Fejér Megyei Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

Vasárnap, 1957. március 31. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP M­árcius 21-én zászlót bontott a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. Szerte az országban alakulnak a KISZ helyi szervezetei. Megyénkben is már több, mint 20 szervezet kezdett mun­kához. Egyelőre nem százak alakítják a szervezeteket. Legtöbb helyen 25—30 fia­tal látott munkához. Számuk nem sok, de harcos, párthoz, szocializmushoz hű fia­talok. Olyanok, akik az ellenforradalom idején is készek lettek volna fegyvert fogni a proletárdiktatúra védelmére. — Nem rajtuk múlott, hogy nem így történt. Nekik nem kell magyarázni, miért van szükség a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségre. Ők vállalják mindazt a harcot, küz­delmet, amit a párthoz tartozás, a prole­tárdiktatúrához való hűség jelent, köve­tel. Ez ad nekik erőt és lendületet a mun­kához. Ők nem kérik, hogy politikamen­tes legyen az ifjúsági szervezet, ellenke­zőleg követelik, hogy politizáljon az ifjú­ság. A termelési kérdéseket sem akarják száműzni az ifjúsági szervezetből, hiszen tudják, csak akkor lehet a zsebből valamit kivenni, ha előzőleg tettek bele, Ők nem arról gondolkoznak csinálják-e, — a ham­­letti kérdést legtöbbjük rég eldöntötte, — számukra nem az a kérdés, hogy lenni, hanem az, hogy hogyan, miként. S ez a hogyan sem az elvre, az eszmére vonatko­zik, — ez világos: a marxizmus-leniniz­­mus talaján állva — hanem a gyakorlati életre. Tudvalévő, hogy a DISZ-ben ezzel a gyakorlattal volt a baj. A marxizmus­­leninizmus talaján állás nagyon sokszor úgy fejeződött ki, hogy kopírozták a pártszervezet munkáját. A termeléssel való foglalkozás meg valahogy úgy tör­tént, hogy a DISZ-titkár termelési felelős­sé változott. No nem hivatalosan, gyakor­latilag. S ez az, aminek nem szabad meg­ismétlődnie a KISZ-ben, ez az, amit a KISZ alapító tagjai ki akarnak kerülni. Igaz, ők foglalkozni akarnak a társada­lom, a gazdasági élet kérdéseivel, de ami a lényeg, nem akadémikus módon. Nem jelszavakat akarnak bemagolni — jóné­­hány már van a tarsolyukban —, hanem az élet, a gazdaság, a politika összefüggé­seit akarják megérteni. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha konkrét példákon ne­velünk, ha az élettel ismertetjük meg őket. Hiszen fiatalokról van szó, akik nemcsak a múltat, de a jelent sem isme­rik eléggé. Az életben egyes tényeket látnak csak, hol jót, hol rosszat, de ösz­­szességükben nem látják a dolgokat, nem is beszélve arról, hogy gyakran éppen a mozgató erőt nem veszik észre. A K­ISZ- nek kell őket megtanítania arra, hogy az életben eligazodjanak. Mielőtt az olvasó visszakérdezné hogyan, miként, megpró­bálom elmondani az én elképzeléseimet. K­­lasszikus példával kezdem. Az egyik szemináriumon a kapitaliz­musról lesz szó. Kell ezzel foglalkozni, fo­gunk is. De nem úgy, mint a DISZ politi­kai köreiben tettük. Még azelőtt, hogy a marxista tételeket megtárgyalnánk, idő­sebb munkásokat kérünk meg, mondják el, hogyan éltek ők a múltban, hogyan ta­nulták meg saját bőrükön mi a kapitaliz­mus. Ezek után érthetőbb lesz az elméleti következtetés. Úgy gondolom, hogy ilyen és hasonló jellegű szemináriumokon a hallgatók nemcsak „elsajátítanák” az anyagot, hanem meg is értenék. Ilyen szemináriumokat szerveztek a kommunis­ta ifik a Horthy-korszakban. A napokban Tatabányán jártam, beszélgettem régi KIMSZ tagokkal, hasonló szemináriumok résztvevőivel. Még ma is emlékeznek ar­ra, amit tanultak, sőt azt is tudják, hogy a proletárdiktatúráról a Turul szobornál beszélgettek, a kizsákmányolást meg az egyik szakadékban tárgyalták meg. Külö­nös örömmel hallgattam ezeket a vissza­emlékezéseket, hiszen a tatabányai ifik egyik vezetője, a mártír halált halt Bu­­gyács Imre a Fejér megyei Kisgyón­­bányán kezdte tevékenységét. Hasonló módon kellene a KISZ-ben is megszervezni a politikai oktatást, hiszen enélkül nem tudjuk kommunistákká, a szocializmus építőivé, harcosaivá nevelni a fiatalokat. Márpedig nekünk ez a cé­lunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a fiatalság legjobbjai is ezért jönnek a KISZ-be. A Vadásztölténygyár KISZ-alakuló gyűlésén majdnem minden felszólaló ezt hangsúlyozta. Világos tehát a KISZ-nek a célja, s a különféle szakkö­rök, sport, kulturális, és szórakozási igé­nyeinek kielégítése csak eszköz e cél elé­résében. Éppen az lesz a feladatunk, hogy ezeket a nagyszerű, a fiatalságnak meg­felelő és nevelését segítő eszközöket meg­felelő módon kihasználjuk. A politikai oktatáshoz, nevelőmunká­** hoz tartozik az ifjúság munka­szeretetére való nevelése is. Hiába szer­vezünk munkaversenyt, alakítunk brigá­dokat, ha nem értetjük meg a fiatalokkal ennek jelentőségét. Hiszen a munkaver­seny fő jelentősége nem is az a néhány százalék felmutatása, hanem az, hogy a tömegek érezve a termelés, a termelé­kenység, — munkájuk fontosságát — ön­tevékenyen vesznek részt életük alakítá­sában, szebbé tételében. Ezt az életben való aktív részvételt kell az ifjúságban tu­datosítani. Mondanunk sem kell, hogy ez is a KISZ feladata. Meg kell tanítani a KISZ-nek az ifjúságot arra is, hogy a hét­köznapi dolgokban is észrevegye a hősiest, a romantikust. Mi elég gyakran sóhajtoz­tunk és sóhajtozunk ma is a romantika, a hősiesség után, s csak éppen ott nem ke­ressük, ahol van,­­ a szocializmus építé­sében. Ezek után ne gondolja senki, hogy én csak a termelési dolgokban látok fantázi­át. Nem. Én tudatában vagyok annak, hogy az élet minden területét, romantikát rejt magában, csak fel kell azt fedezni. S az ifjúságnak éltető eleme a romantika. A fiatalok vágynak romantikus dolgokra. Persze a fantázia és a romantika értelme­zése sokszor helytelen volt. A DISZ-ben legtöbbször csak a Lillafüreden vagy a Galyatetőn töltött két hétben láttak fan­táziát. Nem tagadjuk, hogy ez nagyon ér­dekes, romantikus dolog, de itt is meg kell említeni, amit már fentebb mondottunk, hogy a romantikáért nem kell mindig olyan messze menni. Nagyon szépen lehet­ne pihenni a Bodajk melletti regényes Galya-völgyben, a Vértes vadonjában” a Bakony erdeiben, a Velencei-tó partján, vagy a vén Duna mellékén. Valamennyi pompás, romantikus nyaralási alkalmat kínál. S mindez itt van előttünk, a mi megyénkben. Csak a karunkat kell ki­nyújtani. Hogy nincs pénzünk üdülőket építeni? Lehet. De ez nem is szükséges. Annyi pénzt elő tud minden szervezet te­remteni, hogy két-három sátort vásárol­jon. Ily módon a „szállás kérdést" köny­­nyen meg tudjuk oldani. S ezeken a he­lyeken nemcsak üdülnénk, szórakoznánk, hanem szűkebb hazánkat, Fejér megyét is megismernénk. Csinálhatnánk ezt , ver­senyszerűen is, Ismerd meg a megyét a mozgalom keretében. A KISZ megyebi­zottságának feladata lenne, hogy a leg­jobb eredményt felmutató szervezeteket jutalmazza. D J­e egy-egy ilyen túrát, akár külföl­dit is kezdeményezhetnének a pusztavámi, vagy a sztálinvárosi fiatalok is. Leleveleznék valamelyik csehszlovákiai üzem ifjúsági szervezetével, hogy egy hét­re meghívnak vendégségbe 30 cseh fiatalt, utána pedig ők viszonozzák ezt a látoga­tást. — Ilyen terveik vannak a Vadásztöl­ténygyár KISZ szervezet fiataljainak is. — Úgy gondolom, hogy az ilyen túrák a né­pek közötti barátságot is mélyítenék. Persze arra vigyázni kell, hogy csak olyanba fogjunk, amire erőnkből futja. Rendezzünk előbb két-háromnapos túrá­kat, csak később gondoljunk két-három­­hetes táborokra. Amit én ezzel kapcsolat­ban lényegesnek tartanák, az, hogy ne mindig a vállalatnál, vagy a szakszerve­zetnél „darizzuk a pénzt”, hanem próbál­juk azt magunk előteremteni. A bányász fiatalok megbeszélhetnék az üzemvezetővel, hogy társadalmi munká­ban szenet termelnek, s ennek árából ve­hetnének egy autóbuszt. A nagyobb üze­mekben meg régi hulladékanyagokból tudnának pénzt előteremteni a túrákra, kirándulásokra, s egyéb dolgokra. A­ mun­kásfiatalok arról is beszélhetnének a vál­lalatvezetőkkel, hogy újra létrehozzák az ifjúsági brigádokat, s a brigádok által hajtott haszonból kapnának valamit a szokásos prémiumon felül, s azt hasonló célokra fordítanák. A fiatalok is jól jár­nának, s a termelés is bizonyosan emel­kedne. Lám a szórakozáson keresztül is el lehet jutni a termeléshez! Ezt meg lehet valósítani az üzemek­ben, mondhatják a parasztfiatalok. De van erre mód falun is. A hosszú téli esté­ken kosárfonásból, szőnyegkészítésből te­remthetnék elő az anyagiakat. Kevésen értenek hozzá? Tanítsuk meg őket. Szer­vezzen a KISZ ilyen tanfolyamokat. Biz­tosan akad jelentkező,­étrehozhatnánk kézimunka, aszta­los, lakatos, vagy modellező szak­köröket, nem is beszélve a motoros, vagy a lövész körről. Túl sokat javaslok? Nem hiszem. Hiszen ezt mind meg lehet oldani központi segítség nélkül. Végezhetnének más érdekes, hasznos dolgokat is az ifjak. Hogy csak párat em­lítsek: összegyűjtenék a falvaikban hasz­nálatos közmondásokat, meséket, népda­lokat. Egész biztos segítenének­ ebben is­koláink tanítói. Lehetne kezdeményezni megyei énekversenyt is. Az a szervezet győzne, amelynek tagjai a legtöbb nép­dalt, munkásmozgalmi indulót tanulnának meg. Volna mód szavalóversenyeket ren­dezni. Sok helyen az irodalmi köröknek is lennének aktív tagjai. Sokhelyütt érdekes lenne egy előadás a „fekete gyémántról”, mégpedig úgy, hogy a baracskai, vagy a székesfehérvári fiatalok nem a kultúrotthonokban hall­gatnák meg ezt az előadást, hanem mond­juk a pusztavámi szénbányában. Érdekesen készülhetnénk a VI. Világ­ifjúsági találkozóra is. Meghívhatnánk komszomolista fiatalokat, akik beszélné­nek nekünk a Szovjetunióról, az idei VIT fővárosáról , Moszkváról. Talán azt is meg lehetne valósítani, hogy a VIT ideje alatt a Velencei tó partján rendeznénk egyhetes úgynevezett sátor fesztivált. Minden KISZ szervezet két-három sátor­ral — 20—30 fő — képviselné magát. A költségeket (csak az útiköltség, s az éle­lem kerülne pénzbe) a résztvevők, vagy szervezetük fedezné. Ugyanilyen alapon meghívhatnánk erre a fesztiválra 10—20 cseh, román, bolgár fiatalt is. Így tényleg fesztivállá tehetnénk. Azzal kezdtem, hogy ma még csak 20—30-an vannak egy-egy KISZ szerve­zetben, de ha érdekes, vonzó programot dolgozunk ki és azt meg is valósítjuk, jön­nek a fiatalok hozzánk szíves-örömest. Annál is inkább, mert jó részük nem azért vonakodik belépni a KISZ-be, mert ez a párt ifjúsági szervezete, hanem azért, mert félnek, hogy unalmas lesz, mint a DISZ volt. Nos, mi magunk eleven, lükte­tő életet akarunk, nevetve, dalolva aka­runk alkotni, nevelődni, élni. e­hhez akar segítséget nyújtani ez a néhány gondolat, ötlet. Azt szeret­nénk, ha a KISZ fiatalok, idősebb elvtár­saink, pedagógusaink is elmondanák gon­dolataikat, megírnák mit csináljunk, ho­gyan tegyük érdekesebbé, jobbá szerveze­teink munkáját. Az is segítené vélemény­­cserénket, ha a meglévő KISZ szervezetek saját programjukat, terveiket ismertetnék lapunk ifjúsági híradójában a többi KISZ szervezettel. így talán könnyebb lesz ki­alakítanunk a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség életvidám, harcos szerve­zeteit, — bányász — HOGYAN Várjuk soraitokat DOLGOZZON A KISZ ? Zászlót bontott a Vadásztöltény­gyár KISZ-szervezete A Vadásztölténygyár kultúrter­me ma nagyon ünnepélyes. Az asztalokon zöld aszparátusz és halványrózsaszín, meg üde fe­hérségű hortenziák pompáznak. A színpad felett a vörös és nemzeti­színű drapérián felirat: Éljen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ebben az ünnepélyes teremben Preszter Kálmán, a KISZ előké­szítő bizottságának elnöke be­szélt. Őt hallgatom én is, de azok­ra a beszélgetésekre gondolok, amelyek a hét elején folytak le közöttünk. Ő akkor azt mondotta: nehezen állunk talpra. Sokan még a becsületes ifjak közül is idegenkednek a KISZ-től. Egyen­ként beszélgetünk velük, elmond­juk, mit akar a Kommunista Ifjú­sági Szövetség. Megmondjuk ne­kik, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete és az MSZMP vezeté-­ sével fogunk dolgozni a szocializ-­­ mus építéséért és ha szükség lesz­­ rá, fegyverrel is készek leszünk s megvédeni a proletárdiktatúrát. Csak az jöjjön közénk, aki ezt vállalja. Kezdetben nem sokan leszünk. Talán harmincan... Nézem a termet, az asztalok körül jónéhány szék üres, s a résztvevők tekintélyes része se­m fiatal, hanem idősebb kommunis­ták, meghívott vendégek. Preszter elvtárs azt mondta, hogy talán harmincan lesznek. S itt a terem­ben ma 52 fiatal ül! Amíg Preszter elvtárs a KISZ programjáról beszél, a közös ki­rándulásokról, a csehszlovákiai nyaralásról,­­ nem egyformák az arcok. Sok ifinek lelkesen csillog a szeme, többen azonban hitetle­nül néznek. Ez utóbbiak, mint Pálfi Zoltán mondotta, arra gon­dolnak, hogy ígéreteket a Dísz­től is kaptak. Ez is figyelmezte­tés: most arra kell törekedni,­­ hogy amit ígértünk, be is tartsuk.­­ Többen azt kifogásolják, hogy a­­ program nem szentel kellő figyel- l met a­­ szervezeti életnek, az ifjú­ság nevelésének. Pedig ez a leg­fontosabb. Bekapcsolódtak az ifjak vitájá­ba az idősebb kommunisták is .A fiatalok figyelmesen hallgatják Czáner Lajos művezető szavait, aki a munkásifjúság múltbeli ne­héz életéről beszélt, ő tudja mit jelentett a munkanélküliség. A kapitalista kizsákmányolást sem csak elméletből ismeri. S mint Madarász József mondotta, az idősebb kommunistákkal való be­szélgetések nagyon hasznosak, mert ha jól ismerjük a múltat, a jelent is jobban tudjuk értékelni. Sok-sok problémáról esett még szó. Valamennyi hozzászólót az a cél vezette, hogy szebbé-jobbá, harcosabbá tegyék szervezetüket. S ha ilyen szellemben fognak dol­gozni, tevékenykedni, akkor hűek lesznek a vöröscsillagos nemzeti lobogóhoz, amit az alakuló gyű­lésen Pajor elvtárs, a gyár párt­­szervezete nevében nyújtott át a megalakult KISZ-szervezetnek. 5. oldal EPOSZ-hírek ALSÓSZENTIVÁN községben igen helyesen már együttműkö­dik a sportkör az EPOSZ-szal. Ezt kell tenni minden községben, hiszen az ifjúsági szervezeteké lesz ezután a kultúrház és a sportköri felszerelések is. (Átve­szik szocialista megőrzésre). Ne­kik kell gazdálkodni vele. Rend­behozzák a sportpályákat, parko­sítják a kultúrház környékét, a röplabda-, atlétikai pályát, s hogy ki ne felejtsük: szorgalmasan ta­nulják, próbálják esténként a­­Liliomfi" című színművet. A SÁRKESZI község fiataljai a napokban alakították meg 21 taggal az EPOSZ-t. Vezetőnek Dobai Gyulát választották. Vattás és mindenféle felsőruhák őr és gépkocsivezető bundák szakszerű vegytisztítását vállalja a VESZPRÉMI „PATYOLAT“ F­enyves u. 15. ______

Next