Fehérvári Hiradó, 1882. július-december (3. évfolyam, 28-54. szám)
1882-12-31 / 54. szám
II. évfolyam. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve . 5 Egy évre ... 4 frt. Fél évre.... 2 frt. Negyed évre . 1 frt. Egy szám ára. 8 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (megyeház-utcza 8. szám) intézendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Székesfehérvár, 1882. deczember 31. VEGYESTARTALMU HETILAP. Ivt megjelen mindenvasárnap. 54. szám. A lap anyagi részét illető közlemények elő:fizetési, hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz (megyeház-utcza 8. sz.) intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Nyilt tér sora 20 kr. ; Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. Előfizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Híradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál.— Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Haasenstein és Voglernél. Bécsben Hausenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelik L.-nél, V. Hrdlicka, Mossa Rudolfnál, M. Dukesnél. Frankfurtban Daube & Comp.-nál Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolfnál. „Fehérvári Giradó“ Tárcsája. Elhagyatva. Rajz.A faluban mindenki csak a jószivü Mariskának hívta!... Egy jómódú családnak volt egyetlen leánya. Szülei a legforróbb szeretet melegével és gyengédségével ápolák a kedves gyermeket, ki büszkeségük volt. Tizenhat viruló tavasznak virágait látta pompázni és ismét az enyészet ölébe hullani e kedves virág, kinek bájain örök tavasz derengett. Kedves arczán a tiszta s hófehér liliom és a fakadó piros rózsabimbó szinvegyüléke pompázott___ Szemei az ég azúrjához voltak hasonlók, melyről oly jótékonyan áradnak szét a napnak fénylő és éltető meleg sugarai ... örömet és reményt nyújtva az embereknek. Csendes boldogságban élt ő a kis faluban, melynek jóltevő angyala volt ... Nem ismert más érzést, mint a jótétemény s a mindent átható szeretet érzetét. De jött egy idő, midőn szive egy szokatlan, édesen nyugtalanitó érzelemmel, a szerelem érzetével gazdagodott. — Szeretett a szív legtisztább, legforróbb szerelmével egy férfit, a ki nem volt méltó szerelmére s a ki megjelenésével megzavarta úgy az ő, mint szüleinek csendes nyugalmát! A szerető szülők aggódva látták kedves gyermekük vonzalmát ahhoz, a kié beleegyezésükkel nem lehet soha!... Tudta ezt Mariska is. Szivében a szerelem és szeretet dúló harcza pusztított; végre győzött a szerelem, mely mindenható!... Épen a szeretet szent ünnepe: Karácsony volt!—Azon ünnep, melyen a családok fölött a szeretet angyala lebegteti szárnyait; azon ünnep, melyen fokozódott hévvel jelentkezik a szülői és gyermeki szeretet; azon ünnep, melyen az, a ki elhagyatva érzi magát s az, a ki legdrágább kincsét, gyermekét veszti el, oly kietlen pusztaságban érzi magát, melynek nincs virága____ Ily örömtelen napra virradtak Mariska szülei is a szeretet ünnepén! Mert leányuk kiben szeretetük összpontosult, s a ki életük reménye volt, szive választottjával titokban elhagyta a szülői házat, egy levélben kérvén bocsánatot a minden örömüket vesztett szülőktől, de a kiknek szivében a bocsánat helyett — a gyűlölet és átok fogamzott meg leányuk és csábitója iránt. Négy év múlt el! — Ismét a szeretet szent ünnepét ülik az emberek.... Karácsony van!... Oh ! mily boldogok azok, a kiknek szivét a múltak sötét emlékei nem háborgatják. Mily boldogok azok, a kiket nyugalom, csöndes boldogság, megelégedés és szeretet környeznek e napon! — De mily fájdalmas és szomorú érzelmek lakhatják azok kebelét, akiknek szeretet helyett: a szívtelen mellőzés és az arcz viruló rózsáit elhervasztó nyomor jutott osztályrészül!... Ilyen boldogtalan, mindenkitől elhagyatott lény lett a még négy év előtt mindenkitől szereretett Mariska is. — A könnyelmű férfi, mint férj által, aki iránti végtelen szerelmében gyászba boritá szüleinek öreg napjait — elhagyatva s a lelki küzdelmektől megtörve élt a fővárosban, kézimunkájával keresve meg a mindennapi kenyeret maga és szerelmének záloga, egy szőkefürtü angyalarczu leánykája számára. — A csábításoknak, melyeknek a nagyvárosban kitéve volt, tiszta lelke egész erejével küzdött s ellen is állott Éjt nappallá téve dolgozott, küzdött a létért, melyre nem magának, de szive kincsének volt szüksége — mindaddig, míg lelki fájdalma és a nélkülözések okozta testi kimerültség meg nem foszták egészségétől. Most ott fekszik kis szobájában betegen. — Kihez forduljon segélyért?!... Szüleihez? Azok már egy év óta ott pihennek, ahol már nem bántja semmi a sziveket, magukkal vivén átkukat is. — A férjhez?... Oh! ki tudja, hol éli az most könnyelmű életét! Egy jószivü családanya lakott a szomszéd szobában; ennek részvéte ápolá naponként a szegény elhagyatott beteg anyát. Ma a szeretet szent ünnepének előestéjén is eljött a jó asszony és vigasztalta az elhagyatott fiatal anyát azzal, a Hígasztalója, a Megváltóval, a kinek ma ünnepli a világ születése napját s a ki nem fogja elhagyni őt sem!!... Egy pár égető könycsepp gördült alá a beteg sápadt arczain, midőn e szavakra megtört fényű szemeinek bágyadt tekintetét, a mellette fekvő ártatlan kisdedére vető. Ok! e tekintetben ki volt fejezve a megtört lélek egész fájdalma s az anyai szeretet egész világa 11 A jószivü asszony megérte ezen tekintetet. Megnyugtatván némileg a szenvedő anyát, átvivé a kis atyátlan árvát gyermekeihez, hadd örüljön az is a szépen földíszitett karácsonfának, mely gazdagon meg van rakva a kis Jézuska ajándékával, melyet a jó gyermekeknek hozott. Künn rémes süvöltéssel dühöng a téli szél, hordja a hópelyheket, megfosztván a földet ez egyetlen takarójától is... épen mint a sors sok elhagyatott sziget utolsó reményétől! — Nincsenek most telve az utczák járó-kelő emberekkel, hiszen ma igyekszik mindenki otthon — családja körében, a kandalló szelid melegénél tölteni az időt, s a szeretet melegétől áthatott kebellel, vidám csevegés közt élvezni a családi boldogság utólérhetlen örömeit. Még a szeretettel környezett és gondosan ápolt beteg is üdülést érez e napon! Mert a szív borjai olyanok, hogy ha szeretettel érintetnek, oly megnyugtató édes érzelmet keltenek az emberi kebelben, mely még a szenvedő testre is üditőleg hat. — De mily másként áll a dolog annál, a kinek szivében a mellőzés és elhagyatottság sötét bánata ütötte föl tanyáját; s a kinek erejét a nehéz gondokkal teli napok végképen kimerítették!! Az ily szerencsétlenek kebelét oly emoljükie néni Hat iolviditólag a földön már semmi; ennek egyedüli orvosa a jótevő halál! A harang ezüst csengésű hangja az éjféli szentmisére hívja a jámbor embereket. A beteg nő kebeléből nehéz, fájdalmas sóhaj száll föl az örömet hirdető eme hangok hallatára___ Az utczáról az isten házába siető emberek gyors lépteinek kopogása hallatszik. Bent a beteg szobájában oly bánatosan pislog az éjjeli mécs, mintha kifejezője akarna lenni a szegény nő elhalófélben levő nehéz fájdalmának. Tekintete bágyadtan járja be a szobát, mintha keresne valakit. Égető szomját akarván oltani, kezét kinyújtja a közel álló kis asztalkán lévő viz után, de az visszahanyatlik___ Szólni akar, de a szó elhal ajakán. Nehéz verejték gyöngyözik a sápadt arezon___ Künn újra megszólalnak a harangok, hirdetvén az örömet, hogy megszületett a Megváltó! .? * Előfizetési felhívás „FEHÉRVÁRI HÍRADÓ" verestaitalin hetilap 1883. IV. évfolyamára. Ilelittén ! Egész évre...........................................4 frt. Fél évre.............................. 2 frt. Negyed évre........................................1 frt. Kérjük tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük a negyed végével lejárt, miszerint az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében fennakadás történjék. Az előfizetési pénzek és postautalványok a „Fehérvári Híradó“ kiadóhivatalához küldendők. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány útján eszközölhető. A kiadóhivatal. Az év végén. „Mindenek elmúlnak“ midőn ezt olvassuk, telkünk, elborul ,az enyészet gondolatára. Majd tovább forgatjuk a lapokat s midőn ezt olvassuk: „Mindenek megújulnak, keblünk felmelegszik, lelkünk édes kéjben fürdik annak tudatában, hogy az enyészetet uj élet s a halált feltáaadás "áltja fel. Ez: ,,vk clfemtícco igungu. ijesztendő utolsó napja. Koporsó és bölcső áll előttünk. A koporsóban az 1882. fekszik minden búja és bánatával, mellette nyugosznak az átélt szenvedések, a kín, a fájdalom, mely zaklatott bennünket az év folyamán. A bölcsben ott zeng az ifjú 1883. remény virágokkal koszoruzva, ajka oly édesdeden mosolyog ránk, hogy feledjük a múltat s tárt karokkal fogadjuk őt, nodőn beköszönt és hitet, reményt s szeretetet hirdet. A koporsó és bölcső szemléletére gondolkodjunk e fontos kérdés fölött, mik múljanak el tőlünk és mik újuljanak meg bennünk? Múljék el tőlünk a közügyek iránti közönyösség, a rút önzés, mely miatt intézeteink nem virágozhatnak fel, irodalmunk pang s az irodalom munkásai nélkülöznek. Múljék el az erőltetett fényűzés, mely a családok boldogságát aláássa, mely a kereső apa és férj munkája gyümölcsét foszlányokra áldozza. Múljék el a törvény és felsőbbek iránti tiszteletlenség, mely megzavarja a rendet a hazában, a községben, a házban, mely viszályt s egyenetlenséget idéz elő a község lakosai s a család tagjai közt. Múljék el tőlünk az irigység, mely nem enged lelkünknek nyugalmat, ha látjuk felebarátunk boldogulását, mely epével önt el, midőn látjuk, hogy a mások munkáját siker koszorúzza. Múljék el a telhetetlenség, mely arra ösztönöz, hogy a más tulajdonára vessük kezünket s ez által meggyalázzuk egész életünket, megkeserítsük családunk kenyerét, ha a törvény keze utolér és sújt. Múljék el a ledérség, a könnyelműség, melytől áthatva lábbal taposunk mindent a mi szent koczkára vetünk minden szépet, nemest és dicsőt s gúnyt űzünk a tiszta erkölcsből, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görbéd. Újuljanak meg bennünk elhunyt dicső apáink magasztos erényei. Újuljon meg a vallásosság szent tüze, mely erkölcsi életet gyújt bennünk s istenhez vezet; nyújt és a jó szerencsében okos mérsékletre tanít, mely égő szövétnekkel kisér az élet utain s akkor is, midőn elhamvad a szövétnek, ott a sir szélen egy uj hazával biztat, egy örök életet igér s a mennyek kapuját tárja fel előttünk. Újuljon meg bennünk a szülők és öregek iránti tisztelet, hogy hosszú idejük legyünk e földön. A fiúk vegyék le a terhet az elaggott apák vállairól, hogy a becsülettel végzett munka után megpihenhessenek éltök alkonyán; a leányok kedvkereső nyájasságukkal édesítsék meg az anyák agg napjait, hogy elmondhassák: „Íme ezek azok, a kikkel az Úr megálda engem; az ifjúk még gondolatban se sértsék meg azokat, akiknek homlokára az idő vaskeze mély barázdákat vésett.“ Újuljon meg bennünk a felebaráti szeretet. Szegjük meg kenyerünket az éhezőnek; ruházzuk fel a didergő árvákat, hogy a jó szívekben találják fel azokat, kiket a halál elragadott; ápoljuk iskoláinkat, melyekben mint veteményes kertekben tenyészik az erkölcs, tudomány és miveltség. Újuljon meg bennünk a hazaszeretet, mely őseinket lelkesítette; áldozzunk oltárán, hogy lássa mindenki felvirulva e hont. Újuljon meg bennünk a takarékosság lelke, mely megkettőzteti a munka gyümölcsét, mely elűzi ajkunkról a panaszt s bőséget, jólétet teremt a háznál. Újuljon meg bennünk a munkaszeretet, mely áldást hoz a födél alá és minden gonosztól visszatart. Ha ekép megújulva lépünk az új évbe, boldog lesz az reánk nézve, ha csapások érnek is, mert velünk lesz jó Istenünk, a ki nem hagyja el az övéit, a kik megújult hittel, lélekkel és szeretettel bíznak ő benne. . • • y. A községi jegyzők quanifícatiójához. \ mi az egyiknek szomorúság, az a másiknak vigsz. \?– mondja a példabeszéd. ” a de az egyszeri lelkész azt mon-UOl it .o*».* ^ atgyj ült, d/jütöttTón OTCüi, bS meghalnak öröm,' igy is stóla, úgy is stóla.“ Mi községi jegyzők nem mondhatjuk a lelkészszel, hogy a qualificationalis törvénynyel megjő a stóla. Bár egy részről örvendünk, hogy végre valahám szabályozva lett van nem is úgy, mint óhajtottuk volna a községi jegyzők minősítvénye, de másrészről nem titkolhatjuk el abbeli aggodalmunkat, miszerint azon alacsony qualificacó folytán, melyet most már a szentesített törvény körül ír, nem sok jót, de sőt mondhatni, több rosszat fog hozni a községi jegyzőkre. Megmondjuk az okot mindjárt, miért? Váljon nem feltűnő-e az kartársainknak, hogy míg a vasúti gyakornoktól, távirásztól (gúnyos magyar nyelven: barázdabillegetőktől) az érettségit követelik, addig a községi jegyzőktől elegendőnek tartják az iskola elvégzését. Hol van itt az arány ? Egy vasúti hivatalnok és egy községi jegyző szakismereteit és szellemi képzettségét illetőleg? Már bárki mint gondolkozzék, de erős meggyőződésünk, hogy egy községi jegyzőnek magasabb szellemi képzettséggel kell bírnia, mint bármely vasúti tisztviselőnek. Én abban, hogy a községi jegyzők qualificatiója, a törvény alapján, majdhogy nem a legalacsonyabb fokban lett megállapítva, nemcsak politikát, de az ügyvédi világ határozott diadalát látom. Most már hiszem, hogy azon híres 96. §., melyre kartársaimat legelőször figyelmessé tettem, s mely ellen minden fát és fát megmozgattunk, hogy valamikép életbe ne lépjen, mihamarabb napvilágot fog látni, és pedig az ügyvédi és közjegyzői kamarák dicsőségére. És ez nagyon valószínű. Az ügyvédi és közjegyzői kamarák azon fognak most nyargalni, hogy a községi jegyzők quai'S’tet'i’ó.ta ely. "okbig- alapra van fektetve, miszerint meg nem engedhető, hogy a tiszta közigazg. ügyeken kívül jogügyletek kötésével is foglalkozhassanak, községeik lakossága érdekében esetleg nem peres ügyekben beadványokat is szerkesszenek,— mert hát így nem értik a római jogot, a ilingiai uragán-jogot, meg az Isten tudja miféle ész-jogot. És amennyire dominálja a helyzetet magában az országgyűlésben a jogász-világ, bizony egy szép reggelre, mintha csak a lutriból húzták volna ki a 96. §-t, tündökölni fog a törvénykönyvben. Ezen paragrafus majdan nagyszerűen fog segíteni a községi jegyzők anyagi helyzetén. Arra nézve se lehet nagy reményünk, miszerint fizetéseink a munka és felelősség arányában fognak szabályoztatni, különösen akkor, ha majd államilag rendeztetnek valamikor a községi jegyzőségek. Bizony sovány fizetés lesz az, ép úgy, mint