Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)

1881-09-04 / 36. szám

335 gazdasági élet egyik fontos tényezőjeként szerepel és úgy a legmagasabb körökben (a walesi herczeg is biztosította életét, mint szegénysorsú munkásoknál elfogadásra talál. Az é. Angol-, Franczia- és Németországban bir legnagyobb elterjedtséggel, de működnek részint bel-, részint külföldi életbiztosító társaságok Európa minden államában, és hazánk is igyekszik e tekintetben a legműveltebb államok színvonalára jutni. Amerikában, hol az év ügye oly rendkívül nagy lendületet nyert, legutóbb nagymérvű csökkenés állott be a következményeikben oly káros hatású közgazdasági válságok miatt. Az ég-i intézetek történetében már több nagy bukás történt, így nevezetesen Angliában, több Németországban, Ausztriában és hazánkban a szédelgés korszakában. A biztosítási díjak helyes megszabása azoknak, úgy nemkülönben a tartaléktőkének és a biztonsági alapnak czélszerű elhelyezése, saját alapok előteremtéséig kellő garanciális tőkék gyűjtése és az elvállalandó kockázatok szigorú megbírálása, az általános biztosítási feltételeknek szigora a fő elvek, melyek az é.-nál szem előtt tartandók. Az é. ma már számos mellékágra oszlik, u. m. halálesetre, bizonyos életkorra való biztosítás, kelengye, gyermekellátási biztosítás, nyugdíj, életjáradék, túlélési, kölcsönös, háború és betegség esetén, a hadiszolgálat tartamára, óvadék, temetkezési és munkabiztositás. Hazánkban az é.-t a Triesztben székelő „Assicurazioni generali,“ nagyérdemű vezértitkára, Levi Masino (megh. 1869. jun. 13.) hozta be. Magyar életbiztosító társaságok: az „Első magyar általános biztositó társaság,“ „La Fonciére, pesti biztositó társaság,“ a „Magyar-franczia biztositó társaság“ (utóbbi 1880-ban alapittatott,) a „Tisza“ Debreczenben és „Transsylvania“ N.-Szombatban. E társaságok a biztositás egyéb ágait is gyakorolják. Az „Első magy. ált. biztositó társaság“ 1879-ben 6/a millió írt. erejéig fogadott el életbiztosításokat, a biztosítási díjbevétel 1.210,520 frtot, a bejelentett halálesetek folytán kifiizetett összegek 403,980 frtot, a biztosított összegek összesen véve 31.985,659 frtot tettek ki 1879 végével. A társulat az é.-i üzlet gyakorlása óta 1879 végéig bekövetkezett halálesetek folytán 4.724,747 forintot fizetett ki biztosított feleinek. A „Fonciére, Pesti biztositó társaság“ biztosítási díj bevétele 1879-ben 241,348 frtot és betételekben 13,782 frtot tett ki, és 38 haláleset lett bejelentve 53,200 frtnyi összeg erejéig. A „Magyar-franczia biztosító társaság“ még csak ez év elején alapíttatván, évi kimutatást még nem adhatott ki. Magyar biztosító társulatokon kívül a trieszti „Assicurazioni Generali,“ a bécsi „Anker„ a trieszti „Azienda Assicuratrice,“ az „Osztrák-magyar tisztviselők egylete,“ a bécsi „Duna,“ a londoni „Gresham,“ a bécsi „Januss Patriat“ a prágai „Slavia,“ a bécsi „Vaterländische Lebensversicherungs-Bank“ működnek mint életbiztosító társaságok. 23 elselitós ágols. Peres kérdések békés kiegyenlítésére hivatott hatóságok. A legtöbb népnél ugyanis eredetileg legtöbbnyire csak b.-okkal találkozunk, melyekben a családatyák, a papok, vagy különös bizalomban részesülő és ez okból megválasztott egyéb polgártársak mondják ki a határozatot, melynek a felek rendszerint alávetik magukat, így különösen a germán népeknél. Angliában a békebírói intézményt (judges of peace) III. Eduárd a 14. században léptette életbe. Hatáskörükhöz tartozott királyi tekintély alatt a közbékét föntartani és a fölött őrködni, hogy a polgárok békessége és biztossága meg ne zavartassák, hogy a gonosztevők elfogattassanak és kihallgatások s egyéb tárgyalások által a törvényszékek határozathozatala előkészíttessék. Jelenleg a békebirók részint mint helyi hatóságok egyenkint vagy kettenkint (Petty Sessions), részint mint kerületi bíróságok (Special Sessions), részint mint grófsági hatóságok (Quarter Sessions) működnek, mely utóbbiak a békebirói ügyködésre nézve felebbviteli bíróságot is képeznek és úgynevezett negyedévi üléseikben meghívott esküdtek közreműködése mellett mint fenyítő bíróságok is működnek. Egyébként a békebírák hatásköréhez a bűnvádi előnyomozás, a rendőrség kezelése, a rendészeti törvénykezés és kisebb polgári peres ügyek elintézése tartozik. Francziaországban a békebírák (juges de paix) nemcsak hatóságilag kirendelt közvetítők és választott bírák a nép polgári peres ügyeiben, hanem egyúttal a kormánynak tágabb hatáskörrel fölruházott helyi hivatalnokai. A békebirói képesség föltételei: 30 éves kor és közbecsülés. A sok szűkkeblű liberális közt mégis találkozott egy fennkelt szellemű férfiú s ez Fiáth István volt. Egyik ilyen tanácskozmányon azt merte száján kiereszteni, hogy egyik választókerületben a nép kedvéért is, hogy lássa a jogok és kiváltságok megosztását, egyet a nép fiaiból kellene fölléptetni. Madarász László a kis sörényes párducz, a leendő Marat, nem átallotta kimondani: „Míg lehet a hatalmat ki ne ereszszük kezünkből s befolyást ne engedjünk azoknak, a kik eddig az alkotmány sánczain kívül állottak.“ Ám mentsétek meg a hazát -- gondolom magamban — nélkülem, nekem úgy sincs más óhajtásom, mint boldognak és szabadnak látni e hont. Azonban ember határoz s isten végez. Egy napon hozzám jött Fiáth István és szememre hányta, hogy visszavonulok s nem veszek részt a közügyek vezetésében, holott senki nincs annyira hivatva épen most az átalakulás kor 'szakában a népre hatni, azt az uj viszonyokkal megismertetni, mint én a népfia. A táblabiró és szolgabiró barátokhoz, kiknek eddig csak keze súlyát érezte, nincs teljes bizalma s a jól is szokott gyanakodó természeténél fogva, félve fogadja. Nekem tehát a ki a tollat is szoktam forgatni, ezen fegyverrel kell a nép bizalmát felkelteni s megszilárdítani. Erre elmondtam a mit hallottam és tapasztaltam, kiöntöm lelkem keserűségét, melyet épen az úgynevezett liberálisok önzése s szükkeblüsége fakasztott keblemben; de Fiáth nem tágított, hanem sarkalt, buzdított, hevített. Hízelgő dicsérete által levett lábamról, engedtem kérésének s kiléptem visszavonultságomból, feledve, hogy e lépésemmel martirkoszorumhoz virágot szedni indultam meg. A sajtó nagy hatalom, ettől reszketnek a zsarnokok, félnek a kiknek titkos bűneik vannak, lerombolja az előítéleteket, fáklyát gyújt a tévelygőknek, erőt önt a kétkedőkbe, fokozza a lelkesedést a hevült keblekben, szóval rombol, épít, alkot, gyújt, olt, teremt mint a Mindenható, mert a sajtó az ész. Azonban ekkor sem elegyedtem a tömeg ujjongó zajába; nem aggattam teli mellemet nemzeti színkokárdával, hogy ezáltal áruljam hazafiságomat, hanem szobám falai közt maradtam és készítettem — mint a selyemhernyó — másnak selymet, magamnak gubót. Legelső művem volt .Politikai labdacsok,a melyben felsoroltam a konzervatívoknak elkövetett nemzetellenes bűneit, ostoroztam hidegségeket, mely nem engedi, hogy az uj, szabad viszonyokkal megbarátkozzanak. E művem nehány száz példányban csakhamar elkelt. Rutkay József pesti barátom, Kossuth egyik nővérének férje Pesten újra kinyomatta s több ezer példányban az egész országban elterjedt. Ezt követte „Politikai káté,“ melyben a pesti 12 pontot magyaráztam a népnek, oktatva, hogy mikép használja azon jogokat, melyekkel a törvényhozás felruházta s összetörvén szolgabilincseit a magyar nemzettest tagjává, szabad polgárrá tette. A köznép, mely eddig talán alig látott könyvet, legalább vele sajtó utján nem foglalkoztak, kezdett ébredni s a mit addig oly közönyösen fogadott a fölött elmélkedni. Ez ébredést észlelve jelent meg „Szabadság, egyenlőség és testvériség“ czimü röpiratom, melyben a szabadság fogalmával igyekeztem megismertetni, hogy az szabadossággá ne fajuljon, vagy hibás felfogás, vagy bujtogatás következtében; az egyenlőséget magyaráztam, mely szerint az nem a földosztásban áll, hanem abban, hogy ar és pár egy törvény uralma alatt áll, mely személyválogatás nélkül sújt, vagy jutalmaz; a testvériségre, a nemzetiségek, vallásfelekezetek s osztályok közti egyetértésre buzdítottam. *