépés történt a megyében. Az Épí­tési és Szerelőipari Vállalatnál több intézkedéssel javították Az új év alkalmából köszönti minden kedves ügyfelét és a faipar valamennyi dolgozóját Budapesti Bútoripari Vállalat Budapest IV., Lórántffy Zs. u. 15/b. BUDAPESti BlilOIWARI­­/ÁllMAT FAMUNKAS A PROTOTÍPUS A Szentendrei Kocsigyár újdonságát mutatja be képünk. Az egytengelyes, billenős kocsi teherbírása hét tonna. Igen nagy a hiány a mezőgazdaságban, az igényeket már az előze­tes számítások szerint sem tudják kielégíteni: az első példá­nyok összeszerelése most történik, a sorozatgyártást január el­ső felében kezdik meg. Évente hatszáz darab kocsit adnak majd át a mezőgazdaságnak. 1972. JANUÁR 3. A FAIPAR FEJLESZTÉSÉÉRT... A Faipari Tudományos Egyesület vezetőségének 1971. no­vember 1-én tartott ünnepélyes ülésén adták át a „Faipar Fej­lesztéséért” alapítványi díjakat és emlékplaketteket. A bizottság a FATE egyes szervei által javasolt 13 személy közül a három 5000 forintos alapítványi díjat és a vele járó „Faipar Fejlesztéséért” emlékplakettet az alábbiaknak ítélte oda: ★ Bakay István vegyész, a Faipari Minőségellenőrző Intézet igazgatója. A Faipari Tudományos Egyesületnek 1950 óta tagja, elnökségi tag, emellett tevékeny tagjai a bútoripari szakosz­tály vezetőségének és műszaki tudományos bizottságunknak. Bakay István egyetemi tanulmányainak elvégzése után a faiparban, a Funér- és Lemezműveknél helyezkedett el mint vegyész, majd gyártásvezető-helyettes lett. 1951-ben a Faipari Kutató Intézethez került, ahol a ragasz­tástechnológia kidolgozása terén szerzett érdemeket, melyről társszerzővel írott szakkönyve is jelent meg. Külső előadó­ként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Mérnök Továbbképző Intézet tanfolyamain. Éveken keresztül tagja volt az Erdészeti és Faipari Egyetem vizsgáztató bizottságának. Ezen többrétegű tevékenységével jelentős mértékben segítette a faipari mérnökgeneráció elméleti és gyakorlati ismereteinek kiszélesítését. 1963 óta elnöke a Magyar Szabványügyi Hivatal bútoripa­ri, valamint fűrész- és lemezipari szakértő bizottságának. Ezen megbízatása keretében részt vett több — a faipar műszaki fej­lesztése szempontjából — jelentős szabvány kidolgozásában. Részt vállalt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság mun­kájában­ is. Egyesületi tevékenysége is igen tartalmas. Gazdag tapasz­talatainak átadásával, magas szintű szakmai előadásaival — a főváros mellett vidéken is — nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a faipari műszaki dolgozók szakmai ismeretei — a korszerű ragasztást és felületkezelést illetően — sokat gazda­godtak. Eredményes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend kormánykitüntetésben, valamint a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója és a Kiváló Újító bronz fokozata kitüntetésben részesült. Sokoldalú tevékenysége elválaszthatatlan a faipar — azon belül a bútoripari — fejlesztésétől. Képzettsége, vezetői gya­korlata és munkatársaival kialakított viszonya a jövőt illetően is záloga a faipar fejlesztését segítő eredményes munkásságá­nak. ★ Erdélyi György erdőmérnök, a Faipari Kutatóintézet Tu­dományos Főosztályának vezetője. A Faipari Tudományos Egyesületnek és fűrész-lemezipari szakosztály vezetőségének 1954 óta tagja, több mint egy évti­zede titkára a fenti szakosztálynak, emellett tagja a FATE el­nökségének is. Erdélyi György 1954 óta dolgozik a faiparban. Az állami fűrésziparban és az Erdészeti Főigazgatóságnál töltött öt gya­korlati év után került a Faipari Kutató Intézethez, ahol jelen­leg főosztályvezetőként dolgozik. Intézeti tevékenysége kifejezetten a faipar fejlesztésére irányul. Számos, eredményesen zárult fejlesztési jellegű kuta­tóvizsgálatot végzett önállóan, illetve munkatársaival közösen. Ilyenek voltak többek között: a faipari gépi szerszámok optimális paramétereinek, valamint a faanyagú csomagoló­eszközök import fenyőanyagának helyettesíthetőségét bizonyí­tó vizsgálatok; s az országban az elsők között bizonyította gyakorlatilag is azt, hogy a faipari gyártástechnológiák fejlő­dése — ezen belül elsősorban a korszerű műgyantaragasztók alkalmazása — lehetővé teszi a hazai kemény és lágylombos faanyagok népgazdasági méretekben is jelentős mennyiségben való hasznosítását az építészet területén. Munkatársaival közösen meghatározta — országos átlag­ban és termelőhelyenkénti bontásban — a hazai cserfa anya­gának fizikai és mechanikai, valamint a hazai nemes nyárfa­félék hasonló tulajdonságait. A Faipar, az Erdő és a Műszaki Élet című lapokban meg­jelent szakcikkeivel és egyéb írásaival is a faipar fejlesztésé­nek ügyét szolgálta. • Munkássága elismeréseként kormányunk a Munka Érdem­rend bronz fokozatával tüntette ki, és három ízben kapta meg a Faipar Kiváló Dolgozója, egy ízben pedig az Építőipar Ki­váló Dolgozója miniszteri kitüntetést. ★ Lovász László faipari mérnök, a Cardo Bútorgyár igaz­gatója. Az egyesületnek 1961 óta tagja, elnökségi tag, és a FATE győri csoportjának elnöke. Lovász László 1960-ban Varsóban, az SGGW Egyetem Fa­ipari Mérnöki Karán szerzett oklevelet, ahol a bútorgyári tech­nológia köréből vett témájú diplomatervét jeles eredménnyel védte meg. 1961-ben már üzemmérnök az Angyalföldi Bútorgyárban. Ebben az időben kapcsolódott be a FATE munkájába is. A szá­rítási, majd az oktatási bizottságban tevékenykedett, és tagja lett a Faipari szerkesztő bizottságának. 1964-ben a Budapesti Bútoripari Vállalat központjában tech­­nológusi munkakörben dolgozott, és a könnyűipari miniszter még az év augusztusában kinevezte a Cardo Bútorgyár igaz­gatójának. A súlyos vállalati problémákkal küzdő, veszteséges gyár rendbehozatala komoly erőfeszítést és vezetői hozzáértést igényelt a fiatal igazgatótól. Lovász László a vele szemben támasztott követelmények­nek rövid időn belül teljes mértékben eleget tett. Vezetésével a Cardo Bútorgyár kollektívája többször nyerte el a kitüntető élüzem címet, és részesült miniszteri dicséretben. A vállalati gazdálkodás javulásával párhuzamosan mind jobban bekapcsolódott győri csoportunk munkájába, és tevé­kenysége elismeréseként — amelyben jelentős helyet foglaltak el nagy érdeklődést kiváltó előadásai — a csoport, elnökévé választotta. Gazdasági munkája elismeréseként a kormány a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesítette, és két alkalommal kapta meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója mi­niszteri kitüntetést Szakmai felkészültségének gyarapodása, vezetőkészségének növekedése és a dolgozótársaival kialakított, jó, emberi kap­csolatai komoly lehetőségét adják annak, hogy a faipar fejlesz­tése terén a jövőben is az élenjárók között biztosítson magá­nak helyet. ★ Mindhárom kitüntetettnek gratulálunk és jó erőt, egész­séget kívánunk további eredményes munkásságukhoz.

Next