Fehérvári Napló, 1949. október (4. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-16 / 241. szám

19­. október 16 FEHÉRVÁRI NAPLÓ A magyar nép a szocializmus mellett szavazott »ÖTÉVES TERVÜNK 47 milliárd forint befektetést kö­vetel meg. Ennek a gigászi vállalkozásnak a beindításá­­hoz kérjük a dolgozó magyar nép segítségét Tervkölcsön formájában« — mondotta Rá­­kosi elvtárs szeptember 30-i beszédében. Mit válaszoltak erre a felhívásra magyar dol­gozók? »MEGVALÓSÍTJUK a 3 és az 5 éves tervet és akár tet­szik az imperialistáknak, akár nem, megvalósítjuk a szo­cializmust. Ennek érdekében túljegyezzük a tervkölcsönt!« — írta lapunk számára Tóth Jenő MÁV esztergályos. Eb­ben a levélben benne volt a munkásosztály minden hű fiának a válasza Rákosi elv­­társ felhívására. De a levél hangjából kicsendül annak a munkásosztálynak is az ön­bizalma és az erejébe vetett hite is, melyet immár négy és fél éve vezet győzelemről győzelemre a Párt. A MUNKÁSOSZTÁLY PÉL­YÁJÁN a dolgozó parasztság is fellelkesült és erejéhez mérten igyekezett viszonozni azt a sok segítséget, ami a népi demokrácia juttatott szá­mára.« Én értem, hogy mit jelent a Tervkölcsön. Azt, hogy még jobb világ jön a dolgozó parasztember számá­ra. Én is, meg a fiam is 250- 250 forintot jegyzőnk« — mondotta a népnevelő Ko­vács István nyolc holdas nagyhal­om-pusztai új gazda. »A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA, demokráciánk min­den hűséges katonája, min­den magyar patrióta ezúttal is egy emberként teljesíti ha­zafias kötelességét és a köl­csön jegyzésével ad választ népi demokráciánk minden ellenségének« — mondotta Rákosi elvtárs. És a munká­sok példáját, dolgozó népünk minden rétege követte, dol­gozó parasztok, az önálló kis emberek, haladó értelmiség, az asszonyok és az ifjúság egy emberként igyekezett ele­get tenni hazafias kötelessé­gének. A béke, a függetlenség, a nagyszerű jövő gondjában a magyar nép egy beforrt ve­zetőivel és áldozatvállaláson keresztül is követte Pártunk és Rákosi elvtárs iránymuta­tását. Miből fakadt dolgozó népünk ezen óriási lelkesedé­se — mely a kapitalista or­szágok számára teljesen ért­hetetlen. Attól a tudattól, hogy amit a kommunisták ed­dig ígértek és tettek ,az mind helyes volt, mind valóra vált és mind a dolgozó nép ügyét, felemelkedését szolgálta. »A magyar dolgozó nép, Pártunk vezetésével megmutatta, hogy mit tud elérni.« Ezért jegy­zőnk Tervkölcsönt — írta a Fehérvár Naplóban Bogyó Gyula Bauxit gyári ifjúmun­kás. Vájjon az imperialista országokban elmondhatja-e ezt a dolgozó nép? Nem mondhatja el. Ezért van ná­lunk emelkedő jólét és a Tervkölcsön túljegyzése és ezért van náluk egyre súlyos­bodó nyomor és Marsall-terv. A TERVKÖLCSÖN a népi demokráciához való viszo­nyukban világosa­n megmu­tatta az osztályok magatartá­sát. A munkásosztály, az egyetlen végig következetes forradalmi osztály, járt­ a­z élen a­­Tervkölcsön gyűjtés­ben. A dolgozó parasztság, a haladó értelmiség és az ön­álló kisemberek követték a munkásosztály példáját. A kulákok, a népi demokrácia ellenségei ismét kimutatták a foguk fehérét. Nemcsak, hogy nem voltak hajlandók terv­kölcsönt jegyezni, hanem iz­gattak is az 5 éves tervet, a dolgozó nép jobblétét elő­mozdító kölcs­ön jegyzés el­len. Szatmári, a töktolvaj fe­hérvári kuláknak arra lett volna pénze, hogy a csőszt megvesztegesse,, de a felesége nyíltan kijelentette, hogy nem hajlandó jegyezni. Egymás­mellé lehetne­­állítani a pél­dákat a kulákok és a dolgo­zó parasztok magatartásáról. Idősebb Knitelthoffer, öreg­­utca 32. sz. alatt lakó 46 hol­das kulák azért »nem tudott adni« mert házat építi. A szomszéd utcában, a Sár­ utca 25-ben lakó Arany­ Katalin, idős 2 és fél holdas paraszt­asszony, aki még nem tudta az ostrom óta a házát felépí­­teni, 100 forintot jegyzett. A kulákok ismét bebizonyítot­ták, hogy élesen szembeáll­­nak a dolgozó nép államával és annak miden törekvésével. A KÖZÉPPAR­ASZTSÁ­­GUNK MAGATARTÁSA a Tervk­­ölcs önnel kapcsolatban azt bizonyította, hogy a ku­lákok egyre inkább magukra maradnak. A középparaszt­­ság mindjobban tisztán látja, hogy a falu vérszopóival nem jó egy tálból cseresznyézn­i. Ez a tény megmutatkozott a Tervkölcsön jegyzés során. A középparasztság először még meghallgatta a kulák rém­­meséit és hazugságait, azon­ban a Szívós népnevelő mun­ka folytán — ott, ahol a nép­nevelők jól dolgoztak, — tet­tekkel állt ki a népi demokrá­cia mellett­e. Bognár­ József, a középparasztnak számító csókakői szőlősgazda 2000 fo­rintot jegyzett, de felhozhat­nánk a fehérvári Sz­atmári József 16 hro­da­s középparaszt példáját is, aki 700 forinttal járult hozzá az 5 éves terv sikeréhez. AZ ORSZÁG DOLGOZÓ NÉPE 751.492.650 forint Terv­kölcsönt jegyzett. Ezen belül Fejér megye dolgozói 16.236.650 forinttal járultak hozzá ehhez a hatalmas győze­lemhez. A magyar nép több mint 50 százalékkal jegyezte túl a Tervkölcsönt. A gyűjtés minden egyes forint­ja válasz és egyben csapás népünk minden belső és kül­ső ellensége számára. A Terv-­ kölcsön egy győzelmes nép­szavazás volt, melynek során a m­agyar dolgozó nép a mun­kásosztállyal az élén a kom­munisták politikájára szava­­zott: a jólét, a bék­e, a függet­lenség, a szocializmus ügye mellett. L­­. Szabotáló kulákot leplezett le a móri járás operatív bizottsága Pusztavámon a móri járás operatív bizottsága tetten érte Bátky Barna volt szlovákiai 200 holdas kulákot, amint juttatott földjébe konkolyos, ocsos búzát vetett. A kulákot azonnal felje­lentették a járási főjegyzői hiva­talban, amely rövidesen méltó büntetést szab ki rá. A pusztavámi eset tanulság arra, hogy a kulák minden al­kalmat megragad a szabotá­­lásra, még ha más körülmények közé kerül is. Éppen ezért éber­ségre inti elsősorban a falusi pártszervezeteinket, másodsorban a DÉFOSz-t, hogy fokozott gond­dal őrködjenek a kulákok sza­­botálási kísérletei felett. A szabotáló kulák ítéletét a faluban d­o­b­s­z­ó útján teszik közzé. ­ Polgárdi község dolgozó parasztságának versenykihívása Polgárdi község dolgozó parasztsága élén a Magyar Dolgozók Pártja polgárdi szervezetével világosan látja az őszi szántás-vetési munká­latok maradéktalan elvégzé­sének döntő jelentőségét. Tudatában van annak, hogy az őszi szántás­vetési­­terv pontos végrehajtása , olyan nélkülözhetetlen alapját ké­pezi az 5 éves terv célkitű­zéseinek, amelyre a szocia­lizmust építő dolgozó né­pünk, a Magyar Dolgozó Pártja bölcs vezetésével szi­lárdan épít. Ennek tudatában csatlako­zunk a Perkáta község által meghirdetett őszi szántás­­vetési versenymozgalomhoz­, versenykihívását és vállaljuk elfogadjuk Perkáta község az általa kitűzött verseny­­pontok végrehajtását Az 5 éves tervért, dolgozó népünk jövőjéért, a szocia­lizmusért végzendő munka ér­dekében felszólítjuk a Iköz- Vona járá. Aba, Gárdony,­ Seregélyes, Iszkaszentgyörgy, Nádasdladány, Pátka, Szabad­­battyán és Velence községei­nek dolgozó parasztságát a határozatunkhoz való csatla­kozásra és egyben versenyre hívjuk ki a következő ver­senypontok végrehajtásában: 1. Községünk dolgozó pa­rasztsága vállalja azt, hogy a búza vetőmagját elvetése előtt szelektálja és csávázza. 2. Vállalja, hogy rozsveté­sét s a búzavetését októ­ber 20-ig befejezi. 3. Vállalja azt, hogy lelep­lezi a szabotáló kuláko­­kokat és a Községi Elöl­járóság segítségével kény­szeríteni fogja rozsveté­sének időben való befe­jezésére. 4. Vállalja azt, hogy búza­­vetésének befejezése után azonnal megkezdi a tava­szi bevetésre szánt terüle­tek őszi mélyszántását és azt novenber 10-ig befe­jezi. 5. Válalja azt, hogy az őszi mélyszántás azonnali megke­zdését halogató ku­lákokat a Magyar Köztár­saság törvényeivel kény­szeríteni fogja az őszi mélyszántás azonnali megkezdésére. 6. Vállalja azt, hogy az ar­ra érdemes dolgozó pa­rasztokat, akik a kitű­zött munka elvégzésében nehézségekkel, küzdenek személyes segítséggel is és a Népi Kormányunk által biztosított módon is támogatja. Előre az őszi szántás-veté­si tervünk idő előtti teljesí­téséért! Polgárdi, 1949. évi október hó 13-án. Polgárdi község dolgozó parasztsága. Ismét erősebbek és éberebbek lettek a „Felszabadulás6” termelőcsoport tagjai, mert segíti őket Rákosi elvtárs beszéde Egymás után érkeznek a tehénfogatok a gabonaraktár­nak kinevezett irodahelyiség elé. Mindegyüket jól megrak­ták búzászsákokkal. Az isz­­timéri termelőszövetkezeti csoport tagjai pillanatok alatt behordják a zsákokat,, szinte egymás kezéből ve­szik ki a munkát, annyira igyekeznek, hogy ne teljen sok idő a lerakodással, így szokott ez lenni mostanában Stolcz Ferenc kulák volt ta­nyáján.­­ Amikor vége a lerakodás­nak, Pánczél Gábor elvtárs, a csoport párttitkára össze­gyűjti a tagokat. Megbeszél velük egyet-mást, a holnapi teendőkről, meg a politikáról is. Most kapták meg a «kék­­füzetet», Rákosi elvtárs szep­tember 30-i beszédét, arról folyik leginkább a szó. — Mi rádión is meghallgattuk együttesen a beszédet — ma­gyarázza Pánczél elvtárs, — azért nem új már az elvtár­saknak, hamar meg tudják jegyezni, ha most elolvassák. — Már a beszéd előtt küld­tünk táviratot Rákosi elvtárs­nak — teszi hozzá Horváth Kálmán elvtárs, a csoport el­nöke — követeljük Rajknak és bandájának szigorú meg­büntetését. Molnár János idősebb em­ber. Sok nehéz napot élt át, amíg eljutott idáig, hogy most a közösségben magának dolgozhat. Az egész életének keserűsége benne izzik a sza­vaiban, amikor megszólal: A Rajk-banda háborút akart, azt akarta, hogy Magyaror­szágon az amerikaiak, meg az áruló Tit oék uralkodjanak, — így mondta Rákosi elvtárs. Hát ez nekünk nem kell — emeli fel a hangját, megver­jük a békét. — Én már nem vagyok fiatal ember, de nem kímélném a fáradtságot, meg­nézném, amikor ezeket a gaz­embereket felhúzzák.­­ — Jól­ van, jól, de ez még nem elég — mondja a párt­titkár — nemcsak bosszút kell állni rajtuk, Rákosi elv­társ mást is mondott nekünk ebben a beszédében. — Igen, mondott -e szólni meg a zsákok tetejéről .Dok­tor Dénes József (a családi neve Doktor). — Azt mondta, hogy vigyázzunk, nehogy új­ra közénk férkőzzön az el­lenség. Mi vigyázunk is. , Itt volt ez a kulák,, akinek a ta­nyáját bérbevettük. "Mikor megtudta, hogy csoportot­­szerezünk, ellenpropagandát indított a faluban, másik tszcs-t akart csinálni, ahol persze ő lett volna a vezető". — De mi megmondtuk neki, hogy nem vagyunk Jugoszlá­viában, ahol a kulákok ve­zetik a csoportokat — vág a szavába Horváth Kálmán.—„ Bebizonyítottuk az erőnket, megalakítottuk a csoportot, a kuláknak meg ajtót mutat­tunk. Ez volt eddig. Az isztiméri «Felszabadulás», termelőcso­port azonban csak nemrég alakult, sok tennivaló áll még­­előtte.­­ — Az őszi munkák kellős közepében vagyunk — mutat­­ki az itt-ott már zöldelő ha­tár felé az elnök. — Ebben is Rákosi elvtárs szavait kö­vetjük: «Raj­kék árulására több termeléssel, jobb munká­val felelünk!» — olvassa a füzetből. 22 hold rozsot már­ majdnem két hete, október 1- ig elvetettünk. Most j­ött meg a búzavetőmag, ez keddig mind a földben lesz. 35 hol­dat irányoztunk elő az őszi búzavetésre. — Összesen 57 hold a kenyérgabona. Másik negyvenet máris fel­szántottunk a tavasziak alá. A területünk feléről lement a gond tavaszig. Vetés után nem kiállunk, felszántjuk a töb­bit is, határidő előtt készen leszünk minden munkával — —­zámítgatja a párttitkár. Nincs idő tovább beszélget­ni, esteledik, az állatokat kell etetni, sietnek munkájuk után a csoporttagok. Ma megint erősebbek, éberebbek­ lettek — megtanította őket Rákosi elvtárs beszéde.

Next