Fehérvári Napló, 1949. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-09 / 260. szám

Küszöböljük ki a hibákat a pártsajtó erősítéséért folyó harcban P­ártunk határozatta­­érr­telmében október 29451 kezdve akció indult megyei pártsajtónk megerősítése és ter­jesztése érdekében.Az akció első hete lezárult. Falusi­ pártszervezeteinknek már alig hat nap áll rendelkezésére, hogy a kitűzött célt, a Fe­hérvári Naplónak minél szé­lesebb tömegek közötti el­terjesztését sikerre vigyék. Most, hogy az első hét lezá­rult, mérleget vonhatunk az eddigi eredményekből, kiért­­ékelhetjük a tapasztalatokat Az adonyi járás halad az élen és a sárbogárdi van leg­hátul. Községek egész sora nagyszerű eredményekkel di­csekedhet. Igar Perkáta, Se­regélyes, Dunapentele, Ercsi és Bako­nys­á­rkány. A lema­radt községek között szere­­pel Sárosd, Sárbogárd, Tác és Csősz. Az eddig szorut­ott előfizeté­sek alapján meg kell állapí­tani, hogy a traktorállomá­sok, az állami gazdaságok dolgozói értették meg legjob­ban, mit jelent Pártunk Me­gyebizottságának a lapja, a Fehérvári Napló. Az etyeki gépállomás 22, a hercegfalvi 30 dolgozója fizetett kollektí­ven elő a megyei pártsajtóra. A sinatelepi és zichyújfalusi állami gazdaságok munkásai szintén együttesen rendelték meg a Sápot. Mindez azt bizo­nyítja, hogy a falvak dolgo­zóinak legöntudatosabbj­ai is­merték fel először: a­ megyei pártsajtó terjesztése és olva­sása pártépítés és népi demo­kráciánk további fejlődésé­nek fontos fegyvere. Ne­m mind­en pártszerve­zetünk ,­meri fel azon­ban ennek jelentőségét. Ezért nem árt rámutatni az eddigi hibákra.. Lenin elvtárs a párt­sajtó jelentőségéről a követ­kezőket mondotta: »A munka megszervezése az egész társa­dalmi élet legfontosabb, leg­időszerűbb kérdése. A sajtó feladata... hogy felfedje min­den község gazdasági életé­nek hiányosságait, kíméletle­nül bélyegezze meg a hibákat, nyíltan tárja fel gazdasági életünk fekélyéjét s e fekélyek orvoslása, kiirtása végett a dolgozók közvéleményéhez forduljon.« ’Várjon ez! a lenini idézet nem a legid­őszakibb kérdés-e most nálunk? Emlé­kezzenek arra a falusi párt­­szervezetek­­és népnevelők, hogyan segítette őket a me­gyei pártsajtó a terménybe­­gy­űjtésben, az őszi vetés ide­jén, mikor feltárta a hibákat, leleplezte a kulákszabotázst, példaként állította a munkát jól végző községeket, terme-,­lőcsoportokat és dolgozó pa­rasztokat. Van-e fontosabb feladat napjainkban mint a munka megszervezése, az ötéves terv megalapozása a mezőgazda­ságban, a szocializmus falun való építése? Nincs! Az a pártszervezet, mely elhanya­golja a megyei pártsajtó ter­jesztését, lemond a szocialista építés egyik leghathatósabb fegyveréről. Lemond arról a segítségről, mely­et a kommu­nista sajtó jelent a falusi osz­tályharc frontján, a dolgozó parasztság felvilágosításának munkájában, a mezőgazdaság szocialista fejlesztésének arc­vonalán. A pártsajtó szerepének nem kellő felismeré­se egyes helyeken megmu­tatkozik a rosszul felfogott agitációban. Népnevelőink ezen a téren kétfajta hibába estek helyenként. Az egyik az hogy a­ Fehérvári Napló ter­jesztésének kérdését csak gazdasági feladatnak nézik és úgy terjesztik a lapot, mint­ha nem is népnevelők, hanem elő­zetesgyű­jtő ügynökök lennének. Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy minden elvég­zendő feladatnak legelső fel­tétele a jó és kitartó népneve­lő munka. Dolgozó parasztsá­gunk többsége a múlt rend­szer alatt nem olvasott újsá­got. Nem olvasott, mert nem róla, nem az érdekében írták. A kommunista sajtó egyik­ láncszeme Pártunknak a dol­gozó néphez való kapcsolatá­ban. A népnevelőnek az a feladata, hogy a sajtó ilyen megváltozott szerepét tudato­sítsa, megmagyarázza a dol­gozó parasztságnak: a párt­sajtó az ő boldogulását moz­dítja elő, harcol a legnagyobb ellenség, a falu kizsákmányo­­lói ellen. Lapunk e szerepé­nek tudatosítása nélkül a saj­­tóagitáció a politikai fel­vilá­gosí­tó munka vonaláról a kö­zönséges előfizetésgyűjtés vo­nalára csúszik. Népnevelő­nk­nek meg kell ért­eni ők, h­ogy akkor, mikor a megyei párt­­sajtót terjesztik, igen fontos politikai munkát végeznek, szélesítik és tudatosítják Pár­tunk parasztpolitikáját. Másik hiba, amit egyes nép­nevelők elk­övet­nek,, hogy­ a dolog könnyebbik végét fog­ják meg, nincsenek tekintet­tel az előfizetők szociális ösz­­szetételére. Mi a sajtóagitáció egyik legfontosabb feladata? Az, hogy naponta eljuttassa Pártunk politikáját olyan Budapestről jelentik. A Nagyi Októberi Szocialista Forradalom I évfordulóján a Magyar Népköz-­ társaság minisztertanácsa és a Ma-­ gyar-Szovjet Társaság a budapesti Operaházban díszelőadást rende­zett.­­Megjelent az MDP Politikai Bizottságának és Központi Vezető­ségének több tagja, Szakasits Ár­pád elvtárs, elnök és Olt Károly elvtárs, titkár vezetésével a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának tag­jai, Dobi István­­miniszterelnök ve­zetésével a kormány tagjai, a Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak vezetősége és a politikai, tár­sadalmi, szellemi élet több vezető személyisége. Szmirnov, a Szovjet­unió magyarországi nagykövetsége ügyvivőjének vezetésével megje­lentek a diplomáciai kar tagjai. A függöny­­szétnyílt és a szín­padon elhelyezett elnöki asztalnál megjelent Rákosi Mátyás elvtárs. Pártunk és dolgozó népünk nagy vezére, akit hosszantartó dübörgő tapssal fogadott a díszelőadás kö­zönsége. A Forradalom, a Szovjet­unió, Sztálin és Rákosi elvtársak lelkes éltetése után Dobi István miniszterelnök mondott ünnepi be­szédet, majd Losonczy Géz­a elv­társ, népművelésügyi államtitkár a következő szövegű táviratot olvas­ta fel: Sztálin generalisszimusz! A dicsőséges Októberi Forreda Forr hamibi­ke ne­dik évfordulóján a magyar nép hálalelt szívvel fordul ön és a felszabadító Szov­jetunió felé. Majdnem ö­t éve má ar, hogy a Nagy Októberi For­ra­dalomból született hatal­mas szovjet állam seregei az ön lángeszű vezetése alatt felszabadítottá­k ha­zánkat a fasiszta iga­z.­óh Ez alatt az ij1 esztendő alatt felépítettük a háború folya­mán szétromladt országun­kat s az imperialistáig és magyar ügynökeik ellen ví­vott kemény harcban lerak­­tuk a szocializmus alapait,­ megteremtettük a Magyar Népköztársaságot. Most fe­jezzük be diadalmasan há­roméves tervünket s rövi­desen nekigyürkőzn­ek az ötéves terv megvalódításá­nak, amely soha nem látott iramban fogja fejleszteni népgazdaságunkat és kultú­ránkat. A magyar nép csak most, amikor büszkém te­kint épitő munkáj­a elért eredményeire és megnyilik előve a beláthatatlan táv­latú jöv­ő, érti meg igazán a Szovjetunió felszabadító hi­­vata­­na,rés­önt d’en baráti támogatásának felmért­et­,t­­len jelentőségei. Te­lil vas dolgozó parasztokhoz, lakik egyáltalában nemi olvasnak újságot. Nekünk minden dol­gozó előfizető értéket jelent, de különös értéket jelentenek azok, akik most először járat­nak, tehát olvasnak naponta újságot Természetesen emel­lett a megyei üzemeknél — különösen a bányáknál — egy gyünk munkakedvel, épp­ő akaratiak hittel a jövőnk­­ben. És ezt mindenek felett ennek köszönhetjük, Sztá­lin generalisszismusz! A Magyar Népköztársa­ság szilárd és hűséges har­cosa annak a nagy nemzet­közi békefrontnak, amelyet ön és a nagy Szovjetunió vezet. A magyart dolgozó nép tudatában van annak, hogy a Szovjetunió nem­csak felszabadítónk, hanem függetlenségünk és békénk legfőbb őre. Hogy ma nyu­godtan építhetünk és alkot­hatunk s nem válunk mar­talékává az angol-amerikai imperialistáknak és aljas cselédeiknek, a Tilo-bandi­­táknak, azt esősorban a Szovjetuniónak köszönhet­jük. És köszönhetjük annak a forradalmi éberségnek, amelyet a magyar dolgozó nép és szeretett vezetője, A­­d­o­­ Mátyás öntől tanult, Sztálin generalisszimusz! örömünk és büszkesé­günk, hogy a nemzetközi békefront az elmúlt eszten­­dő­­ben olyan történelmi si­kereket vivett ki, mint a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népköztársaság és a Német Démonra­lku Köz­társaság megszülése. Eze­ket a történelmi győzeelme­­ket, amelyek döntő mért­ék­ben növelik a béketábor erőfölényét és túlsúlyát az imperialista rablók és há­borús kalandorok táborá­val szemben, elsősorban pillanatra sem szabad elfeled­kezni azokról a munkásokról, akik még nem jutottak el az újságolvasásig. Ezek az eredmények és a felmerült hibák. A következő hat napban népne­velőink fokozottan jobb mun­kája eredményeként egészen biztosan további sikereket önnek és nagy Szovjetunió­nak köszönheti az egész bé­­keszerető emberiség. A Nagy Októberi Forradalom ellenállhatatlan eszméi alig három évtized alatt meghó­dították az egész emberiség­nek csaknem a felét. Ezért tekint hálátért szívvel és a győzelem biztos tudatával Moszkva felé ezen a napon a világon minden nép és minden harcos, aki a béké­ért, a függetlenségért, a szabadságért és kenyérért küzd az ön legyőzhetetlen zászlaja alatt Sztálin gene­, falisszimus*! Mi, a Magyar Népköztár­saság dolgozói megfogadjuk ezen a napon, hogy még szorosabban felzárkózunk felszabadítónkhoz, a hatal­mas Szovjetunióhoz. Mun­kánkkal, áldozó készsé­günkkel, harcunkkal és ke­mény helytállásunkkal igyekszünk méltók lenni a Szovjetunió barátságára. Ezzel mutatjuk meg azt a forró szeretetet és hálát, amit egész dolgozó népünk érez az ünneplő szovjet nép és bölcs vezére a magy­ar­ság nagy barátja, a szere­tett Sztálin iránt. Éljen a bék­e a demokrá­cia és a szocializmus győ­­zelméért küzdő népek tá­bora. Éljen a sz­o­vjet -magy­ar* barátság! Élen és viruljon felsz­a­­badítónk, a Nagy Szovjet­unió! érünk el megyei pártsajtónk terjesztésében. Ha a népne­velők nem feledkeznek meg arról a szempontról, hogy az újság viszi el naponta a dol­gozók legszélesebb rétegeihez Pártunk politikáját, akkor az akció újabb nagy győzelmet­ hoz Pártunknak, az egész me­gye dolgozó népének, t. k. Sztálin elvtársat üdvözölte a Magyar Népköztársaság kormánya SZERDA 1949. november 9. IV. évfolyam, 260. sz. ára: 50 fillér ROKOSZOVSZKIJ Lengyelország n­emzetvédelmi minisztere Moszkvából jelentik: B. Bierut elvtárs, a Lengyel Köztársa­ság elnöke azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy amennyiben mód van rá, bocsássa Rokoszovszkij marsallt a len­gyel kormány rendelkezésére, hogy Rokoszovszkij marsall a len­gyel hadseregben teljesíthessen szolgálatot. Bierut elvtárs hivat­kozott arra, hogy a lengyel nemzetiségű Rokoszovszkij marsall nagyon népszerű a lengyel nép körében. A szovjet kormány, a Szovjetunió és Lengyelország baráti kapcsolataiból kiindulva és tekintettel arra, hogy Rokoszovszkij marsall e kérdés eldöntését teljesen a szovjet kormányra bízta, elhatározta, hogy eleget tesz Bierut elvtárs kérésének. Va­lóból jelentik : Be­­rut lengyel ,odá Kosatji­­ne» R­oko­zovsz­­ki­jt Lengyelország mar­at­tjává és nem «etv»d -Imi mnkzte'fV- nevezte ki Zimorszk­­ ma sait, volt nemzetvédelmi minisztert új, fontos beposz­­tá­ban helyezték el. Rokoszovszkij nemzetvédelm­i mins­zter hétfőn a következő api­­parancsot vit­­te a lengyel Hadse­ghez: Lengyelország elnöke ma me bízott a nemzetvédelmi minisz­teri tisztséggel és átvettem a lengyel hadsereg para csnei­ságát A sza­bad hazáért vívott gno edelme c atá h m mei­­dző tve vés­em­ at ma­zt a tisztséget — hangsúly­zza a nap­pal n s

Next