Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-03 / 27. szám
mert nincs nekünk szükségünk kulturharczra, melyet némelyek oly örömest előidéznének. Szóval félretéve minden pártérdeket ez legyen jelszavuk: A haza minden előtt. ________ zTj. M Legolcsóbb f ledl ő. Toppler Istvántól. Nagy szó és kellemesen hangzó, mikor legtöbbet az riaszt el a fürdőbe menéstől, hogy méregdrága voltuk miatt az otthoni budgetet ekkor két-három akkorára kell emelni. Azonban ne vegyék a valóságnak megfelelni nem szokott reklámnak e közleményemet. Engem nem fizetett mi egy fürdőtulajdonos sem, annál kevésbbé valamely fürdőn tanyát vert iparos- és kereskedőezék. Ez a szokás még tán ránk nem ragadt a külföldtől. Ha összehasonlítva a külföldi fürdőket a mienkkel, azt látjuk nincs külföldön egy sem, amelyet mi nélkülözhetetlennek tarthatnánk egy vagy más bajban, mégis azok világhírűek, az egész világtól látogatottak, azt következtethetjük, hogy ennek oka nem más, mint hogy ott minden hitvány fürdő érdekében még a reklámra is többet költenek az anyagilag érdekeltek, mint nálunk akár a fürdőkényelemre. Meg kell vallanunk, mi élhetetlen nép vagyunk.— Hogy ne mondjak mást a Balaton-mellékén, amelynek egyik pontjáról akarok szólni, ha külföldön volna, nem találtatnék szegény ember, mert az úgynevezett fürdőiparból tiszteséges évi jövedelmet biztosíthatna magának Ebben az előbbi kormánynak mulasztását érezzük, amennyiben a háziipar sürgetését, meghonosítását a mostani kormányra hagyta. Azonban fürdőközönségünk is hibás. Egyik osztálya csak akkor megy fürdőbe, mikor valamely nagy betegség jelei intik arra, hogy a fürdőt egyébkor luxusczikknek tartotta. A másik osztály megitogtatás kedvéért megy, hogy vagyonának agtóját emelje általa, persze ennek olyan hely kell, ahol sokan láthatják, még külföldiek is megemlegessék. Csak a harmadik osztály tartja a fürdést az egészség ép oly elengedhetetlen eszközének, mint akár a táplálékot, jó levegőt, kellő ruhát. Csakhogy, akiknek az egészségtanból ennyi ismeretük van, aránylag kevesen vannak. Itt is a nevelés hiánya, részben a házi nevelésé, részben az iskoláié érzik, mikor az egészségtan elemeit sehol sem tanítják, amelyből a fürdés hasznát is vérükbe oltanák. Már talán annyira hozzászokott népünk a centralizáczióhoz, hogy még a fürdőipart a fürdők felvirágzását is a kormánytól várja!? Meglehet így okoskodik népünk. Most már Magyarország mindenben leszorult a versenytérről, tudnia kell a kormánynak, hogy maholnap nem fizethetünk adót, ha csak még ezen egyetlen kincsünkkel nem állunk elő, amelyben más ország a természettől nem versenyezhet velünk, tegye tehát a kormány Magyarországot fürdők országává. Furcsa, majd szomorú dolognak tartana mindent a kormánytól várni, de azért a népnevelésen kívül a kormány is sokat tehet: például a dinastiát oda bírálhatná, hogy válaszszon ki egyet vagy kettőt a magyar fürdőkből is magának. Tudjuk, hogy van osztálya népünknek, melyet ez az egy tény itthon fürdőztethetne azután mindig. Azonban erről okoskodjanak a fürdőtulajdonosok. Nekem itt csak az a czélom, hogy azoknak tegyek szolgálatot, akik a fürdőközönség említett harmadik osztályába sorolandók, akik csak úgy mehetnek a fürdőbe, ha a fürdőn is megélhetnek anynyiból, mint otthon azzal, hogy a legolcsóbb fürdőt ajánlom nekik. Ez a hely Kővágó-Eörs Rév-Fülöp nevű kikötője Balatonnak zalai partján Badacsony szomszédjában Füredtől nyugatra terül el. A Balaton áldott természetét nem akarom elemezni, a ki fürdött benne tudja, aki nem fürdött benne oly bűnt követett el a magyar nemzeti szentségek iránt, mint az az Indián, aki Gangesben nem fürdött. Bizony-bizony mondom, az, hogy nem vált szent vizünkké, hogy nem keletkezett az a hit, hogy aki a Balatonban nem fürdik meg minden évben legalább 15-ször Az ember, úgy látszik, városban vagy falun, hegyen-völgyön, sehol sem született zavartalan boldogságra. A városban a szeszély bogarai, kivül pedig valóságos prücskök gyötörnek. Itthon megél a sok drága élemény, otthon az ... unalom. Gyönyörű reggel van. Ami igaz, igaz, azt meg kell adni, hogy a reggel ellen a szőlőhegyen semmi panasz nem lehet. Az ember egypár fris harmatos virágon, egy új vakond túráson kívül egyébb újságot nem lát. Nem találkozik egy-egy hirlap új számával, melyekből utoljára is csak azt látjuk, hogy semmi uj nincs a nap alatt. Az öltözködés elkezdődik s higyjék el kérem sehol sem ad oly sok gondot mind a zöldben. Fekete ruhát nem lehet venni mert meleg, a tarka meg nem jól ál az arczhoz. Anicza kisasszony minap fehér ruhát vett az ártatlanság legszentebb színét, pár percz múlva vége volt az .... ártatlanságnak..., a fü reményszint adott neki, később zöld ruhát vett, de a hernyók levélnek nézték s csakhamar nagyszámmal telepedtek meg rajta s Anicza kisasszonyt majd halálra ijesztették. Estefelé azután piros ruhába bujt Anicza sok végzet sétálás közben egy eltévedt tehén majd halálra kergette, s végre is Anicza fehér pongyolát vett újra magára. Az öltözködés végre bevégződik s a házi társaság reggelizni akar, de a macska megitta a tegnapi tejet, a mai pedig összefutott, kénytelenek tehát kávé nélkül sétálni menni. Az öltözködés újra elkezdődik, azonban oly soká tart, hogy a nap magasan feljővén kellemetlen melegen süt. Búcsú. ^ 1^^illámfényre sötét felhő Pillanatra feleséről. Eszmény képem: még-még látlak, S szám még egyszer felhevül. Már csak perczig tart a villám Már csak perczig tart a fény, Csak egy perczig láthatlak még, S boldogtalan leszek én Száll a felhő messze... messze... Zápor ömlik — áradat, El innét, el más tájra, hol kisírhatom magamat. Zsigm.ord. HZLI a zöldbe. — Idény rajz. — Két kellemetlen vendéget hoz magával a nyár, elhozza magával a melegséget s a fullasztó port. E kellemetlen vendégek elől menekülünk a fák hűs árnyékába, a szabad levegőre, a portalan mezőre, ki megyünk lakni a......szőlőbe, a kedves kis nyári lakásba. Ah mily kéj az, mily boldogság egy ily nyári lakás! Sóhajtoznak sokan, kik a városban vannak szorulva. 262