Fehérvári Kis Ujsag, 1946. május-december (1. évfolyam, 1-156. szám)
1946-12-01 / 134. szám
1946. december 1. Álmok Csöngétől Japánig Ormos Gerő (<I__■ r fi) Weöres Sándor portréját rendkívül nehéz felvázolni. Bonyolult egyéniség, nem ad a külsőségekre, megjelenésében olyan mint egy fiatal diák. Harminchárom éves, de huszonháromnak nézné sz ember. Költőt örök gyermek. Félszeg kicsit puha mozgású,ellentétben lüktető ritmusaival. Mozgása töredezett, darabos, versei gördülékenyek, nagy mestere a szavaknak és különös költői képeknek. Kereső, kutató lélek és elme. Nincs benne semmi fontoskodás, természetesnek veszi költőségét, mint a madár azt, hogy énekel, vagy a patak, hogy csörögve fut a medrében. Tudása sokoldalú és alapos. Filozófiai felkészültsége ritka magaslaton áll. Élete javát falun töltötte, de ezért ráért arra, hogy egyetemet végezzen. Éveken át a pécsi városi könyvtár vezetője volt. Akkor hagyta ott, amikor a szociáldemokrata párt s néhány magánkönyvtár anyagát akarták vele elkoboztatni a letűnt kor emberei. Azt felelte, hogy nem könyvhóhérnak állott be, hanem a szellemi termékek gondozójának. Igazi költő. Helye az első öt között van. Formakereső, haladószellemű lírikus. S mindenek felett magyar, a szó nemes értelmében. Járt Japánban, Manilában, úgyszólván körülutazta a világot s kikötött Vasmegyében, Csöngén. Mi, akik ismerjük műveit s tudjuk azt, hogy a „Norvég Lányok" ugyenolyan tökéletes színekkel fakad lelkéből, mint az „Öregek", a nagy távlatok és mélységek költőjét szeretjük benne. A nagyközönség is közelebb kerül hozzá, ha elmélyed írásaiban. Különösen akkor, ha egyszer itt állapodik meg, Székesfehérvárott. Mert szellemi építás terén szó van erről. Reméljük, hogy sikerül. Zeneköltő. Emberi magatartását a szerénységét elmélyülő nyugalom jellemzi. Ez árad a szeméből s műveiből, a dalokból, melyekben a tiszta gyermekhangok csengő finomsága s az eredeti szépség felé fölemelkedő művész lelke fűződik. A munka embere, nem szereti a hangos életet. Szeretik és becsülik a főváros legmagasabb zenei s irodalmi köreiben, de szívesen jön vidékre. Dolgozni szeretne, tervei között operák, dalok és zenekari művek várják a megvalósulást. Csendes, de nem zárkózott egyéniség, ha művészetről van szó. Építőszándék vezeti, örül a legkisebb erdménynek is, ha a szépet szolgálja. Magasrendű zenei műveltsége mellett otthonosan mozog az irodalomban, szükséges szövegeit mindig négy műgonddal választja ki. Finom meleg lélek. „Gyümölcskosár" című remek dalciklusánál a következőket mondja: — Kisfiamnak köszönhetem, ő indította meg ezeket a dalokat. Tisztább forrásból nem meríthetett volna. Rajongásig szereti a gyermeket, szenvedélye nincs, rendkívül kulturált, bölcs ember, nagy nyeresége lesz Székesfehérvár szellemi életének. Megszerette a várost, csak az a fontos, hogy a város is szeresse s értékelje kivételes egyéniségét. Ha kijön a fővárosból órákon át sétál a csendes utcákon, ismerkedik Székesfehérvár falaival, házaival s keresi a sajátos fehérvári lelkeket, így üresen is szereti a konzervatórium termeit, mint jó gazda a szántatlan földet. Majd megszántja. S talán nagy művek komponálására melegíti az ezeréves város. Talán ország-világ gyönyörködik majd egyszer azokban a dallamokban, amelyek itt fakadnak Farkas Ferenc lelkéből Egy elmélyülő zeneköltő Esti séta Kosztolányi Dezsőnével Vacsora után hazafelé sétálunk a néptelen utcán. Nincs a közelben senki, részvétlen-hidegen, nagy tócsában úszik a sarki lámpa fénye a szürke úttesten. Emberekről beszélünk, sikerekről, politikáról , és örök refrénként minduntalan visszatérünk Didere. A rajongva szeretett Kosztolányi Dezső emléke velünk jön a szikrázó csillagok alatt. — Nagyon szerette a csillagokat — mondta a feleség, akit valaha így kérlelt Dide: „beszéld el, mi az élet szörnyű titka ?“ Mi hát ? Megyünk a néma utcán és nem értjük, mi történik Itt. — Nem nekem volt sikerem, hanem akiről beszéltem — mondja csendesen a szelidarcú, őszhajú özvegy. Édes Annát említi. A regény gondolata egy téli vasárnap délután született. Váratlanul, hirtelen. — Nem hagyta nyugodni az elképzelésem — vallja Kosztolányiné. Hamarosan megírte a regényt. Sok mindent elárul a könyv. Azt is többek között, hogy vélekedett Dide a politikáról. Nem szerette a politikusokat. Szükségtelen rossznak tartotta mindazt a küzdelmet, amely a politikai szerepléssel jár. Várjon, hogy vélekedne a világról, ha élne ? Megyünk az utcán. Csend van. Talán mindketten a ki nem mondott kérdés feleletén töprengünk. Aztán hirtelen a városról beszélünk A tisztaságról, a régi kedves házakról, amelyek feledésbe merültek a küzdelmes évek során. Az Ilonka-vers hőse egykor itt búcsúzott a színpadtól. 1912-t írtuk, a székesfehérvári színházban tapsoltak az emberek, Kosztolányi Dezső pedig a „halálig dolgos korlátlan szabadságot" hirdette. Azóta megváltozott az utcák képe. Dide is elment a csillagok közé, amelyeket annyira megszeretteti. Különös meghatottság fog el mindkettőnket, ahogy a néptelen utcán róla beszélünk, aki ma eljött közénk egy irodalmi estre megmutatta önmagát és most, két embert kisér fissan, csendesen hazafelé... Két sikerről beszél Cserfalvi Eliz Odabenn a teremben még zúg a taps. Mégegyszer visszamegy, meghajol a zongora mellett és csillogó szemekkel jön kifelé. — Nagyon jól esik — mondja — hogy első székesfehérvári szereplésem így végződött. Egy kicsit otthon játszottam. Apám Iváncsáról került a fővárosba, ott születtem én is — de családi körben sokat hallottam a kis faluról. Nemrég jártam is ott. Meghatottan néztem azokat a házakat, amelyeket csak szavak nyomán, ismerek. Fiatal és rajongó. Művészete veszedelmetlen szép. Weöres Sándor azt mondja róla: nem is ő játszik, hanem valami égi hatalom vezeti kezében a vonót. A genfi emlékek még nagyon frissek. Ott is Mozart A-dúr hegedűversenyét játszotta, amelynek nyomán kitört taps ugyanolyan őszinte volt, mint itt. Tizennégy éve hegedül hat év óta Zathureczky Ede tanítványa. Az igazi művészetetet a Mestertől tanulta. — Hogyan is kezdődött ? — Alig ötéves koromban kaptam egy apró hegedűt. Az volt az első hangszer, amelyen gyakoroltam. Szeretem a zenét — mondja elgondolkozva felnőttek komolyságával. Boldog vagyok, ha örömöt szerezhetek. Különösnek tűnik megkérdezni Cserfalvi Eliztől, melyik volt élete nagy sikere a genfi diadalon kívül ? — Egyszer Erdélyben jártunk körúton. A szállodánkba küldöttség jött, hogy fent a hegyen egy négyezer lakosú favágó-telepee szeretnék a hegedűjátékot hallani Felmentünk. Egyszerű, munkás emberek fogadtak. A legnehezebb hegedűversenyeket áhitatosan, mozdulatlanul hallgatták. De megértették a művészetet. Azóta alig találkoztam olyan hálás közönséggel. Odabent a teremben tapsol a közönség. Újra Cserfalvi Eliz következik. Mosolyogva lép a dobogóra. Ráhajtja fejét a B-----te hegedűre és játszik boldog embereknek... Gaál Ferenc Karácsonyfadiszek kegytárgyak, oltárgyertya, könyvek felnőttek és gyermekek részére nagy választékban a Carkasban Kossuth utca 8. szám. Fuvarozás Áru kiváltását és hazaszállítását vállalom. Bútorszállítást és egyéb fuvarozást vállal helyben és vidéken B E N É N É KIS József utca 16. Bolgár-ház Jó rádiót Röhlichtől, Nagy Sándor-u. 5. Hálózati és telepes készülékek, friss telepek állandóan raktáron Szabó Gyula könyv-, papír- és írószerkeressiEdése Nádor-u 31. — Telefon: 5-17. Töltőtoll szaküzlet Iskolai és irodai cikitel nagy raktára wfitrtrri KU ui«*i Jancsi bohóc szerenádja Gyönge favallat a tóba Hilál, fények gyöngysora lebben, Sóhajom, árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc : érted szenved a Jancsi bohóc Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég : sok sebemet bekötözném. Hull a fűrészpor, sorvad a kóc , meghal érted a Jancsi bohóc Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek. Víg kedvem sűrü búba hajolt, téged kérlel az ének Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, nem lesz többet a Jancsi bohóc Weöres Sándor. 3 Még egyszer: a székesfehérvári Művészeti Itlét