Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-04 / 36. szám
II. évfol JCLTIX. Szélesfeluírván, 1881. szepterreber 4. 36-ik. szánt. Egy évre ... 4 frt. — kr. Fél évre ... 2 frt. — kr. Negyed évre . . . frt. — kr. Egy szám ára . — frt. 6 kr. jutányos áron számíttatnak. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ. VEGYESTARTALMU TÁRSADALMI HETILAP, MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (megyeház-utcza 8. szám) intézendők. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. A lap anyagi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések a kiadóhivatalhoz (megyeházutcza 8. szám) küldendők. Hirdetések Lapunk számára hirdetések felvételnek: Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben : Hasenstein és Vogler, H. Schalek, Oppelik L. és Mosse Rudolf. Rotter & C. Frankfurtban: Daube & Comp. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve: ágaskola fefedfeéci. A mai kor jelszava a munka. E jelszó valósításáért küzdenek most mindazon nemzetek, melyek a valódi műveltség terén sikerrel kívánnak haladni, melyek az emberi rendeltetés magas czélja felé való közeledést tényleg is be akarják bizonyítani. És akik így tesznek, okosan is csekkesének, mert legyen bár a munka látszólag teher és csapás, de mind a mellett is dicsőség és tisztesség jár vele. Hijjával nem létesíthetünk semmit sem. Ami nagyot s dicsőt az ember fölmutathat, mind azt csak a munkásság szüli. Ha a munka eltöröltetnék, az emberiséget erkölcsi halál dermesztené meg. A munkásság jótékonyan fejleszti a jellemet is. Még az eredménytelen munka is, már csak azért, hogy dolgot ad, többet ér a tespedésnél, amennyiben képezi a tehetséget, előkészítvén azt a hasznos tevékenységre. A munkásság megszokása rendszerre vezet. Serkent az időkimélésre s annak okosan leendő beosztására. S mihelyt valaki megtanulta, hogy miként kell élete minden részét hasznos foglalkozással tölteni be, akkor minden perez javára szolgálhat, s a kínálkozó szabad időt annál nagyobb kéjjel élvezheti,és igy igazsága van koszorús költőnk Tompának, ki a munkásságról ezt írja: A munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja, Csak az, a ki nem hevert, Várhat áldást és sikert! Amihez könnyen jut az ember, mondja Széchenyi, azt közönségesen nem becsüli s másként bánik el azon kincsesei, melyet szerzett, mint a melyet világba léptekor már készen talált. Még a megelégedést is a munkásság szüli, mert mint K. Eötvös mondja: Minden megelégedés csak a munkásságnak eredménye, s legboldogabb az, kinek legtöbb dolga van a világon. Mivel azonban a munkásságnak ily nagyszerű eredményéről a serdülő ifjúság egy részének, különösen azoknak, kiket a szülői majom-szeretet dédelget, nincs ilyetén fogalma, annál fogva jónak láttuk arról e rövidke czikkben megemlékezni, teljesen híven, hogy jót teszünk még evvel azoknak is, kik mint tanulók ez iskolai évfolyamával az iskola küszöbére léptek, kiket azért még idejekorán figyelmeztethetünk a munkásságig. Nem ok nélkül szólunk a munkásságról és épen a tanulókról, mert tapasztalatból tudjuk, mikép egyedül a munkásság az, mit egynémely tanuló nem szeret, mitől egyáltalába tátózik. Ez mindenesetre nagy csapás nemcsak az illető fia, hanem annak szülőire, sőt a társadalomra nézve is. A munkátlanságra szokott gyermek, ha belépett is az iskola küszöbén a tanulók sorába, nem viselheti a tanulói díszes nevet sokáig. Igen, mert amint elkezdődnek a feleletek napjai, azonnal felfedeztetik rajta a semmit-nem-tevés jelei, miknek következtében csakhamar kikapja azon passust, melylyel az iskolától egyszer mindenkorra el kell neki búcsúznia. Ha ily esetek előjönnek, hisszük, hogy még az illető szerencsétlen szülők is átlátandják, miszerint e csapásnak egyedüli oka volt a munkátlanság; de kételkedünk, hogy azt is belátnák, mikép a munkátlanságnak — igen sok esetben—maguk a szülők is az okai. így például igen sok szülő nem gondolja meg azt, hogy midőn gyermekének az első szivart ajándékozza, azzal egyszersmind a tétlenségre is ágit adott gyermekének. Pedig így van, mert az első szivar után a többi következik, s a szivarozáshoz hozzá szokott gyermek inkább szereti nézegetni szivarjának bodor füstjét, mint tankönyvének lapjait; azután ha kiszivarozta is magát az ily gyermek kedvére, még akkor is inkább lefekszik egyet aludni, mintsem a szivar okozta kábult fővel, az iskolai feladatán szeretne gondolkozni. — Hiszszük, azt sem gondolta meg egynémely szülő, hogy midőn az első pohár bort beleerőszakolta gyermekébe, akkor ezzel alapját vetette meg egy káros következményű borhelységnek. Pedig ez is így van, mert a bor meg olyan valami, melyhez aki egyszer hozzászokik, az sokkal szívesebben tölti mindig napjait, sőt gyakran éjjeleit is az irodákban, mint a Múzsák oltáránál.—Feltesszük, hogy még azt sem vélte sok szülő, hogy midőn az első kártyázást gyermekének megengedte, és pedig — tegyük fel — dióra vagy épen tán puffra, akkor ez által is csak a munkátlan életnek volt igazi előkészítője. Igaz, ártatlan játék ez így kezdetben, de mivel a kártyával ébresztetik fel rendesen a nyelvágy, roppant tényező erővel bír az arra is, hogy azután a kártyázásra szokott gyermek hasznos dologgal többet ne foglalkozzék, hanem mindent a nyeremény után várjon. A történelem hagyta emlékezetben, hogy VI. Károly franczia királyt őrültségében mulatták kártyajátékkal; Pláto pedig roppant megdorgálta egy tanítványát, hogy ez a koczkajátékot csekélységnek merte nevezni, mert Pláto szerint „sohasem csekélység az, mi veszélyes szenvedélyéé válhat.“ Kedves ifjak, szeretett barátunk szivünk legbensőbb rokonszenvével szólunk hozzátok s kérünk titeket: halljátok meg a kor jelszavát, mely munkára hív mindnyájunkat. Vegyétek igazán komoly figyelemre azt, hogy édes magyar hazánknak csak a fiatalok lehetnek reményei, s kik a hazát e tekintetben sem akarják megcsalni, azoknak egy órát sem szabad a tétlenség terén elpazarlani!