Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

(Az első aldal folytatása) Dolgozó népünk helyesli a hatá­rozatot, egyetért vele. Különösen egyetért azzal, hogy vitás kér­dések lezárásával a figyelmet a múlt hibáiról a jelen és a jövő feladataira irányítjuk. A továbbiakban a Miniszterta­nács beszámolója alapján ahhoz csatlakozva, gazdasági életünk néhány kérdéséhez szólt hozzá. Kiemelte az anyag és energia­­gazdálkodás megjavításának fon­tosságát. Az energiaellátás megjavításá­val kapcsolatban hangsúlyozta: a legmeszebbmenő takarékos­ság és az energiahordozók ter­melésének további növelése szükséges, hogy a következő év elején megfelelő kezdő tar­talékok álljanak rendelke­zésre. Az anyagellátásról szólva han­goztatta: tekintettel arra, hogy az anyagellátás azok közé a kér­dések közé tartozik, melyek leg­inkább foglalkoztatják az ipar dolgozóit, a pártnak és a kor­mánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni az anyagellátás megja­vítására. Az anyagellátás megja­vítását országos üggyé kell tenni. A pártszervezeteknek, szakszer­vezeteknek és az állami szerve­zeteknek össze kell fogni és szer­vező, felvilágosító munkával, va­lamint a szükséges gazdasági in­tézkedések megtételével kell elő­segíteniük az anyagellátás meg­javítását. Fel kell használni e cél elérésére a szocialista munkaver­senyt is. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához a legna­gyobb szervező erőt a második ötéves terv jelenti. Ebből követ­kezik, hogy jelenleg is és az elkövetke­zendő években is e terv meg­valósítására kell összpontosí­tani a párt, az állam szerve­ző, vezető, irányító munká­ját, dolgozó népünk alkotó te­vékenységét. A mi terveink állami tervek, kö­telező erejű törvényt jelentenek. Ugyanakkor a tervezésnek a tö­megek alkotó kezdeményezésére kell támaszkodni, amely fejlődé­sünk meggyorsításának új lehető­ségeit hozza felszínre. Pártunk, államunk, dolgozó né­pünk előtt álló gazdasági felada­tok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet s a gazdasági vezetés demok­ratizálását s ezen keresztül biz­tosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszín­­rehozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználá­sa. Bátran kell támaszkodni a dolgozókra, meg kell hallgatni véleményüket és javaslataikat, ki kell kérni tanácsaikat, s ha ezek helyesek — és többnyire helyesek — intézkedni kell megvalósítá­sukra. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határo­zatai, a Minisztertanács elhang­zott beszámolója nagyszerű táv­latokat nyitnak dolgozó népünk előtt. Most mindannyiunk előtt az a feladat, hogy a helyes határo­zatok végrehajtására mozgósít­sunk minden erőt. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk ugyanúgy, mint a múltban annyiszor, erejét nem kímélve fog dolgozni azon, hogy a szocialista hazánk építésé­ben előttünk álló feladatokat mind sikeresebben oldjuk meg. A Hegedűs András elvtárs ál­tal előterjesztett beszámolót elfo­gadta. Kiss Imre országgyűlési képvi­selő a Veszprém megyei tanácsok munkájával, Molnár Ernő ország­­gyűlési képviselő pedig több bu­dapesti problémával foglalkozott,­­majd Urbán Ernő képviselő szó­lalt fel, helyén marad, nem vonják fele­lősségre. É­s még egy dolgot a szo­cialista d­emokratizmussal kapcso­latban. Bár a beszámoló ső hang­súlyozta, hogy nehéz bonyolult ügyről, bizonyos értelemben az egész államgépezet munkastílu­sának átállításáról is van szó, ja­vasolnám, hogy a sajtóban, rádióban, de a mi saját munkánkban, a képvi­selői munkában is kapjon haragot a bizalom és a türe­lem többszöri, okosan megin­dokolt kérése. Meg kell magyaráznunk, hogy az olyan, önmagukban helyes intéz­kedések, mint az egyszerűsítés, vagy a bürokrácia elleni küzdelem ál­talában, csak olyanok, mint a helyi, a tüneti kezelés. Nem vé­letlen, úgy gondolom — és Hege­dűs elvtárs is arra hivatkozott —, hogy eddigi kísérleteink az egy­szerűsítésre nem egyszer újabb hivatalokat szültek. Azt hiszem, hogy erőfeszítéseink akkor ve­zetnek igazán sikerre, akkor él­vezzük igazán a szocialista demok­ratizmus áldásait, ha egysze­rűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosulnak, mely szerint minél jobban kiveszi részét az egész nép az államhatalom teendőinek gya­korlásában, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra. — Végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, il­letve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezek­nek a félreértéseknek, illetve né­zeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszemű­ségéhez semmi kétség sem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom ami­att, hogy a XX. kongresszus ta­nulságainak alkalmazása a mi sa­játos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátorság, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványai­nak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat — mondotta a többi között, majd így folytat­ta. — Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének júliusi plénuma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. Biztosra lehet venni, hogy a nézet­­eltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is fogják bizonyítani. A Minisztertanács elnöke, He­gedűs elvtárs beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, s azt elfogadom, s a magam képessé­geihez mérten teljes erővel támo­gatom. (Taps.) Ezután az elnök bejelentette: a beszámolóhoz több hozzászóló nincs, így a vitát bezárta. Az el­hangzottakra Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke válaszolt: igyekszünk segíteni —é­s a Mi­nisztertanács már hozott is ilyen határozatot —, hogy az egyes me­gyei tanácsok végrehajtó bizott­ságai, illetve a kiemelt négy vá­ros végrehajtó bizottságai tervja­vaslatot készítenek a Miniszterta­nácsnak. Amikor a Minisztertanács az éves terveket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériu­mok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottsá­gok, illetve a kiemelt váro­si­ végrehajtó bizottságai ál­tal előterjesztett tervjavasla­tot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejleszté­sének kérdéseit együttesen tud­juk vizsgálni. Persze, ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem: mindazt a sok kérdést, amit Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs itt elmondott, nem fogjuk tudni nyomban megoldani. Ezek­nek a megoldásához idő kell. A kérdések egy része olyan — azt azonnal hozzátehetem — amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának tovább javítását. Feltétlenül nagyon komolyan kell foglalkoznunk ezzel, s meg kell oldani. Ennyit a területi tervezés­­sel kapcsolatban. Földvári elvtárs nagyon hatá­rozottan vetette fel a beruházá­sok kérdését és bírálta ebből a szempontból a Minisztertanács munkáját. Azt hiszem teljesen jo­gos a kérdés felvetése kritikai módon. A beruházás az a területe népgazdaságunknak, ahol a legki­rívóbbak az elmúlt években elkö­vetett mulasztások. A Minisztertanács látja ennek a kérdésnek fontosságát. Ezért egyszerűsítették a beruházásokat, beruházások előkészítését. A beruházások jóváhagyását a Minisztertanács a maga szá­mára csak a legfontosabb be­ruházásoknál tartotta fenn, egyébként a beruházásokat a miniszterek hagyják jóvá. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy központosí­tani tudjuk erőinket a legfonto­sabb beruházásokra. Földvári elvtárs elmondotta még, hogy falun több olyan pa­nasz van, amit gyorsabban kelle­ne orvosolni. Az hiszem, ebben sok az igazság, de engedje meg Földvári elvtárs, hogy hozzáte­gyem: ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagyon nagy mértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelős­séget egyszerűen a helyi szervek­re akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szer­szervek elkövetnek, a Miniszter­­tanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen pana­szok orvoslására, amelyet pedig ki lehetne használni. Mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és azért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végreha­jtó bizottsá­gainak, azok elnökeinek és az igazgatóknak sokkal nagyobb hatáskört, adunk azért, mert bízunk bennük. Ugyanakkor azonban meg kell mondani, hogy államapparátu­sunkban vannak olyan típusú dolgozók, akik nem oda valók. Ezeket ki kell tenni az államap­parátusból. Először persze bírálni kell, ha a bírálat neve segít, ki kell tenni. Nagyon helyeslem azokat a ja­vaslatokat, amelyeket a képvise­lőtársak az egyszerűsítéssel kap­csolatban mondottak. Ezek a ja­vaslatok mind abban az irányban hazódnak, hogy megfontoltan, a kérdést nem az akta oteatáról nézve nyúljunk hozzá az állam­apparátus munkájának megjaví­tásához és hogy az egyszerűsítést ,ne tekintsük egyszerűen egyes rubrikák megszüntetésének, ha­nem a kérdést a másik oldalról is nézve, az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista de­mokratizmus fejlesztését és ál­lamapparátusunk bizonyos mér­tékig új módszereinek kifejlesz­tését. Engedje meg a tisztelt Ország­­gyűlés, hogy végezetül a Minisz­tertanács nevében megköszönjem azt a lázalmat, amely a Minisz­tertanács munkája iránt a hozzá­szólásokban megnyilvánult, meg­köszönjem azt a bizalmat, amely megmutatkozott abban, hogy a felszólaló képviselőtársak egyet­értettek a Minisztertanács beszá­molójával és elfogadták a terve­ket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutat­kozott meg, hogy a képviselőtár­sak bátran bírálták a Miniszter­­tanács munkájának fogyatékossá­gát. Ezután az országgyűlés elnöke a Minisztertanács elnökének beszá­molójával kapcsolatban a követ­kező határozati javaslatot terjesz­tette az országgyűlés elé: Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Miniszterta­nács beszámolóját az 1955 novem­beri ülésszak óta kifejtett tevé­kenységéről és egyetért azon el­gondolásokkal és tervekkel, ame­lyeket a Minisztertanács beszámo­lója az ipar s a mezőgazdaság to­vábbi fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvo­nalának emelésére, az állami és a gazdasági élet demokratizmusá­nak széleskörű kibontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mérték­ben helyesli és jóváhagyja a kor­mány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együtt­működés ma már széles körben el­fogadott, ismert alapelve alapján határozottan és következetesen folytassa külpolitikai tevékenysé­gét, erősítse testvéri együttműkö­désünket a szocialista világrend­szer országaival, s mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szo­cializmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető or­szággal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csökkenté­séhez való hozzájárulás érdekében s biztosítsa, hogy országunk kép­viselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a ma­gasztos cél elérését, a népek kö­zötti barátságot, a tényleges le­szerelés megvalósítását s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonságának megvalósulását. A nemzetközi fe­szültség csökkentése s az általá­nos béke és biztonság megszilárdí­tása az alapja annak, hogy né­pünk még magabiztosabban foly­tathassa békés, építő munkáját megújhodott szocialista hazánk felvirágoztatására. Szavazás után az országgyűlés a Minisztertanács elnökének beszá­molóját s az előterjesztett határo­zati javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. (Taps.) Az országgyűlés ülésszaka lseben Ernő ! A művek is bizonyítják majd a nézetek teljes egyetértését . A Minisztertanács elnöke, Hegedűs András elvtárs beszá­molóját illetően két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a szocialista demokratizmus kérdé­se, a másik — ahogyan Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetőleg nézeteltérések ügye, — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Döntő fontosságúnak tar­tom, s mint a cselekvés vezérfo­nalát, csak helyeselni tudom azt az elvet, hogy­ ezután a vezetést nem az utasítások, direktívák, in­tem és egyéb rendeletek tömke­lege, hanem a főirányelvek ala­pos, meggondolt kidolgozása és az elmélyült, a korrekcióra menet­közben is kész ellenőrzés fogja jelenteni, amivel mint következ­mény, az jár majd, hogy megnő az alsóbb szervek, el­sősorban a helyi tanácsok fel­adata és jelentősége, illetőleg maguk a tanácsok is a fonto­sabb kérdésekben nem a vég­rehajtó bizottság, hanem a plénum, a teljes tanácsülés határozatai alapján fognak működni. Az első kérdés, amely ezzel kap­csolatosan az emberben felvető­dik: vajon tanácsaink jelenlegi apparátusa, maguk a funkcioná­riusok alkalmasak-e arra, hogy a vezetésnek ezt az újszerű, a je­lenleginél sokkal több önállóságot, körültekintést, felelősséget és ki­mondom, bölcsességet igénylő munkáját ellássák ? Mint nézelő­dő, országot járó ember azt mondhatom erre: általában igen. Helyeslem, hogy Hegedűs éle­téb­e itt, az ország színe előtt meg­védte arra érdemes funkcioná­riusainkat, de még jobban he­lyeslem azt az elvet, amely képes­ségeikhez méltó munkát, a jelen­leginél sokkal nagyobb önállósá­got biztosít nekik, és amely vég­ső soron funkcionáriusainkat szimpla rendeletvégrehajtókból a maguk kisebb-nagyobb közössé­gének hivatott és kétszeresen fe­lelős vezetőivé teszi. (Taps.) Szotán így folytatva: Köetudo­mású, hogy milyen széles és mi­lyen egyetértő visszhangot váltott ki pártunknak és kormányunknak az a kezdeményezése, hogy falva­­ink nyilvános gyűlésen, minden körülményt pontosan mérlegelve vegyék le a kuláklistáról az ártat­lanul megbélyegzett középparasz­tokat, s amikor erről beszélünk, sokszor és joggal hivatkozunk a a nép megsértett igazságérzetére. De kérdem, nem félmegoldásnak tartja-e a nép igazságérzete azt az esetet, amikor a középparasztok lekerülnek ugyan a kuláklistáról, sőt anyagi kárpótlásuk érdekében is nagyon helyesen intézkedés ,történt viszont az a funkc­inári­­us, aki köztudomásúan személ­­lyes bosszú, vélt érdemhajhászás, vagy egyéb hasonló okok miatt tört a vesztükre, továbbra is FEJÉR MEGYEI NfiPLAI“ Szerda, 1856. augusztus 1. Hegedűs András elvtárs válasza képvi­. Tisztelt Országgyűlés,­iselő elv­társak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeselték a Miniszter­­tanács beszámolóját eddigi tevé­kenységéről és azokat az elgondo­lásokat és terveket, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kap­csolatban ismertetett. Én ezért a zárszóban nem kívánok kitérni minden képviselő elvtárs felszó­lalására, csupán azokkal a kér­désekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a Minisztertanács működésével kap­csolatban bírálatként felvetettek. Achátz elvtárs és Földvári elv­társ is igen erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Achátz elvtárs Pécs városa fejlesztését, Földvári elv­társ Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát a® egyes területek szem­pontjai nem érvényesültek megfelelő módon. A minisztériumok az egyes terü­letek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ez termé­szetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a Ko­hó és Gépipari Minisztérium, mint a Vegyipari Minisztérium, vagy a mezőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérdé­sen, amelyet Rchátz elvtárs és Földvári elvtárs felvetett, mi úgy Non György, a Népköztársaság­ legfőbb ügyészének beszámolója Ezután napirend szerint követ­kezett Non György, a Népköztár­saság legfőbb ügyészének be­számolója.­­ 1953 július 4-én az ország­­gyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvető­en más, mert a régi. A régi „ál­lamügyész” az igazságügyminisz­ternek alárendelt közvádló volt, akinek az volt a feladata, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat képviselje. Az új, a lenini elvek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség leg­főbb őre. Felügyel arra, hogy a minisztériumok és az összes álla­mi és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a­ törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok eljárásaikban a törvényes előírásokat betartsák és feltárjanak minden bűncselek­ményt. Az ügyész vádképviseleti jogán túl őrködni köteles a bíró­ságok ítélkezésének törvényessé­ge feletti Az ügyész felügyel az­(ioly.c­cm a harmadik oldalon)

Next