Fejér Megyei Hirlap, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
fáj&k. ’niJBJCJXJJBX P^!^e9yeS°^|1« | | AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1957. NOVEMBER 1. November 7 tiszteletére Péntektől az ünnepig 203 vagon szenet adnak naponta a pusztavámi bányászok A Pusztavámi Szénbányák dolgozói is lelkesen készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának méltó megünneplésére. Ezért köszöntik újabb termelési sikerekkel november he'.etTH-ét. A b teljesítette októberi tervét. Annak ellenére, hogy huzamosabbig igen sokan hiányoztak a munkából az influenzajárvány miatt a napi 182 vagonos előirányzattal szemben átlagosan 184 vagon szén volt a teljesítmény. Ennek köszönhető a havi tervteljesítés. A betegek létszáma csökken. Mind többen állnak újra munkába, foglalják el a frontokon helyüket, így lehetőség adódik az eddigi eredmények fokozására, arra, hogy több szenet adjanak november 7 tiszteletére. A pusztavámi bányászok ünnepi fogadalma: november elsejétől kezdve az ünnepig a napi 182 vagon helyett átlagosan 200 vagon szenet termelnek. Ez azt jelenti, hogy naponta 18 vagon szenet adnak terven felül, azaz november 7-ig csaknem 100 vagon szenet. Ez is jelentékeny többlet, persze ha nem jött volna közbe ez a megbetegedés, ennél sokkal többre tettek volna vállalást. Amit a pusztavámiak vállalnak, meg is adják. Míndíff fiílteljesítik tervüket de több támogass! kérnek a gárdonyi fűrésztelep dolgozó! Szokatlanul meleg őszi napfényben siklik tova autónk a pesti műúton. Ahogy elhagyjuk a gárdonyi kedves kis villákat, szép flagy tisztás következik az út bal oldalán, így könnyen megtalálható a hatalmas fatelep, amint szép lakásokat alkotnak a küönböző törzsek. De áll még az egykori szeszgyár kéménye is, ez is figyelmeztet arra, hogy itt valami ipari jellegű tevékenység folyik... A gárdonyi fűrésztelepen vagyunk, pontosabban ez a Fejér megyei Állami Gazdaságok Faipari Üzeme. Ebben már benne van a telep rendeltetése is; itt biztosítják, dolgozzák fel megyénk állami gazdaságainak építkezéseihez szükséges faanyagot. Ez elsőrendű feladata a faüzemnek. Papp Ferenc telepvezető elmondta azt is, hogy nemcsak fafeldogozás folyik itt. Igen sok embert foglalkoztatnak gyümölcsládák készítésével, melyekben külföldre szállítunk almát és más gyümölcsöt. Készülnek úgynevezett bolgár-export ládák, hűtőháziládák, hollandi rekeszek, csirkeszállító ládák és még borosládák is. Emellett egyéb faipari termék is van. Dunántúl valamennyi erdőgazdaságaiból szállítják a faanyagot. A hat hold kiterjedésű telepen van is bőven fa. Ebben tehát nincs hiány. Havonta 80—160 ajtóablak készül, vagy 16—17 ezer darab gyümölcsláda, rengeteg tetőléc, góréléc ... Jelenleg kombájnládákat is készítenek valamennyi állami gazdaságnak. A gatter-üzemben dolgozzák fel méretre a fát, majd innen a fa bekerül a kör- és szalagfűrész üzembe. A legtöbben abban a hosszú csarnokban dolgoznak, ahol a ládák készülnek. Ügyeskezű lányok tevékenykednek egyszerű munkapadok mellett, hiszen semmi egyéb nem kell ide, mint lécek, szegek, kalapács és az ember. Farkas Zoltánné ládaszegelő mondja, hogy brigádban dolgoznak, egy brigádban kilencen-tizen vannak és műszakonként 300 ládát készítenek el. Ezer forintot keres havonta. A teleplátogatás során megtekintettük az új gatter-üzem létesítését. Szinte mindenki erről beszél, hát mi sem mehetünk el csak úgy mellette. Arról van ugyanis szó, hogy a mostani gattergép múzeális tárgy már, bár minőségileg jól dolgozik, azonban teljesítménye gyenge, szinte fékezi a telep általános fejlődését. Hiába akarnak bármit is növelni, ha a fafeldolgozás e géptől függ. — Nekünk most az új gép mielőbbi működése a legfontosabb — magyarázza Lehoczky István főmérnök, miközben nézzük az építkezést. — Amíg a mostani gépünk naponta másfél köbméter fát vág fel, addig az újjal naponta 10—15 köbméter fát tudnak feldolgozni. Nagy dolog ez, mindjárt emelkedik a teljesítmény a ládakészítésben, ajtókabelakok, egyebek gyártásában. Az építkezés munkái zömmel már el is készültek, így remény van arra, hogy még az idén működésbe lép az új gép. Persze e terv megvalósulását még az első negyedévre ütemezték be, s bizony a késés miatt sok millió forint munkától esett el a telep. A ,,gazdaságnak“ többet kellett volna segíteni, hogy e terv már rég valóság legyen! A gárdonyi fűrésztelep 1953- ban létesült, azóta nagy fejlődésen ment keresztül. Az alakuláskor még húszan sem dolgoztak és körülbelül 350 000 forint volt az évi termelési érték. Most több mint százan dolgoznak és az egész évi termelés meghaladja a három és félmillió forintot. Ehhez persze elsősorban a munkások járulnak hozzá, akik mindig túlteljesítik a tervet. A jó munkának tudható be az is, hogy eddig a tiszta nyereség 890 000 forint, lesz is 13. havi fizetés a dolgozóknak! A telep becsülettel megadja a magáét. Sajnos azonban a felettes szerv — mint mondják a vezetők, dolgozók — nem nagyon erőlteti meg magát a támogatást illetően. Nem arról van szó természetesen, hogy teljesen magukra vannak hagyva, azonban számos olyan probléma van, amelyet valahogy már orvosolni kellett volna. Ami a termelést illeti, menynyiségileg jó az anyagellátás, de minőségileg már akad javítanivaló. Azelőtt volt kocsija a telepnek és a telepvezető járta az erdőgazdaságokat, kiválasztotta a megfelelő fát bizonyos munkákhoz. Most nincs kocsi, így egyes fákból nem kapják meg a szükséges mennyiséget. Pedig a fák között sok a különbség, és a hiányos anyagbeszerzés negatívan jelentkezik a munkában. Ezen kellene valahogy változtatni. Aztán itt van a dolgozók szociális helyzete. Több mint százan dolgoznak itt és szinte csodálkozik a látogató: nincs se öltöző, se mosdó, még egy elfogadható illemhely sem! Tapasztaltuk is: a falba vert szegen lógnak a kabátok, szatyrok. A dolgozók nem értik — mi sem! —, hogy négy év alatt nem jutott némi beruházás ilyen célra. Hiszen fa éppenséggel van a telepen, akár hulladékból is került volna már mindenkinek egy kis szekrény, ahová beteheti kabátját, ruháját, táskáját... Búcsúzáskor azt mondták a dolgozók, határidőre teljesítik éves tervüket, jól fejezi be 1957. évét a telep. Szép dolog ez: a felettes szerv is méltányolja ezt a munkát s javítson a szociális körülményeken. H. T. Leményszámba menő irodalmi est színhelye volt szerdán a Városi Színház nagyterme. A hatszáz főnyi hallgatóság Arany János gazdag költői örökségét vette számba halálának 75. évfordulóján. Az Arany-est PÁNDI PÁL egyetemi adjunktus ünnepi mementójával kezdődött. Ritkán hallható, szép előadásban ismerkedhettünk meg a mai irodalomtörténet Arany-szemléletével. — Nem lenne tisztességes az emlékezés, ha nem néznénk szembe a költő korábbi értékeléseinek hibáival. A Petőfi mellett emlegetett Arany csak részmazsápokban élt bennünk. Megértésében, vagy meg nem értésében évtizedeken át ott szerepelt — gyakran önző célból — egy korszak állásfoglalása, szemlélete. Hol az epikus, hol a lírikus Aranyt vették elő. Elszakították 1848-tól. Kiemelték termőtalajából, a népből. Különböző irodalmi irányzatok igyekeztek egyéniségét a maguk képére formálni... A költő háttérbe szorítása, fenntartással fogadása sem helyes és igazságos szemlélet. Újra kell kezdenünk Arany értékelését. Eddig nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a költő izgatóan modern ember, aki egy szinten mozgott Európa kultúrájával. Nekünk az az Arany lehet az ideálunk, aki sajátos magyar szemléletével összefogta Nagykőröst és Londont A nagy tapssal fogadott ünnepi megemlékezést budapesti előadóművészek előadása követte. JANCSÓ ADRIENNE előadóművésznő mély átéléssel, megjelenítő erővel mondta el Arany legszebb balladáit Különösen az ,,Ágnes asszony” és a „Szondi két apródja” emelkedett ki a művésznő műsorából. ASCHER OSZKÁR Kossuth-díjas kiváló művész is Arany verseket tolmácsolt a tőle megszokott művészettel. Nagy közönségsikere volt a Fülemüle és az Írószobám című versek mellett a kevésbé ismert Arany versecskék, széljegyzetek bemutatásának. Ezek az embert hozták közelebb. Petőfi és Arany barátságának lángját lobbantotta fel előttünk a Levél Arany Jánoshoz című Petőfi vers. A hetvenkedő fiatal költő szellemes versében is a lassú mozgású, figyelőállású, az emberi szívet elemző mestervágásokkal boncolgató Arany János lépett elő. A felemelő hangulatú emlékest sikeréhez járultak hozzá énekszámaikkal SCHMIDT JÁNOSNÉ és BEKE ISTVÁN zeneiskolai hallgatók is. Az Arany János emlékest megrendezésével Székesfehérvár is méltóképpen kapcsolódott be a költő többszörös jubileumának megünneplésébe. Dicséret illeti ezért a megyei tanács művelődésügyi osztályát és a Társadalom és Természettudományi Ismerete* két Terjesztő Társulatot, Időzés Arany Jánosnál Megyénk valamennyi termelőcsoportja részére november 15-ig közgyűlést szervez a megyei tanács mezőgazdasági osztályának termelőszövetkezeti csoportja. A közgyűléseken megbeszélik a termelőcsoportok gazdálkodásának módszereit, a táblásgazdálkodás fontosságát. A közgyűlésen megtárgyalják még valamennyi termelő csoport jövő évi termelési tervét. A téli hónapokban a csoportok vezetői, könyvelői részére 4-5 napos tanfolyamot szervez a megyei termelőszövetkezeti csoport, ahol a gazdálkodás, a vezetés, a könyvelés alapelemeivel ismerkednek meg. Elsőnek fejezik be éves tervnét strösztnél — ígérik a balinkai bányászok A következő levél érkezett szerkesztőségünkbe a Balinkai Szénbányáktól: Mi, a Balinkai Szénbányák dolgozói üdvözöljük a nagy szovjet népet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Hálásan gondolunk reá és a Szovjetunió Kommunista Pártjára, mert a magyar népnek is megnyitották az utat a szocializmus felé. Az egész világ proletariátusának legnagyobb ünnepét több téremeléssel, önköltségcsökkentéssel — amely az életszínvonalunkat emeli — ünnepeljük. , Ígérjük, hogy éves tervünket elsőnek fejezzük be a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt üzemei közül. mszhp á? K.J?nla ?s~,van Perschi Ottó Morgenstern Gyula u. B.-elnök főmérnök ifjazgató Képek Sztálinré A 2-es számú nagyolvasztó tíz napon át hengerdei szürke* nyersvasat gyártott, s a napokban tért át az acélműi fehér* nyersvas gyártására. A Dunai Vasmű új keverő csarnoka, melyben 600 tonnás keverő körkemencét építettek be. Ebben átlagosítják a nagyolvasztóktól az acélműbe érkező folyékony vasat. A keverő csarnok 600 tonnás körkemencéje.