Fejér Megyei Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
Vasárnap, 1957. március 31. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Március 21-én zászlót bontott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Szerte az országban alakulnak a KISZ helyi szervezetei. Megyénkben is már több, mint 20 szervezet kezdett munkához. Egyelőre nem százak alakítják a szervezeteket. Legtöbb helyen 25—30 fiatal látott munkához. Számuk nem sok, de harcos, párthoz, szocializmushoz hű fiatalok. Olyanok, akik az ellenforradalom idején is készek lettek volna fegyvert fogni a proletárdiktatúra védelmére. — Nem rajtuk múlott, hogy nem így történt. Nekik nem kell magyarázni, miért van szükség a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. Ők vállalják mindazt a harcot, küzdelmet, amit a párthoz tartozás, a proletárdiktatúrához való hűség jelent, követel. Ez ad nekik erőt és lendületet a munkához. Ők nem kérik, hogy politikamentes legyen az ifjúsági szervezet, ellenkezőleg követelik, hogy politizáljon az ifjúság. A termelési kérdéseket sem akarják száműzni az ifjúsági szervezetből, hiszen tudják, csak akkor lehet a zsebből valamit kivenni, ha előzőleg tettek bele, Ők nem arról gondolkoznak csinálják-e, — a hamletti kérdést legtöbbjük rég eldöntötte, — számukra nem az a kérdés, hogy lenni, hanem az, hogy hogyan, miként. S ez a hogyan sem az elvre, az eszmére vonatkozik, — ez világos: a marxizmus-leninizmus talaján állva — hanem a gyakorlati életre. Tudvalévő, hogy a DISZ-ben ezzel a gyakorlattal volt a baj. A marxizmusleninizmus talaján állás nagyon sokszor úgy fejeződött ki, hogy kopírozták a pártszervezet munkáját. A termeléssel való foglalkozás meg valahogy úgy történt, hogy a DISZ-titkár termelési felelőssé változott. No nem hivatalosan, gyakorlatilag. S ez az, aminek nem szabad megismétlődnie a KISZ-ben, ez az, amit a KISZ alapító tagjai ki akarnak kerülni. Igaz, ők foglalkozni akarnak a társadalom, a gazdasági élet kérdéseivel, de ami a lényeg, nem akadémikus módon. Nem jelszavakat akarnak bemagolni — jónéhány már van a tarsolyukban —, hanem az élet, a gazdaság, a politika összefüggéseit akarják megérteni. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha konkrét példákon nevelünk, ha az élettel ismertetjük meg őket. Hiszen fiatalokról van szó, akik nemcsak a múltat, de a jelent sem ismerik eléggé. Az életben egyes tényeket látnak csak, hol jót, hol rosszat, de öszszességükben nem látják a dolgokat, nem is beszélve arról, hogy gyakran éppen a mozgató erőt nem veszik észre. A KISZ- nek kell őket megtanítania arra, hogy az életben eligazodjanak. Mielőtt az olvasó visszakérdezné hogyan, miként, megpróbálom elmondani az én elképzeléseimet. Klasszikus példával kezdem. Az egyik szemináriumon a kapitalizmusról lesz szó. Kell ezzel foglalkozni, fogunk is. De nem úgy, mint a DISZ politikai köreiben tettük. Még azelőtt, hogy a marxista tételeket megtárgyalnánk, idősebb munkásokat kérünk meg, mondják el, hogyan éltek ők a múltban, hogyan tanulták meg saját bőrükön mi a kapitalizmus. Ezek után érthetőbb lesz az elméleti következtetés. Úgy gondolom, hogy ilyen és hasonló jellegű szemináriumokon a hallgatók nemcsak „elsajátítanák” az anyagot, hanem meg is értenék. Ilyen szemináriumokat szerveztek a kommunista ifik a Horthy-korszakban. A napokban Tatabányán jártam, beszélgettem régi KIMSZ tagokkal, hasonló szemináriumok résztvevőivel. Még ma is emlékeznek arra, amit tanultak, sőt azt is tudják, hogy a proletárdiktatúráról a Turul szobornál beszélgettek, a kizsákmányolást meg az egyik szakadékban tárgyalták meg. Különös örömmel hallgattam ezeket a visszaemlékezéseket, hiszen a tatabányai ifik egyik vezetője, a mártír halált halt Bugyács Imre a Fejér megyei Kisgyónbányán kezdte tevékenységét. Hasonló módon kellene a KISZ-ben is megszervezni a politikai oktatást, hiszen enélkül nem tudjuk kommunistákká, a szocializmus építőivé, harcosaivá nevelni a fiatalokat. Márpedig nekünk ez a célunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalság legjobbjai is ezért jönnek a KISZ-be. A Vadásztölténygyár KISZ-alakuló gyűlésén majdnem minden felszólaló ezt hangsúlyozta. Világos tehát a KISZ-nek a célja, s a különféle szakkörök, sport, kulturális, és szórakozási igényeinek kielégítése csak eszköz e cél elérésében. Éppen az lesz a feladatunk, hogy ezeket a nagyszerű, a fiatalságnak megfelelő és nevelését segítő eszközöket megfelelő módon kihasználjuk. A politikai oktatáshoz, nevelőmunká** hoz tartozik az ifjúság munkaszeretetére való nevelése is. Hiába szervezünk munkaversenyt, alakítunk brigádokat, ha nem értetjük meg a fiatalokkal ennek jelentőségét. Hiszen a munkaverseny fő jelentősége nem is az a néhány százalék felmutatása, hanem az, hogy a tömegek érezve a termelés, a termelékenység, — munkájuk fontosságát — öntevékenyen vesznek részt életük alakításában, szebbé tételében. Ezt az életben való aktív részvételt kell az ifjúságban tudatosítani. Mondanunk sem kell, hogy ez is a KISZ feladata. Meg kell tanítani a KISZ-nek az ifjúságot arra is, hogy a hétköznapi dolgokban is észrevegye a hősiest, a romantikust. Mi elég gyakran sóhajtoztunk és sóhajtozunk ma is a romantika, a hősiesség után, s csak éppen ott nem keressük, ahol van, a szocializmus építésében. Ezek után ne gondolja senki, hogy én csak a termelési dolgokban látok fantáziát. Nem. Én tudatában vagyok annak, hogy az élet minden területét, romantikát rejt magában, csak fel kell azt fedezni. S az ifjúságnak éltető eleme a romantika. A fiatalok vágynak romantikus dolgokra. Persze a fantázia és a romantika értelmezése sokszor helytelen volt. A DISZ-ben legtöbbször csak a Lillafüreden vagy a Galyatetőn töltött két hétben láttak fantáziát. Nem tagadjuk, hogy ez nagyon érdekes, romantikus dolog, de itt is meg kell említeni, amit már fentebb mondottunk, hogy a romantikáért nem kell mindig olyan messze menni. Nagyon szépen lehetne pihenni a Bodajk melletti regényes Galya-völgyben, a Vértes vadonjában” a Bakony erdeiben, a Velencei-tó partján, vagy a vén Duna mellékén. Valamennyi pompás, romantikus nyaralási alkalmat kínál. S mindez itt van előttünk, a mi megyénkben. Csak a karunkat kell kinyújtani. Hogy nincs pénzünk üdülőket építeni? Lehet. De ez nem is szükséges. Annyi pénzt elő tud minden szervezet teremteni, hogy két-három sátort vásároljon. Ily módon a „szállás kérdést" könynyen meg tudjuk oldani. S ezeken a helyeken nemcsak üdülnénk, szórakoznánk, hanem szűkebb hazánkat, Fejér megyét is megismernénk. Csinálhatnánk ezt , versenyszerűen is, Ismerd meg a megyét a mozgalom keretében. A KISZ megyebizottságának feladata lenne, hogy a legjobb eredményt felmutató szervezeteket jutalmazza. D Je egy-egy ilyen túrát, akár külföldit is kezdeményezhetnének a pusztavámi, vagy a sztálinvárosi fiatalok is. Leleveleznék valamelyik csehszlovákiai üzem ifjúsági szervezetével, hogy egy hétre meghívnak vendégségbe 30 cseh fiatalt, utána pedig ők viszonozzák ezt a látogatást. — Ilyen terveik vannak a Vadásztölténygyár KISZ szervezet fiataljainak is. — Úgy gondolom, hogy az ilyen túrák a népek közötti barátságot is mélyítenék. Persze arra vigyázni kell, hogy csak olyanba fogjunk, amire erőnkből futja. Rendezzünk előbb két-háromnapos túrákat, csak később gondoljunk két-háromhetes táborokra. Amit én ezzel kapcsolatban lényegesnek tartanák, az, hogy ne mindig a vállalatnál, vagy a szakszervezetnél „darizzuk a pénzt”, hanem próbáljuk azt magunk előteremteni. A bányász fiatalok megbeszélhetnék az üzemvezetővel, hogy társadalmi munkában szenet termelnek, s ennek árából vehetnének egy autóbuszt. A nagyobb üzemekben meg régi hulladékanyagokból tudnának pénzt előteremteni a túrákra, kirándulásokra, s egyéb dolgokra. A munkásfiatalok arról is beszélhetnének a vállalatvezetőkkel, hogy újra létrehozzák az ifjúsági brigádokat, s a brigádok által hajtott haszonból kapnának valamit a szokásos prémiumon felül, s azt hasonló célokra fordítanák. A fiatalok is jól járnának, s a termelés is bizonyosan emelkedne. Lám a szórakozáson keresztül is el lehet jutni a termeléshez! Ezt meg lehet valósítani az üzemekben, mondhatják a parasztfiatalok. De van erre mód falun is. A hosszú téli estéken kosárfonásból, szőnyegkészítésből teremthetnék elő az anyagiakat. Kevésen értenek hozzá? Tanítsuk meg őket. Szervezzen a KISZ ilyen tanfolyamokat. Biztosan akad jelentkező,étrehozhatnánk kézimunka, asztalos, lakatos, vagy modellező szakköröket, nem is beszélve a motoros, vagy a lövész körről. Túl sokat javaslok? Nem hiszem. Hiszen ezt mind meg lehet oldani központi segítség nélkül. Végezhetnének más érdekes, hasznos dolgokat is az ifjak. Hogy csak párat említsek: összegyűjtenék a falvaikban használatos közmondásokat, meséket, népdalokat. Egész biztos segítenének ebben iskoláink tanítói. Lehetne kezdeményezni megyei énekversenyt is. Az a szervezet győzne, amelynek tagjai a legtöbb népdalt, munkásmozgalmi indulót tanulnának meg. Volna mód szavalóversenyeket rendezni. Sok helyen az irodalmi köröknek is lennének aktív tagjai. Sokhelyütt érdekes lenne egy előadás a „fekete gyémántról”, mégpedig úgy, hogy a baracskai, vagy a székesfehérvári fiatalok nem a kultúrotthonokban hallgatnák meg ezt az előadást, hanem mondjuk a pusztavámi szénbányában. Érdekesen készülhetnénk a VI. Világifjúsági találkozóra is. Meghívhatnánk komszomolista fiatalokat, akik beszélnének nekünk a Szovjetunióról, az idei VIT fővárosáról , Moszkváról. Talán azt is meg lehetne valósítani, hogy a VIT ideje alatt a Velencei tó partján rendeznénk egyhetes úgynevezett sátor fesztivált. Minden KISZ szervezet két-három sátorral — 20—30 fő — képviselné magát. A költségeket (csak az útiköltség, s az élelem kerülne pénzbe) a résztvevők, vagy szervezetük fedezné. Ugyanilyen alapon meghívhatnánk erre a fesztiválra 10—20 cseh, román, bolgár fiatalt is. Így tényleg fesztivállá tehetnénk. Azzal kezdtem, hogy ma még csak 20—30-an vannak egy-egy KISZ szervezetben, de ha érdekes, vonzó programot dolgozunk ki és azt meg is valósítjuk, jönnek a fiatalok hozzánk szíves-örömest. Annál is inkább, mert jó részük nem azért vonakodik belépni a KISZ-be, mert ez a párt ifjúsági szervezete, hanem azért, mert félnek, hogy unalmas lesz, mint a DISZ volt. Nos, mi magunk eleven, lüktető életet akarunk, nevetve, dalolva akarunk alkotni, nevelődni, élni. ehhez akar segítséget nyújtani ez a néhány gondolat, ötlet. Azt szeretnénk, ha a KISZ fiatalok, idősebb elvtársaink, pedagógusaink is elmondanák gondolataikat, megírnák mit csináljunk, hogyan tegyük érdekesebbé, jobbá szervezeteink munkáját. Az is segítené véleménycserénket, ha a meglévő KISZ szervezetek saját programjukat, terveiket ismertetnék lapunk ifjúsági híradójában a többi KISZ szervezettel. így talán könnyebb lesz kialakítanunk a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség életvidám, harcos szervezeteit, — bányász — HOGYAN Várjuk soraitokat DOLGOZZON A KISZ ? Zászlót bontott a Vadásztölténygyár KISZ-szervezete A Vadásztölténygyár kultúrterme ma nagyon ünnepélyes. Az asztalokon zöld aszparátusz és halványrózsaszín, meg üde fehérségű hortenziák pompáznak. A színpad felett a vörös és nemzetiszínű drapérián felirat: Éljen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Ebben az ünnepélyes teremben Preszter Kálmán, a KISZ előkészítő bizottságának elnöke beszélt. Őt hallgatom én is, de azokra a beszélgetésekre gondolok, amelyek a hét elején folytak le közöttünk. Ő akkor azt mondotta: nehezen állunk talpra. Sokan még a becsületes ifjak közül is idegenkednek a KISZ-től. Egyenként beszélgetünk velük, elmondjuk, mit akar a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Megmondjuk nekik, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete és az MSZMP vezeté- sével fogunk dolgozni a szocializ- mus építéséért és ha szükség lesz rá, fegyverrel is készek leszünk s megvédeni a proletárdiktatúrát. Csak az jöjjön közénk, aki ezt vállalja. Kezdetben nem sokan leszünk. Talán harmincan... Nézem a termet, az asztalok körül jónéhány szék üres, s a résztvevők tekintélyes része sem fiatal, hanem idősebb kommunisták, meghívott vendégek. Preszter elvtárs azt mondta, hogy talán harmincan lesznek. S itt a teremben ma 52 fiatal ül! Amíg Preszter elvtárs a KISZ programjáról beszél, a közös kirándulásokról, a csehszlovákiai nyaralásról, nem egyformák az arcok. Sok ifinek lelkesen csillog a szeme, többen azonban hitetlenül néznek. Ez utóbbiak, mint Pálfi Zoltán mondotta, arra gondolnak, hogy ígéreteket a Dísztől is kaptak. Ez is figyelmeztetés: most arra kell törekedni, hogy amit ígértünk, be is tartsuk. Többen azt kifogásolják, hogy a program nem szentel kellő figyel- l met a szervezeti életnek, az ifjúság nevelésének. Pedig ez a legfontosabb. Bekapcsolódtak az ifjak vitájába az idősebb kommunisták is .A fiatalok figyelmesen hallgatják Czáner Lajos művezető szavait, aki a munkásifjúság múltbeli nehéz életéről beszélt, ő tudja mit jelentett a munkanélküliség. A kapitalista kizsákmányolást sem csak elméletből ismeri. S mint Madarász József mondotta, az idősebb kommunistákkal való beszélgetések nagyon hasznosak, mert ha jól ismerjük a múltat, a jelent is jobban tudjuk értékelni. Sok-sok problémáról esett még szó. Valamennyi hozzászólót az a cél vezette, hogy szebbé-jobbá, harcosabbá tegyék szervezetüket. S ha ilyen szellemben fognak dolgozni, tevékenykedni, akkor hűek lesznek a vöröscsillagos nemzeti lobogóhoz, amit az alakuló gyűlésen Pajor elvtárs, a gyár pártszervezete nevében nyújtott át a megalakult KISZ-szervezetnek. 5. oldal EPOSZ-hírek ALSÓSZENTIVÁN községben igen helyesen már együttműködik a sportkör az EPOSZ-szal. Ezt kell tenni minden községben, hiszen az ifjúsági szervezeteké lesz ezután a kultúrház és a sportköri felszerelések is. (Átveszik szocialista megőrzésre). Nekik kell gazdálkodni vele. Rendbehozzák a sportpályákat, parkosítják a kultúrház környékét, a röplabda-, atlétikai pályát, s hogy ki ne felejtsük: szorgalmasan tanulják, próbálják esténként aLiliomfi" című színművet. A SÁRKESZI község fiataljai a napokban alakították meg 21 taggal az EPOSZ-t. Vezetőnek Dobai Gyulát választották. Vattás és mindenféle felsőruhák őr és gépkocsivezető bundák szakszerű vegytisztítását vállalja a VESZPRÉMI „PATYOLAT“ Fenyves u. 15. ______