Fejér Megyei Hirlap, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

fáj&k. ’niJBJCJXJJBX P^!^e9yeS°^|1« | | AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. NOVEMBER 1. November 7 tiszteletére Péntektől az ünnepig 203 vagon szenet adnak naponta a pusztavámi bányászok A Pusztavámi Szénbányák dolgozói is lelkesen készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére. Ezért köszöntik újabb termelési sikerekkel novem­ber he'.etTH-ét. A b teljesítette októberi tervét. Annak ellenére, hogy hu­zamosabb­ig igen sokan hiányoztak a munkából az influenza­járvány miatt a napi 182 vagonos előirányzattal szemben átlagosan 184 vagon szén volt a teljesítmény. Ennek köszönhető a havi tervteljesítés. A betegek létszáma csökken. Mind többen állnak újra mun­kába, foglalják el a frontokon helyüket, így lehetőség adódik az eddigi eredmények fokozására, arra, hogy több szenet adjanak november 7 tiszteletére. A pusztavámi bányászok ünnepi fogadalma: november elsejétől kezdve az ünnepig a napi 182 vagon helyett átlagosan 200 vagon szenet termelnek. Ez azt jelenti, hogy naponta 18 vagon szenet adnak terven felül, azaz november 7-ig csaknem 100 vagon szenet. Ez is jelentékeny többlet, persze ha nem jött volna közbe ez a megbetegedés, ennél sokkal többre tettek volna vállalást. Amit a pusztavámiak vállalnak, meg is adják. Míndíff fiílteljesítik tervüket de több támogass! kérnek a gárdonyi fűrésztelep dolgozó! Szokatlanul meleg őszi napfényben siklik tova autónk a pesti műúton. Ahogy elhagyjuk a gárdonyi kedves kis villákat, szép flagy tisztás következik az út bal oldalán, így könnyen megtalálha­tó a hatalmas fatelep, amint szép lakásokat alkotnak a küönböző törzsek. De áll még az egykori szeszgyár kéménye is, ez is fi­­gyelmeztet arra, hogy itt valami ipari jellegű tevékenység folyik... A gárdonyi fűrésztelepen va­gyunk, pontosabban ez a Fejér megyei Állami Gazdaságok Fa­ipari Üzeme. Ebben már benne van a telep rendeltetése is; itt biztosítják, dolgozzák fel me­gyénk állami gazdaságainak épít­kezéseihez szükséges faanyagot. Ez elsőrendű feladata a faüzem­nek. Papp Ferenc telepvezető el­mondta azt is, hogy nemcsak fa­­feldogozás folyik itt. Igen sok embert foglalkoztatnak gyümölcs­ládák készítésével, melyekben külföldre szállítunk almát és más gyümölcsöt. Készülnek úgyneve­zett bolgár-export ládák, hűtőházi­ládák, hollandi­ rekeszek, csirke­szállító ládák és még borosládák is. Emellett egyéb faipari termék is van. Dunántúl valamennyi erdőgaz­daságaiból szállítják a faanyagot. A hat hold kiterjedésű telepen van is bőven fa. Ebben tehát nincs hiány. Havonta 80—160 aj­tó­ablak készül, vagy 16—17 ezer darab gyümölcsláda, rengeteg te­tőléc, góréléc ... Jelenleg kom­bájnládákat is készítenek vala­mennyi állami gazdaságnak. A gatter-üzemben dolgoz­zák fel méretre a fát, majd in­nen a fa bekerül a kör- és sza­lagfűrész üzembe. A legtöbben abban a hosszú csarnokban dol­goznak, ahol a ládák készülnek. Ügyeskezű lányok tevékenyked­nek egyszerű munkapadok mel­lett, hiszen semmi egyéb nem kell ide, mint lécek, szegek, ka­lapács és az ember. Farkas Zol­­tánné ládaszegelő mondja, hogy brigádban dolgoznak, egy brigád­ban kilencen-tizen vannak és mű­szakonként 300 ládát készítenek el. Ezer forintot keres havonta. A teleplátogatás során megte­kintettük az új gatter-üzem léte­sítését. Szinte mindenki erről be­szél, hát mi sem mehetünk el csak úgy mellette. Arról van ugyanis szó, hogy a mostani gattergép múzeális tárgy már, bár minősé­gileg jól dolgozik, azonban telje­­sítménye gyenge, szinte fékezi a telep általános fejlődését. Hiába akarnak bármit is növelni, ha a fafeldolgozás e géptől függ. — Nekünk most az új gép mi­előbbi működése a legfontosabb — magyarázza Lehoczky István főmérnök, miközben nézzük az építkezést. — Amíg a mostani gépünk naponta másfél köbmé­ter fát vág fel, addig az újjal na­ponta 10—15 köbméter fát tudnak feldolgozni. Nagy dolog ez, mind­járt emelkedik a teljesítmény a ládakészítésben, ajtók­abelakok, egyebek gyártásában. Az építkezés munkái zömmel már el is készültek, így remény van arra, hogy még az idén mű­ködésbe lép az új gép. Persze e terv megvalósulását még az első negyedévre ütemezték be, s bi­zony a késés miatt sok millió fo­rint munkától esett el a telep. A ,,gazdaságnak“ többet kellett vol­na segíteni, hogy e terv már rég valóság legyen! A gárdonyi fűrésztelep 1953- ban létesült, azóta nagy fejlődé­sen ment keresztül. Az alakulás­kor még húszan sem dolgoztak és körülbelül 350 000 forint volt az évi termelési érték. Most több mint százan dolgoznak és az egész évi termelés meghaladja a három és félmillió forintot. Eh­hez persze elsősorban a munká­sok járulnak hozzá, akik mindig túlteljesítik a tervet. A jó mun­kának tudható be az is, hogy ed­dig a tiszta nyereség 890 000 fo­rint, lesz is 13. havi fizetés a dolgozóknak! A telep becsülettel megadja a magáét. Sajnos azonban a felet­tes szerv — mint mondják a ve­zetők, dolgozók — nem nagyon erőlteti meg magát a támogatást illetően. Nem arról van szó ter­mészetesen, hogy teljesen maguk­ra vannak hagyva, azonban szá­mos olyan probléma van, amelyet valahogy már orvosolni kellett volna. Ami a termelést illeti, meny­­nyiségileg jó az anyagellátás, de minőségileg már akad javítani­való. Azelőtt volt kocsija a te­lepnek és a telepvezető járta az erdőgazdaságokat, kiválasztotta a megfelelő fát bizonyos munkákhoz. Most nincs kocsi, így egyes fák­ból nem kapják meg a szükséges mennyiséget. Pedig a fák között sok a különbség, és a hiányos anyagbeszerzés negatívan jelent­kezik a munkában. Ezen kellene valahogy változtatni. Aztán itt van a dolgozók szo­ciális helyzete. Több mint százan dolgoznak itt és szinte csodálko­zik a látogató: nincs se öltöző, se mosdó, még egy elfogadható illemhely sem! Tapasztaltuk is: a falba vert szegen lógnak a ka­bátok, szatyrok. A dolgozók nem értik — mi sem! —, hogy négy év alatt nem jutott némi beruházás ilyen célra. Hiszen fa éppenség­gel van a telepen, akár hulladék­ból is került volna már minden­kinek egy kis szekrény, ahová beteheti kabátját, ruháját, táská­ját... Búcsúzáskor azt mondták a dolgozók, határidőre teljesítik éves tervüket, jól fejezi be 1957. évét a telep. Szép dolog ez: a fe­lettes szerv is méltányolja ezt a munkát s javítson a szociális körülményeken. H. T. L­eményszámba menő irodal­­mi est színhelye volt szer­dán a Városi Színház nagyterme. A hatszáz főnyi hallgatóság Arany János gazdag költői örök­ségét vette számba halálának 75. évfordulóján. Az Arany-est PÁNDI PÁL egyetemi adjunktus ünnepi mementójával kezdődött. Ritkán hallható, szép előadásban ismerkedhettünk meg a mai iro­dalomtörténet Arany-szemléleté­vel. — Nem lenne tisztességes az emlékezés, ha nem néznénk szem­be a költő korábbi értékeléseinek hibáival. A Petőfi mellett emle­getett Arany csak részm­azsápok­­ban élt bennünk. Megértésében, vagy meg nem értésében évtize­deken át ott szerepelt — gyakran önző célból — egy korszak állás­­foglalása, szemlélete. Hol az epikus, hol a lírikus Aranyt vet­ték elő. Elszakították 1848-tól. Ki­emelték termőtalajából, a népből. Különböző irodalmi irányzatok igyekeztek egyéniségét a maguk képére formálni... A költő háttérbe szorítása, fenn­tartással fogadása sem helyes és igazságos szemlélet. Újra kell kezdenünk Arany értékelését. Ed­dig nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a költő izgatóan modern ember, aki egy szinten mozgott Európa kultúrájával. Nekünk az az Arany lehet az ideálunk, aki sajátos magyar szemléletével összefogta Nagykőröst és Lon­dont A nagy tapssal fogadott ünnepi megemlékezést budapesti előadó­­művészek előadása követte. JAN­­CSÓ ADRIENNE előadóművész­nő mély átéléssel, megjelenítő erővel mondta el Arany legszebb balladáit Különösen az ,,Ágnes asszony” és a „Szondi két apród­­ja” emelkedett ki a művésznő műsorából. ASCHER OSZKÁR Kossuth-dí­­jas kiváló művész is Arany ver­seket tolmácsolt a tőle megszo­kott művészettel. Nagy közönség­­sikere volt a Fülemüle és az Író­­szobám című versek mellett a kevésbé ismert Arany versecskék, széljegyzetek bemutatásának. Ezek az embert hozták közelebb. Petőfi és Arany barátságának lángját lobbantotta fel előttünk a Levél Arany Jánoshoz című Pe­tőfi vers. A hetvenkedő fiatal költő szellemes versében is a lassú mozgású, figyelőállású, az emberi szívet elemző mestervá­­gásokkal boncolgató Arany János lépett elő. A felemelő hangulatú emlékest sikeréhez járultak hoz­­zá énekszámaikkal SCHMIDT JÁNOSNÉ és BE­KE ISTVÁN ze­­neiskolai hallgatók is. Az Arany János emlékest meg­­rendezésével Székesfehérvár is méltóképpen kapcsolódott be a költő többszörös jubileumának megünneplésébe. Dicséret illeti ezért a megyei tanács művelődés­­ügyi osztályát és a Társadalom és Természettudományi Ismerete* két Terjesztő Társulatot, Időzés Arany Jánosnál Megyénk valamennyi termelőcsoportja részére november 15-ig közgyű­lést szervez a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának termelő­szövetkezeti csoportja. A közgyű­léseken megbeszélik a termelő­csoportok gazdálkodásának mód­szereit, a táblásgazdálkodás fon­tosságát. A közgyűlésen megtár­gyalják még valamennyi termelő csoport jövő évi termelési tervét. A téli hónapokban a csoportok vezetői, könyvelői részére 4-5 na­pos tanfolyamot szervez a me­gyei termelőszövetkezeti csoport, ahol a gazdálkodás, a vezetés, a könyvelés alapelemeivel ismer­kednek meg. Elsőnek fejezik be éves tervnét s­trösztnél — ígérik a balinkai bányászok A következő levél érkezett szerkesztőségünkbe a Balinkai Szénbányáktól: Mi, a Balinkai Szénbányák dolgozói üdvözöljük a nagy szov­­jet népet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Hálásan gondolunk reá és a Szovjetunió Kommunista Pártjára, mert a magyar népnek is megnyitották az utat a szocia­lizmus felé. Az egész világ proletariátusának legnagyobb ünnepét több tére­meléssel, önköltségcsökkentéssel — amely az életszínvonalunkat emeli — ünnepeljük. , Ígérjük, hogy éves tervünket elsőnek fejezzük be a Középdu­nántúli Szénbányászati Tröszt üzemei közül. mszhp á? K.J?nla ?s~,van Perschi Ottó Morgenstern Gyula u. B.-elnök főmérnök ifjazgató Képek Sztálinré A 2-es számú nagyolvasztó tíz napon át hengerdei szürke* nyersvasat gyártott, s a napokban tért át az acélműi fehér*­ nyersvas gyártására. A Dunai Vasmű új keverő csarnoka, melyben 600 tonnás ke­­verő körkemencét építettek be. Ebben átlagosítják a nagyolvasztók­tól az acélműbe érkező folyékony vasat. A keverő csarnok 600 tonnás körkemencéje.

Next