Fehérvári Hiradó, 1880. január-június (1. évfolyam, 1-54. szám)

1880-05-22 / 42. szám

168 fő részeinek megismertetésére és néhány helyesírási szabály begyakorlására. Tanításában főgondja mindig oda irányul, hogy a gyermekek figyelmét folyton ébren tartsa és őket gondolkodásra késztesse. A közlendő nyelvtani szabá­lyokat a gyermekek által fedezteti fel. — A nyelvtanból adott házi feladatoknak kijavítását — a tanítónak kellő ellenőrzése mellett—kölcsönösen a gyermekek által kivárja eszközöltetni, hogy ez által még egyrészt a tanulók nyelvtani ismereteiknek jelét adják, másrészt a kéziratok olvastatásában is gyako­roltatnak. A nyelvtanításnál a fősúlyt a nyelvérzék művelésére kívánja fektetni, t. i. hogy a tanuló gondo­latainak kifejezésében ösztönszerűleg érezze a helyest; csak a leglényegesebb szabályokat tartja beemlézen­­dőknek a nyelvtudat képzésére. 5) Kocsis László, az irva-olvasási oktatást meg­előző írási gyakorlatokat ismerteti. Szerinte ezek a beszéd- és értelemgyakorlatok egyéb czéljai mellett leginkább arra hivatvák, hogy az írva-olvasási okta­tásra az utat egyengessék. Bemutatván ezen gyakorla­toknak több nemeit feltünteti, miként származtatandja le ezekből az egyes betű alakját. 6) Schwartz Miksa, „Minden szép az örök szép forrásból ered és az örök szép forráshoz vezet“ czímű jeligével ellátott dolgozatát olvassa fel. Hosszasan fejtegeti miként ébreszthetjük a tanu­lókban a szép iránti érzetet. Figyelmezteti tanítótársait, miszerint ezen érzelem művelésénél gondunk legyen arra, hogy a növendék a szép érzetet az ész­i erkölcsi érzelem alá tudja rendelni, és továbbá óvakodjunk ezen érzel­met a túlságba átvinni, mert káros hatású volna, ha a növendéknél csak az igen szép és felséges találna tet­szést, az egyszerű és természetes pedig megvettetnék. 7) Reszler Jakab ágyban fekvő beteg lévén, a mai napon általa előadandó próbatanítás a jövő őszi gyűlésre tétetik át; — úgyszintén Konecsny Gyula és Warga László gyakorlati előadása az idő előrehala­dottsága miatt ezen alkalomra halasztatik. 8) Varga László a következő indítványt ter­jeszti elő: Tekintve, hogy a tanítók között­­ fájdalom­ nem kevés azok száma, kik kedvezőtlen anyagi körülmé­nyeik miatt sokszor a legjobb akarat s törekvés mellett is képtelenek szellemi életök emelését s különösen szakmű­veltségük hatványozását czélzó alkalmas könyveket avagy folyóiratokat szerezni; pedig felesleges mondani, hogy a tanító csak úgy töltheti be szép és nemes hivatását kellőleg, és csak akkor gyakorolhat csümölcsöző be­folyást a nép erkölcsi és szellemi életére, ha kellő tár­sadalmi műveltség mellett még különösen jeles szak­műveltséggel bír. Ennélfogva, hogy ezen a mostohább anyagi viszonyok közt élő tanítóknak is némileg egyen­getve legyen az út az önképzésre és haladásra, indít­ványozza, hogy minden tavaszi gyűlés alkalmával a kör minden tagja részéről tagsági díj czimén 30 krajczár fizettessék, mely összeg a gyűlés által kijelölendő fo­lyóiratok és könyvek megszerzésére fordíttatnék. Az ily módon megrendelt művek a kör tulajdonát képezik, és olvasás végett minden egyes tagnak részint alkal­milag, részint hivatalos uton kézbesittetnek. Ezen indítvány egész terjedelmében a gyűlés által elfogadtatott­ Indítványozó első­sorban megrendelésre melegen ajánlja, Bill J. által szerkesztett „Magyar pedagógiai Szemle“ czim­ű­ kitűnő és a maga nemében páratlan szaklapot. Minthogy azonban a kör tagjai e lapot maguk­nak részint már megszerezték, részint pedig még többen önköltségükön megrendelni szándékoznak, határoztatott, hogy első ízben Zsengeri fordításában megjelenő „Pes­„Türelem gyerekek és azon kastélyhoz érünk, mely néhány, órára menhelyet ad. Éjfélkor tovább kell mennünk. Ébren legyünk!“ — Még egy kis ideig lo­vagoltak és világosság áraszta el utjukat. „Végre! Ez leend a kastély!“ A vezető eltalálta. A magas fal művészies vas­rácsozattal, — mögötte terjedelmes épület két szárny­nyal, képezte az udvart. A kapu el volt zárva, a tiszt hosszas kiáltozása után végre megjelent egy emberi, férfi teremtés, ki remegő kezekkel nyitotta ki a kaput. „Itt kívánunk megszállni“ odá tudtul a vezető egy öreg szolgának, ki ép egy lámpával jött le lép­csőkön. „Rég vártuk ezt“ monda tétovázva, — „e kastély úrnője csakis kíméletet kér.“ „Ki az úrnő ?“ kérdé Dieter. „Anthewille bárónő —“ Mintegy véletlenül emelé fel fejét Dieter a fő­lépcső felé. Úgy tűnt fel neki mintha egy nőszemély fejét gyorsan visszahúzta, — mintha selyemruha suho­gását hallotta volna. „Úrnője fiatal?“ A szolga mosolyogva jegyzé meg: „Hetvenéves hölgy. A háborús idő daczára sem tudott birtokától megválni.“ „Jelentse kérem, úrnőjének tiszteletemet és mondja meg neki, hogy neme elnézésre igényt tarthat.“ Miután Dieter szobát foglalt és tájékozást szer­zett magának, a kastélyt körül­véve őrséggel, ismét visszatért az étterembe, hol terítéket talált. Az öreg szolga szolgálta fel az estebédet. „Csak rövid lehet itt tartózkodásom, ellenkezőleg nem mulasztottam volna el úrnőjénél tiszteletemet tenni.­­—­E kastély első emeletén lakik?“ „Nem, uram egy emelettel feljebb, a lakosztálya ablakai a kastély udvarra nyílnak, hol belovagolt.“ „Dieter visszaemlékezek, hogy a jól kivilágított ablakok egyikénél egy nőialak árnyát vette észre.“ (Folytatása következik.) Galozzi válogatott paedagogiai munkái“ fognak meg­rendeltetni. A díjak beszedésével és a könyvek megrendelé­sével Warga László bizatik meg. A jelen nem levő tagok ezen határozatról mihez tartásuk végett elnök ur által értesittetnek. 9) Bot Miklós és Mudry G. Mihály uj tagokat felvétetnek. 01) Az őszi közgyűlés Moórott, a községi iskola tanhelyiségében 1880. évi szeptember hó 30-dikán fog megtartatni, mely alkalomra : a) Borsody Ignácz az öt érzék ismertetéséről; b) Konecsny Gyula a tizedesrendszerről; c) Reszler Jakab az ige határozott alakjáról; d) Warga László a földrajz köréből gyakorlati előadásra; és e) Schwartz Miksa a már e gyűlésen megkezdett nevelésügyi felolvasás folytatására vállalkoztak. Elnök a gyűlést délután 1 órakor bezártnak nyilvánítja. Közli Turmáyer Gyula. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ. LEVELEZÉS. Vértesalja-Boglár, 1880. május 19. Tek. szerkesztő ur! Ismerve szives készségét, melylyel minden vidéki mozgalom s érdekes jelenetek leírásának becses lapjá­ban helyt engedni kegyes, — ezen szívességét igénybe venni bátor vagyok. Boglár rég nem volt tán évek hosszú során át sem élvezhető örömnek e hó 17-én színhelye. Mirgos Eszterházy Miklós gróf ur megörvendeztetni óhajt­ván alattvalóit azon szives és szívből fakadt őszinte lelkes fogadtatásért, melyben e község lakói karöltve a csákváriakkal öt és igen szeretetreméltó bájos s le­ereszkedő aráját fogadta,— elismerése jeléül ünnepélyt rendeztetett községünkben is, és daczára a szakadó esőnek ígéretéhez híven magas hitvesével megjelenni kegyes volt és köztisztelet és szeretetnek örvendő hely­beli plébános főtiszt. Keisler János ur által rövid, de magasztos és őszinte szívből fakadt szavakkal a közönség lelkes és viharos éljenei közt fogadtatott. O mlrga gyönyörű szép és a hallgatóságra kelle­mes benyomásu beszéddel köszöné meg ama szívélyes fogadtatást, melyben e község lakói részesítették, éltetve őket; erre a lombsátor alatt megkezdődött a jó kedv és táncz. A gróf O mlrga leereszkedő szeretetreméltó­­sága és kedélyessége tetőpontját érte el akkor, midőn egy helybeli polgár igénytelen leányát felkérvén a tánczra egyet-kettőt fordult vele, biztatván a fiatalságot, hogy kövessék; majd elég bátorságot von egy ifjú s a magas úrnőt kérvén fel, ki ezt meg nem tagadva egy párt sejteni vele a mulatságban V­ óráig részt vett. Az erre következett lakomán, hol is a község szine-java részt vett megeredt a jó kedv és válogatott felköszöntésekkel éltették a magas grófi családot, kí­vánván, hogy az Ur Isten a haza javára és alattvalói örömére, soká igen soká éltesse. Egyúttal fogadja ő mlrg a nemes gróf urunk e helyen is kifejezett hálásszivü köszönetünket azon sok oldalú jókért, melyekkel magas családja községünket számtalanszor elhalmozni kegyes volt. Kitűnő tisztelettel maradtam a tek. szerkesztő urnak kész szolgája Ehmann Miklós. KÜLÖNFÉLÉK. — Magyar királyi udvar. A „Pester Lloyd“ pün­kösdi számában vezérczikket közöl, mely tárgyánál és hangjánál fogva visszhangot fog kelteni széles e hazá­ban és feltűnést kelt a Lajthán túl, Bécsben, leginkább pedig a császári udvarnál. Nyíltan határozottan kiírja tisztelt laptársunk, hogy tartózkodjék a király Magyar­­országon gyakrabban, lakjék köztünk, fél évig évenként, ne csak látogatóba jöjjön hozzánk, tartson magyar udvart, hadd vegyék őt magyar emberek közül. A nevezett lap kifejti azután a magyar udvartartás elő­nyeit, emlékeztetve arra, hogy Magyarország és azért dotálja a czivilistát oly összeggel, mint Ausztria, hogy ezt a pénzt a magyar király Magyarországon költse el és ez­által nagyban elősegítené a magyar társadalmi élet újra feléledését, a magyar művészet és ipar fel­virágzását. — Koszorúk a Széchenyi-szoborra. Azon koszo­rúk közt, a­melyek a Széchenyi-szoborra fognak lé­tetni, az első ranguak közt foglal helyet a főváros koszorúja. Nagy babérkoszorú lesz ez, két méter hosszú nehéz selyemszalaggal, mely a főváros színeit viseli. Rajta arany és ezüst hímzéssel a következő felirat lesz: „Gróf Széchenyi István emlékének 1880. május 23-án Budapest főváros közönsége.“ A díszes koszorú Seyderheimnél készül s többe kerül száz forintnál. — A fővárosi egylet választmánya is elhatározta — Med­vey Zsigmond indítványára — ma, hogy a „legnagyobb magyar“ érczszobrához a maga szerényebb koszorúját hazafias lelkesedéssel helyezi. Az egylet babérkoszo­rújának nemzeti szinti szalagján e felirat fog pompázni: „Gróf Széchenyi István emlékének a fővárosi egylet 1880. május 23.­ — Járási szolgabiró uraknak. A folyó évi főso­­rozásról elmaradt védkötelesek utóállitására a követ­kező határnapok tűzetnek ki: 1880-ik évi május hó 31 dike. 1880. évi junius hó 30. 1880. évi junius hó 31 1880. évi augusztus hó 31. 1880. évi szeptember hó 30. 1880. évi október hó 30. 1880. évi november hó 30. Miről szolgabiró ur miheztartás végett oly fel­hívással értesittetik, hogy a folyó évi fösorozásról el­maradott védkötelesek utóállitása iránt kellő erélylyel intézkedvén, oda törekedjék , hogy azok lehetőleg mind­annyian a hadjutalék végleszámolása előtt előállíttas­i­­ának. Tudomásvétel végett végre megjegyeztetik, hogy a sorozó-bizottság üléseit a fennemlített határnapokon a megye székházának kistermében mindenkor reggeli 9 órakor fogja megkezdeni. Székesfehérvárott, 1880-ik évi május hó 14-én. Bonc, Fejér megye alispánja.­­ A magyar tudományos Akadémia I. osztálya a „Sámuel-díjat“ Halász Ignácznak a helybeli reál­iskola tanárának ítélte oda „Értekezés a ritkább kép­zőkről“ czímű dolgozatáért, mely a „Nyelvőrben“ je­lent meg. A nagy jutalmat Arany János „Toldy szerelme“ nyerte el. — Bicskén május 16-dikán hunyt el Márkus Lidia 15 éves korában. Temetése pünkösd másod­napján történt. A korán elhunyt nem tűnt el nyomta­lanul, emlékét végrendeletében tett nemes intézkedései megőrzik a feledékenységtől, mert mintegy 2500 irtot tevő árvatárt tömegéből hagyott a bicskei református egyháznak 100 frtot oly formán, hogy annak évi ka­matjaiból árva vagy szegény gyermekeknek ruha, esetleg könyv vétessék, ezen kívül 50—50 frtot a bicskei ref. és a kath. egyházaknak szükségeik fedezésére, 25 frtot a bicskei ref. iskola épitésére, 25 forintot a fehérvári megyei kórházra. Megemlékezett édes atyja testvérének 4 gyermekéről is, kiknek fejenként 100 — 100 forintot biztosított, — többit egyenlő arányban édes anyja Ke­lemen Zsuzsánna, és gyengéden ápoló öreg szülője özv. Kelemen Andrásné öröklik. — Nyugodjanak békén a felvilágosult, és a korszellemét magasztosan felfogó honleánynak tetemei! ! Halálozás. Molnár György, Debreczen város III. választókerületének országgyűlési képviselője pün­kösd első napján szivszélhüdésben meghalt. Mint az „Ellenőr“ írja, temetésére a szabadelvű pártnak egy küldöttsége utazott le Debreczenbe, mely a következő tagokból állt: Andrássy Mihály, id. Ráday Gedeon gr., Teleky Géza gr. és Láng Lajos. Béke poraira! — A ki nem ismeri a királynét. A belga király, királyné, Stephanie­s Rudolf trónörökös a villeri apát­ságba érkeztek. A király külön vonaton jött, a többiek pedig pony kocsijukban. Most a királyné, Stephanie s Rudolf meg akarták tekinteni az állomási épületet, de az állomásfőnök nem engedte, sőt a királynénak útját állta, mire Stephanie így szólt: „Hisz ez az én mamám!“ „De én nem ismerem mamáját“ mondá a főnök. „Hisz ő a királyné“ mondá Stephanie. Az állomásfőnök arcza szinte színeket kezdett játszani és dobogó szavakkal kért bocsánatot. Midőn a király megjött, ahhoz szintén e szavakat intézé: „Bocsásson meg felséged, nem is­mertem nejét!“ — Ribáry Ferencz meghalt. A magyar tanári kart súlyos veszteség érte. Ribáry Ferencz sok éven át gymmnáziumi tanár, a budapesti egyetemen a világ­­történelem magán és utóbb helyettes tanára, hoszszú, súlyos betegség után e napokban meghalt. A boldogult a történetirodalom egyik tevékeny művelője volt és számos idevágó munkát irt. Nagy vállalatát „A képes világtörténet“-et, melyet másfél évvel ezelőtt indított s mely olyan nagyszerű elterjedést nyert a közönség minden rétegében, csak a második kötet közepéig foly­tathatta. Már a télen súlyos betegségbe esett, melyből nem tudott kilábbadni Áldás és béke a jó hazafi és buzgó tanár poraira! — József főherczeg gyermekei gyakran ebédel­nek a Margitszigeten nevelőjük, Holdházy apát és nevelőnőjük, Holdházy Mari kisasszony kíséretében. Valódi öröm fölemlíteni, hogy a kis főherczegnők és főherczegek folyton magyarul csevegnek a sziget árnyas lombjai alatt s pedig oly tiszta kiejtéssel, mintha soha más nyelven nem beszéltek volna. A legidősebb főher­czegnő annyi komolyságot, oly értelmességet tanúsít, a mi messze túlhaladja életkorát. E magyar szellemű nevelés nagy része Holdházy apátot és nővérét illeti. — Méltó a följegyzésre, Vidák Irén kisasszony az Ipoly vizén csónakázván, szandolinját a szél elra­gadta és a mély vízbe bukott. De a parton álló Ka­zinczy Gábor, kir. törv. jegyző utána ugrott és őt meg­mentette. A város közönsége a hölgynek szerencsés megmenekülése alkalmából szerenádot adott. Kérdés minő ovatióban részesült Kazinczy? — Folyó május hó 10-kén tették végnyugalma helyére csabdi-i birtokos és közgyám Gyöngyföldi Móricz hideg tetemei a bicskei izraelita temetőbe 75 éves korában számos résztvevő és gyászoló családja jelenlétében. A boldogult 50—50 frtot hagyományozott a csabdi­­ mindkét felekezetű prot. egyháznak. Legyen neki könnyű a föld! — A Városi hatóságnál megürült kiadói állás a hétfői közgyűlésen fog betöltetni. Az állásra pályázik Gödör Laj­os jelenlegi iktató, ki már ezen állásra hónapok óta helyettesítve van s azt tökéletesen betölti s lelkiismeretesen viszi. A derék s buzgó tisztviselő ezen kiadói állás betöltésére competens s azt hisszük a bizottság tagjainak figyelmébe ajánlanunk felesleges is, mert a közbizalom mint hallottuk benne fog össz­pontosulni. — Pátka községben megürült ref. lelkészi állo­más május hó 30-ik napján fog betöltetni. — Április hónapban a fehérvári járásban háza­sodott 46 pár. Született törvényes fi 93, nő 69, tör­vénytelen fi 4, nő 6, halva 1 fi, iker született 4 fi, 8 nő. Halt összesen 111, szaporodás 72. — Gyógykezel­tetett összesen 470, még pedig hét éven alul 195, hét éven fölül 275. Nem gyógykezeltetett 215 mind hét éven fölül. — Velenczén a kanyaró járványként kiütött lehető jó indulattal, a beteg létszám 43, ezekből fel­gyógyult 30, meghalt egy, gyógykezelés alatt maradt 12. — Perkátán és Érden szinte kanyaru uraló. — A helybeli műkedvelők által vasárnap tartott előadáson számos közönség jelent meg. Az előadás kielégítő volt. Az egyes szereplők teljes buzgalom és igyekezettel játszottak.

Next