Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-01 / 180. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYES IILJETEIC » FEJÉR MEGYE! AZ MDP' FETER MEGYEI PARTB IZOTTSAGAINAK ES FEIER P . , , - ' 1 . . ., .. - ••..*. -1 EGY JE" TAMACSTARA'K LAPJA - | XI. ÉVFOLYAM. 180. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1956. AUGUSZTUS 1. Az országgyűlésilésszaka Felszólalások a keddi ülésen Az országgyűlés kedden délelőtt a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitával folytatta munkáját. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Kiss Károly, Marosán György, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, valamint a Minisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vitában Házi Árpád, Vég Béla, Rchátz Imre, Földvári Rudolf, Kiss Imre, Molnár Ernő és Urbán Ernő képviselők jelentkeztek felszólalásra. A vitában elsőnek Házi Árpád, az állami ellenőrzés minisztere szólalt fel. Hial Árpád » A jól végzett községpolitika az állami demokratizmus fontos forrása Házi Árpád bevezetőben hangsúlyozta, hogy Hegedűs elvtárs vázolta azokat a feladatokat, amelyek az állami munka további megjavítása érdekében pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján soron következnek, a tennivalók között igen jelentős helyet foglal el az állami munka megjavítása,■ demokratizmusának továbbfejlesztése. A szocialista demokrácia fejlődésének meggyorsításában kiemelkedő szerepük van a tanácsoknak — mondotta. — A lakosság által demokratikusan megválasztott tanácsoknak, a tanácsok végrehajtó bizottságainak, állandó bizottságainak úgy kell megszervezniük munkájukat, hogy állandó és élő kapcsolatot tartsanak fenn a széles dolgozó tömegekkel és e kapcsolatot állandóan fejlesszék és erősítsék, ennek segítségével vonják be az összes hazafias erőket az állami ügyek intézésébe. E fontos cél megvalósítása érdekében a tanácstagok és a tanácsok végrehajtó szervei állandóan és gondosan tanulmányozzák a lakosság szükségleteit és ezek kielégítésének lehetőségeit. A továbbiakban szólt a helyes községpolitikai munkáról, amelyhez már jelentős anyagi alapot biztosítottunk, majd elmondotta, hogy a tanácsi munka további javításának az is feltétele, hogy a megyei, járási tanácsok is adják át az alsóbb tanácsi szerveknek azokat a hatásköröket, amelyek átadása a munka megjavítását, a bürokrácia megszüntetését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja. A községpolitikai munkában azonban még jelentős hiányosságok vannak — hangsúlyozta ezután, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a hazafiasságból, államunk iránti szeretetből származó lelkesedés, kezdeményezés és áldozatkészség jelentősen kiegészítheti, megnövelheti az állam teremtette feltételeket és erőforrásokat. Számos példát sorolt fel ennek alátámasztására megyéjéből, Pest megyéből. Az így megoldott feladatok jelentősége — folytatta — nem korlátozódik csupán arra, hogy megépül egy-egy kultúrotthon, szabadtéri színpad, orvosi rendelő, vagy tanítólakás — bár ezek önmagukban is jelentősek. A társadalmi aktivitás felkeltésével a tanács arra neveli az állampolgárokat, hogy közös erőfeszítéssel, a közügyek iránti érdeklődéssel megvalósíthatjuk azokat a célokat is, amelyeket szétszórtan, egyéni erővel soha nem lehetne elérni. A tömegek társadalmi öntudata növekszik ezen az úton. Megerősödnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a lakosság hasonló érdeklődést mutasson az ország vezetésének legnagyobb kérdései iránt is. Így lesz a jól végzett községpolitika az állami demokratizmus erősítésének fontos forrásává is. A tanácsok munkájának ez a módszere még nem vált általánossá, még sok ezen a téren is a hiányosság, de a jó tapasztalatok fejlesztésével, általánosításával el lehet és el kell érni a hibák gyors felszámolását. Nekünk, országgyűlési képviselőknek ebben kell elsősorban tevékeny segítséget adnunk a tanácsok munkájához. A demokratizmus fejlesztésének útjából — amint pártunk Központi Vezetősége meghatározta — el kell távolítanunk minden fékező és gátló tényezőt, meg kell szüntetnünk azokat a bürokratikus vonásokat, amelyek az állami munkában még megtalálhatók — mondotta, — majd hangsúlyozta: az állami munkában el kell érnünk, hogy a vezetőség közelebb kerüljön a végrehajtáshoz, a végrehajtó szervek pedig a széles dolgozó tömegekkel egybeforrva végezzék munkájukat. Nekünk, országgyűlési képviselőknek is egy emberként kell munkánkat végeznünk a szocializmus további sikereiért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. (Taps.) Rchátz Imre országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Bevezetőben arról a bizalomról szólt, amellyel Pécs dolgozói fogadják kormányunk célkitűzéseit és arról a lendületes munkakedvről, amellyel e célokat valóra váltják. Elmondotta, hogy a felszabadulás óta eltelt néhány esztendő alatt gyökeresen megváltozott a pécsi dolgozók élete. A továbbiakban a nagymérvű fejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott. Felszólalásának végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredményesen szolgálják népünk boldogulásának nagy ügyét. Hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács elnökének beszámolójával egyetért, azt elfogadta. Földvári Rudolfot Bízom kormányunkban, hogy példát mutat az elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában Ezután Földvári Rudolf országgyűlési képviselő következett szólásra. Bevezetőben arról szólt, hogy a Minisztertanács beszámolója és az abban vázolt program megfelelt dolgozó népünk várakozásának. A beszámolót — megítélésem szerint — a szerénység, a nyíltság és őszinteség, a határozottság és a józanság jellemzi. Nem értékelte túl komoly erőfeszítéseink gyümölcseit, de helyesen, nem is hallgatott ezekről. Úgy cselekedett, ahogyan egy valóban népi kormánynak cselekednie kell. Helyesen és példamutatóan jár el a Minisztertanács akkor, amikor a dolgozó népünk által választott, népünk akaratát megtestesítő és képviselő országgyűlés elé terjeszti rendszeresen elbírálás és ellenőrzés céljából — a munkájáról szóló beszámolóját. Itt az ideje, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai is ilyen rendszeresen és következetesen számoljanak be tevékenységükről az őket megválasztó tanácsoknak, hogy kövessék ebben is a Minisztertanács példáját. Ezután a Minisztertanács eddigi tevékenységének főbb hiányosságairól szólt. A Borsod megyei idei tapasztalatok azt mutatják — de úgy tudom ez országos probléma is —, hogy építőiparunk mai felkészültsége és helyzete nem jelent száz százalékos garanciát arra nézve, hogy építőiparunk a második ötéves terv beruházásaiból az előirányzott árért és a meghatározott időre felépíti mindazt, amit országunk vár és követel tőle. Ez nemcsak az Építésügyi Minisztérium hibája. Tapasztalataim szerint ebben szerepet játszanak tervező és beruházó szervezetünk és más minisztériumok komoly hibái is. Ezért — véleményem szerint — a Minisztertanácsnak lehetőleg rövid idő alatt meg kellene teremtenie minden feltételét annak, hogy építőiparunk az előírt időre és minőségben teljesítse a második ötéves tervben meghatározott feladatait, elsősorban a legfontosabb beruházási feladatait. A Minisztertanácsnak — Borsod megyei tapasztalataink szerint — behatóbban és gyorsabban kellene pozitív választ adnia több olyan kérdésre, amelyeket falusi választóink tesznek fel nekünk és rajtunk keresztül a Minisztertanácsnak is — folytatta — s több olyan kérdést említett, amelyek a kisparasztságot érintik, s amelyek megoldására eddig nem történt intézkedés a kormány részéről. Az északi iparvidék lakossága és képviselői azt akarják és kérik a kormánytól, hogy a második ötéves tervben lényegesen javítson e vidék szociális, kulturális és kommunális helyzetén. Felsőbb állami szerveink eddig inkább szavakban hangsúlyozták az északi iparvidék jelentős szerepét népgazdaságunkban, de tetteik már nem tükrözték ezt a szemléletet. Erre azért is nyomatékkal kell felhívnunk a Minisztertanács figyelmét, mert — az Országos Tervhivatal előzetes számításai szerint — a második ötéves terv országos irányszámainak felosztásánál is háttérbe akarják szorítani, tapasztalataink szerint, az északi iparvidéket, elsősorban Borsod megyét — mondotta. Ezután így folytatta: Nem kérünk mi lehetetlent a Minisztertanácstól, nem kérjük egyszerre minden orvoslását, csak az elmúlt években elkövetett hibák lehetőségeinkhez mért kijavítását. Megyei tapasztalataink alapján — folytatta — a Minisztertanácsnak a jövőben kevesebb, rövidebb és megfontoltabb határozatokat kell hoznia. Javasoljuk, hogy a Minisztertanács ellenőrizze alaposan a minisztériumok és az országos szervek munkáját, mert ezek is sok határozatot és rendeletet küldözgetnek még ma is. A jövőben ne engedje meg a Minisztertanács, hogy egyes mi-nisztériumok és országos szervek egyes rendeletei ellentétben álljanak a Minisztertanács és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozataival vagy megsértsék a helyi tanácsok hatáskörét. A Minisztertanács ne feledkezzék meg a jövőben sem az állampolgári kötelességek teljesítésének ellenőrzéséről, az állami fegyelem szakadatlan erősítéséről. Bízom népi kormányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kormányunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában is. Ezt olvasom ki a Minisztertanács beszámolójában tapasztalható határozottságból és őszinte önbírálatból is. A Minisztertanács beszámolóját helyesnek, jónak, reálisnak tartom, azt elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) A következő felszólaló Vég Béla országgyűlési képviselő volt. TÍZ ÉVES A FORINT !,Ára 40 fillér”. Ez alatt a cím alatt olvashatjuk a Fehérvári Hírek 1946. augusztus másodiki számának vezércikkét, amely a forint megjelenését méltatja. „Tekintetünk újra, meg újra visszasiklik a lapfejre — írja a lap —, a három szóra és nem akarunk hinni a szemünknek. Ára 40 fillér. Tegnap még 100 millió volt, aminek az utolsó adópengő kurzuson simapengővé átszámítására nincs időnk és nem is vállalkozunk. Nekünk is, akik pedig hivatásunknál fogva inkább benne élünk a realitásokban, mint bárki más, varázslatnak tűnik az egész. És az is.” Akik átéltük a felszabadulás utáni éveket, akik szemlélői lehettünk az infláció mindent elnyeléssel fenyegető hullámveréseinek, tökéletesen egyetértünk az idézett sorok írójával. Jól emlékszünk még a papírpénzek halmazára, azokra a pénzekre, amelyek egyik napról a másikra értéktelenedtek el. Milliókban, billiókban, milliárdokban számoltunk és nem egyszer gondot okozott egy-egy pénzösszeg megállapítása. És végül, amikor már hatalmas méreteket öltött a pénz romlása, következett az adópengő. Ez sem jelentett azonban megoldást, a számok ismét, szinte végtelenné nőttek. És akkor, 1946. augusztus elsején megjelent a forint. Az a forint, amely véget vetett az inflációnak és egyben stabilizálta országunk pénzügyi helyzetét, az a forint, amelyet öntudatos munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és haladó értelmiségünk összefogásával mind a mai napig sikerült megvédenünk. Mert a jó forintot meg kellett védeni. Emlékezzünk csak vissza, hogy a spekulánsoknak, akik az infláción sokat kerestek, mennyire nem tetszett a jó forint. És sokan nem is bíztak a stabilizációban. Az ellenséggel együtt azon a véleményen voltak, hogy külföldi kölcsönök nélkül nem tudjuk megszilárdítani gazdasági helyzetünket, amelynek romlása visszanyúlt a háború előtti évekre. A pénzromlás alapját ugyanis az a végzetszerűen szerencsétlen gazdaságpolitika vetette meg, amit a horthysta kormányok, majd a nyilas bérencek kényszerítettek az országra azáltal, hogy ellenszolgáltatás nélkül teljesítettek kiadásokat a Magyarországon tartózkodó német csapatok részére. Ezek a kiadások egyre nőttek, fedezésük csakis újabb és újabb kincstárjegyek kibocsátásával volt biztosítható. A Sztója és Szálasi kormányok erőszakos és törvénytelen követelései következtében még 1944-ben 231 millió pengőről 11 milliárd 214 millió pengőre emelkedett a kincstárjegyállomány értéke, amely 10 százalékának volt mindössze aranyfedezete. Ilyen örökség átvétele után lehetetlen volt máról-holnapra rendet teremteni az ország pénzgazdálkodásában, amihez hozzájárultak a háborús károk, valamint az a körülmény, hogy a nyilas kormányzat a bank aranykészletét nyugatra szállította. A kommunisták azonban meghirdették a harcot a jó pénz megteremtéséért. És ez az országépítés nagy munkájával egyidőben folytatott harc — a Szovjetunió segítségével — sikerrel is járt: 1946. augusztus elsején — az egész ország egyöntetű lelkesedése közepette — megjelent a forint. Ez volt a kommunisták egyik ígérete, amelynek megvalósulásáról mindenki meggyőződött és amiről még az ellenségnek is meg kellett győződnie. Tíz esztendő telt el a jó pénz megszületése óta és ez az évtized a párt sikereinek egész sorozatát foglalja magában. Ha göröngyös is volt néha az út, ha voltak is hibák a munkánkban, ma arról számolhatunk be, hogy a munkásosztály, a becsületes dolgozók összefogásával maradandó sikereket ért el pártunk. Az a párt, amely ezekben a napokban egységesebb, szilárdabb, mint bármikor. És éppen ez az egység, ez a lenini, elvi szilárdság a biztosítéka, kútforrása további sikereinknek. A forint megszületésének tizedik évfordulóját olyan időben ünnepeljük, amikor új, nagyszerű feladatok megvalósítása előtt áll dolgozó népünk. Pártunk Központi Vezetősége új programot dolgozott ki. Olyan programot, amely a múlt hibáiból levonva a tanulságot, a pártegységet és a szocialista demokráciát jelöli ki előrehaladásunk útjának. A forint születésnapján fogadjuk meg, hogy tántoríthatatlanul haladunk előre a pártmutatta úton, tovább harcolunk a párt célkitűzéseinek megvalósításáért, az egyre jobb forintért, a népjólét emeléséért. Vég Béla : A. helyes határozatok végrehajtására mozgósítsunk minden erőt Az elmúlt időszakra jellemző — mondotta —, hogy az 1953-ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de nem elég következetesen folytatott szocialista demokrácia továbbfejlesztése kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A továbbiakban arról beszélt, hogy a párt és a kormány intézkedései eredményeként megnőtt a dolgozók aktivitása, erősödött a szabad, alkotó vita, a meglévő hibákkal szembeni jogos bírálat és a kezdeményezés ezek kijavítására, hangsúlyozva, hogy a dolgozó néptömegek aktivitása, alkotó bírálata és segítőkészsége a hibák kijavítására, a gyorsabb előrehadás legfőbb biztosítéka, majd a Központi Vezetőség 1956 július 18—21-i ülésén elfogadott határozatot méltatta. A határozat —mondotta — világos és biztos utat mutat, választ ad egy régen vitatott problémára, megjelöli a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. (Folytatás a második oldalon)