Fejér Megyei Hirlap, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
4. od III. Felejthetetlenül szép est Vasárnap este Sztálinvárosban vendégszerepelt a Szovjetunió Állami Központi Bábegyüttese. A szovjet művészek felejthetetlenül szép estet nyújtottak a sztálinvárosiaknak. Érkezésükkor meleg szextettel fogadták a szovjet művészeket. A Bartók Béla Művelődési Ház előcsarnokában felsorakozott úttörőpajtások ,virágokkal, az úttörő zenekar tattogó indulókkal köszöntöttek kedves vendégeket. Az úttö■ők játéka nagyon tetszett az együttes tagjainak, s sokan közülük az imént kapott virágokat szeretettel adták vissza a „művésztársaknak”, akiket meg is hívtak az előadás megtekintésére. A Bartók Béla Művelődési Ház színházvermét este zsúfoásig megtöltötte a közönség, szovjct művészegyüttes a „Külövns koncert" című műsorát adta elő, amelyben finom művészettel gúnyolja ki az egyébként jó eszterádműsorok rossz előadóit. Nagy sikere volt minden egyes számoknak, különösen a kórus és táncszámoknak, a művészi előadóknak, a karmesternek, a gordonkásnak és zongoristáknak, az énekeseknek, a bűvészeknek és a többieknek. Külön ki kell emelni a konferanszié szerepét játszó bábút mozgató Gert művészt, aki sok vidám percet szerzett a közönségnek. Az előadás végén Sófalvi István, a városi tanács elnökhelyettese köszönte meg a művészi élményt nyújtó elő''dást, a sztálinvárosi képes albumokat és egy gyönyörű kristályvázát nyújtott át a szovjet bábegyüttes vezetőinek. Speranszki, az Obrazcov-együttes főrendezője mondott köszönetet a sztálinvárosi közönség szeretetteljes fogadtatásáért és az ajándékokért. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1958. április 1. OBRAZCOV SZÉKESFEHÉRVÁROTT Az alig méternyi széles paraezán mögött egy ember áll. Egy őszhajú, tiszta gyermeki mosolyú idős művész, ki fiatalkorában előbb a festészettel, majd a színművészettel jegyezte el magát, hogy végül is a bábszínház legyen örökös „otthona”. Milliókat, fiatalokat és idősebbeket■ nevettetett már meg művészetének hosszú évei alatt. Regéket meséltek már nyolc esztendővel ezelőtt is, akik látták két kezének csodálatos virtuóz játékát. Akik látták, szerelmesei lettek a bábművészeknek — s most Székesfehérvár közönsége is eljutott idáig. A zsúfolásig megtöltött színházteremben sűrűn felcsattanó taps az embert, a nagyszerű művészt ünnepelte. Csak két kezet láttam a paraván fölött. Obrazcov bábukat mozgató két kezét, s a két kéz előttem vitázik, perel, magyaráz és intrikál szélsebesen. S mindent megértek. Egyedülálló művészi teljesítmény, a művészet nyelvén. A kritikus itt csak önfeledten tapsolhat, míg füzete a páratlan művészi teljesítmény lenyűgöző hatása alatt üresen marad. Obrazcovnak nincs szüksége kommentátorokra. A maga elbűvölő egyszerű, emberi jóságával, szerén kedvességével percek alatt mindenkit meghódít. Mint ahogy meghódított bennünket a kis Tyatya is. Rózsaszín fejecskéje álmosan simul a művész mellére, aki a színpadon sétálgat vele, míg egy kedves altató dalt énekel. Tyatya azonban makrancos kisbaba. Izeg-mozog, nem alszik. Felkapja buksi kobakját, s hízelkedő kis kacsáival pacsit dob az altató „mama” arcára. Ejnye huncut kis kölyök! Szabad gorombának lenni? S már csattan is a szeretettől fűtött feddő „simogatás" a haszontalanon. Majd arcát arcához simítja, duruzsol a fülébe, s Tyatya felejthetetlen kedvességgel nyújtózik, ásít egyet, majd elszenderül. Csitt! Int a művész. Alszik. S lábujjhegyen kisétál vele. Csak egy bábfej volt az egész. S Obrazcov csodálatos ujjai olyan erővel jelenítették meg a szülő és gyermek közötti forró szereket, hogy az már több volt művészetnél. De ki ne emlékeznék a mester ujjain életrekelt két fagombra ,a szerelmes párra, a szerelmes kiskutyákra, a bánatában még az üveget is lenyelő férjuramra. Valamennyi olyan szuggesztív erővel hatott, hogy művész és közönsége eggyé kovácsolódva örült, kacagott, szomorkodott az egész estén. Úgy éreztük, mintha a mi kisfiúnk volna egy kicsit a kis Tyatya, ifjúkori ideálunk dalolt a füzek alatt és sok hibánk kifigurázott, nevetségessé tett mása „mondta": látod, ilyen vagy, s ilyen leszel, ha meg nem javulsz. Egy nagy művész felejthetetlen műsorában gyönyörködtünk vasárnap este, aki a maga egyszerűségével, közvetlen emberi művészetének minden nyelven érthető tolmácsolásával nagyon sokat tett a magyar és szovjet nép közötti barátság, emberi szeretet elmélyítéséért. Az est végén, mikor Székesfehérvár munkásai köszöntötték, röviden csak ennyit mondott: — Köszönöm a két kedves kisbabát, amit ajándékoztak. Szimbólumnak fogom őket tekinteni. Kisunokáim hasonló korúak és önöknek is van otthon sok-sok hasonló korú kisgyermeke. Az ő életük, boldog, napfényes jövőjük mindannyiunk előtt a legfontosabb. — Én művészetemmel harcolok értük. Azértjöttem önökhöz, s járom a világ országait, hogy egy kicsit hozzájáruljak a népek nagyobb megértéséhez, a békéhez, ami mindannyiunknak a legdrágább. — M — Megyénkből is többen jártak mostanában a Szovjetunióban. Úti élményeikben lelkendezve számolnak be a Lomonoszov egyetemiről, az örök mosolygó moszkvai kalauzlányról, a szerény, figyelmes szovjet emberekről, arról, amit egy turista észrevesz: új gyárak, új városok, falvak, iskolák, szocializmust építő emberek. Ezek lenyűgöző dolgok, hiszen a Szovjetunióban, aki a turista szemével néz is, újabb és újabb csodának tűnő alkotásokat lát. Elég csak a Cseljabinszki terület eredményeivel megismerkedni, hogy elámuljon az ember: ez a terület ma több acélt, termel, mint a cári Oroszország együttvéve! Nem mutat kevesebbet az a szám sem, hogy a Szovjetunióban ma 50 millió ember tanul. Negyven évvel ezelőtt az analfabétizmusról volt „híres” a romanovok Oroszországa. Igen, tények, létesítmények felsorolása is lehet meggyőző, de nekünk bizony bajunk volt, hogy csak többé-kevésbé jól regisztráltuk a szovjet nép eredményeit. Bajunk, mert a küzdelmet, az áldozatot, amit a szovjet nép hozott, akarva-akaratlanul elsikkasztottuk, vagy úgy, hogy csak a rózsaszínűről beszéltünk, vagy úgy, hogy idegenvezetők módjára soroltuk a végzett munkát jelző, jellemző számokat. Mi sikkadt el így a Szovjetunióból: az emberek áldozatos harca, ami a szocializmust megteremtette, megvédte. Hallottunk mi a polgárháború hős harcairól, Magnyitogorszk építéséről, de túlontúl iskolás módon tudtuk ezt. Az áldozat, amit a szovjet emberek hoztak, eltűnt az ipar, a mezőgazdaság alkotásai között. Pedig ha valakinek, nekünk magyaroknak igazán illene tudni: sem a természet, sem a társadalom nem ad magától semmit, el kell venni, ki kell harcolni, amit akarunk. A magyar történelem a bizonyítója, hogy a hősi harcok után keserű évek is jönnek, jöhetnek: a Bachkonszak 1848 után, Horthy-fasizmus a dicső Magyar Tanácsköztársaság romjain. S mégis, 1945 után, mikor a Szovjetunió felszabadított bennünket, valahogy úgy éreztük: terülj meg asztalkám módján lesz szocializmus, Kánaán! E szó — mit Petőfi átvitt értelemben használt — nálunk sokszor lobogóvá vált. A Szovjetunió példája bizonyítja: az életet, a szocializmust nem adják könnyen: százezrek haltak meg Szovjetoroszországért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a 14 ország intervenciója elleni iram idején. Éhség fenyegetett, tarolt a járvány a kiéhezett, szenvedett Szovjetoroszország lakosai között. Biztos pusztulást jósoltak a munkáshatalomnak Nyugaton. Az emberek összeszorították fogaikat, s kárgó gyomorral is dolgoztak. Még a 30-as években is volt idő, hogy nem volt elég a szappan, s a munkás, aki cikket írni ment a szerkesztőségbe, nem tudta jól lemosni kezét, de cikket írt a kultúráról. Álmokat kergetett? Nem, a megvalósítható jövőt ecsetelte. Beszélgettem Viktor Vasziljevics Lazutyin építészmérnökkel. Nem sokkal lehet idősebb, mint a XX. század. A vasúton volt pályamunkás, 1925-ben kezdett tanulni. Éhezve, fázva végezte az egyetemet. Mint ifjú mérnök, részt vett Magnyitogorszk építésében. Szívéhez nőtt a város, szép lakást is kapott, de ő ment tovább. Két éve, mikor beszéltem vele, egy szibériai erőmű építésén dolgozott. A családja még Szvardlovszkban lakott (kétezer kilométerre!) mert az új építkezésen nem volt lakás. Tizedszer, huszadszor csinálta ezt végig? — pontosan nem tudom, de lánya Gálja, aki most 25 éves, az Ukrán mezőktől Vlagyivosztokig 15 helyet sorol fel, ahol ő élt! Vagy például Valja Vakulova szülei, az ukrán parasztgyerekek 26 éve, 1932 tavaszán otthagyva meggyvirágos kunyhójukat, indultak el az Amur folyó vidékére: várost építeni. De hány és hány szovjet ember ütött tanyát a sztyeppén, küzködött a jegestengeri széllel, míg felépült a szovjet ifjúság városa, Komszomolszk. A végtelenségig lehetne sorolni a hősies harcot. Sohasem felejtem el, amikor barátom, Tolja Polikov keresetlen szavakkal beszélt a Nagy Honvédő Háborúról. Szása, a legidősebb testvér a háború első napján a frontra indult. Akkor Aljosa állt helyére a Cseljabinszki traktorgyárban. Aljosa is katonának ment, Tolja került az esztergapad mellé. Alig érte fel, sámlit tettek alája. A háború folyt tovább, Tolja is katona lett. De a maguk építette gyár termelt tovább: Antonia Folikova — lánytestvérük — állt a fivérek helyére. Ma mind a négyen élnek, a két idősebb fiú a traktorgyárban dolgozik, Tolja a háború után egyetemet végzett, Antonia pedig békésen varrogatja a ruhát gyermekeinek. Dolgozna szívesen, de az izgalomtól, a rossz táplálkozástól beteg lett. Azt mondta nekem: a jövőnkről volt szó. Igen, a szocializmus, a jövő a szovjet emberek életét, erejét, egészségét is megkövetelte, de ők dacolva mindennel, követték a kommunista pártot, s ma minden, ami van, kezükhöz, szívükhöz tapad, vérük, verejtékük áztatta. Nem minden úgy van még, ahogyan kellene. Több lakóház, még több és szebb ruha kellene. De nemcsak nehézipart kellett létesíteni, hanem hadsereget, amely megvédi az épülő szocializmust, s reményt ad az agreszorok ellen küzdő népeknek. Még a nők is, akik bizony mindenütt szeretik a szépet, párisi divatruhák helyett munka- és katonazubbonyt viseltek sokáig, nem tellett divatra. Építeni kellett. Sokszor üresek voltak az üzletek. Juliász. Fucsik, aki a 30-as években a Szovjetunióban élt, jegyezte fel: az üzletekben még gyufa sem volt, s a gyújtónélküli emberek arról a tűzről beszéltek, melyet az Ukrajnában, az Uralban épített kohókban gyújtottak. Arról a tűzről, melyért áldozatot kellett hozni, melynek lángolása vasat, acélt olvasztott, embereket edzett, míg Szocializmussá izzott. Ahányszor csak felvillannak Szovjetunióbéli emlékeim, mindig látom azokat az egyszerű munkásokat, kolhozparasztokat, értelmiségieket, akik megvalósították a Szocializmust; áldozatoktól, nehézségtől, ellenségtől nem riadtak és nem utolsósorban ezért megdönthetetlen a negyvenéves szovjet hatalom. A szovjet emberek úgy vannak a szocializmussal, mint anya a gyermekével: szívük alatt hordták, megszülték, megpróbáltatások idején életüket nem kimélve őrizték, védték , megőrizték, megvédték és sohasem hamvadó lánggá lobogtatták. BÁNYÁSZ BÉLA Nem „terülj meg asztalkám44 — módján ... Véget ért a Német Szovjet Baráti Társaság VI. kongresszusa Vasárnap Berlinben véget ért a Német Szovjet Baráti Társaság VI. kongresszusa. A záróülésen elfogadtak egy határozatot, amely a társaság legfontosabb feladatának a német és a szovjet nép barátságának további erősítését jelöli meg. Hangsúlyozza, hogy a szovjetellenesség csak a háborús gyújtogatóknak használ és eszköz arra, hogy tovább folytassák a német imperializmus és militarizmus bűnös, nemzetellenes politikáját. A Német—Szovjet Baráti Társaság három és félmillió tagja nevében a kongresszus egy másik határozatot is elfogadott, amely tiltakozik a nyugatnémet kormánykörök atóm háborús politikája ellen. Ezután megtörtént a tisztújítás. A társaság elnökévé Handtke államtitkárt választották, s megválasztották a hattagú elnökséget. (MTI) /^NAPTÁR ■^7ijwmiiiinrn rrmniii iiiimmn 1958. április 1. Kedd. Névnap: Hugó. * — A „FEKETE SAS“ szállodai részlege már átköltözött a Tiszti Klubba. x — A Motorjavító Vállalat színjátszó-csoportja lelkesen dolgozik. Több színdarab sikeres bemutatása után most a „Mama” című vígjátékot tanulják. Bemutatására június elején kerül sor. — Versenyeznek a Fejér megyei Mépbolt Vállalat dolgozói: április 4-e és május elseje tiszteletére kezdeményezett verseny célja az áruforgalmi terv teljesítése. — Új bútorokkal csinosítják az új szálló, az „Ősfehérvár” szobáit. A Fejér megyei vendéglátóipari Vállalat a Német Demokratikus Köztársaságból vásárolt hálószoba bútorokat. — Az új női és férfi fodrászüzlet április elsején, kedden reggel nyolc órakor nyitik meg Maroshegyem — A Fejér megyei Állami Biztosító március közepén 4 540 forintot fizetett ki Rideg Sándor magyaralmási lakosnak keresztbénulásban elhullott, biztosított lova után. A Székesfehérvári Gárdonyi Géza Kultúrotthonban április elsején, kedden este hét órakor. Elbeszélés az első szerelemről (szovjet), az Öreghegyi Kultúrotthonban este hét órakor: Világos ablak (csehszlovák), a MÁV Kultúrotthonban este nyolc óra:kor:, Égi madár (magyar), a Kolorit Kultúrotthonban este hat órakor: Sötét csillag (német) című filmeket vetítik. — Teljesül a MÁVAUT dolgozóinak régi kívánsága. Telephelyük udvarát a nyárig lebetonozzák. A munkálatokra mintegy 200.000 forintot fordítanak. tífSmM’tMMéWé* I BELSPES dolgozni az étüzem címért Negyedéves tervüket 104 százalékra teljesítették a Székesfehérvári BELSPED Vállalat dolgozói A néhány százalékos túlteljesítést alapvető intézkedések előzték meg Elsősorban a mukafegyelem megszilárdítása, amit a dolgozók maguk teremtettek meg. A város utcáin gyakran láthatók a BELSPED-kocsik fuvarozás közben. Sajnos az is elég gyakori volt, hogy a hajtók közül néhányan idejük nagy részét a kocsmákban töltötték. A vállalat vezetőségét nemrégen küldöttség kereste fel. A dolgozók nevében követelték a hanyagok azonnali eltávolítását. A kéréssel egyetértve a vállalatvezetőség hat dolgozót bocsátott ki. A rakodók és a hajtók munkakedve megnőtt azóta, hisz nem kell már szégyenkezniük a hanyagok miatt. A hideg, szeles időben is erejükhöz mérten ellátták feladatukat, s ez is egyik segítője volt, hogy az önköltség csökkentésében 5 százalékos eredményt tudunk felmutatni. A becsületes munkával legtöbbjük 2000 forintot megkeres havonta. Ha az eredményeket továbbra is tartjuk, ez évben újra sor kerülhet jutalmazásra. Ugyanis lehetőség van arra, hogy a többletnyereségből jelentős összeget jutalmazásra fordítson a vállalat. A nyereséges gazdálkodásnak természetesen feltételei is vannak. Többek között a folyamatos munka biztosítása, a termelékenység növelése. Vállalatunk forgalmi vezetője a folyamatos munka biztosítására igen nagy mennyiségű gázmentes salakot kutatott fel, amelyhez anyagi kártérítés nélkül, csupán a szállítási költség megtérítésével juthatnak az érdeklődők. A gázmentes salakot sportlétesítményekhez, parkosításhoz, salaktégla készítéshez olcsó alapanyagként nagyszerűen fel lehet használni. A salak szállítása vagontételekben — amely iránt máris nagy az érdeklődés — jelentős munkát biztosít egyéb feladatainkon kívül. Ha ez a munkalehetőség szorgalommal, fegyelmezettséggel párosul, bizonyára valóra válik az az óhaj is, hogy vállalatunk az idén élüzem legyen. Forrás Mihály