Fejér Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
BÁNYÁSZNAPRA Amikor hordja a szél a havat, csikorgó hideg van s bent ülsz a meleg szobában a duruzsoló kályha mellett; amikor este világot gyújtasz olvasásra és a fény kellemesen árasztja el lakásod; amikor bekapcsolod a rádiót és hallgatod szenet dobsz a tűzhelybe, hogy főjjön az ebéd, amikor munkahelyeden zúgnak a gépek, villamosenergiát használsz; amikor utazol, robog veled tova a vonat — gondolsz e arra, kinek köszönheted mindezt? Vasárnap őt ünnepli az ország. A bányászt, akinek munkája nyomán valósul meg mindaz, ami lényegében az életet jelenti, a gazdaság „lélegzését”. A szén az „ipar kenyere”, enélkül nincs termelés, munka, nincs fény lakásodban, nincs meleg télen otthonodban, nem mennének enélkül a vonatok, állna a közlekedés és ki tudná megmondani, mi lenne szén nélkül a világgal. De hiszen nem kell ezt bizonyítani, felnőtt gyerek tudja még az iskolából, hogy szénből fakad az energia, ezzel pedig mennek a gépek, s így lesz ruha, cipő, megannyi közszükségleti cikk. őket, a bányászokat ünnepli immár hetedszer egész dolgozó népünk. Azokat köszöntjük meleg szívvel, akik életük egész folyamán ádáz harcot folytatnak a természettel, hogy elrabolják kincsét, a „fekete gyémánt”-ot. Lent a föld alatt, ahol nincs napfény, tiszta levegő, csak a kicsiny karbidlámpák pislákolnak és ezer veszély leselkedik az emberre — ők itt, ilyen körülmények között dolgoznak nap mint nap. Fúrják a csillogó kőzetet, robbantják a „falakat”, nagy lapátokkal rakják a csilléket — Fet, hogy gyöngyözik a verejték munka közben a homlokon, feszülnek az izmok lapátoláskor, csilletoláskor, bizony, küzdelem, harc a bányászmunka, a legfontosabb, a legveszélyesebb, a legnehezebb szakma! Régen? Az úri Magyarországban senkinek nézték a bányászt. A tőkés bányatulajdonosok, a részvénytársaságok legfőbb célja volt a nagy haszon. Kényük-kedvük szerint kizsákmányolták a nehéz munkát végzett bányászokat, filléres órabérek voltak, semmiféle munkavédelemmel nem törődtek, piszkosan tért haza az apa családjához, az egészségtelen lakásba. Állandó volt a munkanélküliség, sokszor még a betevő falat sem jutott a családnak, nem is beszélve arról, hogy nem volt semmiféle joga a bányásznak, a törvény a kizsákmányolókat védte. Aki sztrájkolt, csendőrök vetették börtönbe, sokan életükkel fizettek a jobb életért folytatott harcban. A bányásznap emléket állít azoknak, akik a fasizmus éveiben életüket áldozták csendőr■ortűz közben, mert jogot, kenyeret, szabadságot akartak a bányászoknak! A sötét, vigasztalan múlt nincs többé. A Szovjetunió felszabadító harcával megváltozott a magyar bányászság élete is. Népi demokráciánkban méltó helyre került a bányászság, soha nem tapasztalt elismerésben részesült. Az elmúlt tizenkét év alatt talán legtöbbet a bányászok kaptak államunkban. Elsősorban kiemelt fizetésben részesülnek, méltányolva nehéz és fontos munkájukat. A termelést sokhelyütt gépesítették és nincs olyan bánya, amely ne fejlődött volna a gépesítést illetően. A gépek megkönnyítik a bányászok munkáját, növelik a termelékenységet. Se szeri, se száma annak, hányféle módon nyilvánult meg és nyilvánul meg napjainkban is a kormány szerető gondoskodása a bányák dolgozóiról. Az a rengeteg, gyönyörű új lakás, munkásszálló, fürdő, kultúrház és egyéb intézmény, ami néhány év alatt épült a bányatelepeken, mindennél jobban bizonyítja a bányászok megváltozott életét. S e törődést, gondoskodást koronázza be az a figyelmesség is, hogy minden év szeptemberének első vasárnapja a bányásznap, amikor a bányák dolgozóit ünnepeli az ország, millió és millió forint hűségpénzt osztanak ki, kormány-, miniszteri kitüntetésben részesítik a legjobbakat. Bányásznak lenni országunkban ma becsület dolga, azt jelenti, hogy elismerik munkáját, gondtalan életet él. Sokat, sokat köszönhet a bányászság népi államunknak, de mi is elismeréssel tartozunk a bányászoknak. Elismeréssel, hogy az ellenforradalom után elsőnek álltak talpra, leszálltak a tárnák mélyére, mert megértették kormányunk felhívását; szén nélkül nem indulhat meg újra a termelés, az ország vérkeringése. Hősi széncsatákat vívtak a balinkai, a pusztavámi bányászok is, hiszen mindkét helyen túlteljesítették az első félévi tervet. A kommunisták vezetésével megtisztították soraikat az ellenforradalmároktól, akik pocskondiázták tizenkét év eredményét, a kivívott sikereket, a múltat akarták visszahozni a bányászoknak is. De ez nem sikerült, mert a bányászok zöme hűséges volt a munkáshatalomhoz, a párthoz, hűséges a bányához. S ma már megyénk bányáiban is teljesen konszolidálódott a helyzet, örvendetesen alakul a termelés, az önköltség, sikeresen küzdenek a gazdaságosságért. A VII. bányásznapon megemlékeznek erről a küzdelemről is. Büszkén gondolnak vissza a megtett útra és a jól végzett munka tudatában ünnepelnek. S kormányunk elismerése ezúttal sem marad el: sokan kapnak kormánykitüntetést és miniszteri dicséretet. Megyénk szén-, bauxit- és ásványbányászai között csaknem hétmillió forintot osztanak ki hűségjutalom címén és csaknem százezer forintot egyéb jutalmazások címén. Mindenütt vidám vásárok, népünnepélyek lesznek; a kereskedelem 10—12 millió forint értékben biztosított árut a vásárlásokra. Szeptember elseje az idén a bányászok napja. A széncsaták részesei ünnepelnek ezen a napon, velük az egész ország. A bányászok egészségére koccan a pohár, az ő köszöntésükre hangzik muzsika a rádióban, rájuk gondol mindenki. Érezzék, hogy a dolgozó nép államában felemelkedtek, tisztességes megélhetés, jog illeti őket. S a kormány, a nép ezután is számít rájuk munkában-harcban egyaránt, hogy továbbra is bányászbecsülettel veszik ki részüket a szocializmus építéséből. Az ünnepi nap alkalmából üdvözöljük megyénk bányászait, kívánunk jó egészséget, jó szerencsét az eljövendő széncsaták győzelméhez! Acélöntecseket szállít a Dunai Vasmű Csehszlovákiának A Dunai Vasművében augusztus elején csehszlovák megrendelésre hét-nyolc tonnás acélöntecsek kísérleti gyártását kezdték el. Ilyen nagyméretű acélöntecseket a sztálinvárosi acélműben eddig nem készítettek. Az augusztusra rendelt mennyiséget összesen ötszáz tonna súlyú óriás öntecset a martinászok legyártották. Kiszállítását szerdán megkezdték. Szerdán is, csütörtökön is 150— 150 tonna nagyméretű öntecset indítottak útnak Sztálinvárosból Csehszlovákiába. Fejlesztik a háziipari mozgalmat Sztálinvárosban jelenleg a paksi háziipari szövetkezet fiókjaként varrással, kesztyűkötéssel és szőrnyegszövéssel kb. hetven aszszony foglalkozik. Most a sztálinvárosi nőtanács és a KISZ leánytanácsa a nők szélesebb körű háziipari foglalkoztatása érdekében a háziipari mozgalmat ki akarja szélesíteni. Mivel az otthoni háziipari munka iránt nagy az érdeklődés a sztálinvárosi asszonyok és leányok körében, arra számítanak,, hogy a jelenleg a háziipari szövetkezetben dolgozó asszonyok, lányok száma megkétszereződik, megháromszorozódik. Ebben az esetben önálló sztálinvárosi háziipari szövetkezetet alakítanak. Hétfőn kezdik rizsaratást...a A Sínatelepi Állami Gazdaság rizsföldjein az idén gyönyörűen kifejlődött a rizs kalásza. A 45 holdas területen rekordtermésre számítanak. A tavasszal időben, április végén jól előkészített talajba, a föld felszíne alatt kb. fél cm-re vetették el a rizsmagot, amely árasztáskor nem került a víz felszínére és igen jól kikelt. A beérett rizs aratását a Sínatelepi Állami Gazdaságban hétfőn kezdik meg. Polgárdi, 1957. augusztus 29. — Minden porcikám visszahúz... Csak hát a vonat elindult és mi lemaradtunk, most meg nem lehet fellépni rá, mert... — kezdi Sweighard Pál. — És miért nem? — Mert a gazdasági év vége felé járunk. Mit szólnának a tagok, ha most egyszerre bejelentenénk? Joggal kérdeznék: miért hagytuk ott őket? Talán ez még nem is lenne tüske, mert akkor mindenki otthagyta a szövetkezetet. Féltünk. Jöttek-mentek az elleforradalmárok és mi nem mertünk maradni. Persze én előbb kértem a kilépésemet. Már tavaly márciusban. De nem hagyták jóvá, hiába mondtam, öreg vagyok. Fiatalnak kellett lennem. Aztán nem is bántam, mert így jobb volt. Dehát az ellenforradalom szétugrasztott , bennünket. Nem mentem vissza, amikor megalakultak. Gondoltam, hátha ferdén néznek rám, mivel elnök voltam. Azóta egyénileg irányítom a sorsom... Lehajtja fejét, s azután folytatja: — Bánom most már. Nem is tudom, mit mondjak, hogy milyen érzés van bennem. Semmiesetre sem jó. Vágyom vissza, az én családomba, mindegy, hogy nem a régi nevén szólítják, hanem Kossuthnak hívják. Az enyém is az. A többéves munkám adtam bele... És így egyénileg ... Nincs kiSilOV ihn. vel osztoznom örömben, bánatbn. Az asszony meg szekhoz, miért nem mentél vissza... Igaza van. Dehát mondja meg, mit tehetek, ha azok nem hívnak? — Na és egyedül lenne? — Többen lennénk. Még Irsa Jóska is viszszajönne. Jó, dolgos ember. Na és egy titok: én se vagyok ám olyan öreg, de ezt ne írja meg. Ha engednének — fiatal lennék... — Biztos engedik. Próbálta már? — Nem én, dehogy próbáltam. Tudja... — Hát miért ítél így? — Mert nem szóltak, ebből következtetek. Inkább megvárom az őszt és akkor megyünk. De miért én legyek az első? No, de azért holt nap elmegyünk hozzájuk... Többet is kibírtam már... Csak álljon meg a vonat! A régi tagok visszamennének és a Kossuth tagjai is visszavennék őket. Csak a formaságok, az érzékenység a gát. És ez mind a két fél részéről fennáll. Tegyék hát félre! Nincs okuk gátat emelni. Becsületes emberek akarnak visszatérni, akik kisebb hibájukért már eleget szenvedtek. Ne feledjék: ha többen vannak, többre mennek, s ehhez minden feltételük megvan. Csak szikra kell. Adja hát a szikrát a Kossuth Tsz vezetősége, hogy Polgárdiban is újra éledjen a szövetkezés NÉMETH JENŐ Csak szikra kell... Pedagógusainkhoz szólunk 11 tanévkezdet élén áll megyénk két és félezer tanára, tanítója, nevelője. Bár a pedagógus számára minden tanév, minden nevelői munkával eltöltött tíz hónap fontos, mégis úgy gondoljuk, ez az új tanév különbözik az előzőektől. Nehezebb, bonyolultabb, mégis jelentősebb. 1956. november 4-én a magyar nép leghaladóbb gondolkodású vezetői nemzetmentő szerepre vállalkoztak A baráti Szovjetunió segítségével megállították a mély szakadék felé rohanó ország szekerét. S aminek csak az árnyéka rémlett fel októberben, november elején, az ma már világos előttünk: az ellenforradalmi Magyarország imperialista konc, emberiségellenes tevékenység támaszpontja, gyarmati ország lett volna. És ha népünk milliói számára fontos kérdés hazánk előrehaladása, függetlensége, akkor a pedagógusoknak feltétlen az. Negyven éve van a világon szocialista rend, amely nagyszerű igazságának tudatában napról-napra erősödik. Kis országunk — történelmében először — tagja olyan szövetségnek, amely a társadalmi előrehaladást, a dolgozó osztályok felemelését írta zászlajára. E világméretű mozgalom vezetői mindenütt a kommunisták. S amint a jó tanító ügyel tanítványainak előmenetelére, magatartására, úgy gondol a párt is a társadalom valamennyi rétegével. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vállalkozott a politikai és gazdasági életünkben elkövetett hibák kijavítására, az okozott sérelmek orvoslására. Az ellenforradalom, okozta gazdasági nehézségek ellenére rendezték a pedagógusok fizetését. A legjobbakat külföldi üdülésre küldték. Biztosította a kormány a szabadidő önkéntes alapon történő kihasználását. A párt és a pedagógusok szót értettek a döntő kérdésekben. A tantestületekből eltávolították az ellenforradalmat tudatosan és aktívan támogató elemeket. A fegyelmi eljárások már befejeződtek. Két és félezer pedagógus a mába és a jövőbe vetett bizalommal, nyugodt légkörben léphet szeptember 2-án a katedrára. Mit kíván a párt megyénk tanáraitól, tanítóitól az új tanévben? Kívánjuk, hogy ifjúságunkat szocialista szellemben neveljék az életre, a szülő, az ember, a munka szeretetére. Különös gonddal foglalkozzanak azokkal a rájuk bízott gyermekekkel, akiknek szülei ma még anyagi gondokkal küzdenek. Ne maradjon válasz nélkül egyetlen kérdés sem. Őszinteség és bizalom legyen az iskolában tanár és tanár, tanár és tanuló között. Nyíltság és őszinteség legyen az iskola légkörének legjellemzőbb vonása. Pedagógusaink ne „féljenek” az úgynevezett kényes kérdések megmagyarázásától. Neveljék az ifjúságot igaz hazafiságra. Nyiladozó értelmükben gyújtsák fel a dolgozó emberek világméretű összefogásának, az internacionalizmus szeklemének tüzét. Erősítsék a kapcsolatot az iskola és a szülői ház között. Szívből fakadó szóval, meggyőződésből igyekezzenek leküzdeni a gyermeki lélek válságait. A párt a jövőben még inkább számít haladó gondolkodású pedagógusaink összefogására, a jó egyetértésre. A tanév elején, amikor eredményekben gazdag munkát kívánunk megyénk valamennyi pedagógusának, ismételten biztosítjuk valamennyiüket abban, hogy a párt mellettük áll munkájukban, segíti problémáik megoldását, hogy a tanév újabb előrehaladást jelentsen ifjúságunk szocialista nevelésében. AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Kikötői ,csúcs64 9V A sztálinvárosi kikötő forgalma augusztus 29-ig az előző hónapok egész havi forgalmát is meghaladta. A négyesével, ötösével, hatosával érkező uszályokból péntekig ugyanis a hónap elejétől kezdve 74 500 tonna szovjet ércet raktak ki, ami már felette van az előző hónapok forgalmának. A kikötő három rakodó brigádja — a három daruval — nagyobb részt azonnal vasúti kocsikba, kisebb mértékben a parton betonból épült érctároló medencébe rakja a vasércet. Itt ebben a kikötői érctárolóban egy kohónak három-négy hónapra elegendő érckészlet gyűlt már össze.