Fehérvári Kis Ujsag, 1946. május-december (1. évfolyam, 1-156. szám)
1946-12-01 / 134. szám
4 [1] Korunk képeskönyve 111 Tanulmány Barátom, a lélekbúvár najaam szokásához híven fél órát sétál esténként, a csendes utcákon ilyenkor, félidőben feltúri a gallérját, puha sapkával fedi a fejét s kopott sárcipőt visel a tócsák ellen. Elmélkedni szokott ilyenkor a csendben, S fontosnak tartja a sétát egészségi szempontból is. Pénteken a következő izgalmas kaland esett meg vele séta közben: sötét sikátorban, ahová azért keveredett csak el, mert az egyén morális gátlásain elmélkedve elvétette az irányt, eléje toppant egy sötét alak s a következőket suttogta parancsoló hamval Vegye le a kabátját azonnal! No gyerünk, gyerünk, mi lesz!? Barátom kiemelte állát a kabátgallérból s mint aki pillanatok alatt kapcsol, így szólt: — Ezek szerint tehát én az a bizonyos vetkőztető kortünet. A kortünet még szigorúbban suttogott .ii — Csend legyen! Levenni azonnal! Nem érti ? , S a továbbiakban így társalogtak: -t- Értem kérem, értem, de tisztázni szeretnék néhány kérdést. — Nincs beszéd! — Hogyne lenne kérem ? Logikus, hogy van, ön is beszél, én sem hallgatok. — Csend! Le azt a kabatot! — Várjon csak kérem, tisztázzuk elsősorban, mit érezeia ebben a pillanatban ? Álldogált a kapualjban, én közeledtem, ön kilépett és elém állt. Eddig értjük egymást. — Elég.... — Ne türelmetlenkedjék kérem. Ön azt mondta, hogy vegyem le a kabátomat. Nyilván nem gondolt arra, hogy ezzel nemcsak egészségemet teszi ki veszélynek, hanem a tulajdonjog fogalmát is mélyen megsérti. De menjünk tovább, tegyük fel, hogy leveszem a kabátomat, ön megfogja és elmegy, eladja. Én kabát nélkül maradok, ön megterheli magát egy egészen parlagi, mondhatnám aljas bűnnel. De fordulhatna másként is a dolog. Például úgy, hogy és nyakonvágnám önt s ebben az esetben lélektanilag máris megbűnhődne, nekem pedig megfájdulna a kezem. _ Ha ennyit beszél...! — Csak egy perc jó barátom. Tegyük fel, hogy ön ma kabátot rabol. Holnap már kést márt valakibe és ezzel tönkre teszi magát. Értjük egymást? Megmagyarázom: a kabátommal nemcsak engem károsítana meg, hanem önmagát is. Ez logikus. Ltoljasodna. Pedig kar önirt. Látom, eleg fiatal ember meg, dolgozata kellene. Különben jobban társalgunk, ha rágyújtunk közben. Parancsoljon. Gyufám azonban nincs. Csak fogadja el nyugodtan s ne álldogáljunk annyit egy helyben, mert vékony a cipőm talpa s megfázik a lábam. . . A kortünet gyufát kotort elő, bizonytalan mozdulattal tüzet adott a lélekbúvárnak s nagyot húzott a cigarettából. Nem tudott szólni, menni akart, de a tudós így szólt: — Jöjjön kérem — s belekezdett — Beszéljük meg szépen ezt a kérdést. Erre ugyan nem szoktam járni, kifullaszt ez az emelkedő, de most Itt van ön, ha megengedi belekarolok. És beszélt a betyárnak, gyógyította közel éjfélig a néma utcákon. A Művészeti Hét vendégei között városunkban tartózkodott néhány napig Csuka Zoltán a neves délvidéki író, aki most a vallás és közoktatásügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője. Korábban ő szerkeztette a vajdasági magyarok irodalmi lapját, a Kalangyát s ezidő szerint főtitkára a pécsi Batsányi Társaságnak s egyik szerkesztője a Pécsett megjelenő Sorsunk címü, rendkívül színvonalas folyóiratnak, melyet városunk értelmisége is jól ismer. Írók találkozásán politikai viták helyett a szellemi élet fejtegetésének lehetőségeit s irodalmi kérdéseket szoktak megvitatni. Csuka Zoltánnal hosszú órákon át tárgyalgattunk arról, hogyan lehetne a sajátos dunántúli szellemiséget leghatásosabban kisugározni az egész országban, hogyan lehetne városok lelkét közelebb hozni egymáshoz. Székesfehérvár — Pécs Elsősorban kettőnk városai érdekeltek bennünket. Ő Pécsről beszélt lelkesen, a Batsányi Társaságról, én Székesfehérvárról s a Vörösmarty Társaságról. Tenni kellene valamit. Első ötletnek az vetődöt fel, hogy csereestet kellene rendelnie a két Társaságnak, aztán a Sorsunkra terelődött a szó a rövid félórás tanácskozás után arra kért Csuka Zoltán, szerkeszteném meg a szép folyóirat körülbelül húsz oldalát teljesen fehérvári irodalommal. Beszámolnánk ebben a Művészeti Hét jelentősebb eseményeiről, a kiállításról, az irodalmi estről, hangversenyekről s a nyilvános beszélgetésekről. Általában mindenről, ami itt a szellemi életet megmozgatta s emelett adnánk székesfehérvári íróktól számazó elbeszélést, verset, regényrészletet s az egészet egy színes városképpel vezetnénk be, melyből Pécs közönsége s az egész ország, ahol a lapot olvassák, megismerhesse ennek a srta: ORMOS GERŐ városnak lelki arcképét. Ráhajoltunk az asztalra s már készen is állott a húsz oldal terve. Véletlenek találkozása Sokat volt együtt az írókkal dr. Gáspár János polgármester, aki mélyen átérezte s minden rendelkezésére álló eszközzel támogatta a Művészeti Hét gondolatát. Csuka Zoltánnal való tárgyalásomat azonnal elmondtam neki s a következő meglepő választ adta: — A Magyar Városok Országos Szövetségének kebelében megindult egy mozgalom, melynek célja a testvérváros fogalmának gyakorlati megvalósitása. Szoros kacsolatok kiépítését jelenti ez a mi, akik talán legszegényebbek vagyunk a dunántúli városok között, szerénytelenségnek éreztük, hogy felajánlkozzunk Pécsnek, bár érzelmileg hozzá állunk legközelebb. Ezzel a megjegyzéssel irtunk fel illetékes helyre s nagyon örülnénk, ha sikerülne Pécs közeledését elnyernünk. Úgy érzem, mind a két városnak komoly hasznára válnék ez a kapcsolat, különösen akkor, ha mi is megerősödünk. Örülnék tehát, ha ezt a célt szellemi vonalon támogatnák az írek. Megint Csuka Zoltánnal tárgyaltunk ezek után. S a Sorsunk húsz fehérvári oldalán túl, januárra, vagy februárra már íróink pécsi bemutatkozását is elhatároztuk, a Házikat gondjában bajában s a másik sohase marad adósa. Szóval rokonságot jelent amit szellemi tényezőkkel lehet csak elmélyíteni. Kisebb s jelenleg jóval szegényebb város vagyunk Pécsnél. De tudják ott rólunk, hogy az utóbbi évtizedekben rohamlépésben fejlődtünk, hogy gyarapodtunk s ha a világfelfordulás ránk is eresztette kegyetlen talpát, megtaláltuk már magunkat, keményen dolgozunk, szellemi s materiális fejlődésünkért mindent megteszünk. A hivatalos város szerényen nyilatkozott, hasonló szerénységgel szól az ízó a pécsiekhez, nézzünk bele egymás szemébe s ha van bennünk a testvéri kapcsolatokra való hajlandóság, fogjunk össze, építsük a Dunántúlt, hogy erősebb legyen az ország. * • * Mikor nyomdába került ez a cikk, megérkezett Székesfehérvár polgármesteréhez a Városok Szövetséginek levele. Közlik dr. Gáspár Jánossal, hogy Székesfehérvár és Pécs között a testvéri kapcsolatok felvitelét Pécs városa a Szövetség átiratára melegen fogadta. Nem anyagi segítséget várunk Pécstől. Nagy elesettségünkből a magunk erejével kívánunk fölemelkedni. Szellemi, kulturális téren azonban fontosnak tartjuk a testvéri összefogást. Dunánhili tesh/ériesséq Feh*rv*rl Kl» U|«*a Mit jelentene a városok testvéri összefogása ? Lehet, hogy a várospolitikusok és gazdasági szakemberek más pontján fogják meg a kérdést, de az író úgy érzi, hogy elsősorban az eszményi testvérség melegítő erejét. Azt, amit a jó rokon, aki a távolban is szeretettel gondol ránk , akire mi is fölmelegedett lélekkel gondolunk. De jelentheti azt is, hogy a jó rokon segíti 1946. december 1. Fixess elő a Fehérvári Kis Újságra Somlai Sebestyénné Gyors- iszépiPóiskolája Ferenc Józse tér 17. 1. em. Miniszterileg engedélyezve 1933. óta Előkészítés a hivatali munkák elvégzéséhez szükséges irodai államvizsgára kezdő és haladó tanfolyamokkal. Minden hó elejével uj tanfolyamra felvétel. Virlhibhnik MÁI, utazni Miezanfl Érdeklődés délelőtt 8—12-ig. Tízujjas, vak gépelési rendszer, oktató gramofonlemezekkel. Személyautó fuvarozás helyben ás vidékre! Telefon: 104. Halász, Eötvös utca 1. Ruháját, kabátját készíttesse Resánszkynál Nádor utca 8. (Delka mellett). Kész ruhák és kabátok raktáron! VMnMHMaHBnBBBnflHBBBaSBHMP Zománcedény, háztartási ára, építész- és bútorvasalás nagy választékban Hartyányi József vaskereskedőnél . Székesfehérvár, Raffa Sándor utca 7. Fekete Sas épület. Telefon a régi: 297. Siegáns, szép Butort garantált minőségben még részletfizetésre is Mártonnál Nádor utca 11. szám PLQBUERJfligalom Rózsa utca, a ciszterci templommal szemben