Fehérvári Kis Ujsag, 1948. július-december (3. évfolyam, 148-301. szám)

1948-12-25 / 297. szám

1948. december­r•, BEHÉRVÁRI KIS ÚJSÁG • ~r­Tim i ■iiifnrnniiiuiTiwn hgm i­ur i rmruiii irviiiirnnrnmimini MMin' r~ 1948. KARÁCS Az ünnepnap szent áhítata Komit a világra, mintha égi an­gyalok csodákból szőtt selyem­- R­endévd törölték volna végig a hótakaró alatt nyújtózó földe­det, a kicsiny falvak bezárkó­zott világát és a városok ünne­pet hirdető utcáit. Karácsony varázsa költözött a sázzadt emberi szívekbe és az i­pnbem­illiók megtorpannak a­zok a nem lankadó rohanásban, s hogy tekintetüket a magasba «nelve keressék a csillagot, amiely 1948 évvel ezelőtt soha Q.earn látott fénnyel feltűnt az égen. fis mi azóta is keressük a csillagot, mert érezni akarjuk a szeretet sugárzását. Ilyenkor érti meg igazán az Mmiber, hogy miért foglalja e ünnepeink sorában a legelőke­lőbb helyet a karácsony, hogy miért örvendezik a világ Krisz­tus születésén. Mindnyájan, akik az élet utáin járunk, folyvást keresünk vala­mit és régi tapasztalat, hogy az ■gynevezett boldogságot, amiért a hajsza folyik a földi léteken, mással, mint a szeretettel és a­­zereteten alapuló igazságosság­gal elérni nem lehet. Ennek a szeretetten alapult igazságosságnak elérésére tö­rekedtek azok, akik felismerve rendszerek és áramlatok tévely­géseit, meg akarják teremteni az emberi élet mindenkinek megadható lehetőségeit. Tud­juk, hogy most is világformáló eseményeknek vagyunk tanúi, és ha csak a magunk belső törté­néseit tartjuk is szem előtt, ak­kor is rá kell jönnünk arra, hogy a népi összefogás az egyet­len út, amely a célok eléréséhez ▼vizet. Nemhiába hirdeti a magyar népi demokrácia, a paraszság és munkásság összefogásán ala­puló hatalmas szövetség jelen­­­tőségét. Ez a nép sokat látott és sokat megtanult, amióta a történelem során ezen a földön éli a maga eryszerű, de igen sok küzdelem­mel teli életét. Látta a háborús­­szitok aknamunkáját, saját bű­nén tapasztalta a­ legszörnyűbb rombolást, nyögött a földesurak ás a gyárvezérek járma alatt és legtöbbjének még annyi sem ju­tott, az életben, hogy embernek nevezhette volna magát. Termé­szetes tehát, hogy bátor harcos lélekkel állt azok sorába, akik az igazabb életet akarták és akiknek szeme előtt a nép fel­emelésének ügye állott. Azóta is a tények és tapasztalatok fel­ismeréséből fakadóan­ kívánja irányítani sorsát és akarja, hogy a fejlődésnek tevékeny résztve­vőjévé legyen. Megvan józan ítélőképessége Ahhoz, hogy a helyesnek megis­mertet kövesse és megvan a haj­landóság benne, a tanulásra, az új tapasztalatok felhasználásá­ba. Ez igazolja, hogy a jónak megismert politikai célkitűzések mellé mindig teljes súlyával odaállott. ► A politikai megnyilatkozások­ból ma már láthatja népünk, hogy hol találja meg boldogulá­sát. Tudja, hogy a dolgozó pa­rasztság és munkásság összefo­gásával megteremtette és kiépít­heti jövőjét. Ez a szövetség a két hatalmas tábor vérszövetsége is, hiszen a gyári munkásság tömegei közöt igen nagy százalékot képvisel a paraszteredetű elem, amelyik szívével-lel­kével összeforrt a pa­pa­rasztságga. A szövetség természetesen a fejlődésre és a haladásra is vo­natkozik. Ahogy a munkásság a maga szervezettségében lépés­­ről-lépésre előbbre viszi a ma­gyar ipar ügyét, a parasztság­nak is ki kell építenie a szerve­zettebb tonnákat és kizárva a maga köréből a fejlődés ellen­ségeit, időszerű nagyüzemi gaz­dálkodásra kell áttérnie. A fejlődő élet a haladó értel­miség, az iparos és kereskedő réteg helyét is kijelöli. Megvan a működési területe és ha kapi­talista fogalmakkal mért — vall­­juk be — igen gyakran hivatal, vagy pénz adta kiváltságos hely­zete meg is szűnt, szerves része az államgépezetnek, amely tá­mogatja értékes munkáját. Ez a három jelentős réteg megtalálja megélhetési lehetőségeit és megvannak azok az adottságok, ahol képzettsége, szaktudása, üz­leti kapcsolatai az egész ország kincsévé lesz. Kétségtelenül vannak nehéz­ségek és kétségtelen, hogy sú­lyos harcokat kell még vívni a még mindig próbálkozó reakció­val, a demokráciától egyre job­­ban elforduló Barankovics párt­tal és az Egyház tiszteletreméltó palástja mögé bújt bajkeverők­kel. Népi demokráciánk sohasem a vallással, hanem a mögéje bujt reakcióval harcol és hogy ezt a magyar né­p felismerte, semmi sem bizonyítja jobban, mint a nép őszinte megnyilvá­nulásai. A kérdés most már ha­laszthatatlan megoldásra vár és bizonyos, hogy megoldása a ka­tolikus hívők tömegének is meg­hozza a lelki megbékélést. Idehaza a békét építjük, az emberek egymásra találásának szükségességét hirdetjük. Külpo­litikánk legnagyobb biztosítéka a Szovjetunióval kötött szerző­désünk és a népi demokráciák­kal együttműködő politikánk. Az emberek a béke hatalmas őrét látják a Szovjetunióban,, amely legutóbb éppen az Egye­sült Nemzetek párisi konferen­ciáján bizonyította be, hogy mennyire a békés fejlődés po­litikáját követi és megnyilvánu­lásai minden alkalommal doku­mentálják, hogy nemcsak el­szánt akarata, de hatalmas ere­je is van ahhoz, hogy szembe­száll­jon a béke ellenségeivel. " Olyan kérdések ezek, ame­lyekre rá kell irányítanunk az figyelem reflektorát és a kará­csonyi ünnepek szent hangulata különösen alkalmas arra, hogy megtaláljuk az utat, amelyen haladva eljutunk az igazak cél-l jához, amelyet az angyal énekes is fennen hirdet a világtörténe-­ lemnek legszebb éjszakáján: " Békesség a földön a jóakaratés s embereknek... A MAGYAR KARÁCSONY SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT . ÍGY ÜNNEPELT A MAGYAR ím-ban A szabadság első karácsonyát ünnepelte a magyar nép 1848- ban, de csak azokban a városok­ban és azokon a vidékeken, ahol a független kormány gyakorol­hatta hatalmát. Délen a honvéd serege kemé­nyen ellenáll a szerb-osztrák csapatoknak. A megindult osz­trák támadás fő célja: az ország szíve, Budapest. Hogyan ünne­pel most Budapesten és máshol az elszánt magyar nép? KARÁCSONY BUDAPESTEN A magyar főváros utcáin a ka­rácsonyi forgalom jóval kisebb mint máskor. Alig-alig látni egy­­egy fenyőfácskát. Karácsonyfa helyett az ágyukat és fegyvere­ket állják körül a honfiak, —­irja egy Pestről keltezett levél és így folytatja: A legtöbb csal­­ád árván tölti majd a Szent Estét. A családfők valahol mesz­­sze, a tábori pásztortüzek mellől küldik haza sóhajtásaikat... A költő Garay János öccse, Ga­ray Antal a szabadságharc híré­re Párizsból hazatért fiatal ipa­roslegény, most fiatal honvéd­káplár éppen karácsony estére érkezik meg zászlóaljával Pest­re. Mint emlékezéseiben írja, krudélis száraz hideg volt, ami­kor­ olyan volt, mintha korom-­ mai lett volna bekenve, mert az országút pora ráfagyott a verej­tékre, a szempillákon dér volt, kezük meg volt meredve a nagy hidegtől... A karácsonyi istentisztelete­ken ,a papok felolvasták Honvé­delmi Bizottmány kiáltványait Velünk a jó ügy: igazság, velünk az Isten! — így fejeződik be a kiáltvány, melyről úgy tudják, hogy Kossuth fogalmazta. PETŐFI UTOLSÓ KARÁCSONYA Petőfi Sándor Debrecenben tölti a karácsonyt, (utolsó ka­rácsonyát), újszülött kisfia mel­lett. A legszebb karácsonyi aján­dékot Kolozsvár kapja: éppen az első ünnep délelőttjén vonul be oda Bem honvédserege, váratlanul, kardcsapás nélkül... A magyar falvakban sehol nem maradtak el a szép kará­csonyi népszokások... A Dunán­túlon az dívik, hogy karácsony estéjén megvárják, amikor az első csillag feltűnik. Ilyenkor a falu fiatalsága az utcára tódul, kezükben ostorral és megkezdő­dik a sok kis- és nagy ostor pattogása, így adják tud­túl a betlehemi pásztoroknak a kis Jézus megszületését. (N. Gy.). Bajcsy-Zsilinszky emléke Sohase múljék el karácsony a magyar földön anélkül, hogy meg ne emlékeznénk az új de­­mokratikus Magyarország egyik nagy mártírjáról, Bajcsy-Zsi­linszky Endréről, akit HHJ. de*­­cember 21-én, karácsony haj­na*­ján végzett ki a legsötétebb reak­ ció. Ha majd kigyulnak a gyertyafények karácsonyfáin* kon, egy pillanatra gondoljunk a magyar nép örökké hu fiára, aki úgy szerette ezt a hazát, hogy életét adta érte. Gondol* junk példaadó harcos munkájá* ra, arra a megalkuvás nélküli küzdelemre,­ amelyet a dolgozd magyar nép szabadságáért,­ Ma­­gyarország függetlenségéért foly­­tatott a hitlerizmussal szemben, Bajcsy-Zsilinszky * Endrének ez a harca másban is példaadó mai és jövendő magyarok számára. Ebben a küzdelemben Bajcsy* Zsilinszky Endre világosan fel*­ismerte, hogy semmit sem ér a nemzeti függetlenség, ha az nem a dolgozó népben gyökerezik. Egy nemzet, egy ország csak úgy vívhatja ki igazi szabadságát és függetlenségét, ha a dolgozó nép­ a munkás-parasztszövetségben összefogva gyökeres politikát, gazdasági és művelődési refor­­mokat hajt végre. Bajcsy-Zsi­­linszky a demokrácia összeg erőinek szövetségét hirdetve, a haladásért dolgozott. Már tíz év* vel ezelőtt mondotta: «Akik a magyar fejlődést akár alkotmá* nyos téren, akár gazdasági és szociális téren meg akarják akasztani és bizonyos ponton meg akarják merevíteni, azok* nak először Szent Istvánt, Má­­tyás királyt és Kossuth Ixijost kellene eltávolítaniok a nemzet lelkéből.» Bajcsy-Zsilinszky Endre em­ léke örökkön-örökké él a ma* gyar nép szivében, nevét és pél­­dáját emlegetjük, legnagyobb magyarjaink nevével és példá­jával. 3 Jézus születése • r­ ­napjan (Régi magyar népének) I Karácsonynak éjszakáján♦ I Jézus születése napján I örüljetek, örvendjetek­, a kis Jézus ma született. IA kis Jézus arany alma, I Boldogságos Szűz az anyja. I Két kezével ápolgatja, I lábaival ringatgatja. I Jézus ágyán nincsen (xtplan I jaj de fázik az ártatlan! I Hogy is lehetne dunyhája, elveszett a báránykája. I Nincsen néki bocskorkája, I sem sarkantyus csizmácskája, I adakozzunk a számára,­­ majd úgy veszünk a lábára. I I Mikor a hold fel fog jönni, Betlehembe fogunk menni, betlehembe fogunk menni. I a kis Jézust köszönteni.

Next