Fehérvári Napló, 1949 (4. évfolyam, 202-304. szám)

1949-10-18 / 242. szám

1949. október 18. okoznunk kell a fegyelmet a termelés frontján“ zt tanulták Rákosi elvtárs beszédéből a Bauxit-gyári népnevelők — Jusztus 10. öt., nyolc... tizenhárom..« légy — olvas?« magában a ■ túlsó felén levő Gemsper­­italin elvtársnő a «szúrások» Kész? Mehet!» A lé­­hengerelt eluminiumlemez •ríil a többiek tetejére. — Hányadik már? — kérdezi Gremsperger elvtársnő munkatár­sától, Muzics Erzsitől. ‘ Erzsi csak úgy futtában számol­ja meg a «szószba» rakott leme­zeket. «Mindjárt ki lesz« — mond­ja, és valóban. Érti I. Ferenc hengerész a következő pillanatok­ban adja is az utasítást: — Kivan a harminc darab, le­het a hengert csiszolni... Gremsperger­­ elvtársnő figyeli Karpov László «etető» munkáját, amint a csiszolófával bajlódva, dörzsölheti a hengert. S közbe fi­gyeli az óráját: «öt­­ perc... tíz perc.. húsz perc... na, végre kész. Indulha­tunk» így ment ez egész nap. Minden harminc készre hengerezett lemez után hengercsiszolás. Naponta leg­alább négy ízben. Gremsperger Katalin csak február óta dolgo­zik a fehérvári Bauxit-gyár hen­germűjében, de mint egy jó kom­munista népnevelőhöz illik, min­dig nyitott szemekkel járt-kelt. Nem először gondolkozott el a hengerműben tapasztalt dolgok hiányossága felett. Éjszakákon ke­resztül töprengett azon, __ hogy minden harminc lemez után 20 percig hengert csiszolnak. De nem talált semmi kivezető utat. — Elvtársak — mondotta egy­szer a hengermű dolgozóirqje. — Egy hengernél négyen dolgozunk és minden egyes csiszolásnál 80 percet veszítünk el az iziaik, hétgig egyetlen ember végzi a csiszolást. Ez naponta háromszor-négyszer megismétlődve, egyetlen henger­nél ■­­­ hallani mostanában a Bauxit-gyár hengerdéjében. Vajjon mi okozta ezt a gyökeres változást ? — Rákosi Mátyás elvtárs, au­gusztus 31-én elmondott­­ beszél­de után összejöttünk mi,, népne­velők, hogy a beszédet az üze­münkre konkretizáljuk — adja meg a felvilágosítást Gremsporger ehihrsnou— Fiel&ziure hoztuk a hi­bákat, nem takargatva el belőlük egyet v sem­. Jónéhány napra az ér­tekezlet után, amelyen a gyár pártszerve­zete éles kritikát gyakorolt, külö­nösen a hengermű felett, Kőszegi elvtárs észszerűsítése nyomán az egész üzemrészben új munkamód­szert vezettek be. Ezfcel már csak 5 percet vesz igénybe egy henger­csiszolás. Gremsperger Katalin népnevelő szemei szokatlanul csillognak. A pártszervezet helyesen fogta meg a kérdést és a népnevelők mun­kája nem volt hiábavaló. Egyszer, hogy meggyőződjön a termelé­kenység fokozása felől, bekopogott Almási elvtárshoz az irodába. — Hogyan emelkedett a terme­lés, elvtárs? — kérdezte. Almási elvtárs nem kérette ma­gát, hanem elővett egy paksamé­­tát. — Augusztusban 120 százalékra teljesítettük a tervet s ugyanak­kor a selejtet 2,63 százalékra csökkentettük — mondta. — Az egy főre eső termelési átlag 2362 kiló volt ugyan ebben a hónapban. Most majd az lesz a kérdés, hogy szeptemberben mi lesz az ered­mény? * Rákosi elvtárs szeptember 30-án ismét beszédet mondott. Katica szorgalmasan bújta a Szaba­d Né­pet, amely teljes egészében közölte a hatalmas erejű beszámolót. Új népnevelő értekezlet volt, új agitá­ció következett az üzemekben, és október 4-én újra ott állt Almá­si elvtárs irodájában. — Tudom miért jött az elvtárs­nő — szólt hozzá. — Kiváncsi az eredményekre. Nos, hallja. A múlt havi 120 százalékot 130-ra s az egy emberre eső átlagot 2612 kilóra sikerült fokoznunk- Ugyanakkor a selejtet 2,50 szá­zalékra csökkentettük. Tudja, mi­­nek­ köszönhető mindez?­­ " Katica tudja. Rákosi elvtárs beszédének, amely már füzet­ben is megvan nála és amelynek tartalmát ebédszünetek alattt hengermű munkásai megvitatják. A a kis könyv barátja és segítője a népnevelőnek a fel­világosító munkában. * Aj. J. 5 <óra 20 perc kiesést jelent, ami a termelékenység ro­vására megy. Ez csak egy henger­nél van. Mennyi­­dő pocsékolódik így el, a két'hengersornál? ' Voltak, akik igazat adtak a fia­tal népnevelő leánynak, de vol­tak olyanok is, akik szívesebben mentek ki addig a szabad levegő­­re dohányozni, amíg az «etető» verejtékezve kínlódott a csiszo­lással. Szeptember 10« «Miért álltatok meg azzal a hen­gerrel?» — kiáltják szinte kó­rusban az egyes henger munkásai azok felé, akiknél áll a henger. — «Gyorsabban mozogj te álomszu­szék azzal a lemezzel» — ilyen és ehhez hasonló hangokat lehet 41.630 lakosa van Fehérvárnak! A polgármester félévi jelentése beszámol a népszámlálás eredmé­nyeiről. Eszerint Fehérvár lakossága az 1941. évi népszámlá­láshoz viszonyítva 6338 személ­­­lyel csökkent. A város lakossága 1949 január elsején 41.630 fő, ebből 19.746 férfi és 21.884 nő. A legnépesebb kerület az Alsóvá­ros 6.690 lakossal, míg a legke­vesebb ember az Alm­ási-telepen lakik. Az összes lakások száma 11.938. 1949. első felében 631 gyermek született, 201 házasságot kötöttek és 489 személy halt meg. Érdekes ügyek a közgyűlés napradjén Mint vasárnapi számunkban meg­írtuk, a városi törvényhatósági bi­zottság kedden délelőtt 10 órakor közgyűlést tart. A polgármesteri jelentés mellett a legérdekesebb tárgysorozati pontok között szere­pel a fedettpiac állandó árusainak helypénz átalánya. Tárgyalják a Temetkezési Községi Vállaltak ügyeit, napirendre kerül több pót­hitel kérdése, így robbanóanyagok hatástalanítására, hatósági husszék létesítésére, valamint ünnepségek és versenyek rendezésére adandó rendkívüli hitelek ügyében dönt a közgyűlés. Ezen kívül több személyi ügyet is tárgyal a közgyűlés és újra napirendre tűzik egyes utcanevek megváltoztatásának kérdését. Belterjes termelőcsoport alakult Vajtán Nemzetgazdasági szem­pontból különösen jelentős termelőcsoport alakult Vajtán. Szeptember 21-én a földművelésügyi minisztérium le­iratban közölte a vajtai újgazdák­­kal, hogy részükre 81 holdon bel­terjes gazdálkodásra engedélyt ad. A kizárólag kertészettel, méhészet­tel, dohánytermesztéssel foglalko­zó vajtaiak nagy igyekezettel fog­­tak a munkához. Elkészítették a 81 hold részletes vázlatát, amelyet elsőfokon a székesfehérvári Mező­­gazdasági Igazgatósághoz nyújtot­tak be, ahonnét további jóváha­gyás végett a minisztériumhoz to­vábbítják. A beküldött térképszerű vázlaton feltüntették a létesítendő gyümölcsöst, méhészetet és a többi területet, ahol jövőre már virágzó belterjes gazdálkodást folytatnak az egykori cselédemberek. A megye gazdasági szakembereinek a fi­­gyelme máris a vajtaia­­k felé for­dult, hogy szakszerű tanácsokkal lássák el a leendő kertészeket. A vajtaiak tudják, hogy kezdeménye­zésüket feltétlenül siker fogja ko­ronázni, mert a népi demokrácia minden lehető segítséget meg­ad azoknak a dolgozó parasztoknak, akik elkezdik a társas gazdálko­dást. Bíznak a kommunisták sza­vában, akik nem csak ígéretekkel akarják munkába lendíteni a dol­gozó parasztokat, hanem tettekkel is. És a vajtaiaik remélik, hogy példájuk nyomán újabb és újabb termelőcsoportok alakulnak, akik segítenek meggyorsítani a szocia­lizmushoz vezető útrt. SHHfiHfill KAÉLi _____3 A demokratikus német kormány az egész német népet képviseli 1­949. október 7. történel­mi jelentőségű dátuma a né­met nép életének. E napon alakult meg a demokratikus Német Köztársaság. Az ideig­lenes népi kamara határoza­tot hozott, amely szerint „a Német Szocialista Egységpárt képviselőjét, Otte Grote­wohlt bízzák meg kormányalakítás­sal. A korm­ányprogramja«t a demokratikus Németország nemzeti frontjának kiáltvá­nya taralmazza. A nemzeti front síkraszáll Németország politikai és gaz­dasági egységének helyreállí­­tásáért, a Nyugat-Német báb­állam felszámolásáért, a ruhri alkotmány hatályon kí­­vüli helyezéséért és azért, hogy semmisítsék meg azokat a megalázó diktátumokat, amelyeket az amerikai impe­­rialis­ták kényszerít­ettek Né­metországra. A nemzeti front igazságos békeszerződést kö­vetel, felhívja a német népet, harcoljon nemzeti szuvereni­­tásáért és folytasson engesz­telhetetlen küzdelmet a né­metországi háborús gyujtoga­­tók ellen.­­ Í I­gy a demokratikus német kormány a német nép egye­dül törvényes középponti szerve, a nyugati hatalmak tákolmánya a bonni bábkor­mány, semmiféle tekintélyre sem­­ tarthat számot. Megala­kítása ,semmibevevése volt a nemzetközi szerződéseknek és azért történt, hogy Német­országot szétdarabolják, Nyugat-Németországot az amerikai imperializmus há­borús támaszpontjává épít­sék ki. A­ Szovjetunió kormánya az USA, Nagybritannia és Franciaország kormányaihoz intézeti jegyzékében leleplez­te a bonni lakáj­kormány megalakításának okait. Rá­­mutatott arra, hogy az impe­rialisták a bábkormány köz­reműködésével fel akarják tá­masztani a fasizmust és a m­i­­litarizmust Nyugat-Németor­­szágban. Ugyancsak jegy­zékben tiltakoztak a bonni bábkormány megalakítása ellen Csehszlovákia, Romá­nia, Bulgária, Lengyelország és Magyarország népei is.­­ A német kérdés demokra­tikus megoldásában a világ valamennyi népe érdekelt. A világ népei rövid idő alatt kétizben véreztek a német támadóktól kezdeményezett világháborúba.­ Éppen ezért fogadja valamennyi haladó­­szellemű ember megnyugvás­sal a demokratikus­­ német köztársaság kikiáltását. Az ideiglenes kormány program­ja biztosítja a békés­­ fejlő­dés útját­­ Németország szá­mára, megmutatja annak lehet­őségét, hogyan szabadul­a hat meg Nyugat-Németor­­szág az imperialista igától és megteremtheti azokat a fel­­lélelek­et amelyek mellett Né­metország belekapcsolódha­­tik a szabadságszerető gépek egységes táborába. ; LENIN A KOMSZOMOL III. KONGRESSZUSÁN 1920 ősze volt. Október má­­sodika, Hideg alkonyat eresz­kedett Moszkvára. A főuta­kon és néhány üzlet kiraka­tában homályos fénnyel de­rengtek a lámpák. Plakátok ordították: »Mit tettél a front­ért?« Előre Nyugat felé! »Ha­lál Vrangelre!« Fiatal­­ fiuk, lányok élénk csa­patai tartoztak a Malaja Du­­­mitrovka­­ alá, — ahol ezen az estén nyílt meg az Orosz­­országi Kommunista Ifjúsági Szövetség III.­­kongresszusa — köztük magam is, a tizen­hatéves aktív komszzomoltag, kétéves tagságával és küldötti igazolvánnyal, amelyet nem kis büszkeséggel szorongat­tam bőrbekecsem zsebében. »A Népbiztosok Tanácsá­nak elnökét, Vladimir Iljics Lenint illeti a szó»..« Ezt a bejelentést teljes csend követte. A színházterem zsúfolt. Az ifjak foradalmi indulókat énekeltek. Lenin a dobogóra lépett. Nem áll­­t fel a szóno­ki emelvényre. A színpad kö­zepére m­ent, egészen az elül­ső szélére. A tapsvihar nem hagyta szóhoz jutni. Lenin kezével intett, hogy lecsilla­­pítsa a termet. Aztán kivette óráját a mellény zsebéből és ujjával rámutatott a számlap­jára. Mindenki megértette ezt a jelbeszédet: Iljics drága idejét lopjuk, A termen zson­gás hullámzott végig. Aztán lassan elcsendesedett. De eb­ben a pillanatban Leninnek valamin mosolyognia kellett. Meleg, világító mosoly suhant át az arcán. És mosolya, ez a különös, lenini mint valami szikra mosoly, pattant végig a termen és az egész terem mosolygott. Aztán föl­bugyborékolt a nevetés, vis­­­szafogott, tiszta nevetés, az öröm villódzó lobogása, azé az örömé, amit Lenin, a ve­zér, Lenin az ember jelenlé­tének eleven átélése adott. Egy zúgó »Hurrá«, azután csend. »Szeretném, ha azzal fog­lalkoznánk, melyek a Kom­munista Ifjúság Szövetség alapvető feladatai...« így, ilyen egyszerűen, kis­sé talán hétköznapian is, kezdte beszédét Lenin. Sok minden váratlan volt számunkra ebben a beszéd­ben. A legmeglepőbb mégis az a kijelentés, hogy fő fel­adataink kif­ejezhet­ők »egyet­len szóval­. Itt Lenin pilla­natnyi szünetet tartóig ra­vaszkásan hunyorított, lené­zett a küldöttekre: na, gon­dolkozzatok csak, mi­len szó lehet az,... Gondolataimban megvillant: »győzni«. . .»szét­zúzni«, »megsemmisíteni!«... Persze, senki sem találhatta ki 1920-ban, a háború viha­ros napjaiban, hogy ez a va­rázsszó így hangzik: »Tanul­ni«, »A ‘feladat ez: — tanulni!« így szólt Lenin, És mi csodálkozva hallgat­juk, milyen forrón és meg­győzően hangzik, ahogy Le­­nin ennek a mondatnak lé­nyegét magyarázta,, Lenin hangja szinte szen­vedélyesen és parancsol­ón csengett. Néha úgy tűnt, Il­jics nem egyszerűen beszél, hanem vitatkozik velünk. Jár­kált a színpadon, meg-meg­­állt, hátralépett, majd hirte­len előre, mintha támadni akarna. Feltett valamely kérdést és ő maga megfelelt rá, miköz­ben előrehajol és kezében az iskolai vonalozásu kis papír­lappal, érés­­esen hadoná­zolt. Emlékszem, hogy mi, ak­kori­k­ont szom­olcok vala­mennyien ezt látszottunk kér­dezni: * Szólj, Iljics, mit tegyünk, mit kezdjünk el színinkkel ! Olyan, mint rügy, melyen pattanni kész a tok. Mögöttünk küzdelem és váltig küzdenünk kell*. Ránk nézett szigorúan és szólt: „Tanuljatok,

Next